Nem jó, de nem is tragikus: Magyarország 12 éve a régiós középmezőnyben ragadt gazdaságilag

A Fidesz 2010 óta gyakran hangoztatja, hogy kormányzása példátlan gazdasági felvirágzást hozott, Varga Mihály pénzügyminiszter például nemrég „a magyar gazdaságtörténet legnagyobb GDP-növekedése” címszóval hivatkozott arra a tényre, hogy a magyar bruttó hazai össztermék (GDP) a koronavírus-válság brutális recessziója után 2021-re visszatért oda, ahol 2019-ben volt.

A valóságban a magyar növekedési adatok 2010 óta a régiós középmezőnyben voltak, azaz nem kiemelkedően jók, de nem is rosszak a hasonló helyzetben lévő kelet-közép-európai és balti államokhoz viszonyítva. A fejlettséget és életszínvonalat jelző egyes mutatókban viszont kifejezetten gyengén, az inflációt illetően pedig kifejezetten rosszul végzett az ország.

A GDP-növekedés terén Magyarország a régiós középmezőnyben mozgott. Egyfelől a magyar növekedés jelentősen felülmúlta a Nyugat-Balkán országainak teljesítményét, de számottevően elmaradt a balti térség és a hasonló fejlettségű Lengyelország növekedési ütemétől. A magyar gazdaság kibocsátása (láncindexált számítással, azaz az árváltozás, az infláció hatását kiszűrve) 33 százalékkal nőtt 2010 és 2021 között, miközben a balti államoké 35-47, a lengyel és román érték 42 és 43 százalékkal emelkedett.

Szlovákia, Szlovénia és Csehország alacsonyabb növekedést produkált, de a szlovén és a cseh fejlettségi szint magasabb a magyarnál, és miután a kevésbé fejlett gazdaságok esetében a növekedés jellemzően könnyebb, ez nem meglepő dolog.

A középmezőny alsó fertályában van Magyarország akkor is, ha azt nézzük, mennyit közeledett az egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt magyar GDP az európai uniós átlaghoz (a vásárlóerő-paritás azt jelenti, hogy a GDP-adatokból megpróbálják kiszűrni az egyes országok eltérő árszintjeiből fakadó eltéréseket, azaz azt próbálják kifejezni, hogy egységnyi pénzért mennyi árut és szolgáltatást lehet venni az adott gazdaságban).

Ezen mutató szerint Magyarország 2010-ben az uniós fejlettségi szint 66 százalékán állt, 2021-ben pedig 75,7 százalékán. A felzárkózás tehát valós, ám annak üteme így is csak a tizenegy országból álló keleti rangsor hetedik helyére volt elég.

A legnagyobb növekedést Litvánia érte el, amely 61-ről 88 százalékra jött fel, de az egész balti térségben kiemelkedő volt a felzárkózás üteme. Ezzel szemben a magyarnál lassabb százalékpontos felzárkózást csak négy állam produkált, a fejlettebb Csehország és Szlovénia (ahol a magasabb fejlettség miatt eleve lassabb felzárkózásra kell számítani), valamint az évtizedes gazdasági kálváriában lévő Szlovákia és a stabilan bukdácsoló Horvátország. (Ha nem százalékpontban, hanem százalékban számoljuk a mutató változását, akkor Horvátország is leelőzi Magyarországot.)

Feljöttünk a negyedikről a hatodik helyre

A 2021-es egy főre eső GDP-érték tekintetében Magyarország a hatodik helyen áll a tizenegy keleti uniós tagállam rangsorában. 2010-ben Magyarország még a negyedik volt, azóta Lengyelország, Litvánia és Észtország is elénk lépett, míg egyedül a csapnivaló teljesítményt nyújtó Szlovákiát sikerült megelőzni. Közben Románia is erősen közeledik a magyar értékhez.

Ezzel természetesen Magyarország uniós gazdasági súlya sem változott különösebben. A magyar GDP 2010 óta az 27 tagú EU GDP-jének 0,9 százalékáról 2021-re az 1,1 százalékára nőtt. Ez segít kontextusba helyezni Orbán Viktor azon korábbi kijelentéseit, amelyek szerint az uniós átlagot meghaladó növekedési ütem fényében Magyarország és a keleti tagállamok válnak az uniós gazdaság motorjává.

