Furmányos körhintatechnikával loptak el 55 milliárd forintot az INA-tól

A Šibenikhez tartozó apró Dubravában sokan tisztelik a Škugor családot, névre szóló padjuk volt a helyi templomban. Érthető, hiszen pénzzel is támogatták az egyházat, az INA felsővezetőjeként dolgozó fiú 100 ezer kunát (5,5 millió forintot) adományozott a templom költségeire, a szülők pedig emlékhelyet finanszíroztak. De annyira azért nem voltak gazdagok, hogy amikor a nyugdíjas családfő, Dane Škugor számlaegyenlege hirtelen gyarapodni kezdett, és 500 millió kunásra, azaz kb. 27,5 milliárd forintosra hízott, az ne tűnt volna fel a számlavezető bank munkatársának.

A bank le is adott egy pénzmosással kapcsolatos jelzést a horvát hatóságoknak, a rendőrségen pedig egy lelkiismeretes nyomozó asztalára került az akta, így robbant ki az utóbbi idők egyik legsúlyosabb gázlopási ügye, amiben egy bűnszövetkezet

55 milliárd forintnyi kunát próbált ellopni az INA-tól.

Körhinta

Az adócsalások egyik leggyakoribb, legdurvább esete a körhintázás. Sok fajtája van, de a legtöbbször valójában nincs is valódi árumozgás, ugyanabban a magtárban vagy konténerben várakozik az áru, legyen az búza, cukor vagy acél, miközben 8–10 cég között is gazdát cserél. Vannak egyszerű körhintacsalások, vannak többkörösek is, illetve vannak úgynevezett hiányzó láncszem (missing trader) ügyek. A lényeg mindig az, hogy az államot megkárosítsa a bűnszövetkezet. A modellben ugyanis az áfát mindig minden arra jogosult cég visszaigényli, de van egy fantomcég, amely nem fizeti be a forgalmi adót, így lopja meg az államot.

Az INA elhíresült, múlt szombaton napvilágra kerülő ügyében a csalók nem az államot, hanem az INA-t károsították meg. Az embernek mégis a körhinta jut az eszébe, mert az a gáz, amellyel a csalást végrehajtották, ugyanúgy nem mozgott, hiába járt meg sok horvát, de még külföldi céget is. Az egész ügyletsorozat pedig észszerűtlen folyamat volt:

a gáz az INA-tól indult és az INA-nal landolt, csak éppen sokszoros áron.

A botrány ráadásul talán még nem is robbant volna ki,

• ha a csalók időben le tudnak állni,
• ha a gáz ára nem száll el ennyire, és a pármilliós lopásból nem lesz sok tízmilliárdos,
• ha az INA korrupt gázüzletági vezetője nem a saját édesapja bankszámláján csapatja ki a temérdek pénzt, ami a számla hirtelen 500 millió kunásra (vagyis 27,5 milliárd forintosra) hízása miatt nem kelti fel a bank pénzmosás elleni osztályának figyelmét,
• és ha a rendőrség nem veszi nagyon komolyan az ügyet, és nem hallgatja le a kulcsszereplőket.

A rendőrség leplezte le

Az INA legnagyobb szerencséje, hogy az egész ügyletet, amelyben a bűnözők fő nyeresége 2022. január és 2022. július között keletkezett, nem a cég, hanem a rendőrség leplezte le. Hiszen mi történt volna, ha egy belső ellenőrzés tárja fel a történteket? A társaság nem tud lehallgatásokat folytatni, csak egy vizsgálat keretében tudja meghallgatni a szereplőket. Ilyenkor a megalapozott rendőrségi feljelentés előtt valamennyire fel is kell tárni az ügyet.

Így viszont, hogy az a rendőrség csapott le, amely már 3-4 hónapig fedett nyomozást végzett, teljes körű lehallgatásokkal, rajtaüthettek a csoporton, és

a mintegy 1 milliárd kuna (55 milliárd forint) kárból több mint 800 millió kuna (44 milliárd forint) lefoglalható volt a számlákon.

Egy furcsa eladás

A történetben Damir Škugor, az INA földgázkereskedelmi ágazatának igazgatója játszott főszerepet, aki 2016-tól volt a cég alkalmazottja. Ő és egy, vélhetően anyagilag nem érdekelt helyettese írta alá, illetve jegyezte ellen az INA-nak kárt okozó szerződéseket.

