Új rezsiárak: a számokat már tudjuk, de sok fontos kérdés maradt nyitva

Hetek óta mindenkit az érdekelt, hogy mennyi lesz az annyi, vagyis a jelenlegi (rezsicsökkentett) áramár és földgázár után mit kell majd fizetni a szabad piaci fogyasztásért. A csütörtöki Magyar Közlönyben meg is jelent a vonatkozó kormányrendelet és az energiahivatal két árazási rendelete, illetve csütörtökön Németh Szilárd rezsibiztos is tett bejelentéseket Tusványoson (a sajtótájékoztatóról lapunk helyszínen lévő munkatársait nem tájékoztatták, arra nem hívták meg).

Rossz lesz, de messze nem a legrosszabb

Amit most már tudni lehet: a villamosenergia ára 2523 kWh/év fogyasztásig 36-37 forint marad (kis különbségek vannak szolgáltatási területenként), az e feletti fogyasztásnál 70,104 forint/kWh lesz az ár augusztus 1-től. A kormány szerint a valós piaci ár egyébként 268 forint lenne, de a lakosság nem ezt a valós piaci árat fizeti (ennek okáról később). Az éjszakai áram: 23,1 forint/kWh lesz a fogyasztási korlátig, e felett 62,9 forint a nem kedvezményes ár. A piaci ár tehát az áram esetében a jelenlegi rezsiárnak a 2-2,7-szerese.

A földgáz esetében 1729 köbméteres éves fogyasztásig, vagyis 144 köbméter/hó fogyasztásig marad a kedvezményes tarifa: 102 forint köbméterenként. E felett 747 forint/köbméter lesz az új lakossági ár. A valós versenypiaci ár 1020 forint lenne, de a lakosság itt sem ezt fogja fizetni.

A közlönyben megjelent rendelet kicsit összetettebb, eszerint a rendszerhasználati díjakat tartalmazó bruttó földgázár idén augusztusra és szeptemberre 21,416 forint/MJ, míg október-decemberre 22,002 forint/MJ lesz.

Mivel eddig a kormány térfogatról, vagyis köbméterről kommunikált, fontos, hogy a két mértékegység között hogyan mozoghatunk. Nos, a földgáz fűtőértéke hazánkban 33-35 MJ/m3 között van, vagyis ha 34-gyel számolunk, akkor 728 forint/köbméter, majd 748 forint/köbméter lesz, ami nagyon magas ár, a ma alkalmazott árak hétszerese – de azért nem a korábban a kormány által kommunikált 912 forint/köbméter.

Összességében tehát átlagfogyasztásig maximum 7560 forint lesz a havi villanyszámla és maximum 14 688 forint a gázszámla (legfeljebb 210 kWh és 144 köbméter fogyasztással számolva).

Nyitott kérdések

A kormány megígérte, hogy kezeli a társasházak problémáját (egy vételezési hely, sok lakás), és meg is tette, ez kiolvasható a rendeletből. A lakások számát be kell jelenteni a szolgáltatóknak, amely ellenőrzésekkel vizsgálja majd a bejelentések helyességét. Az is kiderül, hogy

a most megadott árak nőhetnek, az energiahivatal negyedévente felülvizsgálhatja azokat.

Végül a fogyatékossággal élőknek is lesznek kedvezményei.

Ugyanakkor nagyon sok kérdés marad nyitva:

• Miként kezeli a kormány azt, ha valaki több áramot fogyaszt, de gázt egyáltalán nem?
• Miként kezeli azt, ha egy vételezési helyen ingatlancsere, vagy bérlőcsere történik? (Mások korábbi túlfogyasztásáért az új tulaj / bérlő bűnhődik)?
• Miként kezeli a rendszer azt, aki csak időszakosan fogyaszt sokat (például árammal fűt), de amúgy nagyon takarékos? Ő télen sokat fizet, nyáron nem kap vissza a takarékosságáért?
• Miként kezeli a rendszer az előre fizető, átalánydíjas fogyasztókat?
• Miként kezeli a rendszer az átállást: ha valaki az idén január–júliusi fogyasztása alapján valamivel az átlagfogyasztás fölött van, akkor az új rendszerben az első számláját már úgy kapja, hogy annak egy részét az új, nem rezsicsökkentett tarifa szerint számolják?
• Az sem egyértelmű, hogy azok, akik előrefizetős gáz- vagy villanyórát használnak, milyen összegben, milyen időtartamra, milyen tarifa szerint fizetnek.

Van azért jó hír is

A rezsicsökkentés csökkentésének bejelentése óta egy ország kalkulált, elemzett, kérdezett. A szerkesztőségünkbe érkező levelekben az egyik leggyakoribb kérdés az volt, hogy miért kéne a lakosságnak drágábban adni az áramot? Hiszen Paks ugyanaz volt két éve, mint most, az áramtermelés költségei ott aligha tízszereződtek.

Vagyis, amennyiben Paks I. alacsony áron termel a maga 2000 MW-os kapacitásával villamos energiát, ami gyakorlatilag fedezi a hazai lakossági fogyasztást, akkor miért kellene a lakosságnak valamilyen piaci alapon számolt, azaz megemelt költséget fizetnie az áramért? A kérdés elsőre, de talán másodikra is teljesen jogos, és az állam láthatóan maga is így gondolkodott – ami persze egy gesztus a döntéshozók részéről.

Többet ér-e, ami többe került?

