Lebukott az európai biodízel-maffia – a Mol is vásárolt tőlük

2018 elején a francia vámhatóság megvizsgált egy biodízel-szállítmányt, amely a Boszniai Szerb Köztársaságból érkezett az országba, és őket is meghökkentette, mennyire jó minőségű volt a Sistem Ecologica nevű cég áruja. Ebben az esetben azonban az üzemanyag jó minősége nem arra utalt, hogy a Sistem Ecologicánál rendben mennek a dolgok, hanem pont az ellenkezőjére.

A boszniai cég ugyanis elvileg használt sütőolajból készült biodízelt exportált az EU több tagországába, így Franciaországba is, és a használt sütőolajból készült biodízel ismérve pont az, hogy nem annyira jó minőségű, mint más biodízelek. A franciák ezért jelezték is a gyanújukat a boszniai adóhatóságnak, miszerint a Sistem Ecologica biodízel-szállítmánya valójában nem is használt sütőolajból készült. Nem sokkal később a szlovén vámosok is hasonló jelzést küldtek, de semmi nem történt.

Egy évvel később viszont már az Európai Unió ügynöksége, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is vizsgálódni kezdett. Utasításukra a horvátországi Rijeka kikötőjében teszteltek a vámosok a Sistem Ecologica boszniai gyárába tartó konténereket, amelyekben a papírok szerint Amerikából érkező használt sütőolajnak kellett volna lennie. De nem az volt bennük, hanem kész biodízel.

Az OLAF nyomozói ezután meglátogatták a cég gyárát is a boszniai Srbacban, és meglepetésükre leromlott gyártósort találtak, nem úgy tűnt, mintha ott valódi munka folyt volna. A gyanút megerősítették a gyár villanyszámlái is: ha itt csakugyan használt sütőolajból állítottak volna elő biodízelt, akkor az üzemnek rengeteg áramot kellett volna fogyasztania, de a számlák szerint csak töredéke fogyott annak, ami a hivatalos tevékenységük alapján várható lett volna.

Amikor pedig az OLAF megvizsgálta a Sistem Ecologica amerikai beszállítói által benyújtott vámáru-nyilatkozatokat, azt látták, hogy 83 szállítmányt biodízelnek minősítettek akkor, amikor elhagyták az Egyesült Államokat, a horvátországi kikötőbe érve viszont már használt sütőolaj szerepelt a papírokon.

„A megállapított tények azt mutatják, hogy az állítólagos feldolgozás valójában nem történt meg”

– áll az OLAF vizsgálatról szóló jelentésében. Vagyis az Egyesült Államokból importált termék már biodízel volt, a boszniai gyárban nem folyt gyártás.

Miért történt ez az egész?

Rengeteget lehetett kaszálni ezzel a csalással. Az Európai Unió ugyanis támogatja a bioüzemanyagok termelését és üzemanyagba keverését, mert az kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, erősíti az energiafüggetlenséget, illetve a helyi agrárszektort. Különösen támogató az Unió, ha valaki hulladékból, például használt sütőolajból (angol rövidítéssel UCO – used cooking oil) állít elő biodízelt.

De lehet biodízelt gyártani szójából és pálmaolajból is, ám ezeket a biodízeleket az EU egyre kevésbé preferálja, 2030-ig fokozatosan be is tiltaná, mert gyártásuk erdőirtásokhoz vezet.

Éppen ezért a világ legnagyobb energiacégei, a holland–brit Royal Dutch Shell, a francia TotalEnergies és a spanyol Repsol is bejelentették, hogy új, a használt sütőolaj feldolgozására alkalmas finomítókba fektetnek.

A gond csak az, hogy nem könnyű megkülönböztetni a használt sütőolajból készült biodízelt a szójából vagy pálmaolajból készülttől.

A szójából előállított amerikai biodízel pedig a legolcsóbb a piacon. Az események idején tonnánként 730 euróért kelt el Észak-Európában, míg az UCO-alapú bioüzemanyag ekkor körülbelül 1100 euróért volt eladható.

Ez tonnánként 370 euró, azaz nagyjából 140 ezer forint haszon. A nyomozásba azóta bekapcsolódó boszniai adóhatóság becslései szerint a Sistem Ecologica több mint 115 ezer tonna bioüzemanyagot értékesített. Tonnánként 370 euró haszonnal számolva ez több mint 42,5 millió euró, azaz kb. 16,1 milliárd forint.

De az OLAF szerint a Sistem Ecologica ezen a nyereségen kívül elkerülte még a több millió eurós uniós dömpingellenes vám megfizetését is. Ezt az adót annak kellene megfizetnie, aki biodízelt importál az Egyesült Államokból. A boszniai cég pedig valójában ezt csinálja, csak sütőolajként papírozta le a szállítmányokat.

