Csak a jéghegy csúcsa, hogy már külföldiek szállítják házhoz a kaját

Aki a mai árak mellett is szokott még ételt rendelni, az minden bizonnyal tapasztalta, hogy azt egyre többször külföldiek szállítják házhoz. Ez alapján könnyen gondolhatnánk azt, hogy a mostanában a kataszabályok változásával hírekbe került applikációs futárok piacán valami rejtélyes okból különösen nagy a vendégmunkások aránya.

Ebben is van igazság az alacsony belépési küszöb miatt, de sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar munkaerőpiac (és felsőoktatás) nemzetköziesedése mostanában ért el egy szabad szemmel is jól látható szintet. A futárok ennek a trendnek jelentik a leglátványosabb elemét, de hasonlóan emelkedik a külföldi munkaerő aránya számos ágazatban.

Mivel a távolabbi országokból érkező diákok és vendégmunkások általában nem tudnak magyarul, csak olyan pozícióban dolgozhatnak, ahol nem jelent problémát a nyelvtudás hiánya, vagy ahol alapból angol a munkavégzés nyelve: multis nemzetközi csapatok és IT, egyszerűbb betanított és segédmunkák, fuvarozás, konyhai munkák. Így aztán átlag fogyasztóként nem találkozunk velük, pedig nélkülük lassan már leállna a magyar gazdaság.

Külföldiek haknimunkán

A futárkodás valóban különleges abból a szempontból, hogy más típusú foglalkoztatásra épül, mint a munkaerőpiac többi szegmense: az applikációs futárok úgynevezett haknimunkát (gig work) végeznek, alkalmazottak helyett szerződött vállalkozóként.

A Wolt, a Foodpanda és a Bolt egyenruháit viselő szállítók maguk döntik el, mennyi műszakot vállalnak és mikor, fizetést a teljesített fuvarok alapján kapnak. Ehhez nem kellett más eddig, csak egy egyéni vállalkozói státusz, a katás jogviszony havi összköltsége évek óta 50 ezer forint volt, de diákoknak csak 25. (Ez a helyzet most radikálisan megváltozik a kormány hirtelen katás hátraarcának köszönhetően, egyelőre kérdés, hogyan változtatja ez meg a futárszakma jövedelmezőségét.)

Ez a modell egyfelől a szociális biztonság hiányát jelenti, másfelől viszont elég jó kereseti lehetőség azoknak, akik rugalmas munkaidőre vágynak, különösen, hogy minimális tájékozódási és kommunikációs képességek kellenek csak hozzá.

Nem csoda, hogy számos diák választotta eddig felsőoktatási tanulmányai mellett a futárkodást diákszövetkezeti tagság helyett, ahol az óradíj egy részét leveszi a közvetítő cég. A jelek szerint az utóbbi évben jutottunk el oda, hogy látványos tömeget ért el az olyan külföldi (méghozzá többnyire nem európai) diákok száma, akik szintén így tesznek.

Rengetegen lettek a külföldi ösztöndíjas diákok

Aki nincs képben a kormányzati felsőoktatási stratégiával, annak talán meglepő lehet a tény, hogy a hazai egyetemeken állami ösztöndíjjal tanuló külföldi diákok száma 2015 és 2021 között megtízszereződött.

A Stipendium Hungaricum ösztöndíjjal a 2021–2022-es tanévben több mint 11 ezren tanultak a magyar felsőoktatásban, ők jellemzően kifejezetten távoli országokból érkeztek.

Az elmúlt tanévben a legtöbb diákot adó 10 ország sorrendje így alakult: Jordánia (911 fő), Szíria (561), Kazahsztán (534), Vietnám, (523), Mongólia (519), Pakisztán (504), Tunézia (458), Kína (435), Azerbajdzsán (431), Brazília (427).

A Stipendium Hungaricum hivatalos célja, hogy erősítse a diplomáciai, kulturális, felsőoktatási kapcsolatokat távoli (jelentős részben posztszovjet) országokkal a déli és keleti nyitás jegyében. Az ösztöndíj összege nem túl magas, havi 43 700 forint, ennyiből egy kollégiumi ágy bőven kijön, de egy albérleti szoba nem (Budapesten semmiképp, de most már a nagyobb egyetemi városokban sem), a stipendiumosoknak az a része tehát, akit nem támogat a családja, dolgozni kényszerül az iskola mellett.

Nekik logikus választás lehetett a futárkodás, amihez nem elvárás a magyar nyelv ismerete néhány alap mondaton túlmenően, cserébe diákigazolvánnyal rendkívül kedvező (volt eddig) az egyéni vállalkozói státusz adózása.

