Elvett 36 milliárdot, vagy adott 30 milliárdot? A Bige Lászlóra zúduló össztűz mögött hatalmas erők játszmái állnak

Legfontosabb

2021. december 08. – 07:04

Elvett 36 milliárdot, vagy adott 30 milliárdot? A Bige Lászlóra zúduló össztűz mögött hatalmas erők játszmái állnak
Bige László, a Bige Holding Csoport elnök vezérigazgatója a Bige Holding cégcsoport által adományozott laboratóriumi eszközök ünnepélyes átadásán, Nyíregyházán 2020. április 24-én – Fotó: Balázs Attila / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Bige László, a műtrágyakirály cégcsoportja 11 milliárd forintos versenyhivatali bírságot kapott, majd az elmúlt napokban a kormány agrárpolitikusai azt harsogták: Bige 36 milliárd forintos kárt okozott a magyar gazdáknak, és a mostani magas műtrágyaárakért is ő felel. Ő azonban azt mondja, hogy az olcsó hazai műtrágyával a magyar gazdák inkább versenyelőnyhöz jutottak. Utánajártunk, hogy mi is ez a szám, de közben a Csányi–Bige konfliktussal és a magyar közigazgatás fájó hiteltelenségével is találkoztunk.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megállapította, hogy Bige László műtrágyagyártó cégcsoportja kartellezett. Ezt a vádat Bige tagadja, és a döntést majd bíróságon támadja meg – állították nekünk a Nitrogénművek vezetői. Ha esetleg a bírósági döntés majd nem találja megalapozottnak a versenyhivatali döntést, akkor teljesen átalakul a helyzet. Igen ám, de a politika nem vár erre, máris felkapta a kérdést, és ezért érdemes megnézni, hogy vajon a versenyt torzító megállapodások a végfogyasztóknak is kárt okoztak-e, vagy éppen őket hozták kedvezőbb helyzetbe.

A sör példáján

Képzeljük el, hogy egy átlagos doboz sör 200 forint, de egy füstős alagsori szivarszobában összegyűlnek a sörgyártók, és (horizontálisan) megállapodnak, hogy mindenki egyszerre emeljen 20 százalékkal árat, és folytassák úgy a versenyt. Az átlagár 240 forint lesz, a fogyasztó kénytelen lesz többet csengetni.

De van olyan kartell is, hogy egyetlen gyártó megkeresi az összes nagy láncot, diszkontot, (vertikális) megállapodást kötnek, a sörgyár megígéri, hogy amennyiben a jövőben csak tőle vásárol mindenki, akkor ő a nagy mennyiségből fakadó méretgazdaságosság miatt 180 forintért is tudná adni a sört. A verseny ismét sérül, a gyártó és a láncok összefogásával a többi gyártó kiszorul, de a végfogyasztói ár ebben az esetben inkább csökken.

Össztűz Bige Lászlóra

Ez a kis versenyjogi bevezető azért készült, mert a kormány és a propagandamédia intenzíven rámozdult Bige Lászlóra, az ország egyik leggazdagabb emberére, a műtrágyát gyártó Nitrogénművek-csoport tulajdonosára, akinek cégeit több mint 11 milliárd forintra bírságolta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Elsősorban a vezető agrárpolitikusok, így Nagy István agrárminiszter az itt olvasható Fb-bejegyzésében, Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárkamara elnöke, illetve Farkas Sándor parlamenti államtitkár beszéltek arról, hogy Bige Nitrogénművek-csoportja 36 milliárd forintot vont el a magyar gazdatársadalomtól. A miniszter azt is elárulta, hogy miért gondolja ezt.

„Bige László a gazdák és a magyar családok kárán nyerészkedik, és tenné ezt tovább. Agrárminiszterként, a magyar kormány tagjaként ezt nem hagyhatom”

– mondta. Előkerült egy aktuális, a jelenlegi magas műtrágyaárakkal és generált áruhiánnyal kapcsolatos vád is, mi ebben a cikkben inkább az első pontra fókuszálunk, de azért természetesen a második kérdésre is rákérdeztünk a Nitrogénművek vezetőinél, illetve különböző forrásainknál.

A műtrágyakirály érvei

Maga Bige László válaszleveleiben leszögezte, hogy a miniszter félrevezeti a közvéleményt. Ő másfajta logikát mutatott be, e szerint

  • Nyugat-Európához viszonyítva majdhogynem mindig olcsóbb volt a műtrágya Magyarországon,
  • mintegy 29,9 milliárd forinttal segített a magyar gazdáknak az olcsóbb műtrágya eladásával németországi kollégáikhoz viszonyítva,
  • a pétisó (CAN) európai ára tonnánként 610–625 euró, a végfelhasználói ár 700-800 euró, a Bige-csoport ehhez képest tonnánként 585 euró áron szállítja csomagolva a végfelhasználók udvarára.

