Az állam felelősségét is firtatják a Tungsram pórul járt beszállítói

Keserű mondattal sommázta a Tungsram-csoport egyik beragadt szállítója azt a helyzetet, amely miatt most elég reménytelen a magyar vállalkozások számára a Tungsram-kinnlevőségek behajtása.

A NER által megtámogatott magyar vállalatok működése addig sikeres, amíg az állam adja a cégnek a piacot (állami beszerzésekkel) és a szabályozást is.

Mint a cégvezető lapunknak elmondta, a magyar kis- és középvállalatok, vagyis a beszállítók részben éppen azért kerültek most nehéz helyzetbe, mert elhitték, hogy a Tungsram magyar sikersztori lehet. Természetesen nem a magyar állam miatt ment csődbe a Tungsram, hanem annak támogató tevékenysége ellenére, de az állam egyfajta ráutaló magatartásként mégis sokat fényezte a céget.

Mint az Átlátszó korábbi cikke is bemutatta, az állam és a Tungsram között

• volt stratégiai megállapodás;
• az állam adott támogatásokat is a csoportnak;
• Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter olykor a pozitív vállalati példák között emlegette;
• az állami Eximbank pedig vélhetően hitelképesnek találta, hiszen az Átlátszó összesítése szerint 45 milliárd forintos jelzálogot jegyzett be (állítólag ebből akkora botrány lett, hogy az Eximbank vezetésének gyors lecserélése várható).

Elaludtunk

Mindez elaltatta a beszállítók éberségét is. Természetesen abban az érvben is lehet valami, hogy egy stratégiai szövetség még nem jelent semmi különöset. Ha pedig a külügyminisztérium a magyar vállalatokat is reklámozó külföldi útjain megtámogatja a cég imázsát, az is lehet indokolt, amolyan „próba, szerencse”. Ám a Tungsram esetében ez többnek tűnt, hiszen mint láttuk, az állam valóban jókora anyagi elkötelezettséget is vállalt az utolsó három, az Optenben már megtalálható üzleti évében jelentős forgalmat lebonyolító cég mellett:

• 2018-ban 65;
• 2019-ben 73;
• 2020-ban 72 milliárd forint volt a forgalom.

Igaz ehhez sorrendben

• 2018-ban 5;
• 2019-ben 9; és
• 2020-ban 8 milliárd forintos veszteség is társult a zászlóshajó Tungsram Operationsnél.

Milyen arányban történtek hibák, milyen arányban volt elkerülhetetlen, ami bekövetkezett? Ezek a kérdések foglalkoztatják a partnereket. Ez egy olyan elmerülés volt a hagymázas álmokban, mint amikor valaki elhiteti, más meg elhiszi, hogy a keleti nyitás csak szándék kérdése? Mint amikor jön egy „közvetítő”, és előadja, hogy a valójában már nem is annyira feltörekvő, inkább érett piacokon elég egy „megöregedett” márkával megjelenni, és ugyanaz elérhető, mint egy most felfelé ívelő magyar branddel?

Miért nem tudjuk megkülönböztetni a dinamikus, lassan építkező friss vállalkozásokat (gondolhatunk akár a Hellre, vagy a BioTechre), és az első pillanattól csodákat ígérő, de valódi versenyelőnyt felmutatni nem képes hazai cégeket, legyen az izzó- vagy napelemgyár?

Csőd

2020 végén mindenesetre már 57 milliárd forint kötelezettsége volt a Tungsram Operationsnek. Ez nem ígért sok jót, és mint arról már mi is beszámoltunk, a Fővárosi Törvényszék elrendelte a legfontosabb működtetési tevékenységet végző (vagyis nem pusztán vagyonkezelő) cég, azaz az említett Tungsram Operations Kft. csődeljárását. Az eljárás idejére a bíróság vagyonfelügyelőt is kijelölt. A Cégközlönyben megjelenő csődeljárási végzés szerint „az adóst fizetési moratórium illeti meg a vele szemben a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően, vagy az azt követően esedékessé váló pénzkövetelések vonatkozásában”.