Pontos adat nem érhető el a Wolt–Bolt–Foodpanda-tengelynek dolgozók számáról, de iparági becslések 10-15 ezerre teszik a teljes futárállományt az országban. Ezért már az is nagyon látványos, ha a távoli országokból érkezett stipendiumosoknak csak egy kisebb része választja ezt ösztöndíjat kiegészítő jövedelemforrásként.

Kérdeztük a Woltot, a Boltot és a Foodpandát a náluk dolgozó külföldiek arányáról, a három cég közül csak a Foodpanda válaszolt, náluk közlésük szerint mindössze 3 százalék a külföldiek aránya. Azt is írták, hogy nem látnak különbséget a külföldi és a magyar állampolgárságú futárok munkájára adott vásárlói visszajelzésekben.

A külföldiek között a diákok túlsúlyáról szóló hipotézisünket ugyanakkor megerősítette az ételkiszállítási ágazatban magasabb szinten dolgozó forrásunk, valamint több külföldi futár is (ecuadori, pakisztáni, jordániai és egyiptomi diák futárral is beszéltünk). Ők a Telexnek elmondták, valóban ösztöndíjas hallgatók Budapesten, és a legtöbb külföldi munkatársukra ugyanez áll.

Migráció nem, vendégunka nagyon is

Tágabb perspektívában persze messze nem csak arról van szó, hogy a Magyarországon tanuló egyetemisták miatt lépett volna szintet a harmadik országbeli dolgozók száma. A munkaerőhiány évek óta hatalmas probléma a gazdaságban, ezt a trendet a koronavírus-járvány is csak pár hónapra törte meg.

A kivándorlás, a társadalom elöregedése, a képzési rendszerek elégtelensége és a gazdasági növekedés igényei egyszerre okozzák azt, hogy a cégek alig találnak megfelelő embert a nyitott pozíciókra. A KSH adatai szerint 2022 első negyedévében az üres álláshelyek száma 2,7 százalékon állt (ez összesen 86 ezer betöltetlen pozíció), de a szórás elég nagy az ágazatok között, adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenységeknél 4,8 százalék. És ez csak a hivatalos adat, reálgazdasági szereplőkkel, érdekképviseleti szervekkel beszélve a helyzet súlyosabbnak tűnik,

egyes becslések szerint százezer ember is hiányozhat a magyar munkaerőpiacról.

A magyar kormány hiába képvisel retorikai szinten határozottan bevándorlásellenes álláspontot, ezzel a helyzettel kezdenie kell valamit, ha fenn akarja tartani a robusztus gazdasági növekedést. Ennek jegyében az évek során kénytelenek voltak egyre határozottabban megkönnyíteni az unión kívüli, úgynevezett harmadik országbeli vendégmunkások alkalmazását itthon.

Először az ukrán és szerb munkavállalók számára tették lehetővé, hogy ha hiányszakmába jönnek dolgozni, azt egyszerűsített munkavállalási engedéllyel is megtehessék. Ha a 90 napos, első körös határidő lejár, de a foglalkoztató még alkalmazza őket, akkor további két évet maradhatnak. De a szomszédos országok munkaerőkészlete hamar kevésnek bizonyult, így elkezdték megteremteni a lehetőséget a jóval messzebbről érkező dolgozók foglalkoztatásához is. A legutóbbi húzások ebben a folyamatban:

• A külföldi tulajdonú cégek már a munkahelyek 20 százalékáig felvehetnek úgy külföldieket, hogy előtte nem kell meghirdetni az állást, nem kell megindokolni, miért nem tudják betölteni magyarok (korábban ez kritérium volt a munkaerő-behozatal előtt, 10 százalékos limittel).
• Lehetővé tették, hogy harmadik országbeli vendégmunkások kölcsönzött munkaerőként is dolgozhassanak. A munkaerőkölcsönző cégeknek ehhez meg kell szerezniük egy speciális minősítést, amit egyre többen meg is tesznek, mivel óriási biznisz a külföldiek kiközvetítése a munkaerőre éhes cégeknek.

Csodavárás

A Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján 2015 és 2020 között majdnem annyira megnőtt a vendégmunkások száma Magyarországon, mint a stipendiumos diákoké: 17 ezerről majdnem 70 ezerre ugrott (a koronavírus-hatás miatt aztán 2020-ban visszaesett, de ez egy kivételes évnek tekinthető). Az érvényes engedéllyel rendelkező ázsiaiak száma 2016 óta fokozatosan emelkedik, különösen a vietnámiak, kínaiak, dél-koreaiak foglalkoztatása pörgött fel. A G7 összefoglalója szerint 2020-ra a vietnámiak lettek a legtöbben, több mint ötezer fővel.

