Izgalmas vitát tartottak meghatározó hazai tulajdonú bankok vezetői a kormányzati elitképző Mathias Corvinus Collegium MCC Feszt nevű esztergomi rendezvényén. Cikkünkben felidézzük az esemény izgalmas (konfliktusos) pillanatait, de a vita címével, vagyis a hazai bankrendszer magyar tulajdonának értékelésével is foglalkozunk.
Gyerekkoromból, amikor még nagy kincs volt a banán, megmaradt Sándor György humoralista egy poénja, amely így szólt:
Gazdag ember kérdése: Miért görbe a banán?
Szegény ember kérdése: Miért, görbe?
A Mathias Corvinus Collegium MCC Feszt nevű esztergomi rendezvényén az egyik legizgalmasabb nyilvános vita címében feltett kérdés pedig így szólt:
Miért jó egy bank, ha magyar?
Az egyszeri ember kérdése pedig ez lehetne: Miért, jó?
Magyar, vagy külföldi?
Természetesen ez összetett kérdés, amit sokféleképpen meg lehet közelíteni. Ha a múlt teljesítményeit nézzük, akkor a magyar bankok (Széchenyi Kereskedelmi Bank, NHB, DRB-bankcsoport) vélhetően több kockázatot jelentettek, és több kárt okoztak, mint a külföldiek, bár a legutóbbi letérdelés (Sberbank) külföldi volt.
Ugyanakkor azt is leszögezhetjük, hogy a hazai bankrendszer utolsó igazán nagy veszteséghullámában, a 2008-as pénzügyi válság után kipukkanó projekthitelezési mínuszokban négy, akkor még egyaránt külföldi bank (CIB, MKB, Erste, Raiffeisen) égett meg. Emellett a külföldi bankokban dolgozók néha valóban arról számolnak be, hogy megdöbbentően alacsony a saját szabadságfokuk, a pár millió eurós hitelekről már helyismerettel nem bíró, a magyar viszonyokat könnyen benéző külföldi szakemberek és bizottsági tagok döntenek.
De természetesen a magyar bankok sem mentesek a rossz döntésektől, a bank számára kellemetlen összefonódásoktól, vagy a csak politikailag igazolható kockázatvállalásoktól.
A vita
Az esztergomi MCC Feszt bankos beszélgetésén, amelyben a hazai bankárok közül Hegedüs Éva (Gránit Bank), Csányi Sándor (OTP Bank) és Puskás András (Magyar Bankholding) vett részt, nyilván többet hallottunk a magyar bankok sikereiről, mint kudarcairól, de ennek kapcsán talán azon is el lehet morfondírozni, hogy jó-e most egy banknak, ha magyar, vagy ez jelentős külső kockázatokat (országkockázati felárat) ró a bankokra.
Mindenesetre Esztergom városát valósággal ellepték a miniszterek és az üzleti nagyágyúk ezen a július 29-i pénteken.
A panelbeszélgetésen Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelye vezetőjének moderálása mellett azt tudhattuk meg, hogy jók a magyar bankok, és mindenki örömmel sorolta is a „sikereket”.
„Kár is, hogy nem azt kérdezte, hogy miben nem vagyunk jók, sokkal rövidebb választ is tudnék adni”
– mondta Csányi Sándor.
Csányi Sándor a beszélgetésen – Fotó: Huszti István / Telex
Az üzenetek
Csányi Sándor azt jelezte a kisbefektetőknek, hogy tartsanak ki,
lesz még az OTP-részvény 20 ezer forint,
ahogy arra is utalt, hogy a csoport orosz és ukrán érdekeltségei jelenleg is stabilan működnek, de persze a féléves eredményeik nem lesznek függetleníthetők a háborús helyzettől. Viszont az elnök azt ígérte, az OTP visszaszerzi majd, amit most elveszít.
Puskás András a három bankból (MKB, Budapest Bank, Takarékbank) összeálló Magyar Bankholding integrációs menetrendjéről és teendőitől is beszélt, elmondta, hogy most ez a régióban a legérdekesebb bankos történet, mint mondta, 2024 végére megtörténhet a teljes összeolvadás, ekkortól a bank már a Kárpát-medence térségében nemzetközi terjeszkedésbe is kezdene.
Olyan Forma–1-es autó vagyunk, amely folyamatosan manőverezik, de nincs ideje kiállni a boxutcába, menet közben kell kereket cserélni és szerelni.
Úgy fogalmazott,
lehet, hogy jelen pillanatban jó hír, hogy nincsen orosz, vagy ukrán érdekeltségünk, de pár év múlva már az is lehet, hogy nem ezt fogom mondani.