A Tungsramnak most a tartozásait nem kell fizetnie, de a munkabéreket, illetve a bérjellegű egyéb juttatásokat (távolléti díj) és a végkielégítést igen. A Telex kereste Jörg Bauert, a Tungsram tulajdonosát (aki 2018-ban ismeretlen összegért vette meg a céget az amerikai GE-től), de egyelőre azt a választ kaptuk, hogy

„Jörg Bauer jelenleg nem élne az interjúadás lehetőségével. Jelenleg nagyjából arról tudunk információt adni vállalatilag, amennyi a sajtóközleményben áll”.

Így a mostani írásunkat, a Tungsrammal korábban partnerségben álló cégek tapasztalatai alapján írtuk (a jövőben is megköszönjük a hitelezők jelentkezését, személyes beszámolóit).

A politika is megszólalt

Ami tény: az elmúlt hetekben a gazdasági közvéleményt, de az ellenzéki és a kormánypártokat is alaposan megmozgatta a Tungsram csődje. A kormány, elsősorban a korábbi ITM (immár TIM) kommunikációja leginkább a munkavállalókra fókuszált, íme, két cím, amelyből jól kivehető a fő üzenet:

• Támogatott képzések segíthetik új állásokhoz a Tungsram dolgozóit.
• Jók az esélyeik a gyors elhelyezkedésre a Tungsram-dolgozóknak.

Az ellenzéki pártok is elsősorban a dolgozók felől közelítették meg a helyzetet, velük együttérezve fogalmazták meg az üzeneteiket. Az LMP még azt is mondta, hogy köztulajdonba kell venni a céget, majd a dolgozóknak adni.

„A magyar gazdaságnak szüksége van környezetbarát módon termelt környezetbarát világításra, és arra, hogy ezt ne a Föld túlfeléről hozzuk.”

Mindez természetesen nagyon pozitív, környezetbarát és a lokális gazdaságot támogató gondolat, hiszen a globalizáció ellenében a szállítási költségeket (és például a károsanyag-kibocsátást) csökkentve lehetne hazai termékekkel ellátni a háztartásokat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy idealista, hiszen, ahogy az Orion tévé már nem versenyezhetett az LG-vel, vagy a Bambi a Coca-Cola és a Pepsi termékeivel, úgy a Tungsram Lightning izzói sem vehetik fel a versenyt a kínai LED-lámpákkal, még szállítási költséggel együtt sem. Specialistáknak, nagy hozzáadott értéket tartalmazó megoldásszállítóknak mindig lehet helyük a világpiacon, de az általános fogyasztási cikkek versenyében már nagyon nehéz szembe menni a méretgazdaságossággal, a multikkal, az olcsóbb tömeggyártás képviselőivel.

Az MSZP amellett azzal érvelt, amit a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezete is célul tűzött ki az egyeztetéseken, azazhogy azt kívánja elérni, hogy a munka törvénykönyvében rögzítettnél kedvezőbb kondíciókkal távozhassanak az érintett munkavállalók.

Sok kárvallott

Valóban nagyon sok dolgozó veszíti el az állását, ami nagy csapás az érintettek életében. E szakdolgozók nehézségein, kedvező forgatókönyv esetén, valóban enyhíthet a tény, hogy a munkaerőhiányos magyar gazdaságban a legtöbben vélhetően találnak állást. A Tungsram esetében abban is lehet bízni, hogy a cég nem volt és nem lesz inkorrekt a munkavállalóival, nem történik meg az a dolgozókkal, ami az ilyen esetekben a legkellemetlenebb, ha valaki a nem megfelelő szerződése miatt a ledolgozott munkája ellenértékéhez sem jut hozzá.

De annak a forrásunknak is van igazsága, aki a most elbocsátott dolgozók karrierpályáját félti. Rendben van, hogy ezek az emberek kaptak fizetést az elmúlt időszakban, de például egy, a pályája csúcsán már túljutó munkavállalónak ez a csőd akkor is nagy gond lehet, hiszen egy jobb ütemű váltással esetleg lett volna esélye arra, hogy a tudását egy erősebb cégnél kamatoztassa, és megerősíthesse a szakmai ismereteit.

