Tungsram: a kisebb szállítók reménykednek, a nagyobb hitelezők még szkeptikusak

2022. augusztus 29. – 09:50

frissítve

Tungsram: a kisebb szállítók reménykednek, a nagyobb hitelezők még szkeptikusak
A Tungsram Operations Kft. székhelyének egyik bejárata a fővárosban – Fotó: Faludi Imre / MTVA / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Milyen kilátásai maradtak a nagy múltú Tungsramnak, amely áprilisban csődvédelmet kért, és bejelentette: megválik munkavállalói felétől, 1600 embertől? Az első csődegyezségi ajánlat 10 millió forintig térítette volna meg teljesen a követeléseket, az efölötti résznek már csak bizonyos százalékát adta volna vissza. Ezt a 850 hitelező nem fogadta el. Hamarosan újabb ajánlat érkezhet a cégtől, a döntés az olyan nagyobb hitelezők kezében van, mint az Eximbank. Úgy tudni, hogy a Tungsram nagy, újpesti központjára már meg is lenne a vevő, egy cseh ingatlanbefektető.

A vállalatok csődeljárásai nem vidám történetek. Természetesen cikkünk tárgya, a Tungsram Operations Kft. helyzete sem könnyű. A legutóbbi, augusztus 8-i csődegyezségi tárgyalásról a Magyar Nemzet írt cikket. De korábban mi is foglalkoztunk már a kialakult szituációval, amelyben a Tungsram kénytelen öt gyáregységében, Nagykanizsán, Újpesten, Kisvárdán, Hajdúböszörményben és
Zalaegerszegen összesen 1600 dolgozójától megválni.

Most, miután a társaság beszállítói (hitelezői) megkeresték a Telexet és elmesélték, hogy miként élték meg a Lurdy Házban megtartott egyeztetést, mi elsősorban arra voltunk kíváncsiak, milyen esélyek maradtak a cég megmentésére. Természetesen egy ilyen részletes helyzetkép az érintetteknek a legérdekesebb, de azért gazdasági esettanulmánynak sem utolsó.

Ahogy a beszámolókat hallottuk, folyamatosan ellentétes gondolatokkal találkoztunk.

  • Mi a jobb? Elmenni azzal a pénzzel, amit a cég kínál, vagy bízni abban, hogy lesz még ennél jobb ajánlat?
  • Hogyan kell értelmezni, hogy a Tungsramnak vagy 850 hitelezője vár most a pénzére? Negatívan, mert „te úristen, ezek hány cégnek tartoztak”? Vagy pozitívan, hiszen ha ennyi magyar céggel volt a Tungsram kapcsolatban, akkor érdemes őket megmenteni, mert valóban integráns vezetői voltak egy hazai ellátási láncnak?
  • Igaza van-e a menedzsmentnek, amikor a Covidra, az energiaválságra, illetve a háborúra, azaz külső körülményekre hivatkozik? Vagy az iparágban szokatlanul széles profil és a már jellemzően „nem európai gyártású” termékkör eleve életképtelen elképzelés volt?
  • Mi az állam felelőssége? Az adófizetőket úgy kell védeni, hogy az Eximbank nem megy bele előnytelen megállapodásba? Vagy a kisebb cégek és a remélt jövőbeli adóbevételek védelme érdekében támogatnia illene a csődegyezséget? És egyáltalán hogyan hitelezhette ekkora mértékben a céget az állami bank, és ki mer vállalni most egy igazi döntést?

Az örök adós

Amit többen is említettek nekünk, az az adósság körüli örök lélektani játék. Nem fogunk hosszas irodalmi idézetekkel szolgálni, de a nagy magyar írók közül sokan, Örkény István, Krúdy Gyula, Szép Ernő is gyakran írtak erről a helyzetről. Vagyis arról, amikor a (potenciális) adós csodálatos ígéreteket tesz, varázslatos jövőképet vázol, hízeleg, majd amikor a novella hőse megkapja a restiben az ebédet hitelre, vagy a szerkesztőségben az előleget a nagyregényre, esetleg a nagyobb kölcsönt, minden megváltozik, az adós már sokkal nehezebben elérhető.

Mindenesetre, ha egyetlen mondattal kellene összefoglalnunk a minket megkereső hitelezők tapasztalatait, ők úgy látták: a Tungsram és vezetője, Jörg Bauer felkészült volt az egyeztetésen, rendkívül ígéretes beszédet mondott. Sokaknak itt derült ki az is, hogy a külföldi menedzser (aki mellett Tóth István pénzügyi vezető beszélt) remekül tud magyarul. Szóval minden meggyőző volt, csak mindez nehezen feledtette az elmúlt fél év viszontagságait, a válasz nélkül maradt leveleket, érdeklődéseket, felszólításokat.