Az OTP és a Magyar Bankholding mindenesetre egy lokális piac első két helyezettjeként egyaránt helyi döntéshozatallal és csúcsvezetéssel fog működni. Ebben Magyarország unikális lesz a régióban, a teljesség igénye nélkül Csehországban az Erste és a KBC, Szlovákiában a KBC és az Intesa, Horvátországban az Unicredit és az Intesa az első két bank tulajdonosa. Lengyelországban és Romániában a két első között van egy-egy helyi bank, de mindkét országban csak egy, és több országban azért külföldi a piacvezető (Bulgáriában, Szerbiában, Szlovéniában), mert az OTP mint magyar intézmény a legnagyobb.
Hegedüs Éva felidézte a pillanatot, amikor Demján Sándor felkérte a Gránit Bank vezetésére. Hegedüs megkérdezte, hogy Demján úr, mi lesz a stratégia.
Éva, ha én ezt tudnám, én lennék a bank vezérigazgatója
– válaszolta a legendás üzletember.
Azt hangsúlyozta, hogy nem is a bankok tulajdonosi szerkezete a legizgalmasabb, helyette inkább a szolgáltatások, az ügyfelek, a stratégia, a menedzsment, a digitalizáció és a teljesítmény fontosságát hangsúlyozta. A hazai kereskedelmi bankok egyetlen női vezetője (aki a heves vitában egyszer meg is jegyezte, hogy ez azért egy férfi szakma) arra számít, hogy a közeljövőben a verseny csak erősödni fog a bankszektorban az ügyfelek nagy örömére.
A beszélgetés során többször előkerültek a kilencvenes évek különböző történetei, válságos pillanatai is. Csányi Sándor például visszaemlékezett, hogy amikor 2008-ban kitört a pénzügyi válság, Magyarország volt Izland után a második számú célpont,
„nem azért, mert divatos a Sorost szidni, de ő manipulált, egy óra alatt minden pénzpiac bezárult előttünk”.
Annyiban természetesen nem volt feltétlenül jó hallani az analógiákat, hogy mindenki csak remélni tudta, nem tér vissza az akkori inflációs környezet és a magyar pénzügyi piac kiszolgáltatottsága.
Hegedüs Éva – Fotó: Huszti István / Telex
Szurkapiszka
Az eseményről szóló tudósítások természetesen a legizgalmasabb, az „odamondogatós” részeket emelték ki, ami érthető is, hiszen a kicsi Magyarországon a bankrendszer vélhetően más, mint a legnagyobb nyugati államokban, kisebb a homokozó, fontosabbak a személyes szálak.
Csak egy érdekesség, a beszélgetésen részt vevő három magyar bank, az OTP, a Gránit Bank, és a Bankholding vezetői, vagyis Csányi Sándor, Hegedüs Éva, Barna Zsolt (bár hangsúlyozottan nem ő vett részt a beszélgetésen) mind dolgoztak korábban az OTP-ben. Hasonlót talán Ausztriában lehet látni, ahol a meghatározó bankok vezetői olykor vetésforgóban váltogatják az intézményeiket.
Az esztergomi beszélgetésen azután alakult ki vita a résztvevők között, amikor a moderátor rákérdezett, mennyire tekinthető magyarnak az OTP, ha a bank tulajdonosi szerkezetében 40 százalék a magyar és 60 százalék a külföldi részvényesek aránya.
Csányi Sándor itt át is vette a szót, és azt mondta, hogy bár ez a moderátor feladata lenne, de neki kell elvégeznie a munkát, mert megérdemlik a fiatalok, hogy hiteles tájékoztatást kapjanak. Majd Puskás Andráshoz fordult, azzal a kérdéssel, hogy
a Magyar Bankholdingban 30 százalékos tulajdonos az állam, de kik a többiek?
Puskás András: Privát tulajdonosok, fent van, minden hozzáférhető, magyar tulajdonban vannak, alapokon keresztül.
Csányi: De az alapoknak kik a tulajdonosai?
Puskás: Sajtóhírek szerint?
Csányi: Nem, te szerinted.
Puskás: Megírták már.
Csányi: Hát ennyire transzparens a Magyar Bankholding és az MKB tulajdonosi szerkezete.
Majd a közönség tapsa után Csányi Sándor kifejtette, hogy nincs transzparensebb és ellenőrzöttebb működés, mint egy tőzsdén jegyzett bank működése. Nemcsak arra kell figyelni, hogy a jelentések megfelelnek-e a magyar számviteli előírásoknak és a befektetőknek, de az angolszász befektetőknek is megfelelő tájékoztatást kell adni.
