Hiába gyorsabbak a trendi londoni appok, ha sok pénzről van szó, a hagyományos bankokban bízunk

Kezdjük egy teljesen hétköznapi tapasztalattal! Ma már sokféleképpen fizetünk, használunk hazai és esetleg külföldi bankkártyát, telefont, az interneten is utalunk, illetve vásárolunk. Vélhetően van egy első számú magyar bankunk, de találkozunk a PayPal, a Revolut vagy valamelyik nagy techcég fizetési megoldásaival is.

Sajnos a puszta realitás az, hogy a hagyományos banki és a fintechmegoldások felhasználói élménye között ma még ég és föld a különbség. Egy 1950 forintos koncertjegy megvásárlása a külföldi megoldással egy 10 másodperces rutinfeladat, a hazai netes vásárlás pedig – részben a biztonságunk vagy a hazai jogszabályok miatt – egy tucatnyi lépésből álló bürokratikus rémálom.

Lépkedünk a laptop és a telefon között, állandó ujjlenyomatos megerősítések, kódok, jóváhagyások, be kell lépni az appba, ki kell választani a magyar vagy angol nyelvet a „tovább” gombhoz, molyolhatunk valamit a telefonban. Egyszerűen képtelenség, hogy ennek így kelljen működnie. Mégsem hagyjuk el a bankjainkat, mert azokban bízunk, valamint lehet, hogy egy csomó nekünk fontos funkció (parkolás, BKV-jegyvásárlás, csekkbefizetés) ott érhető el.

Gyorsbüfé vagy étterem

Kicsit olyan ez az egész, mint a gyorsbüfék és az éttermek viszonya. Ha úton vagyunk, ha sietünk, ha gyorsan, praktikusan csak le akarjuk győzni az éhséget, eszünk egy hamburgert. Ám ha a nagypapa 70 éves, ha igazán különlegeset szeretnénk enni, vagy fontos üzleti vacsorára készülünk, akkor ma még klasszikus étterembe igyekszünk. A pénzügyek is ilyenek, a fintechek (írásunkban alapvetően ezt a kifejezést használjuk a nem klasszikus banki megoldásokra, de ezek egy részére amúgy inkább a neobank kifejezés illik) már jók a rutinra (a daily bankingre), vagyis kártyás fizetésekre, utalásokra, pénzváltásra, de azért ha igazán egyedi ügyünk van, jelzáloghitelt keresünk, ha nagyobb összegű megtakarítást kötnénk le, akkor még klasszikus bankhoz fordulunk. Szakértő segítőinkkel azt kerestük, hogy miből ered a különbség a felhasználhatóság és az ügyfélélmény tekintetében.

Ha nem is ebben a sorrendben mutatjuk be az okokat, de a következő elemekkel találkoztunk.

1. Történelem: a magyar bankokat mindenféle nagy feladat lekötötte.
2. Hagyaték: a sok régi core banki rendszer nehezebben barkácsolható, mint egy vadonatúj digitális rendszer.
3. Szervezet: a bankokban hatékonyan és hibamentesen kell dolgozni, a startupokban lehet agilisen, rugalmasan.
4. Szabályozás: a magyar bankokat sok szabály köti meg, amin a londoni fintechek csak mosolyognak.
5. Befektetői elvárás: az induló fintech növekedésre lő, a bank jövedelmezőségre.

A nagy techcégek mutatják az irányt

„A pénzügyi világ innovációiban most nem a bankok a főszereplők, hanem inkább a technológiai óriások. Közülük is leginkább a Google (Google Pay) és az Apple (Apple Pay), a Facebook (Libra) lemaradt, de ez még távolról sem lefutott verseny” – vélte Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu vezetője, erről itt olvasható egy bejegyzés.

