Lassított is a jegybank a kamatemelések ütemén, de azért nem is lassított igazán: hol tartunk?

A jegybank május 31-én olyan volt, mint a népmesei okos lány, lassított is az alapkamatemelés ütemén, meg nem is. Egyszerre próbálta jelezni, hogy a magas infláció és a nemzetközi kamatemelések miatt továbbra is szigorít, de arról is igyekezett jelzést adni, hogy az intézmény nyugodt, nincs szüksége pánikszerű lépésekre.

Mindenesetre folytatódik a jegybanki szigorítás, az MNB május 31-én 50 bázisponttal megemelte az alapkamatot, amellyel továbbra is hűti a gazdaságot. Ha egy kamatszint magasabb, az vonzóbbá teszi az adott devizát, ez rá is fér szegény, 400 forintos euró körüli gyengélkedő forintunkra, de a kamatemelés annyiban az infláció ellen is hat, hogy amikor vonzóbb a pénzt félretenni (mert magasabb a kamat), akkor kevesebb a fogyasztás, legalább emiatt egy kicsit enyhülhet az inflációs nyomás.

Bonyolult rendszer

Még az elemzőket is alaposan összezavarta a jegybank mai döntése, vagyis talán nem az a jó kifejezés, hogy „összezavarta”, hiszen mindenkinek van egy határozott értelmezése, de mivel azok nem teljesen egy irányba mutatnak, a piac ellentétes értelmezéseket kap..

A bonyolultabb fejtegetések helyett koncentráljunk két kérdésre: lassított, vagy nem lassított a kamatemelési hevületén a jegybank? És mikor érhet össze a monetáris eszköztár? Az első talán magyarázat nélkül is értelmes kérdés, az utóbbi háttérinformációra szorul.

Az Equilor értelmezése szerint a megjelent közleményben a döntéshozók jelezték, hogy

• a nemzetközi szinten növekvő bizonytalanság,
• a fundamentális inflációs kockázatok,
• valamint az inflációs cél fenntartható elérése szempontjából optimális kamatszint kialakítása

az alapkamat-emelési ciklus fokozatos folytatását teszi szükségessé.

Ezzel természetesen egyetérthetünk, hiszen nőnek az alapanyagok árai, az élelmiszerárak, gyenge a forint, ami emeli az importált inflációt, azt nem remélhettük, hogy már nincs szükség kamatemelésre.

A kérdés csak az, hogy a mai döntés és a csütörtökre Virág Barnabás MNB-alelnök által előrejelzett 30 bázispontos emelés már lassított ütemnek, vagy szinten maradó ütemnek tekinthető-e? Maradjunk annyiban, hogy ebben nem értenek egyet az elemzők, hiszen még biztosan fennmarad a növelés kényszere, de talán a növelés sebessége már lassulhat.

Az eszköztár

Kiss Péter, az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója szerint mindenesetre

a mai lépéssel visszaállt a normál piaci körülmények között követett korábbi ütemezés, így augusztusra zárkózhat fel az alapkamat az egyhetes betéti kamat szintjéhez, és akkorra befejeződhet a külföldiek által nehezen értelmezhető jegybanki „kettős kommunikáció”.

Ez azt jelenti, hogy felváltva kapkodhattuk a fejünket a jegybanki alapkamattal kapcsolatos bejelentésekre, amely egy elméleti, immár nem olyan fontos kamatszintté vált, és az irányadó betéti kamat szintjéről szóló emelésekre. Utóbbi sokkal fontosabb lett a bankoknak, mert ezen a szinten parkoltathatták a pénzüket a jegybanknál, és emiatt mordult rájuk Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, aki azt mondta, hogy az mégsem normális, hogy a bankok betéti kamatot alig fizetnek, de 6,45 százalékon (csütörtöktől már 6,75 százalékon) betehetik a pénzüket a jegybankba.

Összenő, ami összetartozik

Virág Barnabás korábbi nyilatkozata szerint a két kamatszint valahol a kamatemelési ciklus tetején találkozhat, az Equilor ezt szeptember végére, az Amundi augusztus végére teszi.

Az MNB mindenesetre visszatért a korábbi, óvatosabb ütemű kamatemeléshez, amivel kitolhatja a kamatemelési ciklus hosszát is. Erre szükség lehet a vártnál tartósabb infláció és a forint gyengülő trendje miatt.

Ezzel a megoldással az MNB pozitív hatást tudott gyakorolni a forint árfolyamára, amikor a korábbiaknál nagyobbat emelt az alapkamaton, de most úgy tűnik, mindez fordítva is működhet: a kisebb alapkamat-emelést akkor is a gyengeség jeleként fogja fel a piac, ha azt nem tükrözi vissza az egyhetes betéti kamat – véli az Amundi.

Van mire figyelni

Az Equilor nagyjából úgy vélekedik, hogy az infláció most még magasabb lenne, de a különböző árrögzítések (gáz, áram, üzemanyag, alapvető élelmiszerek) legalább a forint gyengeségéből fakadó áremelkedést ellensúlyozzák.

Az MNB innentől folyamatosan figyelemmel követi a pénzpiaci kockázatok alakulását, és szükség esetén az eszköztár minden elemével kész rugalmasan beavatkozni. A Monetáris Tanács a kamatemelési ciklust addig folytatja, ameddig az inflációs kilátások fenntartható módon a jegybanki célon (3 százalék) stabilizálódnak, és az inflációs kockázatok a monetáris politika időhorizontján újra kiegyensúlyozottá válnak.

Az Equilor Zrt. várakozása szerint a két kamatszint 7,9 százalékon, szeptember végén tetőzhet.

Inflációs pálya

Mindenesetre a kamatszintet leginkább meghatározó inflációról elhangzott, hogy áprilisban már megközelítette a 10 százalékos szintet, erre utoljára 21 éve volt példa. Várhatóan a következő hónapokban átlépheti a 10 százalékot is, az év egészében 9 százalékos átlagos inflációt lehet valószínűsíteni.

A kínálati oldali problémák – globális ellátási láncok zavara, jelentősen emelkedő nyersanyag- és energiaárak – mellett keresleti oldali infláció is érzékelhető, a folyamatot segítették az év elején kifizetett kormányzati transzferek, emellett a forintgyengülés is hozzájárult az infláció növekedéséhez.

Ráadásul a magyar kamatemeléseket egyre inkább már a külföldi trendek is indokolják, hiszen az amerikai Federal Reserve június 15-én tartja következő ülését, ahol vélhetően újabb 50 bázispontos szigorítást jelentenek be, de júliusban kamatot emelhet az Európai Központi Bank is. A következő kamatdöntő ülést június 9-én tartják Frankfurtban.