A magyar olajembargós vétó szándéka az egész uniót nehéz helyzetbe hozta
2022. május 13. – 12:26
frissítve
Oroszországot mindenki szeretné jobb belátásra bírni. Csak éppen a miként a kérdés. Ha a hatodik uniós csomagot nem támogatja minden tagállam, az kudarc. De az is reputációvesztés, ha csak elhalasztja az EU a döntést. Még nagyobb arcvesztés, ha szétválik az olajembargó megvitatása és a csomag többi része. A kérdés nagyon leegyszerűsítve, mit veszítsünk el inkább, a gazdasági erőnket vagy az arcunkat?
A Bloomberg izgalmas cikket szentel annak, hogy miképpen is áll az olajembargó, vagyis az EU hatodik szankciós csomagja. Erről itt írtunk. A lap értesülése szerint a magyar álláspont (vétóterv) miatt akár el is halaszthatják az európai uniós szankciók hatodik körét.
A Telex.hu úgy értesült, hogy valójában most három javaslatnak van egyszerre esélye:
- a jövő hét elején mégis szavazásra bocsátják az egész uniós csomagot, kockáztatva a magyar vétót,
- a tagországok megszavazzák a hatodik csomag zömét, de az olajembargós részt május végén tárgyalják csak, ám mivel ez a hatodik szankciós kör alapvetően az olajról szólt a sajtóban, ez elég kellemetlen lenne,
- Magyarország vétója miatt az egész döntés május végére csúszik, ami szintén a gyengeség és a széthúzás jele lenne.
Rossz, rossz és rossz közül választhatunk
Kezdjük az alapvetéssel! Az Ukrajnával érzett szolidaritás és az orosz agresszió elítélése miatt teljesen jogos érzés az, hogy „tegyünk még valamit, lépjünk”! A baj csak az, hogy a jelenlegi olajszankciós helyzet mindenképpen rossz. Azzal, hogy az EU (a várható tagországi tiltakozás, például a magyar „vörös vonal” elmélet ellenére) bedobta a nyilvánosság elé az olajszankciót, egyszerre mutatott eltökéltséget, amely az Oroszország elleni határozott fellépést igénylő választók és a társadalmi nyomás miatt indokolt lehetett, ugyanakkor egyszerre nem vette figyelembe például a magyar megelőző jelzéseket.
Vagyis, most már szinte csak olyan forgatókönyvek maradtak, amelyek az EU-t gyengítik, hiszen
- ha nem jön majd az olaj, akkor gazdaságilag gyengül,
- ha mégis jön, akkor a reputációja zuhan a közösségnek.
Nevetséges lenne
A szankciók szétszálazása például eléggé nevetséges lenne, hiszen ha az olajtilalom már nem lesz része a csomagnak, csak a többi szankciós lépés valósulna meg: vagyis további három orosz bank kitiltása a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerből, valamint a tanácsadói és PR-szolgáltatások nyújtásának tilalma orosz vállalatoknak, hát az eléggé kevéske lenne.
A kérdésben több hazai szakember is véleményt formált a napokban. Deák András Oroszország-szakértő is egy lassabb megoldásról beszélt a Válasz Online podcastjában.
Érvei szerint Oroszországnak a szankciók korábbi körei már eleve súlyos problémákat okoznak, mert a nyugati technológiai kapcsolatok megszűnése miatt eleve csökkenhet az orosz termelés. Ugyanakkor a kereskedelmi kapcsolatok korlátozása nem okoz akkora fájdalmat, mert ugyan rövid távon kisebb mennyiséget tud eladni Oroszország (Európa helyett adott esetben elsősorban Ázsiába), de azt magasabb áron teheti. A Nyugatnak viszont a közel-keleti eladóknál felül kell licitálnia az eddigi vevőket, vagyis Nyugat-Európában sokkal erősebb lesz a veszteség.
A szakember erről így fogalmazott:
„Az orosz terv egyébként is az, hogy már májustól az olajuk nagy részét a Távol-Keleten adják el. De ha meg is oldják a rövid távú logisztikai problémákat, az energiaszektorukat érintő technológiai szankciók biztosan hatni fognak – 2023-tól biztosan visszaesik emiatt az orosz termelés. Ha nem akarunk ársokkot, lassabb leválásra lenne szükség, mert az kevésbé izzítja a spekulációt. De az az elgondolás biztosan fals, hogy a mostani szankciók csökkentik az orosz bevételeket, ez pedig véget vet a háborúnak. Érdemben biztos nem csökkenti, de még ha csökkentené is, az sem biztos, hogy a háború végéhez vezet.”
Európa széthúz
Ezt vélhetően mások is felismerték, mert a nyugati elemzések (mint azt a Bloomberg idézi) is arról értekeznek, hogy egyes európai uniós országok is úgy vélik, hogy amennyiben a blokk nem tudja rávenni Magyarországot az embargó támogatására, ideje megfontolni a szankciós döntés elhalasztását.
Ugyanakkor mások szerint a kormányok még nem adták fel azt a célt, hogy hétfőig, az EU külügyminisztereinek brüsszeli találkozójáig megegyezzenek Budapesttel a teljes csomagról, beleértve a fokozatos olajtilalmat is.
Orbán Viktor javaslata pedig az, hogy az olajtilalomról az EU vezetőinek egy csúcstalálkozón kellene tárgyalniuk (a következő ilyet május végére tervezik).
