Új állampapírszabályok: segít a kormány a tudatlan magyar kisbefektetőknek, vagy ekkora lyuk tátong a költségvetésben?

Fekete éjszakája volt a hazai pénzügyi szektornak a május 31-ről, június 1-re virradó éjszaka, amikor az állam mindenféle szabályozással megint belekavart a pénzügyi rendszer, a megtakarítási piac természetes működésébe. Kezdjük azért egy megértő gondolattal: van abban valami érthető, hogy a kormánynak az a célja, hogy a magyar megtakarítók egyfajta önfinanszírozással őt hitelezzék, és még az is elmondható, hogy érdemes olykor megrázni a magyar bankszektort, ne abból éljen, hogy alacsony kamattal magánál tartja a magyarok pénzét.

A lépések üzenete azonban összességében rossz, hektikus, kétségbeesést mutat.

A „terelő” hadművelet

A kormány mindenesetre minden erővel igyekszik az állampapírok felé terelni a bankokat, a befektetési alapokat és a lakosságot. Ezért többféle lépést is tett:

• megmondta bizonyos befektetési alapoknak, hogy mibe tehetik a pénzüket, és a szabályozás természetesen az állampapírokat preferálta,
• a 2024-re is meghosszabbított banki extraprofitadó csökkentési lehetőségeit is állampapír-befektetésekhez kötötte,
• azokat a „befektetőket, akik bankbetétet, vagy befektetési alapokat tartanának, és utóbbiakat nem támogatott TBSZ-re helyeznék, pluszadóval sújtja, kivéve, ha ők magyar állampapírt vesznek, vagy ha ingatlanalapokat tartanának (ez ugyan most talán a megtakarítási piac egyik legkevésbé perspektivikusnak tűnő alszegmense, de mivel erős benne a NER, valamiért kivételt élvez pont ez a módozat),
• a bankoknak pedig majd a jövőben tájékoztatást is kell küldenie az ügyfeleknek. Az újabb „rezsilevél” célja az, hogy az ügyfelek lássák, hogy mennyivel kevesebb kamatot kapnak, ha a banknál és nem az államnál tartják a pénzüket.

Indokolás

Sokakkal beszéltünk, mind az állam, mind a bankok, illetve a befektetési alapkezelők oldaláról, de egyelőre ezt csak háttérként használtuk, a szakmai emberek még „tájékozódnak”, vagyis az első sokk után értékelnek, a nyilvános megszólalásokkal kivárnak.

Az egész szabályozás-cunaminak mindenesetre van egy racionálisnak mondható kiindulási eleme, a magyar lakosság sokat veszít azzal, ha lekötetlenül, párnacihában, készpénzben, vagy gyengén kamatozó bankbetétben, kamatmentes folyószámlán, esetleg rosszul teljesítő eszközökben tartja a pénzét. Az már vitatható, sőt, inkább gazdaság-filozófiai kérdés. hogy az alacsony betéti kamatokra hogyan kell néznie egy államnak:

• Mondhatja-e azt, hogy a bankok kényelmesek, sőt pofátlanok, hiszen ilyen inflációs környezetben csak ennyit adnak?
• Vagy fogadja el, hogy ez egy piac? Vagyis a bankok az ügyfelek jóvoltából a pocsék kamatok mellett is kapnak annyi pénzt, amennyire szükségük van. Akinek ez nem tetszik, az a maga döntéséből kereshet mást.

Török út?

A mostani intézkedéseknek ugyanakkor mindenképpen van egy protekcionista, nagyon arrogáns, parancsuralmi eleme is, a kormány megint, sokadszorra gyökeresen felforgatja a hazai pénzügyi rendszer működését, márpedig a piac ilyenkor Közép-Afrikát, vagy Recep Tayyip Erdogan Törökországát emlegeti: „Innentől így lesz, majd mi megmondjuk, hogy hova teheted a pénzed, ezt teheted vele és kész.”

