Aszódi Attila: A kecske éhen hal, a káposzta megrothad a német atompolitikában

Német zöldségek, avagy a kecske is éhen hal és a káposzta is elrothad. Ezzel a beszédes címmel írt Aszódi Attila egyetemi tanár, korábbi paksi kapacitásért felelős kormánybiztos, illetve államtitkár blogbejegyzést.

A szakember azt a különleges folyamatot követte végig, amelynek során a német Energiewende egyszerre fordított hátat a szénnek és az atomnak, majd az európai energiaválság nyomán mégis visszatért a szennyező szénhez és egy kis időre még az atomhoz is.

A döntés

A Telex is beszámolt arról, hogy 2022. október 17-én, hétfőn Olaf Scholz német kancellár hosszú hetekig tartó vitát lezárva elrendelte, hogy mindhárom, még működő német atomerőmű tovább működhessen 2023. április 15-ig.

Emlékeztetőül: a 2011-es fukusimai baleset előtt 17 atomerőművi blokk működött Németországban. A baleset után a német kormány elrendelte, hogy a legrégebbi 8 blokkot azonnal véglegesen állítsák le, és döntés született az atomenergia 2022 végéig történő teljes kivezetéséről is aztán valóban. Az elmúlt egy évtizedben sorra álltak le a még működő blokkok, így mostanra három blokk maradt üzemben.

Jött azonban az orosz–ukrán háború, és nyomában az energiaellátási válsághelyzet, amelynek hatására nemcsak Németország, hanem az egész Európai Unió villamosenergia- és földgáz-ellátásának biztonsága megkérdőjeleződött. A német villamosenergia-ellátás az időjárásfüggő megújulók fejlesztése, az atomenergia kivezetése és a szénfelhasználás csökkentése mellett egyre fokozódó mértékben hagyatkozott a – zömében Oroszországból importált – földgázra kiegyenlítő energiaforrásként.

Odalett a biztonság

Aszódi Attila emlékeztetett rá, hogy

a hagyományosan villamosenergia-exportőr ország visszaszorult semleges, vagy sokszor nettó importőri pozícióba. A földgázellátás azonban a jelen helyzetben erősen megkérdőjeleződött, ezért a legnagyobb környezetterhelés mellett működő német lignittüzelésű erőművek fokozottabb felhasználása mellett született döntés, és nyár óta intenzív vita zajlott arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő atomerőművek működési idejét.

A három német nyomottvizes technológiájú atomerőművi blokk 3*1400 MW, összesen 4200 MW kapacitást képvisel (a négy darab paksi blokk együttes teljesítménye 2000 MW), és ezek a német blokkok 2022 első felében több áramot termeltek, mint a német tengeri szélerőművek.

Mivel Franciaországban az állandósult műszaki problémák miatt az atomerőművi flotta több, mint fele jelenleg nem működik, a rendelkezésre álló limitált földgázt pedig nem áramtermelésre kellene felhasználni, de közben a három atomerőműben még van valamennyi nukleáris üzemanyag, és a hideg téli hónapokban valószínűleg tényleg szükség is lesz a német atomerőművi áramra, ezért teljesen logikus a felvetés, hogy ne a legnagyobb energiaellátási válsághelyzet közepén állítsák le az 1988–1989-ben üzembe helyezett, műszakilag kifogástalan állapotban lévő, korszerű német atomerőműveket.

A zöldek nem szerették

Csak hát a német kormányban jelenleg a szociáldemokraták és a szabad demokraták mellett a zöldek is koalíciós partnerek, ráadásul a gazdasági és klímavédelmi minisztert, valamint a környezetvédelmi minisztert is éppen a zöldek adják.