Ebben a környezetben már gyakran ütköznek a hagyományos (betéteket gyűjtő és hiteleket nyújtó) bankok és a fintech (pénzügyi szolgáltató) cégek, amelyek lehetnek akár egy-egy részterület specialistái. A piacon óriási verseny dúl azért, hogy ki kerül be az ügyfelek digitális pénztárcájába. A felhasználók áttérnek a mindennapi fizetések során is a mobiltelefon használatára. Rugalmasságban, egyszerűségben, innovációban a fintechek diktálják a tempót. Az ügyfelek viszont még mindig a bankokban bíznak jobban, hiszen a pénz kezelése egy meglehetősen konzervatív megítélésű folyamat, és ez még sokáig így is marad.

A modernebb ügyfelek, az úttörők már sok mindent kipróbálnak, majd ami beválik, azt rendszeresen használják is, de az egyes számú pénzügyi szolgáltatójuk, a nagyobb állományok kezelője még mindig a „régi” bank.

Hódít a digitalizáció

Összességében gyorsan javul a digitalizáció, Harmati László, az Erste Bank lakossági vezetője elmondta, hogy 2021-ben a 2020-as bázishoz, de 2019-hez képest is kétszámjegyű mértékben nőtt a kártyás fizetések értéke. Nyilván segítettek a fejlesztések, a Covid miatt népszerűbbek lettek az érintésmentes, modern fizetési megoldások, de a 15 ezer forintra felemelt PIN-mentes fizetésnek is jótékony hatása volt.

Ács Zoltán, az MKB Fintechlab innovációs vezetője szerint az pozitívum, hogy az ökoszisztéma tekintetében Budapest valójában nem áll annyira rosszul a régióban, Lengyelország fejlettebb, de a régió többi országából nézve jónak számítunk.

Ha egy szlovák, szlovén vagy román korai fázisú, vagyis pre-seed startup ideköltözik, az számára szakmai előrelépés. Ugyanakkor a Nyugathoz képest érezhető a lemaradás, vagyis egy fejlettebb fázisban a tehetségek továbblépnek.

Arról nem is szólva, hogy ma már csak globálisan, de legalábbis regionálisan érdemes csak gondolkodni, egy országnyi piac kevésnek tűnik. Főleg az Európai Unión belül.

A modern és az ügyfeleknek nagyon vonzó árazást nyújtó fintechek ma már nem is annyira az ügyfelektől, hanem inkább a kereskedőktől, tehát a kártyás vásárlások után szereznek jövedelmet. A modell lényege, hogy az ügyfelek számára ingyenes bankkártyás vásárlás a kereskedők számára nem ingyenes, a tőlük beszedett jutalék egy részét bankközi jutalék néven a kártyát kibocsátó bank kapja meg a több évtizede felépített, hagyományos bankkártyás üzleti modell szerint.

Az elképzelés nem rossz, hiszen a fintech oldaláról a gyors terjeszkedés záloga az ingyenesség, az ügyfélélmény és a sok fejlesztés. Ezeknél a cégeknél meghatározók a szervezeti kérdések is. Az a szervezet hatékony, amely a változó ügyféligényekhez gyorsan igazodik. A klasszikus bank inkább olyan, mint egy tankhajó, a mérete és a felépítése miatt nem reagál olyan gyorsan, viszont nagyon hatékony, figyel arra, hogy az emberei ne hibázzanak. A kicsi fintechek ezzel szemben rugalmasak, agilis szervezetben dolgoznak.

Mindeközben Magyarországon

Annak több oka van, hogy Magyarország eddig nem volt kiemelkedő a fejlesztésekben. Kisebb mérete, vagyis alacsonyabb méretgazdaságosság miatt sosem voltunk kiemelt célpontjai a globális pénzügyi innovációknak. Az is fontos, hogy 2008 óta különösen szerencsétlen helyzetben volt a szektor, mással volt elfoglalva.

A korábbi, túlságosan liberális devizahitelezési szabályok veszteségeit kellett kezelni, majd miután a devizahitelezés sokak (ügyfelek, bankok, állam) közös problémája lett, a bajokat a kormányzat részben magas bankadó bevezetésével próbálta orvosolni. Mindezt csak azért elevenítjük fel, mert, ahogy Gergely Péter mondja,

az elmúlt évtized óriási digitalizációs ugrása egy olyan időszakban zajlott le, amikor a magyar bankok élete nehezebb volt, mert sok adót fizettek, és emellett számtalan új szabályozás is megjelent az életükben.