Van-e az államnak felelőssége a beszállítók iránt?

Kevés szó esett eddig a beszállítókról, pedig ők ugyanúgy elvégezték a feladataikat, de most csakis rosszabbra számíthatnak. Az állam felelőssége is itt merülhet fel erősebben, mert kívülről (és természetesen a beszállítók irányából is) az egész Tungsram-sztori úgy fest, mintha az állam nem tudná, mit csinál gazdaság megsegítése címén.

Vagyis, ahogy forrásaink mesélik, a Tungsram esetében is korábban látszott, hogy a cég már nem működőképes, és ezt vélhetően az állam is felismerte, de a Tungsram új tulajdonosa, Jörg Bauer és az állam mindvégig úgy csinált, mintha a nagy tradíciók miatt mégis életképes lehetne, és ha más nem, a cég neve majd eladja a feltörekvő (fejlődő) országokban a projekteket.

A vállalkozók úgy érzik, hogy őket arra biztatták rendszeresen, hogy a Tungsramnak lehet beszállítani, vele lehet szerződni, mert az állam eltökélten mögötte van – mondta egy forrásunk.

Már a rajt is erről szólt?

Az Átlátszó említett cikke arra utal, hogy a Tungsram hazai megújulása egy amolyan „fizetek, de csináld!” üzlet volt. A lap így fogalmaz:

„A cég elődje, a GE a cégiratok szerint a cégértéken túl 500 millió forintot hagyott abban a cégben, amibe bepakolta a lényegi vagyonelemeket, és amit ismeretlen összegért eladott Bauernek.”

Mivel a vételárat és az egykori Bauer–GE-tárgyalások logikáját nem ismerjük, így természetesen pontosan nem tudhatjuk, milyen megállapodásról van szó. De van olyan üzlettípus, sőt, Magyarországon nem is ritka, amikor nem is a vevő, hanem vagy ténylegesen az eladó fizet, vagy ennél bonyolultabb konstrukciót dolgoznak ki a felek, de az eladó valamivel, itt hagyott pénzzel, vagy más értékkel motiválja a vevőt.

Az olasz Banco Popolare kivonulása, vagy amikor a német BLB eladta az MKB-t ilyen volt, utóbbi esetben a bajor bank kapott ugyan vételárat, de előtte tőkeemelés formájában még egy csomó pénzt beletett a bankba. A nem pénzügyi cégek közül esetleg az Office Depot sztorija juthat eszünkbe.

Ilyenkor az történik, hogy – fiktív példával – az eladó ad egymilliárd forintot a szabad elvonulásért, azaz még utoljára ennyit betesz a cégébe. Vagyis mondhatjuk, hogy a vevő ennyi pénzt kap, de onnantól az ő dolga és felelőssége lesz a cég működtetése, vagy bezárása, az elbocsátásokkal járó kellemetlenség. Ha mindezt 900 millióból megcsinálja, nyert 100 milliót, ha viszont elköltötte az egymilliárdot, de még mindenféle végkielégítést, pereket kell fizetnie, akkor rosszul járt.

A jövő

A Tungsram jövője még nyitott, természetesen a nagynevű csoport nem mindenestül életképtelen. Vannak jól működő beszállítói feladatai, együttműködései, de most jön egy újabb nehéz időszak.

Ilyenkor megy a reménykedés, ilyenkor vannak, akik azzal áltatnak, hogy lesz jó megoldás, az állam nem hagyhat ennyi embert az út szélén, ennek a történetnek is lehet olyan fázisa, amikor a reménykedő beszállítók tovább bizakodnak, akár még további összegeket is hiteleznek. Mert sajnos ez az a fázis, amikor még megjelenhetnek a csodát ígérők is, mint annak idején, a Széchenyi Kereskedelmi Bank kimúlása előtt, akik megígérik az orosz, a ciprusi, a kambodzsai, vagy nigériai befektetőt, esetleg egy nagy üzletet.

Ahhoz, hogy tisztábban lássunk, jó lesz tudni, hogy kiknek és mennyivel tartozik a cég, mik az egyedi remények.