A magyar Indotek nagytulajdonos lehet a legnagyobb horvát cégcsoportban az orosz–ukrán háború nyomán

A Fortenova gigantikus méretű, de hányatott sorsú cég. Horvátország uniós
csatlakozása után bedőlt az exjugoszláv piacokon sikeres hatalmas
mezőgazdasági, élelmiszeripari és kiskereskedelmi holding. Aztán
meggyógyították ugyan, de a horvátok nagy pechjére, éppen orosz bankok
többségi tulajdonába került. Legalábbis eddig. Mert az orosz agresszió új
helyzetet teremtett, a Sberbank menekülne a befektetéséből, ez nyitott
lehetőséget az Indoteknek.

Fortenova Group – a szomszédos Horvátországban létezik egy ilyen nevű,
egészen elképesztő méretű cég. Az 50 ezer főt foglalkoztató, az utolsó publikus üzleti évében, vagyis tavalyelőtt mintegy 3 milliárd eurós forgalmú hatalmas konglomerátum érdekessége, hogy egyszerre

• mezőgazdasági,
• élelmiszeripari és
• kiskereskedelmi csoport.

És mint ilyen, gyakorlatilag egész Európában egyedülálló. Magyar szemmel ez azért nagyon érdekes konstelláció, mert mi, vagy legalábbis az agrárpolitikusok csak álmodnak arról, hogy egy teljes vertikális agrárláncot hozzanak létre hazai tulajdonnal.

Exjugoszláv mix

Ráadásul földrajzilag is nagyon kiterjedt vállalkozásról van szó; a horvát és a
szlovén üzlet emelkedik ki, de a többi egykori jugoszláv államban is vannak érdekeltségei. Azzal nehéz csúfolni a horvát, a szerb, a szlovén, illetve a
bosnyák nemzetet, hogy együttműködést együttműködésre halmoznának, de egy, a Balkánon jártas forrásunk véleménye szerint ma már nem eszik annyira forrón a kását.

A szlovénoknak nincsenek igazán konfliktusaik, a horvát–szlovén viszony például egyáltalán nem terhelt, a horvát–bosnyák és a horvát–szerb már kevéssé jó, de a bosnyák–szerb az igazán rossz nexus.

A cég méretét mindenesetre jól jellemzi, hogy Horvátország mindössze 4 milliós
állam, mégis ez az egy cég nagyjából annyi embert alkalmaz, mint az öt
legnagyobb hazai magánfoglalkoztató, pedig Magyarországon két és félszer
többen élnek.

A horvát sajtóban megjelent hírek szerint most a magyar Indotek, Jellinek Dániel cége folytathat tárgyalásokat arról, hogy meghatározó részesedést szerezzen ebben a csoportban. Úgy tudjuk, hogy a hír igaz, és a helyzetet az orosz agresszió nyitotta meg.

Az Indotek korábban is abban volt a leginkább sikeres (például a 2008-2009-es időszakban), hogy a nehezebb helyzetbe kerülő cégek követeléseit, irodáit, raktárait vette meg nyomott áron. Úgy tűnik, most is gyorsan lépett a cég, ráadásul tudott likviditást is szerezni. Éppen pár napja írtunk arról, hogy a Diófa Alapkezelőt is eladta az Indotek.

A vásárlással az Indotek is felzárkózik az OTP és a Mol mellé, mert már azon
cégek közé tartozik, amelyek a legnagyobb mértékben kifejtetnek, vagyis valóban külföldön is invesztálnak, erről a folyamatról itt írtunk bővebben.

A Fortenova pedig vélhetően azért üdvözölné a házasságot, mert az Indotek az Auchanban is részesedéssel bír, és a sok Fortenova-cég abban kaphatna segítséget, hogy amennyiben elég nagy mennyiségben képesek gyártani, akkor akár a globális Auchan is belistázza a gyártókat, legyen az magyar, horvát vagy éppen szlovén cég.