Illetve van ennek az a szomorú, talán leginkább valóban Törökországból ismert metódusa, hogy nagy a baj, de van kit okolnunk, majd mi megzabolázzuk a spekulánsokat, a külföldieket, a pénzügyi rendszert, rászállunk egy-egy szektorra, legyenek azok a biztosítók, a befektetési alapok, a bankok.

Egy ilyen helyzetnek aztán két fontos következménye mindig van: Erdogant mindig újra megválasztják, Törökország gazdasági helyzete, a líra árfolyama, a helyi inflációs szint pedig folyamatosan romló pályán van.

A részletek

A sokféle új szabályozás a Magyar Közlönyben jelent meg, illetve a Portfolio is értelmezte már több cikkében is a helyzetet, például egy összefoglaló írásban.

A szabályozáscsomag lényege, hogy mindenki segítse az államot, amely sajnos hiába fizet sokkal több kamatot, mint a környező országok, így is nehezen szed be elég pénzt a cégektől, a bankoktól, a lakosságtól, ezért olyan szabályokat kell hoznia, amelyek adminisztratív eszközökkel is az állam felé terelnék a megtakarításokat.

Mindez nem igazán újdonság, a befektetési alapok szabályozása már egy ideje abba az irányba ment, hogy az alapok ne egyéb eszközökben (például kereskedelmi bankokon keresztül az MNB-nél) tartsák a pénzüket, hanem értékpapírokban, azon belül is magyar állampapírokban. Egy mondattal a háttérről: Magyarországon kettős kamatrendszer van, a jegybanki alapkamat 13 százalék, de az irányadó kamat ebn-nél magasabb, 17 százalék. Aki az államnak adja a pénzét, az kevesebb, aki az MNB-nek az valamivel több kamatra számíthat.

A terelésben már eddig is volt adminisztratív tiltás, majd 2023. július 1-től a kötvényalapok, részvényalapok és vegyes alapok portfóliójában legalább 60 százaléknak kellett lennie az értékpapírok súlyának (értsd az nem lehet bankbetét).

A közlönyben szereplő friss kormányrendelet azt bizonyítja, hogy még ez a korlátozás sem vezetett eredményre. Az érintett értékpapíralapok augusztus 1-től az értékpapíralapok likvid eszközeinek legfeljebb 5 százalékát fektethetik be forintban denominált állampapírtól eltérő hitelviszonyt megtestesítő értékpapírba. Igaz jönnek utána kivételek, jelzáloglevél, vállalati kötvény, banki papírok, vagyis ez a sor kifejezetten az MNB-s 18 százalékra vadászó strukturált termékek ellen szól.

Az adószabály

A másik fontos új lépés egy adószabály, a meglévő 15 százalékos kamatadó mellé 13 százalékos szociális hozzájárulást (szocho) vezet be a kormány a megtakarítási formák egy részére, amelyet a július 1-je után keletkező kamatokra és az újonnan vásárolt értékpapírok árfolyamnyeresége után kell megfizetni.

A bankokkal beszélgetve, talán ők azon vannak a legjobban felháborodva, hogy

„oké, nagy a baj, de a plusz adó alól van egy kivétel, vagyis az állampapírok mellett az ingatlanalapok befektetési jegyeire sincs adó, csak a bankbetétekre, és a többi befektetési alapokra. Ennek vajon mi az oka?”

– kérdezik.

Emellett a jövőben a bankoknak majd tájékoztatást is kell küldeni az ügyfeleknek, amiben le kell írni az összehasonlítást, mekkorát bukott az ügyfél a bankkal, összehasonlítva az állampapírokkal.

Ebben valóban van ugyan tudatosságot javító elem, de meg kell várni a részleteket, pontosan mit és mivel kell majd összevetni. A beszélgetőpartnereink válaszaiból úgy tűnt, ettől nem igazán tartanak a bankok, talán az olcsóbb online tájékoztatás is megfelel majd, és elég lesz általánosabban bemutatni a különbséget.

