A szomszéd autógyár szakszervezete pörgette fel a Suzuki béreit

2022. augusztus 19. – 13:09

A szomszéd autógyár szakszervezete pörgette fel a Suzuki béreit
Az esztergomi Suzuki-gyár 2020. március 18-án – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva
  • Az esztergomi Suzuki a rendszerváltás után Magyarország egyik fő exportőrévé vált, ahol presztízsértékű volt dolgozni. A 2008-as válság ugyanakkor megtépázta a vállalatot, és a 2010-es évek közepén már nem számított kiemelkedően jónak a bérezés.
  • 2019 elején a győri Audi-gyár munkásai sztrájkba kezdtek, és néhány nap után szinte minden követelésüket átverték a cégvezetésen. A jóval gyengébben fizetett Suzuki dolgozói követni akarták a példájukat, a frissen megalakuló szakszervezet titkárát azonban rögtön kirúgták a cégtől.
  • A Suzuki vezetése azóta sem ismeri el a szakszervezetet, a béreket ugyanakkor 2019 óta jelentősen növelték. Megnéztük a történet hátterét, és azt, hogy a szakszervezet létezésének fenyegetése milyen hatással lehet a bérharcra.

Még meg sem alakult a szakszervezet, máris kirúgták a frissen megválasztott titkárát az esztergomi Suzuki-gyárban, amikor a munkások egy része úgy gondolta: önálló érdekképviseletre van szükségük a cégvezetéssel szemben. Az eset 2019 februárjában történt, de nem ez volt az első hasonló alkalom: az esztergomi Suzuki-gyár 1992-es megnyitása után egy-két évvel, és 2006-ban is megpróbáltak szakszervezetet alapítani a munkások, a vezetés azonban mindkétszer kirúgással és megfélemlítéssel vette ennek elejét.

Nem mintha az elmúlt harminc évben éppen a szakszervezetek jelentették volna a legnagyobb veszélyt az amúgy tartósan nyereséges és a magyar export jelentős hányadát adó Suzukira. A cég a rendszerváltás után nagyon jól fizető presztízsmunkahelynek számított, aminél legkésőbb a 2004-es EU-csatlakozás után sorban álltak a Duna túloldalán élő szlovákiai (jellemzően magyar anyanyelvű) munkavállalók is.

A Suzuki 2006-ban legyártotta egymilliomodik autóját, 2007 elején pedig már több mint hatezer munkavállalót foglalkoztatott, amivel nemcsak az északnyugati régió, de az egész ország egyik legnagyobb munkaadójának számított. És bár a 2008-as válság megtépázta a működésüket, a 2010-es évek elején ismét stabil pályára tudtak állni. A korábbi presztízsmunkahely státuszt azonban már nem sikerült visszaszerezni, és a cég sok munkatársa szerint eddigre renoméja is megkopott a környéken.

Megjelenik a munkaerőhiány

A rendszerváltás után Esztergom valamikori bányavidék környékét jelentős munkanélküliség jellemezte, amelynek a Suzuki a jól fizető állásai rendkívül jól jöttek. Az EU-csatlakozás után és Magyarország belépésével a Schengeni Övezetbe a Budapestet Nyugattal összekötő M1-es autópálya környéke azonban egyre több cégnek vonzóvá vált, a térség ipara fokozatosan fejlődött.

Ennek volt része a győri Audi terjeszkedése is. Bár az Audit a Suzukihoz hasonlóan nem sokkal a rendszerváltás után alapították, a nagyobb gyártósorok csak később, egymás után kerültek az országba. Az Audi így egy ponton mind a kivitel értékében, mind a dolgozók számában leelőzte a rivális Suzukit. És bár a két gyár egymástól körülbelül száz kilométerre van, ez a távolság ilyen méretű ipari létesítményeknél még a toborzási területek átfedését jelenti.

A 2008-ban kezdődő, 2014-ig elhúzódó válság utáni kilábalás során az ország gazdasági termelése valamennyire ugyan kiegyenlítődött a megyék között, de Budapesttől nyugatra fekvő területek továbbra is előnyben maradtak. Ebben az időben számos nagy cég bővítette kapacitásait a közép- és észak-dunántúli régióban, és az Esztergomtól ötven kilométerre fekvő Tatabányán és Bicskén is komoly beruházások valósultak meg. A Telex megkeresésére a Suzuki azt írta:

„A munkaerőhiány 2015-től kezdve velünk van, évről évre erősebben megmutatkozva, amelyben a pandémia időszaka egy ideiglenes kitérő volt, ezt követően visszatért a korábbi pályára a munkaerőhiány.”

