Lehet adni egy óvodásnak zsebpénzt, vagy kell?

„Apa megkereste a pénztárcáját, és álmosan kotorászni kezdett benne. Végül odanyújtott Borinak egy kétszáz forintos érmét. Bori morcosan nézett rá: csak egyetlen pénzérmét kap! Az nagyon kevés! Utoljára nagyon sok kis érmét kapott Apától. […] Borinak több pénze volt, mint Anya gondolta, és azt javasolta, hogy helyezzék el Bori pénzét egy takarékbetétkönyvben. Bori ezt nagyon viccesnek találta: miért kell egy könyvben elhelyezni a pénzt?”

A Bori-mesék főhőse nagyjából annyi idős lehet, mint a kisebbik lányom, úgy öt év körüli – és pont mint az én lányomnál, nála is kimerül a pénzhez való viszony a sok vagy kevés érmében. A mennyiségi relációkat az iskolás nővére már jobban érti, de néha még nála is be-becsúszik némi panasz azért, hogy hiába ér többet az övé, a húga darabszámra több érmét kapott.

A zsebpénzosztás a szülői létformában egy külön tudományág, sőt inkább egyenesen hitrendszer – így aztán nem csoda, hogy családonként változik a megoldási módszer is. Gyors felmérésem szerint van, aki az öt és fél éves gyerekének még nem ad zsebpénzt, viszont szülei már most próbálják tanítgatni a pénzkezelésre. „Például nyáron a Duna-parti büfénél a kezébe nyomok egy fém kétszázast, pont annyiba kerül az almalé, amit szeret – meséli Éva. Mondom neki, hogy menjen nyugodtan oda a pulthoz, kérje az almalét, és adja oda érte a kétszázast (persze két méterre ott vagyok én is). Szoktam neki magyarázgatni néha azt is, hogy arányaiban mi mennyibe kerül, például egy kinézett legó árából hányszor tudnánk elmenni a kedvenc játszóházba, vagy hány fagyit lehetne venni abból a pénzből, amit könyvtári késedelmi büntetéseként be kell fizetnünk, ha nem visszük vissza időben a könyveket.” Akad azonban olyan hatéves, aki a nagy testvérek miatt kap a nagyszülőktől zsebpénzt néha – ő a szüleivel költi el a pénzt, de megesett, hogy beledobált már a családi nyaralós befőttesüvegbe is az aprójából vagy az adományozásba szállt be karácsonykor.

Van, aki megpróbálkozott a zsebpénzosztással, csak valahogy ez nem vált rendszerszintűvé az iskolás fiaival. „Mi sokáig heti ötszáz forintot adtunk a srácoknak, amit jobb esetben vasárnap elkértek (én mindig elfelejtettem), rosszabb esetben egyszer csak kiderült, hogy x hete nem volt zsebpénz, és találgathattunk, hogy mióta nem. Aztán mostanában ez valahogy átcsúszott ezer forintba, mert voltak jutalmak, duplázások, aztán már ez lett a rendszeres. Hozzá kell tenni, hogy a zsebpénz gyakorlatilag csak felhalmozási célt szolgál, amúgy bármire kell, mozira, iskolai büfére, McDonald’sra, arra külön lehet kérni.” Az ünnepek alatt ebben a családban komolyabb tételek is bekerültek időnként a perselybe, így olyan is előfordult, hogy egyikük a saját megtakarításából telefont vett.

Tamás a havi fix összegű zsebpénzben hisz. Fia és lánya is elmúlt már 14 éves, így saját bankszámlájuk van, ezt odautalja – és mellette kapnak heti 500 forintot is készpénzben, de ez időnként elmarad. „Ezzel semmit nem jutalmazok, bevezettem a nemzeti alapjövedelmet családi szinten – mondja. Nem szabályozom, hogy mire költik, nekem az is mindegy, hogy összegyűjtik-e, vagy elszórják. De inkább félretevősek: a lányom most koncertjegyre és Converse-re gyűjt, a fiamnál konkrét cél nincs, de ő is igyekszik félretenni, a zsebpénze egy részéből már részvényt és eurót is vetetett velem. A házimunkáért nem fizetek külön, mondjuk, túl sok ilyet nem is várok el tőlük. Jutalmat se pénzben adok, például tanulmányi eredményért, de az ilyenekre valami extrát ki szoktunk találni.”