A két csoport

A Tungsram Operations 2020 első negyedévében még a tervei felett teljesített, az európai Covid-rajt (2020. második negyedév) azonban 85 százalékos visszaesést hozott a megrendelésállományban. A kifelé is látható problémái három héttel a 2022-es parlamenti választás után kezdődtek. Vagyis, dehogyis akkor kezdődtek, de a cég megtette azt a szívességet az őt addig támogató kormányzatnak, hogy nem kavart be egy negatív hírrel a választás előtti finisbe, és csak április 27-én jelentette be, hogy kénytelen 1600 embert elküldeni.

A korábban három nagy állami hitellel is megsegített cég (a forgóeszköz-finanszírozás mellett a Covid átvészelésére is kaptak hitelt) innen lejtőre került, számláját inkasszó terhelte, a Tungsram hamarosan csődvédelmet kért.

Az első csődegyezségi ajánlata pedig röviden úgy szólt, hogy 10 millió forint követelésig minden nem biztosított hitelező 180 napon belül megkap mindent (100 százalékos kielégítés), ám a 10 millió forint feletti részből már csak 15 százalékot, a többit elengedi.

Jörg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója beszédet mond a Tungsram Group vertikális farmjának avatásán, 2021. május 5-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Jörg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója beszédet mond a Tungsram Group vertikális farmjának avatásán, 2021. május 5-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A biztosított hitelezők (főleg az Eximbank és a szállítmányozók) pedig 40 százalékra számíthatnak, de azt csak 5 éven belül, ahogy a fedezetet jelentő ingatlanokat és eszközöket értékesíteni lehet. Abból mindig a fele menne a hitelezőknek, amíg el nem éri a törlesztés az ominózus 40 százalékot. (Jelen inflációs környezetben ez a lassabb törlesztés nem tűnt túl vonzónak.) A többi tartozást a hitelezők itt is elengedik, vagyis ha van alku, akkor a cég tiszta lappal indulhat.

A két fenti kör mellett vannak még úgynevezett vitatott hitelezők is.

Mivel ilyenkor a szavazás adósságarányosan történik, hiába támogatták értelemszerűen a javaslatot azok a kisebb hitelezők, akik a pénzükhöz juthattak volna, az Eximbank nélkül azt nem lehetett volna megszavazni. Ha ez továbbra is így marad, vagyis nem lesz végül érvényes egyezség, akkor megkezdődik a felszámolási eljárás.

Nem maradna semmi

Itt érdemes egy közbevetést tennünk. A csődegyezséget ajánló cégek általában azzal érvelnek, hogy sokkal inkább helyt tudnak állni tartozásaikért, ha működhetnek, mintha a felszámolásból szeretnének a hitelezők térülni.

Úgy tudjuk, a Tungsram esetében ez hatványozottan így van. A beszállítóknak ugyanis szinte biztosan nem maradna semmi, de valójában az állami bank sem számíthatna túl sok pénzre, mert a felszámoló kifizetése után és a fedezett hitelek törlesztése előtt kellene még több tízmilliárd forintnyi környezetvédelmi kármentesítést is kifizetnie a társaságnak.

Egy példa erre: még az átkosban – rendkívül felelőtlen módon – a cég hajdúböszörményi telephelyén elég egyszerűen oldották meg bizonyos veszélyes anyagok elhelyezését. Gyakorlatilag bevitték azokat a föld alá, bedobálták egy kútba, ami természetesen átszivárgott a mind jobban benépesülő környék talajvizébe. Ennek az aktív kármentesítésére folyamatosan évi százmilliókat kell költeni.

A szavazás

Mint a bevezetőből már kiderülhetett, összesen 850 hitelező dönthetett volna nyílt szavazással a fenti ajánlatról. Bár néhányan hozzá is szóltak a vitához, de ennyi ember nem tud érdemben tárgyalni. Végül a hitelezők (alapvetően az Eximbank negatív döntésével) elutasították a mostani javaslatot.