Ezzel szemben a valóságokban a sokkal nagyobb és fejlettebb nyugati gazdaságok lomha növekedés mellett is hasonló ütemben növelik gazdaságuk méretét, mint Magyarország. Ennek okát minimális matematikai ismeretek birtokában is könnyű átlátni: ha a 3570 milliárd eurót termelő német gazdaság kibocsátása egy év alatt két százalékkal nő, az 71,4 milliárd euró plusz, ha a 153 milliárd eurós magyar gazdaság 5 százalékkal nő, az ennek a töredéke, 7,7 milliárd euró.

Családosnak jó lenni, szegénynek nem

Természetesen a GDP-adatok nem feltétlenül adnak objektív képet arról, hogy hogyan él az adott ország lakossága. A nettó kereseteket illetően az Eurostat felmérései szerint Magyarország szintén a hatodik helyen áll a térségben, ha az országos átlagot kereső, kétgyermekes háztartásokat nézzük.

Ugyanakkor ahogy több elemzés bemutatta, a magyar kormány adópolitikája pont a középosztálybeli és gazdagabb családos háztartásokat támogatja, míg a szegényebb rétegtől többet von el. Ha a rosszabbul kereső egyedülállók helyzetét nézzük, a magyar nettó kereset a legalacsonyabbak között van a régióban, csak a román és bolgár fizetések rosszabbak. Ez azért is fontos, mert a lakosság csak kisebb része keresi meg az „átlagbért” vagy annál többet. (Ezt az adatot a 2004-es bővítést megelőző uniós tagság átlagához hasonlítottuk EU-15 megnevezés alatt, mert az Eurostat a 2010-es évre nem közölt átlagot a 27 tagú EU-ra vonatkozóan.)

Ettől vélhetően nem független, hogy a lakosság valós fogyasztásának (azaz az Eurostat által tényleges egyéni fogyasztás néven jelzett mutatónak) növekedése sem volt acélos Magyarországon 2010 óta. Ez a GDP-nél alacsonyabb mértékben, 30 százalékkal nőtt, ami szintén a hatodik helyre volt elég a tízből, és ez esetben is igaz, hogy a magasabb jövedelmű, és emiatt magasabb kezdőértékről indult országok, azaz például Csehország és Szlovénia leelőzése nem jelenti azt, hogy a magyar életszínvonal nagyobbat nőtt a cseh vagy szlovénnál.

Ezt mélyebben alátámasztják a G7 számításai is, amely szerint a fogyasztás szerkezetét tekintve Magyarországon nagyjából 20 éve változatlan a helyzet. A G7 további cikkeiből az is kiderül, hogy jelentősen csökkent a szegénység 2010 óta, de a visegrádi országokhoz képest még mindig magas, valamint hogy a magyar béremelkedés nem hogy régiós téren, uniós szinten sem tekinthető kiemelkedőnek, egyedül a társadalom legfelső harmada közeledett az EU-átlaghoz számottevően. Ezzel párhuzamosan a társadalmi mobilitás is gyengült, és a középosztály sem erősödött érdemben társadalomkutatók szerint.

Sok új munkahely lett

Van azonban, amiben Magyarország az éllovasok között volt a térségben. Egyrészt a foglalkoztatás növekedése valóban kiemelkedő volt: a 2010-es 3,84 millióról 2020-ra 4,52 millióra nőtt a foglalkoztattak száma Magyarországon, ami nagyjából 700 ezer új munkahelyet jelent. Ezzel az egyik legalacsonyabb régiós értékből a harmadik helyre jött fel Magyarország a 20 és 64 és közti korosztály munkaerő-piaci aktivitását illetően, és ma már messze felülmúlja az EU-átlagot is.

A másik kiemelkedő érték kevésbé irigylésre méltó, a nemzeti valutában mért infláció Magyarországon volt a harmadik legmagasabb a térségben, csak a hasonlóan laza monetáris politikát folytató (de erősebben növekedő) Románia, valamint az EU-n kívüli Szerbia értéke haladta meg a magyart.

A jövőbeli növekedési kilátásokról nem fest jó képet a termelékenység változása sem: az egy munkaórára jutó kibocsátás amerikai dollárban mérve 2010 és 2016 között stagnált Magyarországon, és bár ezt követően elkezdett emelkedni, így is csak a régió hetedik helyére volt jó. 2010-ben ebben a mutatóban még harmadik volt Magyarország.

Ezzel együtt viszont az is tény, hogy a régió többi országához hasonlóan Magyarország közeledett az európai uniós átlaghoz 2010 óta, tehát a felzárkózás ha lassan is, de zajlik. A továbblépés viszont a legtöbb elemző szerint komolyabb reformokat igényel, és e téren Magyarország nem áll jól.