Európa még mindig a legtutibb földrész, csak jó lenne, ha ez így is maradna

Másról sem hallunk, mint hogy Európa lemarad az Egyesült Államokhoz, Kínához, vagy Délkelet-Ázsia más régióihoz képest, és a számok tényleg ezt a trendet bizonyítják. Magnus Tyreman, a McKinsey svéd partnere, aki társaival az európai versenyképességről az itt elérhető rendkívül érdekes tanulmányt készítette, maga is mesélt ilyenekről Brüsszelben, ahol a tanácsadó cég európai vezetőivel tudtunk találkozni.

Úgy vélte, hogy Európa egy főre jutó GDP-je ma 30 százalékkal elmarad az Egyesült Államokétól. Ez a szakadék egy ideig csökkent, de mostanában már megint nyílik az olló. Az elmúlt 20 év alatt megkétszereződött az amerikai cégek átlagos értékeltségi előnye az európai cégekhez képest, a tengerentúli társaságok 40 százalékkal gyorsabban nőnek, 20 százalékkal nyereségesebbek, és átlagosan 40 százalékkal többet fektetnek kutatás-fejlesztésbe.

Ezek fontos számok, megkérdőjelezhetetlen adatok. Ugyanakkor Európa mégis jobb hely. Rajonghatunk a Keletért, de talán nem véletlen, hogy a fejlődő világ menekülői nem a gazdaságilag egyre erősebb Kínába, az alternatív világmagyarázatot kínáló Oroszországba, vagy éppen a nagyon gyorsan gyarapodó Indiába igyekeznek. Európa ugyanis a mai napig sok szempontból élhetőbb:

• Európában sokkal nagyobb a társadalmi mobilitás, vagyis könnyebb felemelkedni;
• kisebbek a jövedelemkülönbségek;
• a boldogságindexek szerint boldogabbak is errefelé az emberek;
• emellett felelősebbek, „zöldebbek” is, kevesebb a kibocsátásunk, Európában 2,4-szer alacsonyabb az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás, mint az Egyesült Államokban;
• magasabb a várható élettartam;
• és valójában még a gyengébb gazdasági kibocsátás sem sokkal gyengébb, ha súlyozunk. Vagyis ha figyelembe vesszük, hogy Európában mennyivel jobbak a munkavállalói juttatások, alacsonyabb a nyugdíjhatár, mennyivel több a szabadság, vagy akár a szülési szabadság, akkor a hatékonysági különbség 40 százaléka eltűnik.

A McKinsey szakemberei szerint azonban ahhoz, hogy ez így is maradjon, tenni kell, például be kell indítani az európai növekedést. Ez egy olyan vélemény ugyan, amelyet biztosan önmagában is kritika alá lehet vonni, hiszen visszatérő vád, hogy a növekedés és a fenntarthatóság kibékíthetetlen ellentétben állnak, ám Magnus Tyreman ezt nem így látja.

A gyarapodás, az értelmes növekedés szükséges az embereknek, a cégeknek, és valójában a pénzügyi siker, a gazdasági bővülés segíthet is elterjeszteni azokat a zöldtechnológiákat, amelyek amúgy 80 százalékban már rendelkezésre is állnak, csak szélesebb körben kellene használni őket.

Brüsszelben jártunk, az amerikai központú McKinsey európai médianapján, amelyen neves ágazati szakemberek mellett a legnagyobb európai gazdaságok vezető partnerei tárgyalták a legfontosabb gazdasági kérdéseket. Mi most elsősorban az európai versenyképességgel foglalkozunk írásunkban, ehhez a McKinsey tanulmánya és az elhangzott beszélgetések mellett egyéb cikkeket, trendeket is vizsgáltunk, így csak az tekinthető a cég véleményének, ahol erre hivatkozunk is.

