Hernádi Zsolt: Nem én jöttem rá, hogy Vecsésen kell fúrni, de a belföldi kitermelésre tudatosan mentünk rá

2022. november 24. – 15:10

Hernádi Zsolt: Nem én jöttem rá, hogy Vecsésen kell fúrni, de a belföldi kitermelésre tudatosan mentünk rá
Hernádi Zsolt a termelési területen megtekinti a kőolajmintákat – Fotó: Kiss Márk / MOL

Másolás

Vágólapra másolva

Egyszer volt a globalizáció, az értelmes munkamegosztás, aztán az energetika örök háromszögében (fenntarthatóság, ár, ellátásbiztonság) hirtelen teljesen megváltoztak a hangsúlyok. A Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója a Corvinuson tartott előadást a hallgatóknak, melyben a hazai benzinárstopot éppen úgy kritizálta, mint Németország energiapolitikáját.

Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója a Corvinus Egyetemen diákoknak tartott előadást a napokban, amelynek szóba került a hazai és német energiapolitika, Vecsés, vagyis az új magyar kőolajtalálat, és persze az üzemanyag-ársapka, illetve az is, hogy miként fordult fel fenekestül az elmúlt időszak igencsak változatos üzleti környezete.

„Én be sem vezettem volna”

A diákokat érthető módon nagyon érdekelte az ársapka kérdése. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója arra a kérdésre, hogy szerinte meddig marad érvényben az üzemanyagárstop, kijelentette:

„Nem én hozom a döntést, de én be sem vezettem volna.”

A cégvezető szerint ugyanis több probléma is van az intézkedéssel:

  • egyrészt megszüntette a termékimportot, hiszen ki más hozna most Magyarországra benzint vagy dízelt, és így az ellátás teljes felelőssége a Molra hárult.
  • Másrészt probléma a dezorientáció is, vagyis a pszichológiai magyarázat szerint, aki szokott vásárolni, azt „behúzza”, ha kiírják valamire, hogy le van értékelve, hiszen ha most olcsóbb, akkor most kell vásárolni, mert csak úgy lehet realizálom a kedvezményt. Pedig a benzin valójában drága, a 480 forint is sok, mégsem csökken a kereslet. A benzin nem is finom, nem is olcsó, de mivel lehetne 800 is, gyorsan megvesszük 480-ért.
  • Harmadrészt az ársapkával a városi közlekedés zöldítése sem halad, hiszen egészségtelenül tolódik el az áram és a benzin áraránya.

Vecsés és a hazai kitermelés fontossága

A hallgatók természetesen rákérdeztek a vecsési olajtalálatra is. Talán meglepő lehet annak, aki nem bújja a Mol riportjait, de a cég kitermelési (upstream) üzletágának legnagyobb mennyiségei máig Magyarországról, Horvátországról, illetve Azerbajdzsánból érkeznek, ahol egy nagy és érett olajmezőben szerzett részesedést a Mol. Az egzotikusabb „olajos” helyszínek, vagyis Kazahsztán, Pakisztán, Kurdisztán (Irak) vagy akár Oroszország csak kisebb részt jelentenek, az északi vizekről, vagyis Norvégiából és az Egyesült Királyságból pedig konkrétan már ki is vonul a cég.

Az elmúlt napokban fontos hírként megjelent találat történetéről annyit mondott a cégvezető, hogy

„Vecsésnél nem én mutattam meg, hogy hova kell fúrni, hanem azok a kollégák, akik értenek hozzá. Annyiban azonban van hozzá köze a felsővezetésnek, hogy a Mol számára is előtérbe került az ellátásbiztonság, vagyis hangsúlyoztuk a belföldi kitermelés fontosságát.”

Ahhoz, hogy kiderüljön, pontosan mennyi nyersanyag van a helyszínen, többször kell lefúrni – mondta Hernádi, de Vecsésen még pontos számok nincsenek. Ahogy a cégvezető elmesélte, néha olyan is előfordult, hogy egy évig fúrnak, kutatják a szeizmológiát, „a térképünk már úgy néz ki, mint egy Burda-szabásminta”, aztán jönnek a műszakiak és a pénzügyiek, hogy nem sikerült, itt nem érdemes kitermelni. Ilyenkor, mint fogalmazott, „nyelünk egy nagyot, akkor tartunk úgy 20 millió dollárnál”.

Az új vecsési kút napi 600 hordó termeléssel indul, későbbi tervezett 700-1000 hordós termelése mintegy 10 százalékkal növelheti a Mol Magyarország, és 5 százalékkal Magyarország kőolaj-kitermelését. A Vecsés-2 nevű olajkút a Mol harmadik legnagyobb hozamú magyarországi kútja lett, egyedül képes kiváltani az elöregedő algyői mező teljes éves természetes hozamcsökkenését.

A Mol júliusban kezdett kutatófúrásba a területen, ahol a szükséges tesztek elvégzése után bebizonyosodott, hogy eddig ismeretlen kőolajmezőt sikerült felfedezni. A kutat november 11-én állították termelésbe, az olajat közvetlenül a százhalombattai Dunai Finomítóba szállítják.

A nagy mozgások

De Hernádi előadásán nemcsak az olajmezőről, valamint az energiaellátásról volt szó, fontos volt az iparág átalakulása és a cég vezetésének erre adott válaszai is. A cégvezető arról beszélt, hogy a világgazdaságban és az energiaiparban a változások irgalmatlanul felgyorsultak, a Covid-járvány, a nyersanyagárak robbanása, majd február 24-én, a Vörös Hadsereg napján („az oroszok szeretik a szimbolikát”) elindított orosz–ukrán háborúval annyi minden történt, mint máskor évtizedek alatt, ettől függetlenül Hernádi szerint nem kell egy cégnek azonnal mindent fenekestül felforgatni, fontos a hosszabb távú szemlélet.