Azt gondolják vagyonosnak, aki költi a pénzt

A magyar lakosság alapvetően nem túl jó pénzügyi tervezésben. Kevesen tesznek félre a nyugdíjra vagy kalkulálnak akár csak azzal, hogy egyszer majd kellene, és a legtöbben fel is élik a havi bevételüket vagy akár meg is toldják azt hitellel. A tendencia azonban az elmúlt fél-háromnegyed évben változni látszik: novemberben írtunk arról, hogy az OTP Bank öngondoskodási felmérése szerint egy év alatt 40-ről 48 százalékra emelkedett a pénzpiaci megtakarításokkal bírók aránya, ami azt jelzi, hogy a mának élés helyett eljöhet a tudatos tervezés időszaka. És mint minden ilyet, ezt is érdemes már gyerekkorban elkezdeni, leginkább mintaadással.

„Mindent utánzással tanulunk, a pénzt beosztani is. Ez nagyon nehéz, mert a jövőt elképzelni sokszor a felnőtteknek is nehezen megy, hát még a gyerekeknek, ráadásul van egy olyan tévképzet is az emberekben, hogy azt gondolják vagyonos embernek, aki költi a pénzt. Azt pedig nagyon nehéz elmagyarázni nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is, hogy az, hogy van pénzed, még nem jelenti, hogy el is kell költeni mindent”

– mondja a Telexnek dr. Szilágyi-Németh Lilla, azaz PénzügyesAnyu. A pénzügyi tanácsadó tapasztalatai szerint Magyarországon tabutéma a pénz. Elég csak belegondolni – vetette fel –, hány ismerősünkről, barátunkról, családtagunkról vagy akár kollégánkról tudjuk, hogy mennyit keres. „Sokak, akik már jobban élnek vagy jobban keresnek, félnek erről beszélni – pedig szerintem ez egy tükör. Tükör arra, hogy lehet másképp is csinálni, hogy nem feltétlenül kell ott ragadni egy olyan munkahelyen, amit nem szeretünk, vagy ha már ott maradunk, akkor tudatosítsuk, hogy azért vagyunk ott, mert legalább szeretjük a munkánkat. A pénzről fontos beszélni a gyerekek előtt is, de azért nem egyszerű meghúzni a határt, mert például én sem szeretném, hogy a kisfiam anyagiassá váljon.”

Peer Krisztina gyerekpszichológus szerint viszont nem érdemes attól tartani, hogy a pénz fogalmával való ismerkedés miatt a gyerek a fogához veri majd a garast felnőttként, az ő viszonyulása ugyanis azon múlik majd, ahogyan a szülő a témáról kommunikál vele. A tudatos pénzügyi nevelés pedig a gyerekek esetében is létfontosságú ahhoz, hogy elindítsuk őket az önállóság felé vezető úton – véli a pszichológus.

Abban Peer Krisztina és a pénzügyi tanácsadó is egyetért tehát, hogy a pénz fogalmával már óvodáskorban meg lehet ismertetni a gyereket, sőt akár zsebpénzt is lehet nekik adni, ha a család úgy dönt. Peer Krisztina szerint ezt gyakran nehéz is kikerülni, hiszen a nagyszülők, vagy más rokonok automatikusan mindegyik gyereknek a kezébe nyomják a pénzt. „Lehet, hogy ez sok szülőben ellenérzést vált ki – erről akkor érdemes a rokonokkal beszélnie –, de az is lehet, hogy ezt egy lehetőségként fogjuk fel és bevezetjük a gyerekeket a pénz elvont világába.”

A duplázás veszélye

Ritáék egészen kicsi kortól igyekeztek gyerekeiket pénzügyi tudatosságra nevelni, szerinte részben azért is, mert ők nem bánnak túl jól a pénzzel, ami mögött ő a szülei túlzott takarékosságát látja. „Kicsi koruktól sokszor beszéltünk arról, hogy működik a gazdaság, milyenek az árak. Tudják, milyen havi kiadások vannak, sokat jártak és járnak velem boltba, mesélünk az aktuális kérdésekről, most például inflációról, ársapkáról. Azt hiszem, ennek is köszönhető, hogy a gimis fiunk gazdasági ismereteket akar felvenni az egyik fakultációnak, miközben egyáltalán nem ilyen területre készül, csak érdekli, és szerinte is szükséges lenne ilyen tudást oktatni a sulikban.”