Európával kapcsolatban érdekes volt meghallgatni, hogy még ez a mostani, rendkívül univerzálisnak tűnő válság is milyen eltérően csapódik le az egyes európai államokban. Ahogy a vezető partnerek elmesélték, Németországban erős az orosz energia- (elsősorban gáz-) függés, ott az a legnagyobb probléma, Franciaország nagy építőipari és energetikai cégei 80 százalékban külföldről szerzik bevételeiket, számukra a globalizáció sebei, az ellátási láncok problémái okoznak nagyobb zavart, míg az Egyesült Királyságban, ahol a GDP eléggé szolgáltatásfókuszú, még mindig az elérhető, megfelelő minőségű munkaerő hiánya a fő kihívás.

Ugyanakkor Európával kapcsolatban minden nehézség mellett megmaradt az eseményen egy pozitív tónus is. Ez részben a már-már közhelyszerű mondatban („minden válság, minden felkavarodás egyben lehetőség is egy jobb újrarendeződésre”) fogalmazódott meg, de sok konkrétumot is hallottunk.

Nem véletlen, hogy a világ szegényei, de a világ szupergazdagjai is jellemzően Európába, Nyugat-Európába igyekeznek. Úgy érzik, hogy „emberséget”, vagy éppen minőséget erre találnak. Hiába szép a növekedés Keleten, nem arra indulnak meg az emberek, nem is az Egyesült Államokba, ahová talán megindulnának, de ez nem olyan egyszerű – például a tenger miatt sem –, igaz, a milliárdosokat azért tárt karokkal fogadják.

Mindenesetre Európa befogadó, és sok lehetőséget is kínál. Nagyon érdekes, hogy Európa a legfrissebb globális társadalmi mobilitási indexben (social mobility index) olyan erős, hogy az első 13 helyet csupa európai állam tölti be.

A digitalizáció

Bár a gazdaságokat egzakt számokkal és mutatókkal szoktuk leírni, azért ez egy társadalomtudomány is, vagyis a jobb is lehet rosszabb. Ugyanakkor mégis jogos a kérdés, hogy akkor miért nem rózsásabb a számszaki kép Európában. Erről is beszélgettek a McKinsey munkatársai.

Közös válaszként azt lehetett leszűrni, hogy a méretgazdaságosság és a digitalizáció, vagyis a technológia aktívabb használata mindenképpen segítene, ahogyan az is, ha nem 27 egyedi programot dolgoznánk ki, hanem több lenne az összefogás. Ebben természetesen vannak értékválasztások, „trade off”-ok is, például a következők.

• A méretgazdaságosság segítene a hatékonyságon, a jövedelmezőségen. De vajon megéri-e feladni az európai értékeket, a kkv-k segítését, vagy a tiltott állami támogatások üldözését?
• Jó lenne, ha lennének olyan Big Tech óriásaink, mint az Apple, a Meta, vagy a Google, ösztönözzük ezt? Vagy ez már nem érdekes, mert a digitalizáció mindent átsző?
• Biztos, hogy jobb eredményt hoz egy mezőgazdasági nagybirtok, a gépesítés, az automatizáció, a génmódosítás. De vajon érdemes-e beszállni a versenybe Brazíliával, illetve az Egyesült Államokkal, vagy érdemes megőrizni a kisbirtokok támogatását?

Az európai minőségre, az életszínvonalra, a hagyományra, vagy a gasztronómiára joggal lehetünk büszkék, és lehet, hogy még trendi az európai, de a szakemberek szerint könnyű elveszíteni a versenyelőnyt.

Csak az a fránya kiszolgáltatottság

A háború mindenképpen rávilágított arra, hogy milyen mély európai bajok is vannak, mindenki tapasztalja, hogy vége a zökkenőmentes globalizációnak, a kikezdhetetlen ellátási láncoknak, energiában, alapanyagban, védelemben, vagy akár élelmiszerben is már nincsenek meg olyan jól a pénzükkel az anyaghiányos országok.