Az Audi munkásaitól tanulva

Bár a Suzuki a rendszerváltás után kifejezetten jól fizető munkahelynek számított, a Telex által megkérdezett (volt) munkások szerint a japán és a magyar munkakultúra közötti különbségek mindig érezhetőek voltak. Az egyik beszélgetőpartnerünk szerint ráadásul egy időben a magyar menedzsment és a munkások között is elmérgesedett a viszony, a vezetők sokszor személyesen szóba sem álltak a gyártósoron dolgozókkal, és a köztes beosztottakon keresztül kommunikáltak.

Ezt tetézte, hogy a 2014 után tapasztalható általános bérnövekedést sokak szerint a Suzuki éveken keresztül nem követte. A Telex kérdésére a cég azt mondta, 2015 óta minden évben emeltek a béreken, a dolgozók egy része szerint ez azonban elmaradt attól, amit a régió többi cége emelt. A G7 számításai mindkét állítást alátámasztják: a gazdasági portál szerint 2014 és 2018 között ugyan tíz százalék körüli éves béremelések voltak a cégnél, de az átlagfizetések így is 30-40 százalékkal maradtak el például az Audinál elérhető bérektől.

Dolgozók az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) által meghirdetett egyhetes sztrájk megkezdésén a győri Audi Hungaria Zrt. gyárudvarán 2019. január 24-én – Fotó: Krizsán Csaba / MTI
Dolgozók az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) által meghirdetett egyhetes sztrájk megkezdésén a győri Audi Hungaria Zrt. gyárudvarán 2019. január 24-én – Fotó: Krizsán Csaba / MTI

Ebben a helyzetben döntöttek úgy a cég dolgozói 2019. február 7-én, hogy szakszervezetet alapítanak a munkakörülmények javítása, és a jobb bérek elérése érdekében. A cégvezetés azonban nem habozott a válasszal. A Mérce információi szerint ugyanis néhány óra leforgása alatt – még a szakszervezetet megalakulásának hivatalos bejelentése előtt – azonnali hatállyal kirúgták a frissen szakszervezeti titkárnak megválasztott Szakács Gábort.

A férfi 14 éve dolgozott a cégnél, ekkorra már műszakvezetői pozícióba léptették elő, és a kollégái szerint korábban soha nem volt panasz a munkájára. Ekkor ennek ellenére azzal az indokkal menesztették, hogy nem dolgozott jól. Megkérdeztük erről a Suzukit, akik három évvel később is csak annyit válaszoltak: személyügyi kérdésekben „nem áll módjukban válaszolni”.

A Suzuki-gyárban 2019 elején meginduló szervezkedés közvetlen előzménye az Audi-szakszervezet 2019-es sikeres sztrájkja volt, amely a rendszerváltás óta a legnagyobb munkabeszüntetéssé vált a versenyszférában. Akkor a munkások közel egy hétre leállították az Audi győri üzemét, amelynek következtében a cég ingolstadti gyára is leállt. Bár a cégvezetés akkor sokáig nem engedett a szakszervezetnek, a sztrájk 156. órájában egy kivételével minden követelését elfogadta.

Szakszervezet az illegalitásban

Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet ma a szakszervezettel, így megpróbáltuk megkeresni őket, de az első pillanattól kezdve olyan falakba ütköztünk, mintha a munkavállalói jogok kiharcolása előtti időkbe csöppentünk volna. Kiderült, hogy a Suzuki még ma sem ismeri el a szakszervezet létezését, a tagság pedig annyira anonim, hogy mi sem tudtuk elérni őket.

Az egyetlen hivatalos kapcsolatot a szakszervezet felett álló, főleg nehéz-, gép- és autóipari munkásokat tömörítő Vasas Szakszervezeti Szövetséggel sikerült találni. Itt László Zoltán alelnökkel beszéltünk, aki korábban már többször nyilatkozott a sajtónak a Suzukival kapcsolatban. László lapunknak most megerősítette korábbi állításait, miszerint:

  • a Suzukinál nem tűrik a „kibeszélést”, így ne nagyon várjuk, hogy a dolgozók névvel nyilatkozzanak nekünk a benti viszonyokról,
  • a szakszervezetnek most 70-80 aktív tagja van, de mivel létezésüket a cég nem ismeri el, ha kitartóak is, aktívan nem tudnak fellépni a helyzet javításáért,
  • a cég vezetésében van, aki titokban szimpatizál a szakszervezettel,
  • és a szakszervezet 2019-es (el nem ismert) megalakulása óta jelentősen javultak a munkakörülmények és a bérek is.