Fiuknak és lányuknak iskoláskoruktól adtak zsebpénzt, a nagyobbik gyereküknek csak felsős korától. Most már havonta a számlájukra utalják a pénzt – a bankszámlát együtt nyitották a bankban, bankkártyát is kaptak hozzá (a diákszámlákról részletesen itt lehet olvasni). Általános iskolában havonta ötezer, gimnáziumban havonta tízezer forintot kaptak, egyetemista gyereküket most 35 ezer forinttal segítik, mellette dolgozik.

Gyerekeik zsebpénzéhez a tőlük kapott havi fixen túl hozzájött még a táborokra, osztálykirándulásokra adott pénzből maradt visszajáró, illetve a rokonoktól kapott pénzek, amit perselybe gyűjtöttek, Ritáék meg – otthon tartott készpénz híján – rendszeresen ebből kértek kölcsön a kiérkező szakikra. Mindezek mellé azt az ajánlatot tették, hogy gyűjtsenek valami nagyobb dologra, amikor pedig összejött egy jelentősebb összeg, Ritáék még egyszer annyit hozzátesznek a megvásárláshoz. Ezt párszor a gyerekek kihasználták, míg végül sok évre elfelejtődött a dolog.

„Egészen addig, míg egyikük elő nem állt azzal tizenöt évesen, hogy szeretne számítógépet építeni magának, méghozzá ezt – és elénk tett egy elképesztően gondosan megtervezett full konfigurációt. Volt ott processzor, ház, alaplap, minden, mellette a típusok és árak a legolcsóbb helyek linkjeivel, de még így is több százezres árban. A gépre a forrást így képzelte: a bázis a több mint kétszázezres zsebpénze, ami összegyűlt az elmúlt években, amíg nem költött semmire (nem büfézett, nem járt nagyon moziba, stb., karácsonyra és születésnapra is mindenkitől pénzt kért, és bár a zsebpénz és az ajándékpénz még csak a fele a szükséges összegnek, de ugye volt az az ajánlatunk oviban a megduplázásról, és akkor most élne ezzel a lehetőséggel.

Leborultunk előtte, egyben jeleztük, hogy a duplázás lakás- és autóvásárlásra már nem váltható be. Alig várom, hogy a gyerekek kezeljék a család pénzét!”

– írta Rita. Ahogy az a fentiekből is látszik, az idejében elkezdett pénzügyi nevelés később megtérül majd, de Ritáék példájából emellett az is kiderül, mennyire fontos a részletes szabályok lefektetése, sőt akár ezek időszakos újragondolása is. Peer Krisztina azt javasolja, a szülők már előre gondolják át a zsebpénzezés előtt, hogy mire használhatja a gyerek a megtakarítását, forrásait: abból kell ruhát, cipőt vennie, vagy elköltheti videójátékra, esetleg a cukrászdában. Sokan azt is meghatározzák, mikor költheti el a gyerek a zsebpénzét: jól jöhetnek akár előre kigondolt vásárlós napok, így nem a hétköznapi rohanós bevásárlásokból megy el az idő.

Azt is végig kell gondolni szülőként, hogy mire szeretné a gyerekét tanítani, milyen nevelési célja lehet a zsebpénznek az esetükben. „Fontos, hogy ezek a keretek a gyerek számára is világosak legyenek (mikor, mire kapja a pénzt és mennyit kap). Érdemes sokat beszélgetni a gyerekekkel arról, hogy mik a tervei a zsebpénzével, mire szeretné költeni azt, mire vágyik stb.”

Óvodásoknak, kisiskolásoknak készpénz, felsősöknek már bankkártya is mehet

Óvodásoknál és kisiskolásoknál az életkori sajátosságok miatt érdemes készpénzt adni, egy felső tagozatos esetében már lehet a pénz a bankban, és ő fizethet bankkártyával, magyarázta a gyerekpszichológus, és mellette hozzátette: a zsebpénz tekintetében sincs egy egyedüli, üdvözítő megoldás. A helyes megoldás függ a család szemléletétől és a gyerek személyiségétől egyaránt.