Az üzengetésnek voltak személyeskedőbb részei is mindkét oldalról. Cikkünk későbbi részében a Nitrogénművek vezetői majd részletesen is tisztába teszik a műtrágya árának az összetevőit, a dráguló földgáz, áram és szén-dioxid-kvóta vagy a gyengülő forint hatásait, de egyelőre ezt most hagyjuk, inkább nézzük meg, hogy vajon honnan is jöhet ez a bizonyos 36 milliárd forintos szám.

A GVH döntése

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) oldalán két igazán fontos anyag olvasható az ügyről, egy összefoglaló közlemény és egy közel 250 oldalas, részletes indokolás.

Ezen „hősiesen” megpróbáltuk végigrágni magunkat, de mivel a személynevek és az üzleti titkot jelentő gazdasági adatok nem olvashatók, elég nehéz a 36 milliárd forint nyomára bukkanni.

Ami biztos, hogy a GVH rekordbírságot, összesen 14,1 milliárd forintot rótt ki kartellezés miatt, ebből 11,056 milliárd forintot Bige László érdekeltségei kaptak (a Nitrogénművek, az NZRT-Trade, a Bige Holding és mások), míg a jogsértést elismerő, amerikai hátterű Cargill Magyarország 1,946 milliárd forintot (azt, hogy az amerikai cég is elismerte a jogsértést, úgy is lehet értelmezni, hogy azért az nem valószínű, hogy alaptalan mese lenne a kartellezés), a jogsértést mindvégig vitató Hőgyészi Agrokémiai Kft. 1,138 milliárd forintot fizethet. A Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó KITE Mezőgazdasági Zrt. viszont (mint amolyan bűnbánó pentito) teljesen megúszta az ügyet, de erről majd később.

A vélelem

Ha Bige László cégei és egykori társai nem kartelleznek, akkor pontosan nem tudhatjuk, hogy mi történt volna a piacon, tényleg 36 milliárd forinttal több maradt volna a gazdák zsebében, vagy nem. Erre a kérdésre senki sem tudja a választ, csakhogy van egy „de”.

Nagy István agrárminiszter beszél a magyar gazdák védelméről tartott sajtótájékoztatón 2021. november 29-én, ahol közölte, hogy az Agrárminisztérium azon dolgozik, hogy számszerűsítse, mennyi pénzzel károsította meg Bige László, a Nitrogénművek Zrt. tulajdonosa a magyar gazdákat – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Nagy István agrárminiszter beszél a magyar gazdák védelméről tartott sajtótájékoztatón 2021. november 29-én, ahol közölte, hogy az Agrárminisztérium azon dolgozik, hogy számszerűsítse, mennyi pénzzel károsította meg Bige László, a Nitrogénművek Zrt. tulajdonosa a magyar gazdákat – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Mindenképpen szögezzük le gyorsan, hogy valójában nem tudjuk, hogy Nagy István miniszter és társai mire alapozták az összeget. Megpróbáltuk ugyan megkérdezni a minisztériumot, de nem kaptunk választ. Nézzük az opciókat!

  • Az nem tűnik valószínűnek, hogy ilyen konkrét összeget úgy mondanak be, hogy valaki a hasára csapott.
  • De az sem realisztikus, hogy egy komoly közgazdászcsapat elemezte hetekig a régi tettek károkozását a gazdákra nézve.
  • A legvalószínűbb az, hogy a szám a versenytörvény egy passzusából ered.

Bizonyos kartelltípusokra – például amelyekben felmerül a piacfelosztás vagy a vertikális ármeghatározás – a törvény megfogalmaz egy vélelmet, e szerint nagyon leegyszerűsítve a fogyasztók által megfizetett végső árból 10 százalék lehetett a kartell miatt fizetett felár. Egyetlen, de fontos mondatról van szó, idézzük pontosan ezt a bizonyos 88. paragrafust:

„Kartellel okozott versenyjogi jogsértés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a versenyjogi jogsértés a jogsértő vállalkozás által alkalmazott árat tízszázaléknyi mértékben befolyásolta.”

Mi lett volna, ha?

