Magyarország, de szinte az egész világ építőipara megérzi az Azovsztal acélmű pusztulását

Az elmúlt napokban a világ lélegzetvisszafojtva figyelte azt, hogy mi történik Mariupol utolsó bástyájával, az Azovsztal acélművel, illetve a gyár alatti katakomba-rendszerbe visszahúzódó ukrán katonákkal és civilekkel, becslések szerint 2-3 ezer emberrel.

Csak a háborús logika érvényes

A helyzet sajnos ezekben a percekben is csak fokozódik, szerencsére néhány civil elhagyhatta a bunkerrendszert, de közben arról is láthattunk képeket, hogy az oroszok már teljesen földig rombolták az értékes gyártókapacítást.

Pedig egy időben abban is lehetett bízni, hogy amennyiben az oroszoknak tartós terveik vannak a régióban, legalább úgy gondolkodnak, hogy az értékeket nem pusztítják el, hiszen a jövőben már lehet, hogy majd nekik kellene itt gyártani, kenyeret adni a lakosságnak. Aztán ezúttal is bebizonyosodott, hogy a háborús logika minden „közgazdasági” logikát felülír.

92 éves gyár

Az Azovsztal vas- és acélművet még 1930-ban alapították, a környék messze legnagyobb üzeme volt, több mint tízezer ember dolgozott itt.

1935-től gyártott acéltermékeket, igaz nem sokáig, mert amikor a második világháborúban a nácik elfoglalták, átalakították lőszergyártásra.

Aztán szép lassan felépült újra a hatalmas konglomerátum, illetve az a bunkerrendszer is, amelyeket már 2014-ben is használták, mert a szakadárokkal itt is voltak harcok

Két nagyon jelentős ukrán oligarcha viselte a szívén a gyár sorsát. Rinat Ahmetov, amely a Metinvest-csoport mögött a tulajdonosa volt a cégnek. A tatár származású üzletember a Sahtar Donyeck focicsapatról is ismert, amúgy nagyon sok energetikai érdekeltsége is van. Valaha ő volt egész Európa leggazdagabb embere, de a háború már nagyon rég megtépázta vagyonát, mert sok érdekeltsége volt a vitatott keleti területeken.

A másik ismert oligarcha Szergej Taruta, aki Mariupolban született (érdekesség, hogy neki is volt egy nagy helyi focicsapata, a Metalurg), és az Azovsztalnak volt sokáig a munkatársa, majd fontos vezetője. Ő később Donyeck megye kormányzója is volt, és egy másik acélipari érdekeltséget is megalapított, az ukrán-orosz ISD nevű cége révén a mi Dunaferrünket is birtokolta. Éppen egy éve készítettünk interjút Szergej Tarutával, nehéz most olvasni ezeket a sorokat:

„Most, amikor beszélünk, éppen Kijevben vagyok, de tegnap érkeztem vissza Mariupolból, abból a kikötővárosból, amely végül nem lett annektált terület, mert visszafoglaltuk.”

Kihat a térségre

Háborús időkben, humanitárius katasztrófa alatt érzéketlen dolog lehet egy borzalmas pusztítás mellett a saját kárainkkal foglalkozni, de mivel a Portfolió Építőipar 2022 konferencián is többször szóba került az orosz-ukrán háború hatása a szektorra, most mégis ezt tennénk.

Gyutai Csaba kormánybiztos, az ÉMI Nonprofit Kft. vezérigazgatója is kiemelte, hogy a koronavírus okozta ellátási láncok sérülése után a háború miatt súlyos alapanyaghiánnyal nézünk szembe, Pedig a kivitelezők jelentése alapján 2021-ben a szakma, vagyis a magyar építésgazdaság nagyon erős évet zárt, 5389 milliárd forintos kibocsátást ért el, ami még az eddigi csúcsévre (2019) is rávert egy 1000 milliárd forintos pluszt.

De az acéllal gond van

Ám, miként a kormánybiztos is mondta, vannak kritikus anyagok, így a szerkezeti acélok tekintetében gond van, mert itt, 60-80 százalékban orosz és ukrán importot használtunk, amelyek elzáródtak.

Mariupol 41 millió tonna acélt gyártott évente, összehasonlításképpen, az ISD, Dunaferr 1,5 millió tonnát tud. A szakember szerint vannak alternatív szállítási lehetőségek (török, ománi, kínai import), de ezeknek a minősége más, mint a korábbiak voltak, így a minőségbiztonságnak is különös fontossága lesz most.

Az Azovsztal annyira nagy gyártó volt, hogy kiesése az egész világon tovább emelheti az acélipari árakat. Az igazsághoz tartozik, hogy azért a legnagyobbak, így a China baowu, vagy az indiai Arcelor Mittal az elmúlt években a kapacitásait nem teljesen kihasználő Azovsztalnál már egy nagyságrenddel nagyobbak voltak, de a kelet-ukrajnai termelés kiesése az amúgy is kínálati szűkösségekkel leírható világpiacnak újabb csapás.

Banki problémák és munkaerő

Mindezekhez hozzátehetjük, hogy sajnos pont a magyar vas- és acélimportőrökre volt jellemző, hogy keleti kapcsolataik miatt a Sberbanknál vezettek számlát, így ez is nehézséget jelent nekik most a kereskedelmi kapcsolatok átformálásánál.

Végül még egy háborús szempont, ami nem az Azovsztalhoz, de a fronthoz kapcsolódik.

Koji László, az ÉVOSZ elnöke szerint az építőipar idén is hozhat akár 5500 milliárd forintot is, de a szakemberhiány továbbra is súlyos probléma, Mint mondta,

a magyar piacon nagy létszámban dolgozó ukrán szerkezetépítő szakemberek hazamentek a háború miatt, ez csak fokozta a hazai hiányjelenségeket.