Ezek után nézzük meg, hogy egyáltalán miből áll a csoport:

• sok a mezőgazdasági cég, mint az étolajjal, sajttal, borral foglalkozó
  Agrolaguna, a tejipari Belje, a zöldség-gyümölcsös Pik Vinkovci,
• vannak élelmiszer-feldolgozók, így a horvát Zvijezda, illetve a szerb
  Dijamant, amelyek olajjal, ecettel, majonézzel, ketchuppal foglalkoznak, illetve a Jana és más ásványvízcégek,
• de vannak a csoportban a Balkánon nagyon erős kereskedelmi láncok is, így a horvát Konzum, a szlovén Mercator vagy a Tisak, amely a legnagyobb újság- és trafiklánc.
  

Az Agrokor-örökség

Mégis, hiába ilyen óriási ez a vállalkozás, a Fortenova nevet vélhetően nem sokan hallottak Magyarországon. Talán az elődcég, vagyis az Agrokor (2019-ig így hívták a gigantikus cégcsoportot) neve még inkább ismerős lehet, mert amikor az Agrokor 2016-ban megrendült, a botrány elég hangos volt. A csoport dúsgazdag tulajdonosát, Ivica Todorićot végül le is tartóztatták, károkozással, csődbűntettel vádolták, de az eljárásai azóta elakadtak.

Ha visszatekintünk a kezdetekre, említettük, hogy az Agrokor kulcsembere Ivica Todorić volt, aki virágárusból lett Horvátország legnagyobb kiskereskedelmi és mezőgazdasági cégcsoportjának a tulajdonosa. Ez persze így egy kicsit hatásvadász leírás, mert 46 éve, 1976-ban sem csak egy sarki virágboltot nyitott, hanem nagyüzemben termelt, exportált és importált virágokat. Jó családból származott, mármint kommunista értelemben, mert az édesapja egy mezőgazdasági fejes volt, a tehetséges, közgazdasági egyetemet végzett fia is a mezőgazdaságban kezdett terjeszkedni.

A rendszerváltás után pedig már valósággal szárnyalt, egy nagy holdingot épített, folyamatosan vette meg a kor ismert horvát márkáit, a Jamnica ásványvízcéget, a Zvijezda olaj- és margaringyárat, a Ledo jégkrémcéget, majd a Pik húsipari vállalkozást. Azt nem tudni, hogy a szocializmusban egymást másolták-e az országok, vagy véletlen, mindenesetre vicces, hogy nekünk Leó jégkrémünk volt, a horvátoknak Ledo, nekünk Pickünk, a horvátoknak Pik volt a nagy húsipari cége.

Mindenevő kisgömböc

Az Agrokor, ez a mindenevő kisgömböc egyre nagyobb gömböc lett, olyan mennyiségű céget vásárolt fel, ami még itthon is csodaszámba ment volna, pedig mi is láttunk pár csodálatosan gyors birodalomépítést.

A terjeszkedéshez azonban kölcsönök kellettek. Az Agrokor előbb horvát
bankoktól kapott finanszírozást, majd az EBRD is beszállt, végül Todorić a tőzsdére vitte a cégét, de az Agrokor alapvetően családi tulajdonban maradt. Az alapító bevonta a vállalkozásba a három gyermekét, beköltözött egy hatalmas zágrábi kastélyba (a főnemesi Kulmer család egykori birtokába), és egy idő után már ő adta a horvát GDP 15 százalékát.

A csúcson már nyolc országban 30 millió ügyfelet szolgált ki, volt 60 ezer munkavállalója, volt egy csomó földterülete, mezőgazdasági kombinátja, fagylaltcége, ásványvíztársasága, utóbbi, vagyis a Jana vizéről ismert cége megjelent a magyar piacon is, megvette a magyar Fonyódi Ásványvizet is (amelyet amúgy később értékesített).

Csak aztán 2016-ban csődközelbe jutott a mamutvállalat, amely ugyan évi 2000 milliárd forintos forgalmat termelt már akkoriban, de már ugyanekkora adóssága is volt.