Az EU javaslata a kőolaj importját a következő hat hónapban, a finomított üzemanyagok behozatalát pedig január elejére kívánja betiltani. Mivel ez Franciaországnak vagy Spanyolországnak semmilyen problémát nem okozna, Németországnak, Hollandiának, Olaszországnak kisebb zavarokat, de Magyarországnak, Szlovákiának és Csehországnak mindez nagyon fájna, így előbbi kettő 2024 végéig, utóbbi pedig 2024 júniusáig kapna derogációt. Ettől még a keleti tagállamok joggal érzik úgy, hogy velük vitetné el az unió a balhét, az ő igényeiket senki nem hallgatta meg, megérkezett a kétsebességű EU.
És az oroszok?
Ráadásul, az egy eléggé naiv álláspont, hogy az EU kimazsolázza, hogy mivel tud ártani Moszkvának, mire Oroszország nem ad semmilyen válaszcsapást. Vagyis olyan reális forgatókönyv nincs, hogy az EU nem vesz olajat, de pár kisebb ország még évekig pontosan kapja az igényelt mennyiségeket.
Éppen ezért Magyarország megkeményítette nyilvános álláspontját, és kijelentette, hogy csak akkor vonja vissza az embargó blokkolásával kapcsolatos fenyegetését, ha a csővezetékeken keresztüli importja megmaradhat.
Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője a G7-en írt részletes cikkében úgy vélekedett, hogy a szankció elleni vétónk elsősorban a Mol nyereségének fenntartása és a rezsicsökkentés vívmányairól szól. Vagyis a magyar vétó lényege, hogy védje
- a Mol nyereségét és a vállalat feldolgozás-kereskedelem üzleti modelljét
- a magyar kormány rezsicsökkentését, azon belül is az üzemanyagok árbefagyasztását, illetve a későbbi lehetőséget a Mol külön adóztatására.
Szerinte éppen ezért az a pénzügyi kérdés, hogy a többi tagállam mennyire segítse Magyarországot az esetlegesen megszavazott leválásban, azért vitatott, mert sok állam úgy véli, hogy Magyarországnak (nevezetesen a Molnak) most nagyon magas a nyeresége az orosz importból, így ez a luxusprofit fedezhetné a leválás költségeit.
A Mol álláspontja is ismert, eszerint oké, hogy 9,7 millió finomítási szakember lett hirtelen az országban, de mindenki, aki nyilvánosan azt fejtegeti, hogy mennyire egyszerű a váltás az orosz olajról egy másik mixre, az jöjjön és csinálja meg, mert íróasztal mellől nagyon egyszerű ezt pusztán pénzügyi és nem ellátásbiztonsági kérdésnek láttatni, de a szankció valóban veszélyeztetné a magyar ellátást.
Fizikai kockázatok
És sajnos ott van még az a nagy kérdés is, hogy egyáltalán fizikailag mennyire marad meg az infrastruktúra. Bár a tervezett szankció olajról szól, és nem földgázról, de a földgázpiacról már erre is van példa.
Ukrajna lekapcsolta a Testvériség gázvezetékrendszer egy részét, mert az Luhanszkon megy keresztül, és Ukrajna jelezte, hogy nem tudja karbantartani a vezetéket. Hogy ez így van-e, és valójában kinek az érdeke a leállás (az oroszoké is lehet, ha az Északi Áramlat 2 nélkülözhetetlenségét akarják bizonyítani), azt pontosan nem tudni.
Magyarországot ez most kevésbé érinti, mert sok gáz érkezik az országba dél felől, de ami keletről vagy északról jön, annak jó eséllyel kockázat ez a leállítás.
Mindenesetre az intő jel, hogy bár racionálisan (legalábbis üzleti racionalitással) mindenki fenntartaná az energiaszállítást, a politikai helyzet okozhat olyan szituációt, hogy van egy magyar–orosz olajvezeték, de ehelyett Oroszország Indiába viszi az olaját, és van egy orosz–magyar vezeték, de mi Irakból vásárolunk. Ennek pénzügyi, logisztikai és környezetterhelési észszerűtlensége világít, csak sajnos a másik oldalról meg tényleg jó lenne mindenben eltávolodni Oroszországtól, az orosz függéstől.
És közben a felek „agya kezd eldurranni”, és abban is biztosak lehetünk, hogy orosz szempontból az egyáltalán nem probléma, ha a fegyverszállításokban is aktív Szlovákiát és Csehországot is lehet sújtani, és hiába „oroszpártibb” egy fokkal Magyarország, a szankciók támogatásával mi is a „barátságtalan ország” kategóriában vagyunk.
Egyre nehezebb
A szénhidrogén-kereskedelmet érintő szankciók mellett és ellen is lehet érvelni. Lehet azt mondani, hogy minden hasznos, ami az oroszoknak fáj, hogy az EU gazdag és hitelképes, így mindent meg tud valósítani, Oroszország szegény és hitelképtelen, érdemes gazdasági kérdésekkel befolyásolni.
Ugyanakkor az nem nagyon látszik, hogy bár áldozatot hozni valóban szükséges lehet, de annak lehet-e jó vége, ha Ukrajna utolsó bevétele (szénhidrogéntranzit) is kiesik a megsemmisülő ipar és mezőgazdaság mellett, ráadásul ha önmagát sokkal nehezebb helyzetbe hozó Nyugat-Európa kevésbé tudja már Ukrajnát támogatni.