Majd még odaszúrt még egyet:
én valóban nagyon drukkolok az MKB-nak, hiszen az OTP részt vett az MKB szanálásában.
Amikor Puskás András visszakapta a szót, elmondta, hogy valójában nagyon jó a személyes és az intézményi kapcsolat az OTP és a Magyar Bankholding között, és ő is elmondhatta, hogy valójában az MKB is tőzsdei bank, „így semmi különbség nincs a két bank között”. Hozzátette, hamarosan mindhárom bank tőzsdei lesz, ami fokozhatja az átláthatóságot.
Puskás András a beszélgetésen – Fotó: Huszti István / Telex
A két tulajdonosi szerkezet
Melyik a magyarabb, melyik a tőzsdei? Csányi szerint nem is az számít, hogy ki magyar és ki nem, mert
a külföldi és a magyar között is van rendes ember is, gazember is.
De ha a szurkálódás hátterét nézzük, a két bank tulajdonosi szerkezete valóban jól összevethető.
A Magyar Bankholdingnak vélhetően több tulajdonosát ismerjük név szerint.
De a Magyar Bankholding tulajdonosainak hátterét mégis kevésbé ismerjük.
Mindkettő tőzsdei cég, de amíg az OTP a legnagyobb forgalmú papír, addig a Magyar Bankholdingból eddig tőzsdére vitt MKB-val nem kereskednek.
És igen, mindent nem tudunk, a hazai tulajdonosokat elrejtő magántőkealapos konstrukció valóban nem a legtranszparensebb (Magyar Bankholding), miközben természetesen nem feltétlenül ismerjük jobban, hogy az OTP 60 százaléknyi külföldi tulajdonosa közül kinek származik haszna, hiszen azt sem tudjuk, hogy egy angolszász pénzügyi alapnak kik a végső érdekeltjei.
Magyar Takarék Befektetési és Vagyongazdálkodási Zrt. 25,13 százalék;
Magyar Takarék Holding Zrt. 12,56 százalék;
Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. 30,35 százalék;
METIS Magántőkealap 11,51 százalék;
Blue Robin Investments s.c.a. 10,82 százalék;
Rkofin Befektetési és Vagyonkezelő Kft. 4,48 százalék;
Eirene Magántőkealap 3,29 százalék;
Pantherinae Pénzügyi Zrt. 1,02 százalék;
Opus Finance Future Zrt. 0,84 százalék.
Az OTP tulajdonosai itt (40 százalék hazai, 60 százalék külföldi):
Ebből 5 százaléknál nagyobb tulajdonosok 2022. március 31-én
Mol Nyrt. 8,57 százalék;
Kafijat csoport (Rahimkulov-család) 7,05 százalék;
Groupama-csoport 5,10 százalék.
De hogyan is állnak a magyar bankok?
Végül egy pillanatra nézzük meg a bevezetőben is említett kérdést, hogy állnak ma a magyar bankok, miért jó az, ha egy bank magyar. Puskás András szerint a magyar tulajdonos a magyar szereplőket szeretné finanszírozni, egyelőre biztosan a magyar gazdaságra fog fókuszálni a bank, és fontos stratégiai célja a magyar állam programjaiban történő részvétel. Hegedüs Éva a tulajdonos vagy a menedzsment nemzetisége mellett inkább az önismeret fontosságát emelte ki, az orosz–ukrán háború kockázatainak felvetése során pedig a bankja portfólióját emelte ki,
a geopolitikai feszültség mindenkit, így minket is érint, de ilyenkor mi még jobban megnézzük, hogy kinek adunk hitelt, mert a környezet a vállalkozások életét is eltérően befolyásolja.
Csányi Sándor szerint
csendes tengerek nem nevelnek ügyes tengerészeket, nekünk elég viharos volt az elmúlt három évtizedünk is.
A problémák mellett kiemelte a megfelelő tőkeellátottság és a jó menedzsment fontosságát is. A banki stabilitás szempontjából a legfontosabb a tőke és a likviditás. Ebben nagyon jól áll az OTP – hangsúlyozta, és belengette, hogy most is tárgyalnak egy nagy bank megvételéről (országot nem mondott).
Ha pedig egy ügyfél nem fizet megfelelően, mi azonnal nagy tartalékot képezünk.
A panelen kívül
Mindenesetre (némileg eltávolodva immár a beszélgetéstől) talán nincs még egy olyan szektor, amelyik ennyire direkten vetítené vissza, hogy az embereknek és a cégeknek milyen a gazdasági helyzetük, a lendületük, a jövőképük. Mindenki hasít, bátor, beruház, vagy fülét-farkát behúzva óvatosan kivár?