Orosz segítség

Az okokat máig vitatják Zágrábban, az biztos, hogy a cégcsoport rendkívül agresszíven nőtt, és azt is hallottuk, hogy ennek a belföldön nagy piaci tortának örvendő cégnek nem igazán segített Horvátország 2013-as csatlakozása az Európai Unióhoz, mert olyan mennyiségű és minőségű vámmentes élelmiszeripari termék lepte el a horvát polcokat, hogy azzal nem tudtak már versenyezni az egykoron népszerű hazai márkák.

A baj elkerülhetetlen volt, Todorić a főnök már haza sem akart menni Londonból, de végül nem tudta meghúzni magát, igaz, a kezdeti nagy csinnadratta után az elszámoltatása lelassult.

Az Agrokor főleg a hitelezőké lett, ám „üröm az ürömben”, hogy a hitelezők elsősorban orosz bankok voltak, így a Sberbank 44 százalékkal, a VTB Bank pedig 7,5 százalékkal lett tulajdonos, mellettük horvát bankok, kötvénytulajdonosok és beszállítók is részesedést kaptak.

A horvát hírek szerint most a Sberbank adja el a részesedését (ő vélhetően el tudja, mert nincsen szankciós listán, a VTB már nem is mozdulhat, konkrétan nehéz lenne kifizetni).

Az ő szerepvállalásukkal akkor megmenekült az Agrokor, amelynek annyi hitelezője volt, hogy egy zágrábi sportcsarnokban kellett szavazni a restrukturálásról. A folyamat később még nemzetközi díjakat is kapott, mint egy pozitív esettanulmány arról, hogy egy nemzetgazdaságilag rendszerkritikus cég miként menthető meg. Ennek a folyamatnak a részleteit nem annyira ismerjük, de alapvetően egy csomó egykori céget összevontak, eladtak értékes elemeket, illetve ingatlanokat, de azért ma is közel száz cégből és száz neves márkából áll a Fortenova.

Az elmúlt évek

A cég végül sok veszekedés után, de megmenekült. Horvátország nem engedhette meg magának, hogy egy ekkora cégcsoport csődbe menjen. Hoztak egy testreszabott törvényt, és a lex Agrokor biztosította a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő cég létét, állami különmegbízott vette át a cég irányítását, a számlákat befagyasztották, a hitelekre visszafizetési moratóriumot rendeltek el. Magyarország azért is különös érdeklődéssel figyelhette az eseményeket, mert a horvátok éppen ekkor jelentették be, hogy Horvátország visszavásárolja az INA olajcég felét a magyar Moltól, de az Agrokor-probléma megoldása annyi forrást igényelt, hogy ez teljesen irreálissá vált.

Mára a megmentés sikeres lett, a cégcsoportot egy sok nyelven beszélő, világlátott, ex-McKinseys topmanager, Fabris Peruško vezeti. Igaz a board „nehezéke”, hogy az orosz bankok miatt orosz tagjai vannak, ezen is vélhetően gyorsan változtatni kell.

Tulajdonostársak

Mint ahogyan azon is, hogy ma a Fortenova még többségi orosz tulajdonban van, ami a szankciók árnyékában eleve egy nagy kockázat lehetett a csoportnak. Pedig a legnagyobb horvát céget kár lenne hagyni a finanszírozó bankok nemzetisége miatt veszélyeztetni, hiszen a 2019 áprilisától már Fortenova néven működő új csoport tényleg ügyesen racionalizált, eladott egy rakás ingatlant és vállalkozást, például a mélyhűtött termékek gyártókapacitásait is értékesítette, más cégeket pedig összevont.

A cég finanszírozása stabillá vált, csak ugye eléggé „oroszos” lett, hiszen mint jeleztük, a mostani bejelentés előtt az orosz bankok voltak többségben (51,5 százalék). Mellettük Pavao Vujnovac neves horvát üzletembernek van közel 30 százaléka. Ő maga is megérne egy misét, nagyon komoly vállalkozó Horvátországban, legismertebb cége a gázkereskedő PPD, míg a horvát bankoknak és más kisebbségi részvényeseknek 18,5 százaléka maradt. Ha megvalósul a horvát sajtóban megszellőztetett nagy tranzakció, akkor az Indoteknek elsősorban a felsorolt horvát tulajdonostársakkal kell majd együttműködnie.