Nagy Márton szerint nem az a fontos, hogy mekkorák a hazai bérek, hanem az, hogy mit lehet azokon venni
2023. május 9. – 12:59
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a születésnapján nem éppen ünnepi programot kapott az élettől: három parlamenti bizottság előtt is számot adhatott miniszteri munkájáról. Információt inkább a miniszter bevezető prezentációja tartalmazott, a szakmai vitában, vagy más néven kérdezz-felelekben az ellenzéki képviselők néhány valóban releváns kérdése mellett hosszú, politikai jellegű szónoklatokat lehetett hallani, amire a miniszter eléggé ingerülten replikázott. Úgy tűnik, hogy a miniszter továbbra is azt gondolja, elérhető az egy számjegyű év végi infláció, és bár a tapasztalatok mintha mást mutatnának, ő hisz a láncok szorongatásában.
Az elmúlt egy év
Nagy Márton mindenesetre az elmúlt egy évről elmondta, hogy a magyar gazdaság sikeres időszakot zárt, de a környezet nagyon nehéz volt. Tavaly 4,6 százalékos növekedést sikerült elérni, pedig a tavalyi évben 10 milliárd eurós (kb. 3700 milliárd forintos) extranehézséget jelentett az energiakrízis kezelése. Ez úgy jött ki, hogy Magyarország energiaimportja a megelőző év 7 milliárd eurós értékéről, 17 milliárdra ugrott, de a nagy mínusz ellen összességében sikeres volt a védekezés – vélte a miniszter.
A pozitívumok között hangzott el a közel teljes foglalkoztatás, míg a legnagyobb problémaként a miniszter a magas inflációt nevezte meg, amely szerinte a gazdaság struktúrájából ered, vagyis a nagy energiakitettségből, ami miatt a háború, majd a szankciók különösen megnövelték a pénzromlást, aminek a leszorítása a fő cél
A nehéz környezet kezelésének az eszközei a különadók, az árstopok, valamint az a „kis korrekció”, ami a rezsivédelem megtartása mellett megtörtént az energiaszámlákban, de nagyon fontosak a vállalkozásfejlesztési források (Széchenyi Kártya, Baross Gábor Program). Nagy Márton az állam vagyonnal kapcsolatos feladatairól annyit mondott, hogy az állam nem használt elemeket (ingatlanokat) értékesített is, de nagyobb cégvásárlások (Vodafone, Posta Biztosító) is történtek.
Közeljövő
A jövőről szólva a miniszter rövid távú és hosszabb távú célkitűzéseket is megfogalmazott. 2023-ban a két fő cél az egyszámjegyű infláció elérése és a recesszió elkerülése, ami egészen pontosan 1,5 százalékos növekedést jelenthet. Bár a magyar gazdaság most éppen technikai recesszióban van (ez azt jelenti, hogy negyedévről negyedévre apad a GDP), és ez a trend 2023 első negyedévére is igaz lehet,
de utána jöhet egy „nullás” negyedév, majd az év második felében két jóval erősebb negyedév
– prognosztizálta a miniszter.
Ez lassulás, de nem visszaesés, aminek elkerülésében az említett kamattámogatott hiteleknek van nagy szerepe, a Széchenyi 800-900 milliárd forintot, a Baross áprilistól 1000 milliárd forintot lökhet ki a gazdaságba, és emiatt a hitelnyújtás visszaesése megtörik áprilisban.
A hitelezési lassulás logikáját úgy írta le a miniszter, hogy a magas infláció ellen a jegybanknak magas jegybanki kamatokkal kell védekeznie, emiatt aztán csökken a hitelfelvételi kedv (mostanában a bázishoz képest 50 százalékos csökkenést is mértek).
Különösen a lakáshitelek visszaesése súlyos, mert az olyan részprogramok, mint a Babaváró új felvételei más okok miatt esnek. A lakosság nem tudhatta, hogy idén is megmarad ez a program, így tavaly decemberben fokozott érdeklődést lehetett tapasztalni, az érdeklődők megrohanták a bankokat.
Harc az infláció ellen
A magas inflációs számokról Nagy Márton elmondta, hogy elsősorban az élelmiszereknél „ragadós” a magas szint, az inflációt magyarázza a nagy energiakitettségünk, a forint leértékelődése. „Nem leértékeltük, hanem leértékelődött a forint, mert mindenki látta az energiakassza hiányát” – mondta Nagy Márton.
A közeljövőben az már biztató, hogy az energiaárak konszolidálódtak, a tavalyi 17 milliárd euró helyett idén 9 milliárd euró lehet a költség,
„ez már jobb szám, az energiacsapda megoldódni látszik.”
A miniszter a reményét fejezte ki, hogy amennyiben az energiaár lemegy, akkor a magyar infláció is csökkenhet, a GDP pedig javulhat.
Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a pénzromlási mutató felfelé gyorsabban megy, lefelé lassabban. itt kiemelte az élelmiszer-kereskedelem felelősségét, emiatt az állam továbbra is beavatkozik, árstoppal, kötelező akcióztatással, illetve online árfigyeléssel.
A miniszter szerint
a magyar lakosság 40 százaléka nézi az akciókat és odamegy, ahol olcsóbb a termék,ezért rendet kell tenni az akciós újságoknál is.
Hosszabb távon
Ami pedig a hosszú távú elképzeléseket illeti: a cél a fenntartható felzárkózás, az árstabilitás, az exportorientált beruházások segítése. Ha ez sikerül, gyors lesz a gyógyulás, a cél a 30 százalékos beruházási arány, de ebből csak 20 százalékot finanszírozhat állami támogatás, a többit a magánvállalatok hitelből és a nyereség visszaforgatásából fedezhetik – mondta a miniszter, aki kifejezte azon reményét, hogy az FDI (vagyis a külföldi működőtőke) pozitív multiplikatív hatással bír a magyar gazdaságra.
Különösen azt hangsúlyozta, hogy a duális szerkezetű magyar gazdaságban közelebb kell hozni egymáshoz a nagy multikat és a hazai cégeket. Az lenne a kívánatos, ha a vertikumban minél magasabb szintű beszállítóként (Tier 1 kategóriában) jelennének meg a magyar cégek.
Ehhez azonban munkaerőre és energiára van szükség félmillió emberre, és 25 TWh pótlólagos áramtermelésre. Előbbit a fiatalok, a nők, az idősek mobilizálása segítheti, de szükség lesz külföldiekre is, utóbbiban a napprojekteket és Paks 2-t nevesítette a miniszter.
Paprikás dialógus
Az expozé utáni kérdések után Nagy Márton többször is arra szólította fel a képviselőket, hogy ne károgjanak és huhogjanak mindig, konstruktívabban és hatékonyabban dolgozzon a bizottság.
A kérdésekben többször is előjött az erőltetett akkumulátorfejlesztés, Csárdi Antal (LMP) a CATL állami támogatásának pontos számait is kérdezte. Nagy Márton a felelős miniszterhez, Szijjártó Péterhez irányította a kérdezőt, de általánosságban elmondta, hogy az akkumulátor csak 10 százaléka a közvetlen külföldi tőkebefektetésnek (FDI), ahogyan az iparág már itt van, és az energiahelyzet is megoldódik, vagyis voltaképpen a miniszter arról beszélt, hogy mivel most alacsonyabb az ár, nem lát kivetnivalót a nagy áramigény-növekedésben.
Tordai Bence (Párbeszéd) a miniszter egy évvel korábbi meghallgatásán jósolt számokkal (így a 3 százalékos 2022 végi inflációval) szembesítette a minisztert, aki azzal vágott vissza, hogy ő nem ismerte, nem ismerhette a leendő szankciókat.
Érdekes felvetése volt a kérdezőnek, hogy a kormány miképpen tud 15 százalékos 2023-as éves átlagos inflációval kalkulálni, ha az első hónapokban 25 százalékos volt a pénzromlás. E két szám összevetéséből ugyanis az adódik, hogy igen hamar, a bőven 10 százalék alatti szintre kellene esnie az inflációnak. Erre ugyan pontosabban nem tért ki válaszában a miniszter, de az uniós szinten alacsony hazai bérek és az uniós szinten magas inflációt firtató visszatérő kérdést azzal igyekezett hárítani, hogy a bérek önmagukban nem sokat jelentenek, az a lényeg, hogy mit lehet abból megvenni. Vagyis a vásárlóerő-paritásra utalt, amelyben szerinte középmezőnyben vagyunk az unióban.
Az is több kérdés-feleletből kiderül, hogy a miniszter hisz az árstopos, GVH-s, lánc-szabályozós intézkedéseiben, noha többen értetlenül nézték, hogy a szankciós infláció miért éppen a magyar élelmiszerpiacon a legerősebb.
Z. Kárpát Dániel (Jobbik) a külföldi munkavállalók beengedése kapcsán javasolt erősebb megfogalmazásokat arról, hogy a prioritás továbbra is a hazai munkavállalókon legyen. Illetve szóvá tette azt is, hogy az állam közvetetten a multikat hozza előnybe az akcióztatással, hiszen így ki fog járni a magyar tulajdonú kisboltokba.
Nagy Márton megdicsérte Z. Kárpátot, mint aki ellenzéki oldalról nemcsak károgott, hanem javaslatot is tett, a kisboltokról meg elmondta, hogy azzal mert számukra nem kötelező az akciózás, attól önkéntesen természetesen még részt vehetnek az árversenyben.