Mivel május 22-től 180 napig érvényes a csőd engedte moratórium, november közepéig van idő a megállapodásra, amelyről legközelebb október 15-ig lehet majd újabb egyezkedésen tárgyalni. Információink szerint valójában már szeptember utolsó napjaiban szeretné a cég megtartani ezt az újabb egyeztetést. A Tungsram ilyenkor kötött pályán mozog, úgy kell jobb ajánlatot adnia, hogy azt immár el is fogadják, de az ne legyen felelőtlen se. Vagyis úgy ne ígérjen, hogy nem marad forrás a tervezett restrukturáláshoz, karcsúsításhoz, továbbműködtetéshez.

Beszéltünk olyan szakemberrel, aki szerint erre egy speciális konstrukció lehet alkalmas. Az Eximbank így sem kapna ugyan több pénzt, de azt szinte azonnal megkapná, mert lenne egy olyan (cseh) partner, amely megvenné a cég újpesti központját (a jövőbeli társaság úgyis összehúzódást tervez), de adott időszakra (a példa kedvéért 10 évre) a cég azt még visszabérelhetné.

A Tungsramnak fontos lenne a megállapodás. Úgy tudjuk, hogy a tárgyalás előtt a cég munkatársai még a kisebb hitelezőket is egyesével hívták fel, hogy menjenek el a megbeszélésre. Erre azért lehetett szükség, mert ilyenkor csak aktívan lehet támogatni a csődegyezséget. Aki igennel szavaz, ő támogat, aki nemmel, vagy érvénytelenül, esetleg el sem jön, az nem szavazta meg az ajánlatot.

A dilemma

Mint a bevezetőben is írtuk, aki 10 millióig követel, az nyilván igennel szavaz, aki nem sokkal felette és majd visszakapja az államtól a forgalmi adót, vagyis ő sem jár annyira rosszul, ő is vélhetően támogató. Efeletti kinnlévőség esetén pedig dönteni kell:

jobb-e a kevés, de 180 napon belül megérkező pénz, vagy érdemes többért küzdeni?

Biztosan van a nagyobb szállítók között, akit az egész huzavona elkerülése hajt, a kis pénznek is örül, más azonban nem szeretné „lenyelni”, hogy az adósa még tönkre sem megy.

De a leglényegesebb az lesz, hogy a legnagyobb hitelezők, illetve ezen belül is kiemelten az Eximbank mit tud elfogadni.

A mostani hitelezők között volt, aki nagyon régóta, még bőven a GE-s idők óta (a Tungsram korábbi tulajdonosa az amerikai GE volt) szállított a cégnek, amelyik mindig pontosan fizetett, mint a katonatiszt. Mást az államnak a cég melletti folyamatos kiállása győzött meg.

Mint az Átlátszó korábbi cikke is bemutatta, az állam és a Tungsram között

  • volt stratégiai megállapodás;
  • az állam adott támogatásokat is a csoportnak;
  • Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter olykor a pozitív vállalati példák között emlegette;
  • az állami Exim pedig vélhetően hitelképesnek találta, hiszen az Átlátszó összesítése szerint 45 milliárd forintnyi biztosítékot jegyzett be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba.

De olyan hitelező is akadt, aki már korábban is úgy ítélte meg, hogy törékeny az üzleti modell.

A hagyományos izzó európai gyártása nem tűnt hosszú távú lehetőségnek, főleg nem specializáció nélkül, vagyis amikor egy csoport gyárt fém, kerámia, üveg alkatrészeket és végez összeszerelést

– mondta ez a forrásunk.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Jörg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója a kormány és a Tungsram közti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása után, 2019. január 7-én – Fotó: Bruzák Noémi / MTI
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Jörg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója a kormány és a Tungsram közti stratégiai partnerségi megállapodás aláírása után, 2019. január 7-én – Fotó: Bruzák Noémi / MTI

A remény

A menedzsment szerint a reorganizáció során ingatlanokat és üzletrészeket értékesítene a Tungsram, az egyes tevékenységeket pedig külön cégekbe (Lighting, Solutions, Components, Kerámia, Labor, Tungsram Aero Space Power) szervezik. Ami nem életképes, azt kidobják, de például a kerámia vagy a külső partnereknek végzett alkatrészgyártás (Nagykanizsa, Hajdúböszörmény, Zalaegerszeg) jó üzleteit érdemes megmenteni.

