Nagy Márton: Ledöftük magunkat a szankciókkal, és lassan el is vérzünk

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Budapest Summit elnevezésű nemzetközi konferenciáján tartott nyitóelőadást az európai versenyképességről. A „szankciós energiakrízissel terhelt környezetben” ugyanis Európa nehezen állja meg a helyét – kezdte azzal az új kormányzati „panellel”, amely szerint nem az agresszor Oroszország, vagy az energiapiac komoly strukturális problémái felelnek minden bajunkért, hanem az az unió, amely szankcionál.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy amikor a miniszter azt kéri számon az uniótól, hogy miért nem fog össze, miért nem gondolkodik központilag a romló versenyképességről, akkor például eszébe jut-e, hogy éppen a magyar kormány opponál minden ilyen összefogási elképzelést?

Lemaradunk

Nagy Márton szerint Brüsszel nem foglalkozik az európai versenyképességgel, hagyja, hogy az egyes tagállamok maguk mentsék ki a vállalataikat, ahogy ő fogalmazott:

„azt kell, hogy mondjam: káosz van”.

Ráadásul az Európai Unió már eleve úgy érkezett meg ebbe a környezetbe, hogy nehéz helyzetben volt, vagyis Európa hozzájárulása folyamatosan apadt a globális GDP-termeléséből, nem voltunk képesek javítani a versenyképességünkön, nem végeztük el a szükséges digitális transzformációt, az old economyban ott voltunk, de a new economyban kevésbé.

A miniszter kiemelte, nincsenek olyan jó fizetési megoldásaink, QR-kóddal, arcfelismeréssel, mint Kínának. „Siralmas, hogy milyen kevés cég van Európából a legnagyobb globális cégek között, nemrég még 20 volt a top 100-ban, nemsokára egy sem lesz, már nem London a legfontosabb pénzügyi központ, és a tíz legfontosabb ilyen közé még egyedül Párizs fért be Európából éppenhogy, de dominálnak az amerikai és az ázsiai központok.

Európa versenyképessége eleve ramaty, de az energiaválság még jobban a földre küldi. ha nem szedjük össze magunkat, eltűnünk a gazdasági térképről”

– mondta a miniszter.

A leküzdhetetlen költséghátrány

Lesújtó volt követni a miniszter grafikonjait, aki megmutatta, hogy a regionális piacokkal jellemezhető áram és gáz esetében, de még a globálisabb olaj piacán is mennyivel alacsonyabb költségek terhelik az Egyesült Államokat, de még Ázsiát is.

Áramban hatszoros-hétszeres az amerikai költségelőny Európához képest, gázban egyenesen tízszeres a különbség.

Márpedig, ha az amerikai cégek energiaköltsége töredéke az európainak, akkor a Ford és a Chrysler jobb cég lesz, mint a Volkswagen és az Audi. Kína is árérzékeny, természetesen az olcsóbb autókra lesz kereslet. Az amerikai cégek röhögnek az európaiakon, mert megcserélődött a versenyképességi rangsor – mondta a miniszter.

„A gazdaság így recesszió felé tart, de a hosszú távú európai versenyképességnek is annyi, eltűnhetnek iparágak, ledöftük magunkat a szankciókkal és lassan el is vérzünk”

– vélte Nagy Márton. A versenyképességünket egyedül az javítaná, hogy a dollár folyamatosan erősödik, miközben az euró gyengül. Ugyanakkor az energiapiacon ez sem működik igazán, az európai gáz ára ugyanis euróban van denominálva, vagyis ott nem segít a gyengülés, így a dollár erősödése valójában csak az amerikai inflációt teríti szét mindenhová.

Nagy Márton három trendet emelt ki, amikor a jelen versenyképességéről beszélt.

Egyrészt, akinek több pénze van, az nyertes lehet, mert az állam több pénzt tud adni a cégeknek, hogy átálljanak energia-hatékony termelésre, vagy egyáltalán kifizessék a számláikat. Az Egyesült Államok és Németország van jó helyzetben, és ők valóban nyakló nélkül öntik is a pénzt a gazdaságba. „Hol a központi megoldás, hol az uniós szolidaritás? Ők életben maradnak, a többiek pusztuljanak, nem a segítségről beszélünk, hanem a számtalan szankcióról, jön a 8-ik, a 9-ik, a 10-ik, a 11-ik és a 12-ik.” – vélte Nagy.

Másrészt akinek olcsóbb energiája van, az is győzhet. Vagyis versenyelőnyre tesz szert például Franciaország, ahol 10 euró/MWh az atomerőművekkel a termelés változó költsége, vagy Lengyelország, ahol a szénnel ugyanez 14 euró, miközben a piacon meg 200 -300 euró/MWh az ár.

És végül ahol kisebb az energiaintenzívebb iparágak aránya, ott is lehet versenyelőny, a példa itt a fiatal programozókat, szoftvereseket vonzó Baltikum volt.

Ez a három elem befolyásolhatja a jövőt, de komplett iparágak fognak megszűnni, mert ha nem tudunk olcsó energiát adni nekik, nem tudunk versenyezni. A példa itt az volt, hogy az Audinak 200 úgynevezett Tier 1 beszállítója van, ebből 60 van csődközelben. Ilyenkor megindul a vállalatok felvásárlása

Lesznek cégfelvásárlások, az nyer, aki utoljára marad és lekapcsolja a villanyt. Mindenki megvárja, amíg a másik elpusztul és így méretgazdaságosságot lehet nyerni. De nem amerikai és kínai cégeket fogunk lenyelni, hanem egymást. Egy magyar egy szlovákot, egy lengyel egy magyart, koncentráció lesz, nagyobbak lesznek a cégek. De eközben uniós koordináció nem lesz,. mert az nem érdeke a németeknek, úgy tudnak túlélni, ha lenyelik a többieket.

– jósolta a miniszter.

Magyarország

És végül arról, hogy hol van ebben Magyarország? A tankönyvek szerint a gazdasági termelés klasszikusan tőkéből és munkából áll, de most nézzük úgy, hogy munkából és energiából. Magyarországon a teljes vállalati szektornak árbevétel-arányosan 2021-ben 1,5 százalék volt az energiaköltsége és 11 százalék a munkabérköltsége. 2022-ben úgy tűnik, hogy 11 százalék (!) lesz az energiaköltség és 8-9 százalék a bérköltség.

Vagyis amíg a ULC (unit labour cost) volt a fontos, addig a magyar versenyképességen segített a forint leértékelődése (a melós többet keresett, de az euróban gondolkodó munkáltató költségei nem emelkedtek), addig az UEC (unit energy cost) fontosságának idején, vagyis amikor nem a bérben, hanem az energiában fognak versenyezni az országok, nincsen lehetőségünk a gyengülő árfolyammal reagálni.

A bizonytalanságra jellemző, hogy Nagy Márton azt is elmondta, hogy a Századvég kutatása szerint a mikrovállalatok 70, a kisvállalatok 50 százalékának nincs gázszerződése, az ilyen cégek aránya a teljes nemzetgazdaságban 30 százalék.

Nem túl pozitív jövő

– mondta maga a miniszter, aki azért azt is megígérte, hogy a kormányzati munkahelyvédő és gyármentő programok már készülnek, lesznek olyan források, amelyek megsegítik a cégeket.