Természetesen a bankok aktuális helyzetét nagyban befolyásolja, hogy éppen milyen extraterheket kapott a szektor az államtól, vagy az, hogy amikor egy országnak nagyon megnő a kamatfelára, vagyis drágábban jut finanszírozáshoz, akkor miként változik a magyar bankok megítélése, ha ők keresnek finanszírozást. Sőt, amikor egy ország körül baj van, már önmagában a partnerlimitek, vagyis a banki kapcsolatok működtetése is nehezebb lehet a nemzetközi bankközi piacon.
Ez kockázat, de persze pozitívumok is akadnak ilyenkor, hiszen kamatemelkedés idején a bankok nyereségei is megugranak.
Politikai kapcsolatok
A magyar bankszektor tulajdonosi arányainak a kialakításában korábban Orbán Viktor volt a kulcsszereplő, aki már évekkel ezelőtt kiadta a jelszót, hogy legalább 50 százalékban hazai tulajdonú bankrendszer az elérendő cél. Logikája szerint ahol olyan bankok jutnak meghatározó szerephez, amelyeknél Magyarország nemcsak egy leányvállalat a nemzetközi térképen, hanem kifejezetten szeretnek magyar cégeket hitelezni, akkor ők majd a rossz időkben sem tűnnek el a piacról, ha válság van, akkor is érdekeltek maradnak a magyar gazdaság hosszabb távú sikereiben.
A másik logika szerint viszont amikor baj van, nagy segítség, ha a nemzetközi bankok tőkeereje és reputációja segít a magyar leánybankok túlélésében.
Mindkettőben lehet valami, de azért a bankszakma alapvetően üzlet, van hitelezhető és csak egyéb szempontok figyelembevétele mellett hitelezhető cég, vagy projekt. Ettől pedig nagyon nem érdemes eltérni, miközben természetesen a bankszektor szerepe folyton változik.
Jönnek a határon átnyúló szolgáltatók, érkeznek a fintechek, sokáig az MNB türemkedett be a klasszikus hitelezők közé, a betéteteket fogadó bankok helyett pedig a magyar államkötvényeket kínáló állam vett át egy nagy piaci szeletet a megtakarításokért vívott küzdelemben.
És az állam is nagyon fontos
A bankokat regulázó, vagy éppen motiváló állam oldaláról is mindig változnak a hangsúlyok, korábban volt harcosan átalakító Nemzeti Fejlesztési Minisztérium majd mindenható MNB, később kicsit visszaerősödött a Pénzügyminisztérium, most pedig Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter csapata lehet fontos a szabályozásban.
Biztosan fontos marad a bankvezetők kötődése a politikához, Csányi Sándornak például a hírek alapján is intenzív kapcsolata van Orbán Viktorral, Lázár Jánossal, Rogán Antallal, Csák Jánossal, miközben Hegedüs Évának Varga Mihállyal, vagy Matolcsy Györggyel, és biztosan a Mészáros Lőrinc résztulajdonában álló Magyar Bankholdingnak sem lehetetlen a politikusokkal kapcsolatot tartania, de erről a nexusról kevesebbet tudni.
A hivatalos vonal maga is változik
A bankok talán abban bízhatnak, hogy mintha az utóbbi időben Magyarország pénzügyeinek intézésében már visszaszorult volna az unortodoxia, a pénzügyi önellátás nézetrendszere. Magyarország akkora pofonokat kapott (orosz finanszírozások ellehetetlenülése, nemzetközi piacok kamatfelárának növekedése, RRF-balhé), hogy most úgy kénytelen új források után nézni, hogy nem nagyon van már merre indulni.
Ilyenkor inkább azoknak a szava erősödik, akik jelentőséget tulajdonítanak a nemzetközi hitelminősítőknek, akik tudják, hogy el kell nyerni a külföldi befektetők bizalmát. A külföldi alapok és bankok is reagálnak, ők persze nem politikai nyilatkozatokat adnak, nem petíciókat írnak alá a demokratikus értékek mellett, hanem csak drágábban jegyeznek magyar papírokat. Mindez azért fontos, mert aki nem jegyez, az csak passzív, de a nemzetközi pénzügyi piacokon vannak aktív erők is.
Ha rájuk gondolunk, soha nem szabad elfelejteni, hogy miként vadásznak a ragadozók (a spekulánsok). Ha látnak a közelben egy gyenge zsákmányállatot, még akkor is rátámadnak, ha nem is olyan éhesek. De ilyen talán nincs is, jóllakott ragadozót látott már a világ, de olyan spekulánst, aki már nem éhes, aligha.