Nagyon fontos, hogy a zsebpénz egyik funkciója éppen a kontroll átadása, így aztán a megadott szabályokon túl ne szóljunk bele abba, hogy mit vesz a gyerek a pénzén és mit nem, beszélgessünk vele erről és a pénz elköltésének következményeiről (mit jelent az ő zsebpénze a családi kasszára vonatkozóan, mennyi élelmiszert tudna venni ebből az összegből, egy pár cipő hány heti zsebpénze lenne, stb.).

Peer Krisztina szerint fontos, hogy a gyerek a saját pénzét szabadon költhesse, mert csakis úgy fogja megtanulni, mire elegendő, ugyanakkor a tapasztalatokat érdemes mindig megbeszélni. „A kezdeti közös vásárlás segítheti a tanulási folyamatot, de ilyenkor is fontos, hogy a szülő ne akarjon feltétlenül okosabb, ügyesebb, takarékosabb lenni, és főleg ne mondja meg, hogy a plüss az felesleges, vegyen inkább egy társasjátékot belőle.”

És miért fontos, hogy a gyerek hibázhasson? Azért, mert

ha egy búcsúban megvett silány minőségű, de drága játék hamar tönkremegy, akkor érteni fogja, hogy legközelebb ne kövesse el ugyanazt a hibát. „Így inkább a játékboltban veszi meg olcsóbban ugyanazt a terméket, vagy a játékra költött pénz helyett megy egy újabb kört a hintával.”

A pénz fogalmát egy kisiskolás korú, 8–10 év közötti gyerek már egész jól érti, és ahogy a pszichológus mondja, addigra fontossá is válik, hogy tudjon arról gondolkodni, mire használjuk a pénzt, mi mennyibe kerül és mi mindent kell a családi kasszából fedeznünk. „Egy felső tagozatos gyerek esetében már fontosnak tartom, hogy a kamaszkor küszöbén a felelősségvállalásnak és döntéshozatalnak ezt a formáját is megismerje” – tette hozzá.

A gyerekek között lehet differenciálni életkor vagy kognitív érettség szerint az összeget tekintve, véli a pszichológus, aki szerint nem gond, ha a szülő házimunkát is jutalmaz pénzzel – előtte azonban fontos szétválasztani, mi az, ami a családi feladatok közül a gyerekek dolga (nem pénzért), például a gyerekszoba rendben tartása, és mi az, amit ezen felül például zsebpénzért el lehet vállalni (kutyasétáltatás). „Így a gyereknek is van szabad döntése, tud mérlegelni és tervezni, sőt egy cél érdekében pénzt gyűjteni is (például megvehessen egy drága videójátékot).”

Dr. Szilágyi-Németh Lilla szerint a pénzügyi tanulás során az is nagyon fontos, hogy a gyerek megtanulja: lehet élvezni a pénzt, de tervezni kell vele, vagyis félre is kell tenni. Erre is léteznek még modellek, angolszász területeken például sok gyerek három részre osztja a zsebpénzét: a spend rekesz azt a pénzt tartalmazza, amit elkölt, a save rekeszbe kerülnek a megtakarításai és a give rekeszből ad másoknak – írtuk korábban. Persze, hogy ennek értelme legyen, a gyereknek értenie kell, mit jelent másoknak segíteni.

„Nemrég vittem a Nem luxus táska-kampányba adományt, és megkérdezték a gyerekek, miért vannak tele ilyen cuccokkal, mint fogkrém, krém stb. És akkor elmeséltem nekik, hogy vannak, akiknek nincs ezekre pénzük. Ezen nagyon elcsodálkoztak, először nem is értették, hogy lehet az, hogy ezekre nem telik valakinek.

Lehet hogy nem elsőre megy át az üzenet nekik, de minél többször beszélünk róla, annál inkább értik majd. A kislányom óvodájában a Down-szindrómások napján felemás zokniban mentek a gyerekek. És megkérdezte a lányom, hogy neki most miért kell különböző zokniban mennie. Próbáltam magyarázni neki, mire a végén csak annyit mondott, hogy »hát akkor különbözőek vagyunk, és egyformák is«.”