A cég boszniai–amerikai tulajdonosai mindezek ellenére tagadják, hogy csalást követtek volna el, igaz, újságírókkal sem hajlandók szóba állni. Sőt, amikor az OLAF megosztotta megállapításait a tagállamokkal, Nenad Kokanović és Borivoje Vukadinović az Európai Bírósághoz fordultak a vizsgálat eredményeinek megsemmisítése érdekében, azzal érvelve, hogy nem tájékoztatták őket a vizsgálatról, de a bíróság elutasította a keresetüket. Modern üzemük felavatása egyébként nagy durranás volt, maga Milorad Dodik, az RS elnöke, Orbán Viktor szövetségese, adta át 2008 szeptemberében, és a Sistem Ecologica ígéretet tett arra, hogy az országban elsőként tud majd fejlett technológiával bioüzemanyagot előállítani használt sütőolajból.

Belgiumban most vámcsalási kísérlet és az EU pénzügyi megkárosítása miatt indult eljárás, a következő tárgyalás szeptemberben lesz.

Az ügyet oknyomozó újságírók nemzetközi csoportja tárta fel, több országon átívelő kutatásuk eredményét itt lehet elolvasni. A holland Follow the Money, a belga De Tijd és a Bosznia-Hercegovinában működő Center for Investigative Reporting közös cikkéből egy szövevényes csalási ügy bontakozik ki, amelyben ugyan már születtek ítéletek is, de többségében még csak folyamatban vannak az eljárások. Fogalmazzunk úgy, hogy az OLAF nagyon tiszta esetleírást adott, de a nemzeti bíróságok még csak pár ügyben jutottak el az ítéletig, így az ügy minden szereplőjét megilleti az ártatlanság vélelme.

Tekintélyes vevők és magyar érintettség

A csalás alapja az, hogy Nyugat-Európában hiába készülnek a sült krumplik a McDonald’sokban, hiába keletkezik éttermek és háztartások ezreiben használt olaj, egyszerűen nem lehet annyi használt sütőolajat begyűjteni, amennyi az üzemanyagigényhez és a megkövetelt bekeverési arányhoz kellene. Ezért az EU tagállamai Délkelet-Ázsiából (Malajzia, Kína, Tajvan) importálnak használt sütőolajat. Persze ez is minimum gyanús, rossz nyelvek szerint Malajzia is sokkal több használt sütőolajat ad el, mint amennyi valójában begyűjthető lenne az országban.

Az elmúlt években több hamis bioüzemanyaggal kapcsolatos csalás is kirobbant Nyugat-Európában, de a Sistem Ecologica ügye kavarja most a legnagyobb port.

Az oknyomozó cikk szerint először a vevőket kapták el, akik nagy nyugati bioüzemanyag-kereskedők voltak. Név szerint:

• Cornelis Bunschoten, aki a Biodiesel Kampen BV vezérigazgatójaként állítólag Hollandia 500 leggazdagabb embere közé került;
• Wilfred Hadders, a szintén holland Sunoil Biodiesel BV igazgatója, akinek cége később fel is vásárolta a Biodiesel Kampent, és aki szintén mesés vagyont halmozott fel, többek között 18 luxusautója volt; és
• az olasz Gianni Rivera, az egyesült királyságbeli Greenergy Fuels Ltd. egykori bioüzemanyag-kereskedője, akit azzal vádoltak, hogy pénzt mosott Bunschoten javára.

Bunschotent 20 havi börtönbüntetésre ítélték csalás, hamisítás és pénzmosás miatt, Gianni Rivera ellen pénzmosás ügyében még zajlik az eljárás, Hadders cége, a Sunoil ellen pedig hamisított biodízel-tanúsítványok felhasználásával elkövetett „nagyszabású csalás” miatt folyik a vizsgálat. Ez a három férfi azonban nemcsak a pénzmosási vádakon keresztül kapcsolódik, hanem abban is, hogy mindhármuk cégei jelentős mennyiségű biodízelt vettek a Sistem Ecologicától.

Az oknyomozó cikk szerint

9 országból összesen 17 vállalathoz, köztük a Mol-csoporthoz is juthatott átcímkézett üzemanyag Boszniából,

de ennél több részletet magyar érintettségről nem írnak a szerzők. A Telex is rákérdezett az ügyre a Molnál, a cég ezt írta:

„A Mol-csoportnak kiterjedt nagykereskedelmi hálózata van Európában: 9 országot látunk el olyan üzemanyaggal, amelybe fenntarthatósági célkitűzéseinknek és a jogszabályi előírásoknak megfelelően biodízelt keverünk. Több tucat beszállítónk felé nagyon szigorú feltételeket támasztunk: szabályszegés vagy minőségi probléma esetén azonnal felbontjuk az együttműködést.

A botrányban érintett céggel – amelytől egy alkalommal vásároltunk az éves szükségleteink kevesebb mint 1 százalékának megfelelő biodízelt – már a vizsgálat elindítása előtt megszakítottuk a kapcsolatot.”

Ez a nemzetközi oknyomozás eredménye szerint is reális, mert egyelőre nehéz megállapítani, hogy a végfelhasználók között voltak-e olyanok, akik tudtak a csalásról, vagy ők csak jóhiszemű vevők voltak.