Counterfactual, vagy magyarul kontrafaktuális (a valóság ellentettje). Az angol jog így hívja ezt a becslést. Vagyis ha ez a 36 milliárd forintos szám megalapozott, akkor valakik (vélhetően maga a GVH) megnézte, hogy a jogsértés időszakában (2009–2016) mennyi műtrágyát adtak el Magyarországon a tiltott megállapodások égisze alatt (ez lehet nagyjából 360 milliárd forint), és ennek a tizede lehetett az emlegetett összeg.

Mint hallottuk, a nemzetközi versenyjogban egyébként nagyon ritka az ilyen pontos, százalékos vélelem, de például a román versenyjogban is van ilyen.

Ez a konkrét szám egyébként arra szolgál, hogy amennyiben valaki kártérítést kér a kartellezés miatt, akkor ebből a vélelemből kell kiindulni. Ilyenkor megfordul a bizonyítási teher, a kartellezőnek kell bizonyítania, hogy ennél valójában kevesebbet „nyerészkedett”. Ismereteink szerint ilyen per van például folyamatban a Magyar Állam és az egykori autópálya-kartell-ügy érintettjei között is, vagy egy évtizede.

Csak hogy egy példán keresztül érthetőbb legyen: ha az állam által megpályáztatott autópálya 100 milliárd forintba került, de kiderül, hogy a pályázaton induló útépítők összejátszottak, akkor meg kell fordítani a bizonyítási terhet: bizonyítsa a győztes cég, hogy nem okozott 10 milliárdos kárt az államnak, vagy fizessen.

A mai árak és a Nitrogénművek reakciója

Az agrárpolitikusok azzal is támadták a Nitrogénműveket, hogy jelenleg miattuk ilyen drága a műtrágya. Megkerestünk több általunk ismert vezetőt a Bige-birodalomban, a Nitrogénművek válaszaiban leszögezte, hogy a Bige család és a Nitrogénművek ellen folyó kormányközeli médiahadjárat minden valóságalapot nélkülöz.

Mint hallottuk, a GVH-s döntés bírósági úton megtámadható (többen is megerősítették, hogy meg is támadják), ahol majd a GVH-nak bizonyítani kell az állításait. A Nitrogénművek szerint a 36 milliárd egy elképzelt szám, ami politikai motiváció szüleménye.

„Ezzel szemben a valóság az, hogy az elmúlt tíz évben átlagosan 18 százalékkal adtuk olcsóbban a műtrágyát a hazai piacra, mint az a körülöttünk lévő uniós piacokon. Tehát nem megkárosítottuk, hanem versenyelőnyhöz juttattuk a magyar gazdákat. Az év minden napján értékesítünk műtrágyát a magyar gazdáknak. Az elmúlt hónapban rekordmennyiséget. Decemberben lesz két nap, amikor a tavaszi szezonra a teljes termelésünket leköthetik a magyar gazdák és kereskedők. Ez a két nap, a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben, kifejezetten a magyar felhasználókat hozza helyzetbe, ugyanis elsőbbséget élveznek” – közölték.

Az árszint

A Nitrogénművek kiemelte, hogy a műtrágya fő gyártási költségei (90 százalékban) gáz, áram és kvóta.

  • A gáz 2020 decemberében átlagosan 16–18 euró/Mwh volt, az idén decemberben 85–95 euró/Mwh.
  • Az áram tavaly ilyenkor 48–50 euró/Mwh volt, jelenleg 240 euró/Mwh
  • A szén-dioxid-kvóta 2020 decemberében 32 euró/tonna volt, jelenleg 80 euró/tonna.

„És közben a forint is sokat gyengült, csak a tisztánlátás végett a GVH a 2009 és 2016 közötti időszakot vizsgálta. Tehát egy öt évvel ezelőtt lezárult vizsgálatnak mi köze van a mai műtrágyaárakhoz?” – írta nekünk a Nitrogénművek.

Az árakba nagyon nem mennénk bele részletesen, de a nitrogén típusú műtrágya commodity termék. Van tőzsdei jegyzése, és két fő riportja van, az IHS Markit Fertecon és a CRU Fertilizers. A pétisóban a Germany CIF Inland CAN Bulk ára a meghatározó, ezek alapján Magyarországon az esetek többségében a végfelhasználó udvarán, csomagolásban lévő műtrágya olcsóbb, mint Németországban a kikötői.

A Nitrogénművek azt kifejezetten sérelmezi, hogy olyan nyilatkozatok is születnek, hogy nem is csak a műtrágya, de az élelmiszer is a cég miatt drágul. Valójában, ami ma a polcokra kerül, az még az előző aratásból gyártott termények inputárait tükrözik. Jövő nyáron-ősszel, amikor a mostani rekord-energiaárakon legyártott műtrágya és aratott terményárak feldolgozási költségei beépülnek, akkor a kenyér és egyéb élelmiszer révén nagyon erős inflációt fogunk látni az élelmiszereknél.