Úgy tudni, a nagy, újpesti központra már meg is lenne vevő, egy cseh ingatlanbefektető: a TH Consult s.r.o. személyében, amely egy Tibor Hazi nevű üzletember érdekeltsége. Róla sok mindent nem találtunk, de azért tudtunk beszélni olyan emberrel, aki ismeri. Forrásunk szerint Andrej Babiš korábbi cseh miniszterelnök ismerősi körébe tartozik, mindenesetre a cseh üzletember neve a nemzetközi off shore-összefonódásokat leleplező Panama-papírokban is felbukkant.

A kínai Xiamen Yankon Energetic Lightning pedig a Tungsram nagykanizsai gyárának lehetne hosszabb távú üzleti partnere.

A családi tulajdonban lévő, 10 ezer fővel dolgozó kínai céget 1975-ben alapították, és a Sanghaji Tőzsdén jegyzik. Korábban beszállítója volt a Tungsramnak, és annyiban lenne jó partner a cégnek, hogy főleg beltéri lámpákkal foglalkozik, így a Tungsram inkább kültéri, például alagút- és ipari világítási portfóliójával jól kiegészíthetné egymást a két cég.

Ezt a szándékot egy Gerry van der Sluys nevű holland, de immár svájci állampolgárságot szerző menedzser írta alá a svájci Business Creation cég nevében, ami egy olyan közvetítő, amely olykor magának, máskor másnak hajt fel üzleteket, amikor iparvállalatok bizonyos részektől megválnának. Állítólag negyedszázada ebben az üzletben dolgozik, és az eddigi legnagyobb ügylete 800 millió eurós (kb. 327 milliárd forint) volt.

Nincs mérleg

Ugyanakkor a beszállítókat az is zavarja, hogy egyelőre nincs a 2021-es üzleti évre elfogadott mérleg, így nehéz megbízható képet kapni a társaság gazdálkodási helyzetéről.

Úgy tudjuk, hogy mire a könyvvizsgáló végzett volna, maga is hitelezővé vált, de a helyzet valamiképpen hamarosan megoldódik, és elkészülnek a kimutatások. Így csak a korábbi évek számaiból lehet kiindulni. Az Opten szerint

  • 2018-ban 65 milliárd forint;
  • 2019-ben 73 milliárd forint;
  • 2020-ban 72 milliárd forint

volt a forgalom. De ehhez sorrendben

  • 2018-ban 5 milliárd forint;
  • 2019-ben 9 milliárd forint;
  • 2020-ban 8 milliárd forint

veszteség párosult.

A vagyonfelügyelő

Végül volt olyan hitelező, aki azt is elmondta nekünk, hogy ő csak tulajdonjog fenntartással adott el mindent a Tungsramnak. Ez értelmezése szerint azt jelenti, hogy a számla kiegyenlítéséig az áru a szállító tulajdonában maradt. Ha ezt a vevő nem adja vissza, akkor a szállító sikkasztás gyanújával ismeretlen tettes ellen feljelentést is tehetne – morfondírozott egy forrásunk, majd hozzátette:

sok értelme persze annak sem lenne.

A Tungsram hivatalosan nem válaszolt a megkeresésünkre, de egy, a céghez közeli tanácsadó erről elmondta, hogy

az említett esetek polgárjogi (és nem büntetőjogi) tényállások; a Tungsram nem állítja, hogy az ilyen ki nem fizetett áru a tulajdonát képezné, azonban többek között a csődegyezség pont arról is szól, hogy ezen áruk vételárát miként fizeti meg az adós, tehát az adós teljesítési szándéka fennáll, hiszen a cég eddig is tulajdonjog fenntartással vett árut, amit később fizetett meg.

Egyébként is – hallottuk –, most a vagyonfelügyelő dönt a kifizetésekről. Van, ami elsőséget élvez, így a bérek és a közterhek, máshol dönteni kell. Ha például egy 90 százalékban már elkészült termékből még 10 százalék költséggel 100 százalékos bevételt lehet realizálni, akkor arra vélhetően érdemes költeni. Ugyanakkor, ha nem jut el az értékesíthető termékig a gyártás, a félkész termékek a felszámolásban már nem sokat érnek.

A csődegyeztetések tehát folytatódnak. A Tungsramnak természetesen az lesz az érdeke, hogy a kishitelezők ne lankadjanak, továbbra is jelenjenek majd meg az egyeztetéseken, és szavazzanak az egyezség mellett. Ugyanez az érdekük a kisebb hitelezőknek is, hiszen számukra az elfogadott ajánlat és a felszámolás között a lehető legszélesebb a különbség, 100 százalékos, vagy 0 százalékos térülés. De a helyzet kulcsa az Eximbanknál, vagyis az államnál van.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!