Ahogy a forint zuhanásának, úgy az áram drágulásának sem akar vége szakadni. Vlagyimir Putyin orosz elnök gondoskodik az egyre magasabb árszintekről, az utóbbi időszakban azonban ehhez egy másik hatás is társul a régiónkban: a szárazság és a vízhiány is segített az áram árának egekbe ugrásában.
Nem könnyű az áram drágulása iránt felkelteni az olyan olvasók érdeklődését, akik itthon a rezsiáron veszik a piaci ár tizedébe kerülő lakossági áramot, ráadásul olyan vállalkozásuk sincsen, amelyik elszenvedné a drágulást, pedig a magyar újságolvasók jelentős hányada ebbe a körbe tartozik.
De azért a lassan tízszeres árak tényleg döbbenetesek. A cégek, amelyek nem a rezsicsökkentett, hanem a piaci áramárat fizetik, nagyjából olyasmit élnek át, mintha nekünk hirtelen 5000 forintba kerülne egy liter benzin, és 10 ezer forintot kérnének egyetlen korsó sörért.
A drágulás
Az energiapiacon túlzás nélkül itt tartunk. A Felrobbant az áram ára című, 4 évvel ezelőtt, az Indexen megjelent cikk arról a döbbenetről szól, amikor 30 euró/MWh árszintről, 60 euró/MWh árra lőtt ki a villamos energia ára. Ezután kicsit megnyugodott ugyan piac, a Covid lezárásai még lefelé állítottak be szinte felfoghatatlan mélypontokat (negatív árakat), de aztán az ár újra elkezdett felfelé lépegetni, nem sokkal később pedig már űrrakétaként száguldott.
Ami nemrég még 30-60 volt, az előbb 100, majd 150 lett, később 200, de benéztünk a 300-as, majd a 350-es szint fölé is,
majd a július 4–5-i újabb őrületnél már 400 euró/MWh felett járt az áram ára.
Az árampiacon sokféle ár van; zsinóráram, csúcsár, óránkénti áram, de a trend a hazai áramtőzsdén, a HUPX-on is jól nyomon követhető.
Putyin menedzseli
Persze Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Gazprom gondoskodik a folyamatos árfelhajtásról. Maga a háború mint geopolitikai bizonytalanság is árnövelő tényező, de Putyin vagy a Gazprom szeret még erre is rápakolni, vagyis
- hol azt jelentik be, hogy egyes országoknak már nem szállítanak gázt;
- hol a mennyiségeket csavarják le;
- legutóbb pedig az elnök azt közölte, hogy a cseppfolyósított földgázt (LNG) a barátságtalan országok hamarosan már csak rubelben fizethetik ki.
Ráadásul, mint az NRG Report cikke írja, a norvég Norske Olje og Gass (Norog) azt jelentette be, hogy a Lederne Union szakszervezeti csoport július 5. éjféltől sztrájkot hirdetett a szintén norvég Equinor által üzemeltetett Gudrun, Oseberg South és Oseberg East mezőkön.
A hatás nem maradt el, a gáz ára újra kilőtt, bár korábban volt egy lefelé tartó korrekció is a gázpiacon, az elmúlt egy hónapban 78 százalékkal drágult a brit jegyzés, ennek határára a gázárral szorosan összefüggő villamosenergia-ár is elszállt. Aztán a norvég állam beavatkozott, az illetékes minisztérium elérte, hogy ne legyen sztrájk, de ez az árakon már csak egy kicsit korrigált.
A balkáni víz
Az elszálló gázár mellett azonban a régiónkban egy másik hatás is növeli az áram árát, ez pedig az aszály. A vízhiányról a magyar sajtó is sokat cikkezett az utóbbi időben, hétfőn a Telex is beszámolt például arról, hogy mintegy 300 ezer hektárnyi kukorica és 200 ezer hektárnyi napraforgó ment tönkre a súlyos aszály miatt, így csak ennél a két növénynél legalább 400 milliárd forintos a kiesés idén a gazdáknál. Az éghajlati jelenséget azonban kevesen kapcsolják össze az energiaárakkal, pedig van összefüggés.