Ez utóbbi a számokból egyértelműen látszik, 2019-ben például 18,5 százalékkal emelték a béreket, amit 2020-ban újabb jelentős fejlesztés követett. És az ütem nem állt meg, többek között mi is megírtuk, hogy 2022 januárjától a Suzuki fizikai munkásai újabb 12 százalékos emelést kaptak, ami nem meglepő tekintetbe véve a cég tavaly évi 19 milliárd forintos nyereségét.

László Zoltán szerint ezen kívül 2019 óta a munkakultúra is jelentősen javult a cégben. Így a vezetők sokkal többször beszélnek közvetlenül a munkásokkal, valamint a megütött hangnem barátságosabbá vált. Szintén érdemes megjegyezni, hogy a Suzuki 2020-ban, a koronavírus-járvány első hulláma idején a magyarországi nagy cégek közül szinte egyedüliként fizette ki pontosan az előző évi jutalmakat. Ebben az időben a nagyobb munkaadók egy része annyi kifizetést tartott vissza, amennyit csak tudott.

Az elérhetetlen szervezet

A Suzukiban tapasztalható munkakörülmények megértése érdekében igyekeztünk dolgozókkal, lehetőleg a szakszervezeti tagokkal beszélni. Több irányból próbálkoztunk, de a szakszervezeti oldalról mindenki a Vasas országos vezetéséhez irányított. Amikor pedig helyben puhatolóztunk, vagy mindenki elutasított minket, vagy csak a nevük elhallgatását kérve nyilatkoztak nekünk.

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ez azért is érdekes, mert hiába nagy a fluktuáció, a Magyar Suzuki munkatársaink jelentős része nagyon régen dolgozik a cégnél. A cég tájékoztatása szerint dolgozóik több mint fele már legalább 15 éve dolgozik náluk, ami az elmúlt évtized javuló munkaerőpiaci lehetőségeit tekintve nem kis teljesítmény.

Végül egy, a nevét szintén nem vállaló összekötőn keresztül tudtunk beszélni a gyár munkásaival. Ők pedig tulajdonképpen megerősítették azt, amit korábban leírtunk, miszerint a Suzuki presztízse az utóbbi évtizedben ugyan megkopott, de 2019 óta jelentősen javultak a munkakörülmények és a bérek. Ami továbbra is zavarja őket, az a 2018-ban behozott, rabszolgatörvény néven ismertté vált munkajogi szabályok alkalmazása, ez azonban az egész iparágra jellemző.

Munkásönszerveződés nincs, béremelés van

A kérdés az, hogy a munkakörülmények javulásának vajon tényleg az el nem ismert szakszervezet az oka, vagy más tényezők állnak mögötte. A cég működésére rálátó egyik forrásunk szerint a Suzuki vezetősége összeszorított fogakkal nézte végig a 2019-es Audi-sztrájkot. Ekkor születhetett meg bennük a döntés, hogy a cégben soha nem engedhetik szakszervezet létrejöttét, és ezért is reagáltak a helyi szakszervezet megalakulására a titkár azonnali kirúgásával. (Később Szakács munkaügyi pert indított a Suzuki ellen, az autógyár pedig a pervesztést megelőzendő inkább fizetett a volt titkárnak).

Egyik forrásunk szerint az Audi-sztrájk után döntöttek a Suzukiban arról is, hogy jelentősen javítani fogják a béreket, a dolgozók elvándorlásának megállítása érdekében. Erre később az is rátett egy lapáttal, hogy 2020 elején a forint jelentősen veszített az értékéből az euróval szemben, ami a Suzukinál dolgozó szlovákiai munkavállalók számára nagy reálbér-csökkenést jelentett.

Arról, hogy a 2019-es szakszervezet-alapításnak van-e köze a béremelésekhez, megkérdeztük a Suzukit is. A cég a kérdésre közvetlenül nem válaszolt, szerintük 2015 óta folyamatosak az emelések, és a béren kívüli juttatásokat is javították. Ennek ellenére világos, hogy a 2019-es, 18,5 százalékos béremelés válasz volt az Audi-sztrájkra és a Suzukiban alapított, még születése közben megfojtott szakszervezetre is.

Összességében tehát kijelenthető, hogy bár a Suzuki sikeresen tett meg mindent azért, hogy a saját falain belül ne jöhessen létre szakszervezet, a dolgozók követeléseitől nem menekülhettek el. Az Audi-sztrájk, és a szakszervezet fenyegetése pedig nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ma a Suzuki dolgozói is jobb körülmények között dolgozhassanak.

Kövess minket Facebookon is!