Varga Mihály: Optimista vagyok, bízom a megállapodásban az unióval

Varga Mihály pénzügyminiszter „Merre néznek a 2020-as évek” címmel tartott előadást a szegedi Közgazdász Vándorgyűlésen.

„A száz évvel ezelőtti húszas évek juthatnak az eszünkbe. Akkor az évtized vége a nagy gazdasági válság volt. A Kondratyev-ciklus alapján akár most is itt tarthatnánk”

– mondta a miniszter, aki szerint „veszélyes vizeken” is lehetett volna az előadás címe, ugyanis egyik válság éri a másikat, világjárványok (Covid, majomhimlő) infláció, aszály, háború, tényleg csak a sáskajárás hiányzik a bibliai csapásokból.

Az adósok vannak nehezebb helyzetben

Varga szerint olyan fizetésimérleg-válság jöhet, amit eddig nem tapasztaltunk, mindenki, akinek a finanszírozása nincsen rendben, válságba kerülhet. És elég sok ország van ebben a helyzetben.

Felzárkózási pályán levő ország vagyunk, erős foglalkoztatással, de a külső finanszírozási képességben látszanak a különbségek. Az unió átlaga alatt van az adósságunk, de mégis a finanszírozás lehet a sérülékenységünk kulcsa.

Igaz, kevés olyan ország van, amelyik biztonságos zónában van (Dánia a kivétel), a többi országban nőttek az adósságszintek. Úgy indul az évezred, hogy a prognózisokat egyre inkább recessziós környezetre kell átírni, minden elemző lejjebb teszi a várakozását. Most már csak 0 és 1 közötti stagnáló környezetre lehet számítani.

Hol kell beavatkozni?

Kit segítsünk, a lakosságot, a cégeket? Nálunk vannak egyéb viták is: a globális minimumadó, amely amerikai kezdeményezés, és amelyből a kettős adóztatást elkerülő szerződés felmondása is következett. Az uniós támogatások kérdése, itt a V4 érdeke is megemlíthető, jól látható, hogy az érdekeink eltérnek.

A politikai helyzet egyszerű. Van egy presszió: migráció, genderkérdések vagy a szankciók miatt vita van, a két nagy kérdés a 7 éves kohéziós támogatás 20 százaléka, 7,4 milliárd euró, illetve az RRF támogatási része, ami 5,9 milliárd euró.

Varga Mihály itt morális kérdéseket feszegetett:

„A hitelfelvételben Magyarország is részt vett mint garantőr, együtt vettük fel ezt a hitelt, a pénzek eljuttatása politikai vita alatt van, ez etikai, morális oldalról sem oké.”

A magyar vállalások megnyithatják azt a lehetőséget, hogy novemberben lezárjuk ezt a vitát, és nyugvópontra jussunk.

A ciklusok elején jön általában több forrás, nagy kérdés, hogy ezekkel számolhatunk-e, vagy nem kell ezekkel számolni.

Sebezhetőség

Két területen van nagy függőségi kérdés: ez az energia és az élelmiszer. Kezdjük az utóbbival. Élelmiszer van, itt inkább az ár a kérdés. Az energiapiacon nagyobb a sebezhetőség, és abnormális a helyzet.

Arra fel lehet készülni, hogy valami drágul, de a tízszeres áremelkedésre nem. Pizzériás példán: 200 ezerről 2,5 millióra emelkedik az energiaszámla, ott erre nem lehet felkészülni. Az infláció is gond, de az ellátási láncok megszakadása is költségemelkedés, vagy akár az is gondot jelent, hogy beszerezzük az energiát.

Reagálni kell

Reagálni kell, de olcsó pénz sincsen. Eszelős energiaár-emelkedésnél bízhatunk abban, hogy moderáltabb lesz az ár. De ha alig lesz olcsóbb, akkor kevesebbet kell fogyasztani belőlük. Az elmúlt években is voltak ilyenek, de ezeken akkor nagyobb hangsúly lesz.

A folyó fizetési mérleget javítani tudja az energiahatékonyság és a megtakarítási programok. Érdekes kérdés a pótlólagos gázbeszerzések elszámolása, ez 4,9 százalékról 6,1 százalékra emeli a hiányt, de amikor később majd elfogyasztjuk, ez már itt van.

Varga optimista, szerinte az unióval megkötjük a megállapodást, de látszanak a kockázatok is. Kulcskérdés az energiahatékonyság, fontosak az alternatív források és a napelemek hálózatra csatlakoztatása. Az az ország, amelyik nem tudja megoldani az energiaellátását, az vesztes állam. És itt Varga is beszólt a paksi „problémáknak”; miközben a miniszter szerint most látszik, hogy mennyire fontos a nukleáris energia, a késlekedés károkat okoz.