Elsősorban azért, mert a Balkánnal kibővített kelet-közép-európai régiónkban nagyon fontos a vízenergia. Magyarország ebben kivétel, mert itt Bős–Nagymaros emlékezetes ügye alakította a vízerőművek megítélését, de a szélesebb értelemben vett térségben tényleg domináns a „hydro”.
- Albánia 90 százalékban a nyolc nagy hegyi folyójára telepített vízerőművekből látja el az országot;
- Bosznia-Hercegovina még exportálni is tud;
- de a most hozzánk kapcsolt Szlovénia is harmadrészt vízerőművekből jut áramhoz.
Csakhogy van egy probléma: most nincs víz.
(Itt olvashat részletesebb elemzést a balkáni vízenergia helyzetéről.)
Éppen ezért nem jött jókor a Szlovéniával való áramhálózati összeköttetés kiépítése sem, a – jelentős részben pont az aszály miatt – villamosenergia-hiányos Szlovénia ugyanis ezzel csak növelheti a hazai bajt. Turai József, a hazai villamosenergia-kereskedelem egyik legismertebb szakértője szerint is ez a helyzet. „Amikor ég a szomszéd háza, akkor nem szénabálákat kell összerendezgetni az udvaron, hanem segíteni kell eloltani a tüzet” – mondta. Az egész régiónkban olyan szintű fizikai áramhiány van, illetve olyan mértékű keresletfelpattanás jelentkezett, amivel a kínálat nem tud lépést tartani.
A nap sem segít
A hidrológiai helyzet most olyan rossz, hogy a vízerőművek alig termelnek, és bár kedvező esetben ilyen napos időben bízhatnánk a napenergia csúcsidőszakában, de a Balkán nem éppen élenjáró a nem vizes megújulókban (az unión kívüli balkáni ország többsége a vízerőmű mellett még mindig szennyező szenes erőműveket üzemeltet). Turai József szerint
a piacok összekötése hosszabb távon jó, kiegyenlít, segít, de amikor az egyik utcában zombik garázdálkodnak, akkor nem szabad nekik újabb útvonalakat megnyitni.
Azaz, ha egy olyan határmetszetet nyitunk, amelyen egy vízerőművekkel gazdagon ellátott ország kap vásárlási lehetőséget a mi piacunkról, akkor ő is gyors és közvetlen hozzáférést nyer a HUPX-hez, ahová már egyre többen jöhetnek áramért. Mindez természetes, hiszen ha egy sok vízenergiát használó országban szárazság van, akkor ő majd onnan szívja el az áramot, ahonnan tudja. Ha esetleg Románia is erre áll rá, az még súlyosabb helyzetet idézhet elő.
Pedig a víz jó lenne
A világon van néhány olyan szerencsés ország, például Norvégia, Brazília, Kanada, amelyek döntően vízerőművekkel termelik meg az energiaszükségletüket. Ennek az energiaforrásnak vannak előnyei, nincs igazán károsanyag-kibocsátása, és a duzzasztással, leeresztéssel még rugalmasnak is mondható.
De amikor sokáig van nagy szárazság, elvész ez a rugalmasság, sőt egyáltalán nincs semmi. A nagy vízerőműprojekteknél pedig (ebben Kína az élenjáró) valóban vannak ökokatasztrófák, és máshol is előkerülnek az indokolt lakossági és civil tiltakozások.
Azt, hogy ez már a globális felmelegedés, vagy csak egy kisebb kurfli, nehéz megítélni, de mostanában nagyon kedvezőtlen az időjárás. Turai József szerint az elmúlt húsz évben a vízenergia-termelés eléggé ciklikus volt, általában egy négyéves időszakban volt két jó év és két rossz év. Most már a régebben megszokott átlagokat csak úgy lehetne elérni, ha 2023-ban bibliai özönvíz lepné el a régiónkat.