A pétfürdői Nitrogénművek Zrt. Magyarország egyetlen ammónia- és műtrágyatermelő kapacitásokkal is rendelkező nitrogénműtrágya-gyára 2021. júliusban – Fotó: Jászai Csaba / MTVA / MTI
A pétfürdői Nitrogénművek Zrt. Magyarország egyetlen ammónia- és műtrágyatermelő kapacitásokkal is rendelkező nitrogénműtrágya-gyára 2021. júliusban – Fotó: Jászai Csaba / MTVA / MTI

Mit is tettek a kartellezők?

Sokat írtunk már a GVH-döntés következményeiről, de kevesebb szó esett arról, hogy maga a GVH mégis mit állapított meg. A GVH anyagaiból kiindulva, ebben az ügyben nagyon röviden annyi történt, hogy Magyarország egyetlen nagy műtrágyagyára (a Nitrogénműveknek a nitrogénműtrágyák piacán 50–70, a komplex műtrágyák között 10–30 százalékos részesedése volt) stratégiai keretszerződéseket kötött egyes viszonteladó partnereivel.

„Ezekben meghatároztak a viszonteladási és a végfelhasználói árakat, illetve valószínűsíthetően partnerenként jelentős mértékben meghatározták az évente kötelezően megvásárolandó és értékesítendő minimum termékmennyiséget, a más tagállami gyártóktól, forgalmazóktól történő beszerzés (import) korlátozása érdekében” – erre következtet a GVH.

A Nitrogénművek emellett duális disztribúciót végzett a piacon, ez olyan, mintha a Nike maga is eladna cipőket, de nagykereskedőket is kiszolgálna, a Nitrogénművek eladott a nagy partnereinek, de Genezis néven egy saját agrárintegrátort is épített.

A 250 oldalas anyag nagyon részletes, még azt is lehet mondani, hogy „izgalmas” olvasmány, vannak benne védett tanúk, lefoglalt levelezések, szerződések, üzletkötői találkozók jegyzőkönyvei és a vizsgált felek védekezése is kibontakozik, akik a GVH-s lépéseket külön is megtámadták, legyen szó a razziaszerű rajtaütésről vagy a tanúmeghallgatásokról.

A fő károsultak

Az ügy érdekessége, hogy bizonyos szempontból annak során a Fidesz ismert üzeneteinek kedves folyamat játszódott le, vagyis nemzeti cégek jártak jól a külföldi cégek ellenében. A nemzeti érdekvédelem a regionális versenytársakat sújtotta. A környéken nagyjából országonként egy nagy műtrágyacég van, és Bige László és társai főleg ezeket próbálták távol tartani, vagyis

  • a szlovákiai, vágsellyei Duslót (Andrej Babiš vállalkozását),
  • az osztrák, linzi Borealist,
  • a romániai, marosvásárhelyi Azomurest, amely éppen leállt a magas inputköltségek miatt,
  • a szerbiai, pancsovói Azotarát és
  • a horvát, kutinai Petrolkemiját.

A környéken még az orosz és az ukrán cégek, valamint az Olaszországban gyártó norvég Yara jön szóba mint versenytárs értékesítő.

Az agrárintegrátorok

A legnagyobb hazai agrárcég, a Csányi tulajdonolta nádudvari KITE és a piacvezető hazai műtrágyacég, vagyis a Nitrogénművek régóta ellenfelek.

Az integrátorpiacon óriási cégek vannak, egy-egy ilyen gigantikus integrátor a gazdáknak vetőmagot, műtrágyát, növényvédőszereket és mezőgépeket (inputokat) ad, és a termények értékesítésében (output) is segít, majd elszámol velük. Több tíz-, akár százmilliárdos cégekről van szó. Csányinak nincsen műtrágyagyártása, míg Bigének nincsen érdemi integrátori partnere, a cseh miniszterelnök Andrej Babišnak pedig van integrátora (Agrotec) és szlovák műtrágyacége (Duslo) is. Sőt, már Mészáros Lőrincék csoportja is bejelentkezett a piacra, a Talentis Agro létrehozott egy Agro Link nevű integrátorcéget. A négy nagy erőcsoport (illetve ötödikként az Axiál nevű cég) uralja a magyar mezőgazdaságot, és közülük főleg Csányi és Bige háborúznak.

