„Ha a kokszoló kihűl, veszélybe kerül a teljes nyersvasgyártás” – csak néhány órán múlt a Dunaferr működése

Az elmúlt két évben sokat olvashattak egy visszatérő, reménytelennek tűnő ügyről, a dunaújvárosi ISD Dunaferr Zrt, az egykori Dunai Vasmű végjátékáról. A cégnek régóta nincsenek érvényes közgyűlései, nincsenek szabályosan megválasztott testületei vagy az elmúlt üzleti évekről elfogadott mérlegei, és a társaság éppen akkor kezdett végképp lepusztulni, amikor a nagy „anyaginfláció” idején szárnyalnia kellett volna, amikor végre jó lett volna az ágazat jövedelmezősége.

Mint látni fogjuk, mindenkinek van egy csomó jogi érve, illetve a másik felet nyíltan és brutálisan gyepáló statementje, csak a céget nem tudja megmenteni senki. A kilátástalan helyzet finisében azonban talán érdemes egy összefoglalóra kísérletet tenni, mert az azért erősebb fejlemény, hogy a magyar állam még külön szabályozással is beszállt.

Lex Dunaferr

Mint arra a Portfolio is felhívta a figyelmet, a kormány rendeletben módosította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényt

Ebben természetesen a Dunaferr nincsen ugyan nevesítve, de a szabályozás nagyon a Dunaferr esetét hozza felszínre, hiszen úgy szól, hogy a cégbíróság három munkanapon belül kezdeményezheti az olyan cégek elleni felszámolási eljárást, ahol az adott cég

• több mint négyszáz napja nem tett eleget a számviteli törvény szerinti éves beszámoló közzétételi kötelezettségének,
• az utolsó letétbe helyezett éves beszámolója szerinti értékesítésének nettó árbevétele eléri vagy meghaladja a tízmilliárd forintot.

Ez a két pont azért nem sok más magyar vállalkozásra lehet igaz.

Na de miért volt erre szükség?

Mint a Portfolio is írja, mivel a cég kokszolójánál szénhiány alakult ki, a cégvezetés megkezdte a kokszoló technológiai folyamatainak leállítását. A leállítási folyamatok tervezett kezdési időpontja 2022. december 14. reggel 6 óra lett volna (ez végül nem történt meg), amely a kokszoló blokkokba történő szénelegy betöltésének leállítását jelenti.

Ha ez megindul, akkor – azt hallottuk – visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el, vagy legalábbis 24-48 óra után visszafordíthatatlanok lesznek a történések.

Ha a kokszoló kihűl, a fala beomlik, akkor veszélybe kerül a teljes nyersvasgyártási folyamat.

Vélhetően a kormány ezt szeretné megakadályozni, ezért rapid módon szenet szerezne és nagytulajdonost is hívna.

És a többiek?

De miért nem akarják ezt a jelenlegi vezetők? Ezt nehéz kívülről megmondani, az látszik, hogy a mostani, az orosz Jevgenyij Tanhilevics fémjelezte menedzsment a társaság leépülését nem tudta megakadályozni, de mégis ragaszkodik a hatalmához.

Emellett van egy harmadik csapat is. Erős leegyszerűsítéssel nevezzük a három gárdát magyarnak (állam), orosznak (a vezérigazgató nemzetisége miatt, aki a menedzsment feje), illetve ukránnak (a tulajdonos csődgondnoksága miatt). Na de ki mit szeretne elérni?

• Magyar fél: a gyárat és a munkahelyeket megmenteni, végtelen sok most a rossz hír, nem kell egy újabb, amely tömeges elbocsátásokról szólna.
• Orosz fél: a Dunaferr-történetet továbbra is uralni, más erőket nem beengedni a vezetésbe, vélhetően valamely értéket saját kontroll alatt megtartani.
• Ukrán fél: átvenni a cég irányítását, valahonnan tőkét szerezni és megmenteni valamilyen formában az egész jelenlegi működést.

De kié a cég?

Sajnos ez az, amit nem lehet megmondani. De egyáltalán miért mondja több ember is azt, hogy ő a jogos tulajdonosi képviselő? A magyar ISD Dunaferr Zrt. 99,6 százalékos tulajdonosa a ciprusi Steelholding, annak a tulajdonosa az ukrán ISD, amely csődeljárás alatt áll, végül annak a tulajdonosai az ukrán–örmény–orosz Oleg Mkrtcsan, aki börtönbüntetést kapott Oroszországban, az ukrán Szergej Taruta oligarcha és az orosz állami VEB Bank, akik pedig nem állnak szóba egymással. Na ez meg hogy jöhetett így össze?