Egy példával magyarázzuk el, miért. Vegyük Tóth Patrikot, aki elmegy szerencsét próbálni Botswanába, két évig minden megtakarítását feléli, napi 16 órában gyémántot keres, majd a második év végén siker koronázza a tevékenységét, és egy gyönyörű 7 karátos gyémántot talál, amit 100 ezer dollárért eladhat. Azt mondhatja, megtérült a sok erőfeszítés, a befektetett energia, idő stb.

De ott van Andó Béla, aki csak sétál egyet a botswanai hegyekben, ám véletlenül rábukkan egy ugyanolyan gyémántra. Nem tekintenénk-e Andó Bélát bolondnak, ha ő költségalapon árazna, és azt mondaná: könnyen jött, könnyen ment, így 100 dollárért adná el a gyémántot – amiért a piacon ő is megkapná a 100 ezer dollárt?

A kormány a paksi alacsony árak figyelembe vételével úgy viselkedik, mint Andó Béla.

Az energiának ugyanis most magas, a paksiénál magasabb a piaci ára. Persze mi az az ár, mi alapján határozzuk meg? Sokféle szempont lehet:

• Mennyi volt a termék vagy a szolgáltatás költsége?
• Mennyit ér a termék?
• Mennyit hajlandó fizetni érte a piac?
• Hogyan áraznak a versenytársak?
• Van-e speciális ár, hatósági ár, dömpingár, ársapka?

Ezek a kérdések valójában eltérő árképzési stratégiákhoz vagy kényszerekhez vezetnek.

A rezsivel minden kicsit nehezebb

A fenti árképzések vegytisztán nehezen alkalmazhatók. Hiszen mennyit ér az áram? Keveset, ha arról van szó, hogy hetente vagy kéthetente porszívózzunk, végtelent, ha a gyermekünket életben tartó gépet kell működtetni.

A költségalapú árképzés jó kiindulópont lehet, vagyis megnézhetjük a termék vagy szolgáltatás létrehozásának és szállításának költségeit, hozzáadhatunk egy árrést, ez a gondolkodás azonban hibalehetőségeket is tartalmaz, amire oda kell figyelni. Nehéz meghatározni, hogy pontosan mi az indokolt költség. Paks esetében például az üzemeltetés mellett hogyan számoljuk az egykori beruházás költségeit – amik ráadásul nemcsak évtizedekkel, hanem egy másik politikai-gazdasági rendszerben keletkeztek –, vagy a későbbi kármentesítés, bezárás anyagi terheit?

Milyen humán erőforrás megtakarításokat, informatikai költségeket ismerünk el az árban? Mindent megteszünk-e az elvárható költségcsökkentésekért, vagy belekényelmesedünk ebbe az árazásba?

Piaci ár

Nem véletlen, hogy miként a gáznak aktuális világpiaci, úgy az áramnak aktuális regionális tőzsdei ára is van. A mintegy 30 százaléknyi magyar áramimport vagy hosszabb távú szerződésekben rögzített áron, vagy aktuálisan ezen a piaci áron történik (természetesen egy hosszú szerződés ára is lehet változó, tőzsdei benchmarkhoz kötött).

Ugyanakkor az természetesen igaz, hogy a rezsicsökkentett áramár veszteségét segítette eddig is a hazai (paksi) olcsó áram, ahogyan a rezsicsökkentett gázár dotálását is segítette a hazai földgázkitermelés (ha ez 15 százalék, annak nem szálltak el a költségei). Ám a piaci árak magasabbak, így az amszterdami TTF tőzsdei gázjegyzés, vagy a magyar HUPX áramtőzsde különböző áramárai piacon, kereslet-kínálat hatására alakulnak ki.

Az állam szempontjából a rezsicsökkentés idején ez nagyjából csak optika. Hiszen két dolog történhetett. Az egyik, hogy Paks olcsón ad áramot a magyar lakosságnak, ami a piacon (áramtőzsde) amúgy drága – akkor az államnak nem keletkezik Pakson akkora nyeresége, viszont kisebb támogatási veszteséggel adott rezsiáramot. A másik, hogy Pakson nyeresége keletkezik, és ebből dotálja a rezsiáramot.

A lakosságnak ez látszólag mindegy – valójában viszont csak addig az, amíg van dotáció. Ha nincs, akkor az államnak az a jó, ha Paks piaci áron értékesít, a lakosságnak viszont az a jó, ha alacsonyabb, költségalapú árazáson.

Mi az érték?

A legtöbb esetben a piaci vagy értékalapú árképzés magasabb, mint a költségalapú árképzés. A világpiacon most drágul az energia, nő az értéke. Az értékalapú vagy piaci árképzés pedig arról szól, hogy a vevő milyen értéket tulajdonít a terméknek.

De ez nem torzíthat? Természetesen de, a piaci ár nagyon volatilis lehet, félelmek, pánik emelheti indokolatlanul az árat. Ha a magyar lakosság egyetlen eladótól vehet áramot, akkor verseny sincs, így aztán elég nehéz meghatározni, hogy mennyit ér neki a gáz és az áram. Végtelent? Nem, hiszen ha nagyon drága lesz az áram, csökkenteni fogjuk a felhasználásunkat energiából, de azért vélhetően ez egy eléggé rugalmatlan kereslet. Le tudjuk kapcsolni a lámpákat, tudunk ritkábban porszívózni, borotválkozni, mosni, lehet alacsonyabbra tekerni a hőmérsékletet, nyáron pedig izzadni, de azért vélhetően elég sok fix elem van az energiafogyasztásunkban.

Fontos hangsúlyozni, a brutális változás után, ami jön, az energiaszámla rezsis része nagyon nagy támogatást tartalmaz, de valójában még a piaci ár sem teljesen piaci.