Extraprofitadó

Az adót a kormány eredetileg 2022-2023-ra ígérte, már 2022-2024-ről van szó, de a 2024-es tétel felét meg lehet spórolnia annak, aki rendesen vesz magyar állampapírt.

Most nagyjából az a kommunikáció, hogy utána majd újra szárnyalunk és nem lesz ilyen adókra szükség, csak kérdés, hogy mit lehet elhinni, jogszabályi garancia erre nincs. A kommunikációs üzenetek felülírhatók, ahogy most: 2024. december 31. a vége, vajon nem lesz-e egy tollvonással abból 2025. december 31?

Mindenesetre a 2022 nyarán eredetileg 2 évre bevezetett extraprofitadókkal is az a baj, hogy az RRF dokumentumban vállaltuk az Európai Bizottság felé, hogy ez tényleg csak 2 év. Ezt nem tartjuk, ráadásul a forintban denominált állampapír a tőke szabad áramlását is bánthatja, ha kizárja a befektetőknél a cseh, vagy a lengyel állampapírt. Itt nem mélyednénk el a jogi részletekben, mert ezt eltérően láttak a forrásaink. Van, aki szerint sértheti a passzus az uniós jogot, más szerint – a külföldi fókuszú alapok, illetve az értékpapír-kölcsönzők miatt a cseh és a lengyel papír nincs kitiltva. Mindenesetre bízzunk abban, hogy a jogalkotók figyeltek az uniós jogra.

Az intézkedés hívei

Az intézkedést pozitívan láttatok természetesen nem a kétségbe eséssel magyarázzák az állami lépéseket. Szerintük

• pozitívak a pénzügyi tudatosságot javító elemek,
• semlegesek, sőt, hatástalanok egyes változtatások, és ezekre az ügyfelek tudnak reagálni,
• negatívnak ők inkább csak az „ugráló”, vagyis gyakran változó szabályozást láttatták.

Szerintük mindenesetre a tájékoztatási előírás segíthet. A szocho nem lényeges, mert mindenki, aki értelmesen fektet ilyen instrumentumokba, például részvényekbe, kötvényekbe, befektetési alapokba, az TBSZ-re (tartós befektetési szerződés) teheti azokat,

Vagyis a kárvallott a bankbetét, igaz volt aki ironikusan megjegyezte, hogy amennyiben a bankok 0 kamatot fizetnek, akkor annak a 15, illetve a 28 százaléka is ugyanannyi, azaz nulla. De ez persze túlzás, azért nullától eltérő banki kamatok is vannak a piacon, illetve vannak forráshiányos bankok, amelyek azért gyűjtenének a lakosságtól forrást, nekik biztosan nehezítik a helyzetüket.

A magyar bankrendszer és a magyar ügyfél lusta, mindenki abból él, hogy nem fizet kamatot, de azért mindenféle jutalékot szed, illetve hitelez és ezt helyzetet fel kellett kavarni. Hiszen mégiscsak botrány, hogy a rég nem látott infláció idején az erősen nyereséges magyar bankrendszer ilyen kamatokat fizet.

Olykor racionális

A lakosság nagy lekötetlen készpénzállománya valóban irracionális, de azért annak, ha valaki 2-3 milliós folyószámlaegyenleget tart, lehet észszerű magyarázata, könnyen lehet egy háztartás gazdálkodásában ilyen kilengés, vagyis kellhet puffer, nem érdemes mindig mindent lekötni, aztán költségesen feltörni.

Mindenesetre az üzenet azért visszatérően negatív, Magyarországon azokat a „szerencsétleneket”, akik már annyi pofon (emlékezhetünk a nyugdíjpénztárak beszántására, vagy a változó kamatú hiteleket tartókat megsegítő kamatstopokra) után még mindig próbálnának maguk öngondoskodni, tartani ezt is, azt is, hozam/kockázat arányban gondolkodni, megint sújtják a szabályok. Hiszen nagyobb lesz a különbség a kockázatmentes és költségmentes állami termék és a több gondolkodást igénylő piaci termékek között. De az említett TBSZ ebben azért segítség lehet.