Ilyen volt például itthon az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma (2009), a pénzügyi tranzakciós illeték (2013) és a törvény által rögzített ingyenes készpénzfelvétel (2014),vagy a bankkártya-elfogadás európai szinten is alacsony mértékű fixált bankközi jutaléka (2014).

A bankokat (ma már) nem sajnáljuk

A bankrendszer mindig akkor innovál, ha hosszú távon is nyereségben bízik. A válság öt nehéz éve után 2015–2016-tól újra nyereségessé vált a magyar bankrendszer, de pár év kimaradt akkor, amikor versenyezniük kellett volna a fintech-forradalom sztárjaival.

Valójában a fintechszférában is a nyereség a hosszú távú cél, itt azonban kockázati tőkés befektetők versenyeznek, nekik más a logikájuk. Ahogyan Ács Zoltán meséli, van olyan neobank, például a Starling, amely 2022-ben már nyereséges lesz, de mások, mint a Revolut, a Monzo, az N26 még bőven veszteségesek. A kockázati tőkés ezt elfogadja, mert jó sok marketingköltéssel egyelőre az ügyfélgyűjtésre megy rá. Ennek pedig az ügyfélélmény a fő eszköze. A logika szerint legyen pár egyszerű, olcsó termék, amivel még nem lehet pénzt keresni, de sokaknak tetszik, ha pedig már lesz 10-20-30 millió ügyfél (ráadásul fiókok nélkül alacsony marad a költségszint), azon már biztosan lehet pénzt keresni, azt majd még kitaláljuk, hogy miként.

Vagyis, ahogy Gergely Péter is mondja, a befektetők a pénzük mellett a jövőbe vetett hitükkel szállnak be, ezért rövid távon nem a nyereségre optimalizálnak. A már említett Revolut példáján: a londoni cég 2019-ben 106,5 millió angol fontos veszteségről számolt be, a 2020-as vesztesége pedig az előző évi duplázódásával meghaladta a 207 millió fontot.

Mi történt a magyar bankokban?

Mi eközben egy kicsit mindig térden lőttük magunkat. Magyarországon a rendszerváltás óta mindig is sok bank versenyzett, amolyan állóháború dúlt ki közöttük, de sokáig nem alakult ki olyan környezet, hogy az innováció legyen a fő versenyterület. Aki nem fejlesztett, az nem feltétlenül maradt le.

Voltak azért olykor innovációs hullámok, például éppen a 2008-as válság előtt, de később a minőségi emberi erőforrás inkább a kármentést szolgálta (például a 2011 végén bejelentett kedvezményes árfolyammal lehetővé tett végtörlesztés idején).

A külföldi hátterű magyar bankok gyakran csak az anyacég szoftvereit próbálták honosítani, és közben a magyar bankok innovációját kicsit mindig megfogta a sok átalakulás is, például az, ahogy a takarékok összeolvadtak, vagy ahogyan az állam sorra beszállt a bankokba (például a most integrálódó Bankholding mindhárom tagjába).

A szabályozást már említettük, de képzeljük el, hogy a pénzügyi tranzakciós illeték nemcsak magas lett, de a megnövekedett terheket nem lehetett díjemeléssel áthárítani az ügyfélre. Ezért előbb-utóbb minden bank arra kényszerült, hogy bezárja a meglévő konstrukciói egy részét, és újakat hozzon létre helyettük, melyek már jóval kedvezőtlenebbek voltak. Az ügyfeleket át kellett migrálni az új csomagokba, kampányok készültek, ez persze megint az innováció kárára terhelte a bankokat.

Ács Zoltán szerint a magyar bankoknak ráadásul főleg nagy régi (legacy) rendszerei vannak. A legjobb fejlesztők nem szívesen dolgoznak ilyen környezetben, mert visszalépésnek élik meg, ha 10-20 éves rendszereket kell „hegesztgetniük”. Egy új fintech viszont remek fejlesztési csapattal, modulárisan tud építkezni.