Mindez a sok változás azonban kétségtelenül teljesen felborította az előző évtizedek trendjét, a feltétlen globalizációt, amikor hihettünk a költséghatékonyságban, az ellátási láncok sérthetetlenségében, nem tartottunk készleteket (ez a japán just in time szemlélet), aztán hirtelen már ott tartottunk, hogy Európában nem gyártottunk C-vitamint, maszkot.

Hernádi szerint nem vettük észre, hogy irgalmatlan méretű kölcsönös függőség alakult ki, egészen addig, amíg Donald Trump el nem indította az amerikai-kínai vámháborút. Azóta érezhetjük, hogy jön a kétpólusú világrend, az Egyesült Államok és szövetségesei (Nyugat-Európa, Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Korea), valamint Kína és szövetségesei (Afrika sok országa) szemben állnak, ez egy deglobalizációs folyamat, ahol a két szövetségen belül erősödnek csak a kapcsolatok. Pedig a gazdaság jobban szeretné, ha lenne kooperáció.

Orosz függés

Európában és az energiaiparban eközben arra is rájöttünk, hogy kölcsönös függésünk alakult ki Oroszországgal, vélekedett Hernádi. Az elmúlt 30-40 évben ugyanis még azután is, hogy már felismertük a függés kockázatait, csak erősödött a kölcsönös kapcsolat,

Nyugat-Európának volt pénze, volt technológiája, Oroszországnak volt nyersanyaga. Ezt az energiafüggőséget nem könnyű egyik napról a másikra megszüntetni

– mondta. 2022-ben olyan magas lett az energiaár, mint még soha korábban. A változások legnagyobb elszenvedője az Európai Unió lett. Hernádi itt kiemelte a németek felelősségét is, a közösségünk legnagyobb gazdasága ugyanis elérte, hogy az Északi Áramlat 2-t az Egyesült Államok levegye a szankciós listáról, majd saját maga felfüggesztette az engedélyeztetést. Oroszország ideges lett, majd jött a háború, a robbantás, amely végképp ellehetetlenítette az oroszok és a nyugat-európaiak korábbi terveit, mondta.

Németország az LNG (cseppfolyósított földgáz) felé indult el, de az LNG-vel problémák vannak. A legfontosabb, hogy még mindig nincs elég kapacitásunk. Ráadásul nem környezetbarát, mert a kitermelés, a hűtött szállítás, a visszagázosítás nagyon sok energiát igényel. És bár nincs más látható alternatív megoldás, de az LNG drága, a piacon Ázsiával (Kína, Japán, Dél-Korea) kell versenyezni, foglalta össze. Szerinte így alakult ki az, hogy az Egyesült Államokban sokkal olcsóbb lett a földgáz, ami az unió versenyképességét veszélyezteti.

„Mit lehet reagálni? Leállíthatjuk a műanyaggyártást, majd az alumíniumgyártást, a vaskohókat. De gondoljunk a Covidra, nem lehetünk teljesen kiszolgáltatottak. Valamifajta termelést legalább egy-egy régióban fenn kell tartani”

– mondta Hernádi.

Az ágazati kapcsolatok mérlege

Hernádi szerint természetes, hogy ebben a helyzetben a kormányok is válaszokat akarnak adni: energiaadó, extraprofitadó, fixált árak, bányajáradék emelése.

„Élen jártunk az ötletelésben, mint ahogy mindig élen jártunk a sportban. Nemcsak mi csináltuk, hanem más is, de ezekkel a szabályozásokkal az a baj, hogy hozzá lehet szokni, szabályozunk valamit, aztán szabályozzuk a következményeit, az átkosban volt az ágazati kapcsolatok mérlege, az egész országot leszabályozták. Én például végzősként már meg sem tudtam volna bukni, mert a tervek szerint már várt rám a népgazdaság”

– fogalmazott. A baj csak az, hogy az ilyen szabályozások mindig ellátásbiztonsági kérdéseket is felvetnek, minden ilyen beavatkozásból előbb-utóbb hiány lesz,

„a kis benzinkutak például nem azért nem kapnak üzemanyagot, mert nem akarunk adni, hanem mert nem tudunk, ezt hozta az ársapka.”

A Mol-vezér arra is emlékeztetett, évente 20-30 esetben a cég finomítója nem termel 100 százalékos kapacitáson, korábban ilyenkor lehetett növelni az importot, de most ilyen nincs, nem jönnek be mások az országba. Az energiaiparban ugyanis van egy háromoldalú optimalizációs kérdés, a „trilemma”. Azaz egyszerre fontos az ellátásbiztonság, a megfizethetőség, illetve a fenntarthatóság. „Évekig a fenntarthatóságra figyeltünk, ami persze helyes, de figyelni kellett volna az ellátásbiztonságra és a jövedelmezőségre is. Most minden megváltozott, a fenntarthatóságot elfelejtettük, most az ár a kulcs, illetve az, hogy egyáltalán legyen. Ha ugyanis nincs anyag, akkor leállnak a vegyiművek, bezár Tiszaújváros és Kazincbarcika, majd az azokra épülő iparágak. Ezt el kell kerülni”, mondta.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!