És ez még mindig kevés a magyar cégeknek. A feldolgozóipartól kezdve a vendéglátáson át a szolgáltatóközpontokig mindenhol szívesen látnák a harmadik országbeli dolgozókat akár kölcsönzött, akár hagyományos munkaerőként, csakhogy nem biztos, hogy olyan evidens lesz fenntartani az eddigi beáramlási ütemüket.

„Van egyfajta csodavárás az ázsiai munkaerővel kapcsolatban, de azt gondolom, többet várunk ettől a lehetőségtől, mint amennyit valójában most nyújtani tud. Ugyanaz a dilemma, mint az európai vagy balkáni munkaerőnél: a jó munkaerőt meg kell fizetni,

és a cégek legtöbbje az alacsony termelékenység miatt nem tud rendes bért adni. Rengeteg cég dolgoztat minimálbéren vagy ajánlott bérminimumon. Ilyen bérekért csak képzetlen, kevéssé motivált munkaerőt lehet behozni – ők aztán gyakran jelentenek csalódást” – mondta a Telexnek Bogdanovits Péter, az Aarenson Consulting ügyvezetője.

Ők 2005 óta foglalkoznak toborzással a betanított munkástól a vezérigazgatóig, így széles rálátásuk van a magyarországi munkaerőigényre. Mint mondta, eddig sokat segített az ukrán munkaerő, de a háború óta folyamatosan csökken a létszámuk, újak pedig egyáltalán nem jönnek. (Arról, hogy bár sok cég nagy reményekkel várta az ukrán menekülteket, de csalódniuk kellett, mi is írtunk korábban.)

Ebben is erős a verseny az országok között

Bogdanovits tapasztalata szerint a képzettebb, szorgalmasabb, esetleg angolul is beszélő vietnámi vagy filippínó munkaerő tisztában van azzal, hogy kicsit nyugatabbra ugyanazzal a munkával kétszer annyit kereshet, mint Magyarországon, miközben az már tényleg mindegy, hogy 8000 vagy 9000 kilométerre kell elutaznia. És mivel ott is munkaerőhiány van, velük versenyzünk. Mint mondta, nettó 1500 forintos órabér alatt nem tartható meg stabilan az ázsiai munkaerő, minimálbérre nem lehet munkaerőpiaci megoldást alapozni – a minimálbéres foglalkoztatottak közül a sokan ugródeszkaként tekintenek a magyar munkaerőpiacra, amivel be lehet jutni a schengeni övezetbe, majd fél-egy év után tovább lehet menni nyugatra.

Sőt, mint mondta, van olyan is, aki már a megérkezéskor eltűnik, és viszik szervezetten tovább egy magasabb bérszínvonalú országba. Épp ezért nagyon fontos eleme a toborzásnak, hogy a hazai cég megbízható partnert találjon a kibocsátó országban, amely garantálni tudja, hogy akit küld, az tényleg marad, és tényleg alkalmas az adott munkára.

Az Aarenson Consulting ügyvezetője szerint a szektort átlátó szereplők úgy látják, „a termelékeny vietnámi munkaerőre szabályos emberkereskedelem épült: a munkások igazából nem tudják, hova, mennyiért, mire, milyen viszonyok közé mennek. Ilyen körülmények között pedig óriási a fluktuáció, erre pedig nem lehet munkaerőpiaci szolgáltatást, megoldást építeni”.

Kérdés tehát, hogy a kormány és a gazdasági szereplők erőfeszítései a harmadik országbeli munkaerő itt tartására hosszabb távon mennyire lesznek sikeresek, különösen a magasabb képzettséget igénylő szakmákban.

A Stipendium ösztöndíjjal idecsábított külföldiek esetében megtörténhet ugyan, hogy diploma után itt maradnak, de most még biztosan nem ez a mintázat dominál. Akik az egyetem alatt nem hagyományos munkahelyre mennek el dolgozni, hanem például futárkodnak, azokat biztosan kisebb eséllyel lehet idekötni, hiszen nem szempont a bejelentett állás megtartóereje. Márpedig mint láttuk, sokan járhatnak ebben a cipőben. Egy pakisztáni diák forrásunk például, aki informatikusnak tanul, azzal indokolta, hogy inkább futárnak állt, hogy az IT-szektorban csak teljes állásba vették volna fel a cégek, ami egyetem mellett már nem fért bele. Ezért úgy számol, hogy az iskola mellett ételt szállít ki, majd amikor végez, tovább áll egy magasabb bérszínvonalú uniós vagy arab országba.