Sokáig úgy tűnt, hogy a zöldek hajthatatlanok lesznek, de az utóbbi hetekben egy olyan kompromisszum körvonalazódott, hogy 2022. december 31-én leállítanák a ma még működő három reaktort, és tartalékban tartanák őket a tavasz végéig (ennek persze nem sok értelme lett volna, nem tartalékokra, hanem működő erőművekre volt szükség). A zöldek azt javasolták, hogy a háromból két blokk maradhasson tartalékban, szükség esetén működhessenek 2023. április 15-ig. A zöldek azonban eddig teljesen elutasították, hogy a harmadik blokk üzemben tartásához szükséges friss üzemanyagot beszerezzék.

Győzött a józan ész

Ehhez képest a szociáldemokrata kancellár hétfőn meglepte a minisztereit, mert eldöntötte és feladatba adta, hogy mind a három blokk maradjon 2023. áprilisig üzemben.

Miközben az Északi Áramlat 1 és 2 vezeték összesen négy vezetékéből hármat valaki felrobbantott, Oroszországból nem érkezik földgáz Németországba, közelít a tél, és a műszaki számítások szerint nem biztos, hogy elegendő lesz a téli hónapokban a rendelkezésre álló villamosenergia-termelési kapacitás.

A három kérdéses, még üzemelő blokk a Bajorországban található Isar-2, a Baden-Württemberg tartományban működő Neckarwestheim-2 és az Alsó-Szászországban lévő Emsland atomerőmű.

Mivel az Isar-2 üzemeltetője eddig azzal számolt, hogy a kormány nem fogja engedni a blokk üzemeltetését 2022 decembere után, ezért már nem vettek hozzá megfelelő mennyiségű friss üzemanyagot. Így várhatóan januártól csak limitált ideig fog tudni működni egy speciális üzemmódban, az üzemanyag kiégésével folyamatosan csökkenteni kell majd a blokk teljesítményét. Hétről hétre csökkenő teljesítmény mellett egészen 55 százalékos teljesítményig mehetnek le, itt kell majd a blokk üzemét befejezni.

A Neckarwestheim-2 blokkal az a terv, hogy december 31-én leállítják, és ha az energiaellátási helyzet szükségessé teszi, akkor a pihentető medencében megtalálható üzemanyagok felhasználásával egy működőképes zónát kell összeállítani, majd dönteni, hogy tartalékban marad, vagy a blokkot visszaindítják.

Az Emsland atomerőművel kapcsolatban eddig a zöldek nagyon elutasítóak voltak, így nem is mérlegelték eddig komolyan, hogy szintén használatba vehető lesz januártól. Ennek következtében a pontos műszaki koncepció itt még nem is áll rendelkezésre.

Utána tényleg vége?

Érdemes rá felhívni a figyelmet – írja Aszódi, hogy a kérdéses három német atomerőművi blokkban valójában még akár 30-40 év maradék üzemidő van. Ezeket tisztán politikai okok miatt leállítani a jelenlegi energiaellátási válsághelyzetben óriási nagy baklövés, és valójában nemcsak Németország, hanem az egész európai árampiac mozgásterét csökkentő önsorsrontó lépés.

Meglepő, hogy bár a tél nagyon közel van, még mindig ennyi a bizonytalanság a három atomerőművi blokk további üzemeltetésének kérdésében, de az mindenképpen pozitív fejlemény, hogy Scholz kancellár döntése értelmében már legalább az irány adott, és a szereplők a megvalósításra koncentrálhatnak.

A német villamosenergia-iparban azért az egy általános álláspont – és ennek a lenyomata megjelenik a német sajtóban is –, hogy 2023/2024 tele még komplikáltabb lehet, mint a most előttünk álló tél, így a fent említett német atomerőművekre egy év múlva is szükség lehet. Így bár ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, de még az is lehetséges, hogy Németországban az atomenergia 2023. április 15. után is benne marad az energiamixben.

Csak a sok bizonytalanság és határozatlan döntési helyzet végeredménye nehogy az legyen Németországban, hogy a kecske is éhen hal és a zöld káposzta is elrothad.