MNB: Elindult az infláció csökkenése, 16,5-18,5 százalék között lehet az idei mérték

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) június 22-én ismertette legfrissebb inflációs jelentését. Balatoni András igazgató előadásában elmondta, hogy a globális inflációs ciklusnak egy leszálló ágába került a világ (csökken az energia, a nyersanyagok, az élelmiszer, illetve a szállítmányozás ára), de a maginflációs (vagyis a nem szezonális, illetve nem energetikai) folyamatok lassabb mérséklődést mutatnak, ezért elnyújtott lehet a dezinfláció.

Ugyanakkor az nagyon örömteli, hogy

itthon is elindult az infláció csökkenése, az importált infláció mellett a gazdaságpolitika és a belső kereslet is ebbe az irányba mutat.

Ezt egy kicsit kevésbé elemzősen úgy mondhatnánk, hogy amikor az állam rengeteg beruházást állít le, azzal keresletet csökkent és segíti az építőipari árak mérséklődését, illetve amikor a magyarok rosszabbul élnek (csökken a reálbérük), akkor ők is kevesebbet vásárolnak.

A pontos számok

Összességében az újonnan feltárt folyamatok tükrében az MNB a következő inflációs pályát várja

• 2023: 16,5-18,5 százalék,
• 2024: 3,5-5,5 százalék,
• 2025: 2,5-3,5 százalék.

Mindehhez gyengécske, de pozitív, 0-1,5 százalékos növekedés párosulhat. Balatoni András azt is mondta, hogy a hazai infláció az év végére érdemben 10 százalék alá kerülhet, a célsávot 2025 elejére érhetjük el. A gazdasági növekedést segíti a mezőgazdaság gyenge bázisa (aszály), a Covid utáni erősebb egészségügyi szolgáltatások, és ezek a hatások a második félévben már jobb számokat eredményezhetnek. A GDP javulásában ekkor már az infláció csökkenése is segíthet, hiszen, ha a reálbérek újra emelkednek, sokan a visszatekintő infláció alapján emelnek fizetéseket, akkor nő a magyar munkavállalók („a dolgozók”) vásárlóereje, ami segítheti a keresletet.

A munkavállalókat amúgy sem kell félteni, hiszen továbbra is feszes a munkaerőpiac, kedvező helyzetben vannak a munkavállalók a bértárgyalásokon, de éves átlagban azért 2023-ban csökkennek a reálbérek. Az egyensúly is javulhat, 2025-re lehet többletes a folyó fizetési mérlegünk.

Kitekintés

Az igazgató elmondta, hogy globálisan is egyre több országban mérséklődik már az infláció. 95 megvizsgált országból 76-ban esnek az árak, aminek az okai ismertek: az energiaárak a háború előtti, a szállítmányozási díjak a Covid előtti árszintre zuhantak.

Sőt, a FAO által vizsgált élelmiszerárak is már csökkenő drágulást mutatnak. Az is elmondható, hogy a csúcshoz képest az Európai Unió valamennyi országában csökkent az infláció, de ugyanez nem feltétlenül mondható el a szezonális hatásoktól megtisztított maginfláció esetében.

Ha az előző év áraihoz viszonyítunk, nálunk van egy inflációs többlet a visegrádi országokhoz képest, vagyis érdemben magasabb az infláció. Ám, ha nem 12 hónap, hanem csak a legutóbbi 3 hónap trendjeit nézzük, eltűnt a többlet, vagyis az elmúlt három hónapban már nem térünk el a többiektől negatív irányba.

Sőt, már sokszor nem is csak az áremelkedés üteme (vagyis az infláció) mérséklődik, hanem olykor maguk az árak is, a vizsgált termékek 40 százalékában volt áresés. Ezek jellemzően a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek. Például, ha egy magyar szalámigyár eddig 10 euróért, vagyis 4000 forintért tudta eladni Németországba a rúd szalámit, de az euró 370 forintig gyengült, akkor neki jobban megéri a korábbi 4000 forintos (10 eurós) szalámit itthon elsózni 3800 forintért.

Az inflációs folyamatokban mindig meghatározó a várakozás is, nos, a hazai vállalatok egyre inkább azt várják, hogy az árak a közeljövőben mérséklődni fognak, vagyis lehet abban bízni, hogy ezt saját árazási döntéseikben is érvényesítik, és kevesebb áremelést alkalmaznak.

Élelmiszerárak

Magyarországon kritikus volt korábban az élelmiszerek vágtató inflációja. A negyedik hónaptól azért már elkezdtek csökkenni az árak, amit a globális hatások, illetve az importhatások is végre mérsékelnek, ami azért különösen örvendetes, mert eddig a hazai inflációs többlet jó része ebben a termékkörben jelentkezett.