Ráadásul a terhek vagy a sok lemaradó szabályozás azért is veszélyes, mert ha a magyar joghatóság alatt nem lehet olyan egyszerűen ügyfélélményt elérni, mint egy fintechnek a saját szabályai alapján, akkor azzal tényleg lábon lőjünk magukat. Beszélgetőpartnereink szerint a fő szabályozási hiányosságok a távoli ügyfélazonosítás (onboarding), a KYC (Ismerd meg az ügyfeledet!) folyamatok, illetve a megkövetelt írásbeliség területén észlelhetők.

Sikerek is vannak

Gergely Péter azt is kiemeli, hogy azért egy csomó jó fintechszolgáltatás itthon is elérhető, csak éppen nem egyszerre, hanem különböző bankoknál. De a bankoknak olyan szolgáltatásaik is vannak a mobilappjaikban, ami a fintecheknél nincs (BKK-jegyek vásárlása, parkolás indítása, sárgacsekk-befizetés, mobilegyenleg-feltöltés, bankfiókkereső).

Az elmúlt években Magyarország pár igazán nívós dolgot is bevezetett:

• Sms-értesítés. Kevesen tudják, hogy a bankkártya-tranzakciókról real time érkező sms egy magyar találmány, a Budapest Bank innovációja a kilencvenes évekből. Ezt akkor kényelmi szolgáltatásként kínálták, később derült ki a piacon, hogy remek segítség a jogosulatlan tranzakciók ellenőrzésére, segítségével a kártya gyorsan letiltható.
• A Citibank hozta el Magyarországra a 0 forintos bankszámlát, mely addig csak Nyugat-Európában volt a mindennapok része, itthon nem.
• Az AXA Bank megalkotta a visszatérítéses betéti bankkártyát, amelyik betéti kamatot ad a hónap végéig arra a pénzre is, amit a hónap során már elköltöttünk a bankkártyával
• A Gránit Bank lefejlesztette egy magyar diák találmányát, a lockot, mely automatikusan lezárja a bankkártyát az ügyfél használata után.
• Az Erste Bank olyan, csak interneten használható bankkártyát fejlesztett ki, ahol a napi limit az illetéktelen használat ellen automatikusan 1 forinton áll mindaddig, amíg az ügyfél nem használja újra a kártyáját.
• A K&H Bank DoNotWorry internetkártya-megoldása automatikusan visszautasított minden internetes tranzakciót, amit az ügyfél nem erősített meg.
• A Takarékbank karórás érintéses fizetést biztosító bankkártyával jött ki, még jóval az okosórák előtt.
• A Magyar Cetelem Bank fejlesztette ki először az egyszer használatos kártyaszámot az internetes fizetésre, ahol egyetlen használat után lejár a kártya. Frissítés: olvasói jelzésre rögzítjük, hogy az egyszer használatos kártyaszám valójában az azóta a CIB-be olvadt Inter-Európa Bank találmánya 2001-ből, vagyis az IEB már a Cetelem előtt alkalmazta..
• Az OTP Bank már az ezredforduló tájékán megjelent a feltöltős prepaid kártyákkal, a Simple bankfüggetlen app mindenfélével (mozi-, színházjegy-vásárlás, parkolófizetés, sárgacsekk-befizetés, BKK-jegy-vásárlás, étel-házhozrendelés) kiegészíti a hazai mobilbankokat.
• A Raiffeisen Bank fedezte fel az Okoskártyát, mely egyesítette a betéti és a hitelkártyát egyetlen plasztikban, automatikusan mindig az előnyösebb oldalát kínálva a kártyának.
• Az UniCredit máig az egyetlen bank, amely Magyarországon egyszerre kínál érintéses mobilfizetést és mobiltelefonos ATM-készpénzfelvételt, otthon lehet hagyni a bankkártyát, egy mobiltelefonnal is elboldogul az ügyfél.