A hazai kötvényalapok innentől mindenképpen egy hatalmas állampapír-vásárlási kötelezettséget kaptak a nyakukba. Azt persze lehet mondani, hogy a kötvényalapok, részvényalapok eleve a likvid eszközeiket ilyen instrumentumokban tartották, de bizonyos alapoknál, így, az abszolút hozamú (total return), illetve a pénzpiaci jellegű (money market) alapoknál azért változás lesz, hogy majd nem tudtak lecsapni az MNB 17 százalékos kamataira. Írásunk idején az egy éves dkj referenciahozama 13 százalék alatt volt valamivel. Természetesen, ha majd a 13 százalékos alapkamat és a 17 százalékos MNB-kamat összeér, az egész nem lesz annyira fontos.

A szabályozási düh

Végül a konkrét intézkedésekről ellépve, az logikus lépés, hogy a kormány próbálja terelgetni a pénzeket, az amúgy számára is nagyon drága lakossági állampapírok felé,. Az önfinanszírozás jó pont, a piac és a ratingcégek is szeretik, az is igaz, hogy mostanában tényleg sok devizakötvényt is kibocsátottunk. De.

És sajnos van pár “de”, hirtelen, érdemi szakmai egyeztetések nélkül (ez nem teljesen igaz, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium és az Államadósság Kezelő Központ nyilván egyeztetett, de az egyes bankok, a BAMOSZ, illetve a Magyar Bankszövetség csak későn és limitáltan szerzett információt) vezettek be valamit, pedig biztos vannak a piacon is értelmes emberek, lehetne velük többet és mélyebben egyeztetni. Hiszen az közös érdek, hogy kisebb legyen a hazai és a nemzetközi felháborodás, az adóknak senki sem örül, de a rendszeren belül is van optimalizáció.

És, miközben a bankok magas költségszintje és alacsony betéti kamatai biztosan fontos téma, de azért talán érdemes eleve óvatosabban bánni azokkal az üzenetekkel, amelyek arról szólnak, hogy milyen buta az, aki a bankrendszerben tartja a pénzét és nem az államnál, a tömeges, kampányszerű ügyfélreakció ugyanis mindig kockázat a pénzügyi stabilitásra. Mindenesetre az intézkedésből a bankok szerint látszik pár szomorú általános látlelet, bankárok gondolatait idézzük:

• A bankok azért alapvetően ellenségek ebben a rendszerben, a hitelezés most nem olyan fontos, minden pénz menjen az állampapírokba!
• “Én is tudtam volna olyan levelet küldeni, amikor azt mutatom meg, hogy 4-5 százalék volt az állampapír hozama, és közben felment az infláció 20 százalékra.”
• Ez egy bizonyíték arra, hogy EU-s forrás nem lesz, hiszen, ha lenne, nem kéne ezt a cirkuszt csinálni.
• A bankszektor likviditásának csökkentése nem veszélytelen, a pénz nem duplikálódik, az egyik helyről kiszorítod a másikba. Vagyis a bankokból elmegy a pénz az ÁKK-ba, a Wise-ba, a Revolutba, persze, éljen a verseny, de közben nekünk szabályozási versenyhátrányaink vannak, ráadásul a kevesebből az állam még többet szorítana ki.
• De a legfontosabb az adófizetők szempontjából az, hogy egyre horribilisabb összeg megy a lakossági papírokon át adósságtörlesztésre, Magyarországon az átlagos infláció 2023-ban még a 2022-es felett lesz, az inflációkövető állampapír nagyon nagy teher marad az államnak, vagyis az adófizetőknek.