Škugor már korábban is trükközhetett, egy kis hasznot eltérített, vagyis kicsipkedett egy speciális körhintával, de az utóbbi időben, amikor elszállt a gáz ára, nagyon megváltoztak a számok.

Nagyjából két év alatt járta be a gáz a 30 euró/MWh-tól a 300 euró/MWh-ig terjedő tízszeres ívet, de ha két igazán extra végpontot nézünk, 3,70 eurón és a százszorosán, 370 eurón is született ebben a periódusban gázüzlet.

A piacon amúgy nyugodtabb időkben nem voltak ritkák a fixáras, egyéves gázeladási szerződések, a két nagy horvát gázkereskedő (INA és PPD) gyakran élt ilyen technikával. Damir Škugor az első hírek szerint ezzel is próbál védekezni, vagyis azt mondja, nem volt lehetősége javítani a korábbi megállapodásokon.

A regionális gázcég

Az INA-nak a 40 százalékos tulajdonában állt egy regionális, kelet-szlavóniai szénhidrogéncég, a PIS (Plinara Istocne Slavonije – Kelet-szlavóniai Gázszolgáltató). A cég szolgáltatási területe Eszéktől délre, Vinkovce és Vukovár városok környéke volt. Ezt a céget egy Marija Retkić nevű nő vezette (ő volt az elnök), őt is őrizetbe vették.

Állítólag ő a gyenge láncszem a bandában, aki már beszélt is a nyomozóknak, természetesen magáról minden felelősséget elhárítva, de Škugort bemártva.

Mindenesetre, mint a horvát Telegram írja, a PIS a régi szép időkben 19,46 euró/MWh áron vehetett úgy gázt az INA-tól, voltaképpen teljesen flexibilis szerződése volt. Ez a 100 százalékos rugalmasság azt jelentette, hogy amennyi gázt szeretett volna vinni, azt ezen az áron vihette is. Ez keltette fel a banda mohóságát, hiszen ha a piacon már sokkal nagyobb az ár, de ez a cég még – a korábbi szerződései miatt – nagyon olcsón vásárolhat, azzal sokat lehetne keresni.

A furcsa csak az volt, hogy ilyen áron maradt a szerződés még akkor is, amikor eléggé (igencsak gyanúsan) megnőtt a PIS kereslete. Ráadásul úgy, hogy nem a kelet-szlavóniaiak fogyasztottak több gázt, hanem a cég kezdett el egy kicsi felárral továbbértékesíteni.

OMS: a profitközpont

A PIS-től továbbadott INA-gáz vevője egy frissen (2019-ben alapított) gázcég, az OMS volt. Ennek egyik tulajdonosa egy nehézsúlyú ügyvéd, Škugor volt szomszédja, Josip Šurjak, az ügyvédi kamara elnöke volt.

A másik pedig egy korábbi sofőr, Goran Husić, a horvát MMA League igazgatója. Jelenleg ők is mindketten letartóztatásban vannak. Ez a cég aztán hatalmas nyereséggel adta tovább a gázt, de volt annyi esze, hogy az eladássorozatot egy kicsit még bonyolította. Egy svájci cég, a DXT Commodities luxemburgi leányát, a DXT Internationalt is bevették az üzletbe.

Ettől a külföldi kereskedőcégtől senki nincs letartóztatva, úgy tűnik, ennek a társaságnak annyi volt a szerepe, hogy megvette majdnem világpiaci áron a gázt az OMS-től és eladta azt az INA-nak szintén világpiaci áron. Mindezt nem ő szervezte így, az eladó már a vevőt is prezentálta, vagyis ő csak beállt egy kis profitért, és segített azt láttatni, hogy a körhinta végén az INA egy megbecsült nemzetközi cégtől vesz gázt.

Eszerint tehát az INA eladott 19,46 eurón, majd nemsokára – mivel valójában szüksége volt a gázra – visszavette ugyanazt a mennyiséget 100-150-200 eurón.