Lassan, de biztosan

Vagyis a magyar bankok lassan és fáziskéséssel, de azért követik a globális fizetési trendeket. Mindegyik hazai nagybanknál elérhető már az Apple Pay-es fizetés, és gomba módra terjed a Google Pay is. Jelenleg érezhetően éles verseny folyik a bankoknál, a teljesen online, automatikusan elbírált személyi kölcsönök nyújtásában is, az extrém alacsony hitelkamatokról nem is szólva, miközben nem szabad elfelejteni, hogy itt egy fedezetlen konstrukcióról van szó, ahol magasabb a bank kockázata.

Sokat segít, hogy a hazai pénzforgalmi jogszabályok egyre inkább teljes harmonizációban vannak az Európai Unió irányelveivel. Tehát ugyanazok a feladatok és a terhek a pénzmosás vagy a GDPR szabályozásában, ahogy sok minden másban is, mint a többi uniós hitelintézetnél.

Ugyanakkor még mindig létezik egy sor olyan teher, szabály, amely valóban csak Magyarországon érvényes. Ilyen a pénzügyi tranzakciós illeték, az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma, a 150 ezer forintnyi ingyenes készpénzfelvétel, amelynél az illeték sem hárítható át az ügyfélre. Ezekkel a terhekkel a londoniaknak nem kellett számolniuk, így jobban koncentrálhattak a fejlesztésekre. De ami nekik sokszor előny, az máshol hátrány, mert egy Revolutnál nincsenek kötelező állami hitelkonstrukciók sem.

A magyar bankok részben talán azért lassabbak és bürokratikusabbak, mert sokkal több terhük van idehaza. Olykor választani kell a fejlesztés és a nyereség között, és ha ez a választás felmerül, sokszor a profit nyer, mert ha az nincs, akkor a bank előbb-utóbb megszűnik, felvásárolják, kiütik.

A fintechek rajongóinak azt is tudniuk kell, hogy ezeknél a tömeges, egyszerű, átlagos folyamatok működnek jól, viszont amint egy egyedi ügyben homokszem kerül a gépezetbe, egy nehézkesen és csak angolul kommunikáló chaten kívül más segítség általában nem áll az ügyfél rendelkezésére, és legendák keringenek például a Revolut zárolásairól, amelyeket nagyon nehéz feloldani és visszaszerezni a saját pénzünket.

A fintechek sokkal jobban használják a szelfis számlanyitást, a „hívd meg a barátodat, és jóváírunk 5-10 ezer forintot!” jellegű kampányokat, könnyebben reklámozzák magukat véleményvezérekkel, nekik nem kellett megugraniuk az azonnali utalást sem olyanformán, mint a hazai bankoknak.

Gazdaságosabb fejleszteni

Egy banki szakember szerint a fintecheknél az is zseniális, hogy egyetlen megoldással (appal) szolgálják ki az összes országukat. A hazai bankok anyáinak általában nagyjából annyi mobilbankjuk van, ahány országban jelen vannak, ami nagyon megnöveli a költségeket, és lassítja a fejlesztést. Ahogy nekünk mesélték, az olyan közös fejlesztésekben, mint az Erste George, nem az a nagy szó, hogy mennyi mindent tud, vagy milyen felhasználóbarát, hanem az, hogy ez az egy app kiváltja az összes eddigi regionális Erste-appot.

Azt többen is megerősítették számunkra, hogy egy frissen induló cég nyilván sokkal jobb technológiákra építhet, a fejlesztőknek nem kell 30 éves háttérrendszereken, régi programnyelveken dolgozniuk. Az egész ökoszisztémájukat úgy csinálhatják meg, hogy könnyen hozzá lehessen kapcsolni külső szolgáltatókat.

A londoniak nagy előnye ebben a folyamatban, hogy talán rugalmasabban választhatják meg az alvállalkozóikat, partnereiket is, és nem kell figyelemmel lenniük az adott ország jegybankja vagy egyéb állami aktora által preferált szolgáltatóra.