A várható mintákhoz képest nagyobb viszont az átárazás a szolgáltatásoknál. A távközlés és a banki szolgáltatások az előző évi inflációra hivatkozva lettek drágábbak, de az kérdés, hogy ezen szektorok költségei mennyire emelkednek, ha például az élelmiszerek (a vaj, vagy a cigaretta) drágulnak. Éppen ezért az MNB „nagyon figyeli” ezeket az ágazatokat.

Sajnos a gazdasági ciklus is markáns dezinflációt okoz. Itt arra kell gondolni, hogy amikor rosszabbul élnek a magyarok, a kiskereskedelmi forgalom annyira csökken, hogy a boltoknak már fegyelmezetten kell árazni.

Globális lassulás

A növekedési kilátásoknál fontos, hogy a globális konjunktúra lassul, viszont az export nálunk jól teljesített. A visszaesés inkább ott erős, ahol a belső kereslet számít,

• építőipar,
• kiskereskedelem,
• belső ipari értékesítés,

ezek húzzák vissza a növekedést.

A jövőben ugyanakkor a Szijjártó Péter által szakmányban bejelentett zöldmezős beruházások (főleg ázsiai akkucégek) is emelhetik a GDP-t,

A fenti számoknak kedvezően ágyazott meg, hogy a legutóbbi inflációs adatok már valóban érdemben csökkentek, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kimutatott 21,5 százalékos májusi infláció 2,5 százalékponttal volt alacsonyabb, mint az áprilisi 24 százalékos adat.

Az infláció optikai érdekessége, hogy amennyiben 2022 áprilisában és 2022 májusában is 100 forint volt a zsemle, majd 2023 áprilisában 124, végül 2023 májusában 121,5 forint a zsemle, akkor még akkor is 21,5 százalékos inflációról beszélhetünk, ha éppen csökkent az árszínvonal.

Most valami ilyesmit élhettünk meg, hiszen áprilisról májusra 0,4 százalékkal még apadtak is az árak. Ennek sok oka lehet. A boltok elkezdtek végre akciózni (mégha nem is feltétlenül a rájuk oktrojált kényszer miatt, hanem ebben az időszakban még a verseny miatt), az energiaárak a gáztárolók töltöttsége idején alacsonyak és a forint is erősödik, hiszen olyan magas kamatot vagyunk kénytelenek fizetni, hogy a fél világ jön ide a szép nyereségért.

Gondoljuk el annak a külföldi befektetőnek a helyzetét, aki a hazájában kap 5 százalékot a pénzére. De a 400 forintos euró idején átváltott egy eurót 400 forintra, azt betette 156 százalékon magyar papírba, majd a végén 370 forintos eurón visszaváltotta. Ő 24,3 százalékos hozamot ért el a hazai 5 százalék helyett, naná, hogy tömött sorban érkeznek a külföldiek és forintvásárlásaikkal erősítik a forintot. Az már csak egy szomorú zárójel, hogy ez azonban nem a magyar gazdaság erősségének a jele, hanem sajnos éppen a gyengeségének.

Ugyanakkor az energiaáraktól és a szezonális hatásoktól megtisztított maginfláció még legutóbb is 22,8 százalékos volt.

Összességében mind több elemző gondolja azt, hogy az év végi egy számjegyű inflációs mutató célkitűzése reális lehet.

Elemzői vélemény

Virovácz Péter, az ING vezető elemzője is az optimisták közé tartozik, ő még a májusi adat publikálása után vélekedett úgy, hogy a vártnál kedvezőbb, meglepetésszerű májusi adat fényében szinte biztosnak tűnik az év végi egyszámjegyű inflációs mutató.

Sőt, szerinte

amennyiben nem érkezik energia/üzemanyagár-sokk, úgy akár már novemberre is elérhető lehet a 10 százalék alatti mutató.

A szakember ezért felülvizsgálta az egész évre vonatkozó inflációs előrejelzését is, és a korábbi 19 százalék körüli érték helyett 18 százalék közeli mutatóval számol. Ugyanakkor a tartósan magas inflációs környezet veszélye még nem hárult el.

A rendkívül dinamikus bérkiáramlás az év utolsó negyedévében már pozitív reálbér növekedésben ölthet testet. A vállalatok pedig jellemzően visszatekintő árazási szokással bírnak, vagyis a múltbeli infláció alapján változtatnak árat. Ilyen átlagos infláció mellett és emelkedő reálbérkörnyezetben ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a megszokottnál magasabb szinten ragad a havi árváltoztatás mértéke.

Ez biztosan így van, de az elemző azt is megemlíti, hogy tekintettel ugyanakkor a fogyasztás további zsugorodására, a lakossági megtakarítások szintjének csökkenésére, könnyen lehet, hogy az év vége felé a lakosság nem a fogyasztást, hanem a megtakarítást helyezi előtérbe. Ez visszafoghatja a gazdaság teljesítményét, ugyanakkor a vállalatok átárazási erejét is korlátozhatja. Vagyis a jövő évi infláció lényegében azon múlhat, hogy a lakosság hogyan viselkedik majd.