A piaci mechanizmusok szempontjából nagyon fontos volt a százszázalékos flexibilitás, vagyis a gázmaffia úgy tudott nyereséget realizálni, hogy amennyiben számára kedvezőtlen volt az ármozgás, akkor nem kellett lehívnia a vonatkozó kontingenst.

Apuka vett egy lakást

Škugor, a főkolompos annyira elővigyázatlan volt, hogy az ügyletsorozat nyereségének döntő részét, mintegy 500 millió kunát (27,5 milliárd forintot) az édesapja számlájára utaltatta. Az apuka, Dane Škugor elég óvatos volt, nem költött sokat, igaz a nála levő pénz töredékéért, pár százezer kunáért vett egy lakást, de a pénz nagy része a számláján pihent. Ám a hatalmas, és jogalap nélkül, azaz indokolatlanul duzzadó bankszámla felkeltette a bank érdeklődését, amely leadott egy pénzmosással kapcsolatos jelzést a horvát nyomozóknak.

A banda pechjére egy lelkiismeretes nyomozó nagyon komolyan vette a feladatot, és hamarosan már összehangolt akció követte az eseményeket. A titkos eszközökkel folytatott 3-4 hónapnyi nyomozás során a lehallgatásokból kiderült, hogy többen is zavart éreztek, nem akartak ellenjegyezni ügyleteket, le akartak állni. A nyomozók azt is megtudták, hogy mikor kell lépni, mert az INA-s igazgató és családja 480 millió kunát szeretett volna átutalni a svájci UBS Banknak.

A Mol semmit sem tudott

Úgy tudjuk, hogy a Mol-csoport vezetői csak a rajtaütés napján, augusztus 27-én, szombaton értesültek az ügyről, amely ugyan alapvetően szimpla lopás, és mint kockázat, minden cégnél felmerülhet, csak éppen a kritikus Mol–INA-ügy miatt bármi könnyen más színezetet is kaphat.

Az elkövető a HDZ horvát kormánypárt tagja, emiatt máris az ügy politikai vetületeit boncolgatja a horvát sajtó, már a miniszterelnököt is felszólították lemondásra.

Korábban Horvátországban éles vita volt a Mol és a horvát állam között arról, hogy ki irányítsa az INA-t. A Mol a történtek után úgy érvelhet, hogy amennyiben nem lenne éles harc minden egyes kontrollpozícióiért, és olyan eljárásokkal és renddel vezethetnék a céget, mint máshol, nem fordulhatna elő ilyen lopás.

A Mol mindenesetre közleményben sietett megköszönni a nyomozóhatóságoknak, hogy feltárták az ügyet, ami – ismerve a vállalat és a horvát bűnüldözés/igazságszolgáltatás kapcsolatát a Sanader-Hernádi ügyben – mindenképpen különleges pillanat. Ugyanakkor molos pénzügyes forrásaink azt mondták, hogy az ügy náluk is kibukott volna, legkésőbb most szeptemberben, amikor a következő év üzleti terveit készítik.

Vissza a pénzt!

A történetben az INA a károsult fél, de ettől még nem lesz egyszerű a zárolt pénz visszaszerzése. A nyugdíjas apukánál landolt milliárdok ugyan elég beszédesek, de az ügylet jogilag mégis bonyolult lehet. Vagyis még az sem olyan tiszta, hogy jogilag miképpen kapja majd vissza az INA az ellopott pénzt. Egy jogi eljárásban ugyanis majd olyan kérdések is felmerülhetnek, mint:

• Jellemzőek voltak-e az ilyen fix áras szerződések a gázpiacon?
• Indokolható volt a nagyon kedvező ár azzal, hogy az INA a saját résztulajdonában levő cégnek adott el gázt?
• Volt-e joga az INA elkapott vezetőjének ilyen szerződést kötni?
• Összeköthető-e az ő szerepe az OMS gazdagodásával?

Lehet, hogy a válaszokat egy ügyes sztárjogász (vélhetően a bandának még van miből ilyet megfizetni, sőt az egyik elkövető maga is sztárjogász) csavarhatja úgy, hogy minden lépés jogszerűnek tűnjön. Azt persze nem tudni, van-e olyan ember, aki meg tudja magyarázni, hogyan kereshetett volna a nyugdíjas Dane Škugor legálisan 27,5 milliárd forintot.