A Budapest-Belgrád vasútépítési szerződéssel 2019-ben rekordot döntetne a kormányközeli cégeknél landoló közbeszerzések aránya – csakhogy ez nem is volt közbeszerzés

A Budapest-Belgrád vasúti nagyberuházást az újságolvasók nagy részének talán nem kell bemutatni: a 750 milliárd forintos, nagyrészt kínai hitelből megvalósuló gigaprojekt – melynek megtérülése a magyar adófizetők szemszögéből erősen kétséges – tavaly ősszel indult el ténylegesen, fővállalkozóként a Mészáros-birodalomhoz tartozó RM International Zrt. viszi (konzorciumban kínai partnereivel, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-vel és a China Railway Electrification Engineering Group Magyarország Kft.-vel).

A megbízást egy 2019-es szerződés rögzíti, amit azonban a szokásoktól eltérően nem egy hagyományos közbeszerzés lefolytatása után írtak alá – derült ki a Corruption Research Center Budapest (CRCB) észrevétele nyomán. A CRCB – miközben frissítette adatbázisát – a Facebook-oldalán jelezte, hogy a jókora összegről szóló megbízást nem találja Közbeszerzési Hatóság (KH) adatbázisában, holott az Európai Unió hivatalos értesítőjében megtalálható (ennek alapján fel is dolgozta a sajtó, amikor nyilvánossá vált). Miután a magyar adatok között mi sem leltük a 750 milliárdos munkát, kérdésekkel fordultunk a hatósághoz, hogy megtudjuk, miért nem szerepeltetik az adatbázisukban az RM International megbízásával végződő eljárást.

Egy ekkora összegű állami költés megléte (vagy nemléte) a KH oldalán az alapvető transzparencián felül olyan szempontból sem mindegy, hogy a CRCB és hozzá hasonló szervezetek ebből az adatbázisból dolgozva alkotnak képet a hazai közbeszerzési piac trendjeiről, korrupciós kockázatokról. A 2019-es év profilját például érdemben befolyásolja a Budapest-Belgrád beruházás. A CRCB összesítése szerint 2019-ben 2911 milliárd forint volt az összes odaítélt közbeszerzés nettó értéke a keretszerződések nélkül

– ha a Budapest-Belgrád 750 milliárdos szerződését nem vesszük ezt figyelembe, akkor a közbeszerzések 24,8 százaléka megy a kormányközeli üzletemberek cégeihez (a CRCB mintegy 40 céget sorol ebbe a kategóriába), ha figyelembe vesszük, akkor viszont már 37,8 százaléka.

A különbség tehát jelentős, de a KH oldala alapján erre nem lehet rájönni – a CRCB gyűjtése szerint ez a közel 38 százalékos érték az eddigi legmagasabb lenne, amit regisztráltak a mérés kezdete (2005) óta.

A KH válasza alapján azonban rögtön világossá válik, miért hiányzik ez a masszív tételt jelentő eljárás az adataik közül: a 750 milliárdos munkát nem közbeszerzés keretében ítélték oda a Mészáros-féle vasúti cégnek. „A közbeszerzési törvény szerinti kivételi körbe tartozott, így a beruházásra nem közbeszerzési eljárást folytattak le. A beruházás alapja egy az Európai Bizottság által is jóváhagyott nemzetközi megállapodás volt. A nemzetközi megállapodás alapján az ajánlatkérő a beruházás megvalósítása érdekében versenyeztetési eljárást folytatott le, melynek részvételi felhívását a Tenders Electronic Daily (TED) felületén közzétette” – írták. A levélben külön kiemelték még, hogy „a beruházás alapja egy az Európai Bizottság által is jóváhagyott nemzetközi megállapodás volt.” Utóbb érdeklődtünk a KH-nál, majd az ő hárító válaszuk után az illetékesként megjelölt ITM-nél, hogy egészen pontosan milyen jogkörökkel bírt az Európai Bizottság ebben a történetben, és mit értelmezünk jóváhagyásként, de cikkünk megjelenésééig nem kaptunk választ.

Rákérdeztünk arra is, hogy mi alapján tartozott az eljárás a „kivételi körbe”. A válaszban figyelmünkbe ajánlották a közbeszerzési törvény egy pontját, amely szerint van jogi lehetőség nemzetközi megállapodásban meghatározott külön eljárás szerinti beszerzésre, ha az adott munka a megállapodás (jelen esetben: kínai-magyar) tárgyát képező projekt közös megvalósításával függ össze.

Törvényi szempontból teljesen rendben van tehát, hogy a KH-nál nincs nyomat az eljárásnak, más kérdés, hogy alapvetően a magyar kormány döntött úgy; olyan jogi útra tereli ezt a projektet, hogy nemzetközi egyezményt köt róla.

Más kérdés, hogy ez a megoldás leginkább a kínai fél érdekeit szolgálja, gyakorlatilag államközi szerződéssel garantálják ugyanis azt, hogy a kínaiaknak ezzel a projekttel legyen egy EU-n belüli referenciája.

Emellett azért is előnyös lehet ez a megoldás a kormány számára, mert nyugodt jogi kereteket biztosít ahhoz, hogy tovább épüljön a „nemzeti tőkésosztály” (ezúttal kínai hitelből): a projektet így nem lehet megtámadni a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, csak egyből egy bíróságon. „Egy következő, nem fideszes kormány számára fogas kérdés, hogy hogyan tudja leállítani ezt a projektet? Mennyit kell fizetni a győzteseknek a projekt meghiúsulása esetén?” – kommentálta a helyzetet a Telexnek Tóth István János, a CRCB igazgatója. A nyertes alvállalkozók listáját látva egyébként nem túlzás azt állítani, hogy a biztonságos környezetet kihasználva magyar oldalról valóban olyan cégek kerülhettek a tűz közelébe, amelyek tökéletesen beleillenek a Fideszhez közeli vállalkozóréteg feltőkésítésének koncepciójába: dolgozhat a projekten többek között az R-Kord, a Fejér-BAL, a V-Híd (Mészáros-birodalom), a Vasútvill (ez a cég Mészáros Lőrinc vejéhez, Homlok Zsolthoz köthető), a Vasútépítők (ez a vállalat Szijjártó Péter apjáé volt).

A várhatóan 979 év alatt megtérülő Budapest-Belgrád vasút témáját az Investigate Europe újságírói Minőségi Újságírás Díjas cikkben dolgozták fel a Telexen, további izgalmas részletekért az ő cikküket ajánljuk.