Európa ugyanis korábban arra rendezkedett be, hogy mindenki olyan, mint ő. Szállít, ha azt ígérte, gazdasági racionalitás vezeti, jól jár a munkamegosztással. De mi van, ha ez felborul, ha más logikák lépnek életbe?

Az európai uniós vezetők az orosz–ukrán háborúra adott válaszaikban nagy elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot, bár Magyarországot ebből részlegesen kivehetjük; az ukrán menekülők megsegítésében mi is jól vizsgáztunk, az oroszok elleni közös európai fellépést tekintve viszont nem igazán.

Mindenesetre a háború miatt a gyengeségeink is jobban előjöttek. A McKinsey szerint éppen ezért a geopolitikai válságra adott válaszhoz hasonló lendülettel kell szembenéznünk a földrész vállalati és technológiai válságával.

Európa hosszú távú jóléte és stratégiai autonómiája forog kockán, amelyhez a cég becslése szerint évi 2-4 ezer milliárd eurónyi fejlesztésre lesz szükség, ez a nettó zéróemisszióra való átálláshoz szükséges összeg hatszorosa.

Fókuszban az energia: lépni kell!

Ukrajna orosz inváziója nemcsak szörnyű humanitárius katasztrófa, hanem rávilágított arra a tényre is, hogy mennyire kiszolgáltatott egy földrész, ha az ellenálló képesség egy autonóm és nem feltétlenül racionális partneren múlik. Igaz, az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) friss jelentése azt is tartalmazza, hogy 30 év után először Kína olajkereslete visszaeshet, amire azonnal elég intenzíven esni kezdtek az energiaárak, szeptember 23-án mintha beárazta volna a közelgő recessziót az olajpiac.

Mindenesetre, ha Európa nem szedi össze magát, ha nem éri utol a kulcsfontosságú technológiák terén a többi nagy régiót, a növekedés és a versenyképesség valamennyi ágazatában sérülékeny lesz.

Hiszen bár Európában számos jól teljesítő vállalat van, összességében az európai vállalatok nemcsak kisebbek, de alul is teljesítenek a többi nagy régióhoz képest. Láttuk: lassabban növekednek, alacsonyabb hozamot produkálnak, és kevesebbet fektetnek be K+F-be, mint amerikai társaik. Ez pedig középtávon fordulatot hozhat. Egy példával, Európa vezető szerepet tölt be az autóiparban, de lemaradhat az önvezető közlekedés terén.

Elmélet és gyakorlat

Milyen az EU döntéshozatala? Lassú és bürokratikus. Hogyan avatkozik be az Egyesült Államok, vagy Kína, de akár Oroszország is, ha helyzet van? Különbözőképpen, de az biztos, hogy gyorsan. Európának meg kellene tanulnia az elméletet jobban és gyorsabban átfordítania a gyakorlatba. Egy példával:

a kvantum-számítástechnika területén a tudományos publikációk 35 százaléka nyugat-európai, de a tíz legnagyobb vállalatból 5 az Egyesült Államokban, 4 pedig Kínában található, és egyetlenegy sem az EU-ban.

De lemaradunk a felhő, a blockchain, a távközlés, vagy a mesterséges intelligencia ágazatokban is. Az 5G-ben, amely a jövő összeköttetésének kulcsfontosságú eleme, Kína az összes külső finanszírozás közel 60 százalékát szerzi meg, Európa pedig 11 százalékot. A mesterséges intelligencia területén is az Egyesült Államok a külső finanszírozás 40 százalékát, Ázsia 32 százalékot, míg Európa csak 12 százalékot kaparintott meg. Végül a biotechnológiai beruházások 2018–2020 között az Egyesült Államokban 260 milliárd, Európában 42 milliárd, Kínában pedig 19 milliárd dollárt tettek ki.