A dunaújvárosi Dunaferr céget 2004-ben az ukrán ISD (Індустріальний союз Донбасу), vagyis az ukrán, lengyel és magyar cégekkel rendelkező Donbassi Ipari Szövetség vásárolhatta meg. Ám az ukrán cég bajba került még a 2008-as válság idején, az orosz állami Vnyeshekonombank (VEB) hitelei segítettek rajta. Képzelhetjük, hogy azóta mennyire működőképes egy orosz és ukrán vegyes tulajdonú cég.

Mindenesetre a Dunaferrt tulajdonló ciprusi projektcég (Steelhold) három meghatározó végső tulajdonosa nem tudnak döntést hozni, így a ciprusi főtulajdonos cég évek óta képtelen volt igazgatót kinevezni, közgyűlésen részt venni vagy eladni a társaságot.

Ám, ahogy Bencze Bálint, a Steelhold jogi képviselője elmondta a Telexnek,

az ukrán ISD most csődbe ment, ami paradox módon annyiban segíthetné a helyzet megoldását, hogy az ukrán cég irányítására kijelölt ukrán csődgondnok a három veszekedő vagy elérhetetlen fél nélkül is hozhatna döntéseket.

Ám a korábban még kooperáló tulajdonosok által megválasztott Dunaferr-vezető, Jevgenyij Tanhilevics nem ismeri el a ciprusi cég új képviselőjét, arra hivatkozott, hogy mivel Bencze Bálint egy milliárdos perben éppen a Dunaferr ellen fellépő fél jogi képviselője, így ő aligha képviselhetné a Dunaferr tulajdonosát.

Hogyan tovább?

Az ukrán ISD mára kétségbeejtő helyzetbe került, mert a „senki földjén” maradt cégeiről (az egykori Alcsevszki Vasmű Luhanszktól 45 kilométerre található) nem sokat tudni.

Az ISD Dunaferrt tehát úgy kellene életben tartani, hogy az érintettek között nincsen együttműködés, akadályozva vannak és utálják egymást, Taruta és a VEB nem állnak szóba egymással, pedig azt mindenki tudja, hogy amennyiben egyszer a nagykohó leáll, akkor vége a dalnak, megköt a vas, többé nem lehet felmelegíteni, ez egy olyan üzem, ami csak folytonosan működtethető, ehhez azonban szén kellene és legalább 50 millió euró friss működőtőke.

Aztán arról, hogy utána mi lehet még a céggel, eltérő elképzeléseket hallottunk, állítólag van élet a „folyékony fázis”, vagyis a kohó nélkül, de akkor újra kell tervezni a hengerelés ellátását, az energiaforrásokat (földgáz, szén, elektromos ívkemence, vagy éppen kamragáz), ezekhez pedig mindenféle új környezetvédelmi feladat is párosulna.

Dunaújvárosi nézőpont

Pintér Tamás, Dunaújváros jobbikos polgármestere is megszólalt az ügyben, szerdai sajtótájékoztatóján. Mint az MTI tudósításából olvasható, Pintér elmondta, hogy

csak néhány órán múlt, hogy szerda reggel nem kezdődött meg a kokszolók leállítása, mert érkezett annyi szén, hogy a kokszoló blokkokba tovább tudják tölteni a szénelegyet.

Hozzátette: a kettes kohó ötödik hete áll, az egyes még régebb óta, ami sokáig nem tartható fenn a vasmű technológiája miatt, mert ha egyszer megállnak és kihűlnek a kohók, akkor szinte lehetetlen újraindítani.

A polgármester elmondta, hogy az elmúlt két évben számtalan megoldási lehetőséget ajánlottak a kormánynak, de eddig egyetlen egyet sem fogadott meg. A fenti összefüggésrendszerből látható, hogy a helyzet azért nem könnyű és azon kívül, hogy pénzt mindenki örömmel fogad, rendezési megoldásnak már lenne ellenzője.

A kormányrendeletet ugyanakkor üdvözölte,, amely megoldás lehet a cégcsoport számára. Szóba került, hogy a sajtóhírek szerint ez a befektető a londoni központú Liberty Steel lenne, amit a polgármester megerősített, és közölte: a befektető többször tárgyalt a Dunaferrel és mérnökeik fel is mérték a vasmű állapotát. A Portfoliónak a Gazdaságfejlesztési Minisztérium is azt írta, „a kormány az elmúlt években többször is tárgyalt a Dunaferr helyzetéről, köztük több esetben a Liberty Steel-lel is”.

A baj csak az, hogy az indiai Sanjeev Gupta Liberty nevű cégének van egy erős szépséghibája, a nemzetközi sajtó éppen arról cikkezik, hogy a társaságcsoport most veszíti el a belga acélműveit.