Európának szüksége lenne egy narratívára. Ronald Reagan amerikai elnök talán nem volt a legcizelláltabb gondolkodó, de volt egy határozott víziója: le akarta győzni a hidegháborúban a szovjeteket. Vagyis adott volt egy vegytiszta cél, és e szerint haladt, majd el is érte a célját. Európának is ki kellene alakítania egy elképzelést a 10-20 éven belüli globális vezető szerepéről, és ehhez kockázatot kell vállalnia, tőkét és K+F erőt kell allokálnia, de talán a mai értékekhez képest népszerűtlen intézkedéseket is kell hoznia, tabukat kell döntögetnie.

Talán teljesen egyenesen nincsen kimondva, de olyan elemek szerepelnek „áttételesen” a tanulmányban, hogy nagyobb jövedelemkülönbségek, ma még tiltott állami támogatás, a mérethatékonyság miatt kevesebb kkv, több nagyvállalati támogatás.

Vagyis, minden sztrájk (Brüsszelben ottjártunkkor éppen leállt a közlekedés) ellenére növelni lehetne a vezetők és a munkavállalók javadalmazásának különbségét, hogy a cégvezetőktől elvárható kockázatvállalásnak nagyobb legyen a jutalma. Ugyanakkor a munkavállalókat is érdemes érdekeltté tenni a sikerben.

Európában a magánszektorban foglalkoztatott munkaerőnek csak körülbelül 5 százalékának van valamilyen alkalmazotti tulajdona, szemben az Egyesült Államokkal, ahol ez az arány körülbelül 20 százalék.

11 fontos pont

A szakemberek minderről egy 11 elemű javaslatcsomagot fogalmaztak meg, amelyekben ott lapulnak a provokatív kérdések, mi az ideális vállalatméret, kell-e ennyi fogyasztóvédelem Európában, mi a fontosabb, a GDPR, vagy az értelmes hatékonyság, tényleg a kisvállalatok jelentik-e az értéket, vagy a nagyobb mamutok segítenének az európai gazdaságnak.

Íme, a pontok:

1. Alkossunk egységes (27 uniós országban érvényes) szabályrendszert a leggyorsabban növekvő cégek megsegítésére!

2. Alakítsunk ki a határokon átnyúló konszolidációt, illetve az egységes európai piacokat támogató környezetet!

3. Ne csak az Egyesült Államoknak, de Európának is legyen erősebb kockázatitőke-ökoszisztémája, akár amerikai mintára Európa is vonja be a hadiipart is ebbe az ökoszisztémába, vagyis legyen egy európai DARPA (Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége)!

4. Legyen több összevont európai közbeszerzési és K+F támogatás a védelmi és az egészségügyi ágazatban!

5. Európa vegye fontolóra a kelet-európai, a közép-európai és a dél-európai régiók fejlesztési támogatásának növelését!

6. Európa változtasson a szabályozási megközelítésén, a mindenekfeletti fogyasztóvédelmi kényszer helyett tartsa egyensúlyban a gyorsabb kutatás és a valóban kockázatos innovációk hátrányait és előnyeit!

7. Fontolja meg a gyorsított szabályozást, engedélyezéseket, különösen a leggyorsabban változó, innovatív szektorok esetében!

8. Javítsa a munkaerő rugalmasságát, mind a földrajzi mobilitásban, mind az átképzések támogatásával!

9. Gondolja át, hogy mindig érdemes-e a kis- és középvállalkozásokat segíteni, vagy hagyni kell olykor a nagyobb vállalatméret, a természetes monopóliumok kialakulását!

10. Európa arról is indíthatna vitát, hogyan védje meg a most kialakuló technológiákkal foglalkozó cégeket, mielőtt azok szembesülnének a globális versenytársak teljes erejével. Tabudöntögetésnek tűnik, de konkrétan itt arról van szó, hogy Európa megvizsgálhatná, miként ne lője mindig lábon magát, hogyan támogathatja állami beavatkozás a jövő ígéreteit.

11. Végezetül, Európa azt is fontolóra vehetné, hogyan válhat vonzóbb helyszínné a fiatal tehetségek számára.