A Csányi–Bige viszony

A műtrágyaügyben a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hosszú éveken át nyomozott, de azt csak a végső anyagokból lehet biztosan látni, hogy az ügy során a KITE (Csányi Sándor nádudvari cége) „önfeljelentést” tett, így ez a társaság végül mentesült is a büntetés alól. Ez egy bevett eljárás, mert a versenyhatóságok ezzel ösztönzik a kartellek bejelentését.

A történet onnan indul, hogy valaha Bige László cégei és a KITE agrárintegrátor együttműködtek. Amikor a KITE eladóvá vált, Bige László és Csányi Sándor egy visszafogottnak egyáltalán nem nevezhető harcba kezdett a cégért (erről könyvet lehetne írni), amit végül Csányi nyert meg.

Egy átmeneti szereplő (Guba Sándor) után Csányi Sándor egy ponton már nyíltan KITE-tulajdonos lett. Képzeljük el ezt a pillanatot! Bige László és Csányi Sándor már egy ideje harcban álltak egymással, nyíltan nem kedvelték egymást. A Nitrogénművek és a KITE hamar csatába is indult, a két cégnek volt szerződése, de a Nitrogénművek már drágábban adta volna a tulajdonosváltás után a műtrágyát, így a KITE-nek már nem kellett az áru, felmondta a szerződését, mire a Nitrogénművek kötbért követelt, és beperelte a KITE-t.

Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Orbán Viktor miniszterelnök és Szabó Levente, a KITE Zrt. vezérigazgatója a KITE Zrt. logisztikai központjának átadási ünnepségén Nádudvaron 2014. november 25-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Orbán Viktor miniszterelnök és Szabó Levente, a KITE Zrt. vezérigazgatója a KITE Zrt. logisztikai központjának átadási ünnepségén Nádudvaron 2014. november 25-én – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Ki nyomja meg a gombot?

Közben Csányi átvilágította a cégét, és már vagy tudta, vagy észrevette, hogy a társaság régóta (tiltott rendszerben) együttműködött az ellenfelével. A KITE új vezetői azt találták, hogy itt volt egy kartell, és léptek.

Bige László mindig elmondja, hogy sokféle ügye (a versenyhivatali mellett van hűtlen kezelési büntetőügye és környezetvédelmi eljárása is) mögött Csányi Sándor támadásait sejti, aki ezt mindig határozottan visszautasítja. Az, hogy miképpen indultak Bige büntetőügyei, nem tudjuk, de itt, vagyis a versenyügyben tényleg látszik a Csányi-szál. Vélhetően a felek (Nitrogénművek és a KITE) tudhatták, hogy óriási kockázatot futnak egymással. Vagy reménykedhettek, hogy a másik nem megy el a GVH-hoz, vagy előbb kellett előrántaniuk a coltot és tüzelni. A KITE ezt tette, feljelentette önmagát és a jogsértést, így végül az együttműködésért mentesült a bírság alól.

Kinek éri meg feladni magát?

A magyar versenyjogban aki először, önként feltár egy kartellügyet, az bizonyos feltételek mellett száz százalékban mentesülhet a bírság alól, erről kaphat is egy végzést. Ez az úgynevezett engedékenységi kérelmező, aki elismeri a jogsértést és feltárja azt. Ha pedig már elindult az eljárás, még mindig lehet ilyen engedékenységi kérelmet beadni, de csak egy bizonyos szakaszig. A második önfeladó már csak 30–50 százalékos engedményt kaphat a bírságból, míg a harmadik legfeljebb 30 százalékig kaphat kedvezményt.

A többiek pedig már nem kapnak semmit, ezért van olyan európai versenyhivatal, ahol blokkolóóra működik, ne legyen vita később arról, hogy ki érkezett be hamarabb a hivatalba. Ebben az ügyben csak egy ilyen önfeladó szereplő volt, a KITE, de emellett született egy egyezség is. Az amerikai Cargill és a GVH egy idő után megegyeztek, ilyenkor a cég a bizonyítékok láttán elfogadja, hogy megfogták, lemond a bírósági eljárás jogától. És mivel a felek így hamarabb lezárhatják az ügyet, az egyezséget kötő szintén kap valami csökkentést, de legfeljebb 30 százalékot enged el a hivatal.

A közintézmények hitelvesztéséről

A politika mindenképpen látványosan ráhajtott erre az ügyre, az agrártárca nyomában a sajtó elkezdte azt harsogni, hogy lám egy ilyen ember, vagyis Bige László, aki a gazdákat megkárosította, „ebből a pénzből” támogatta Márki-Zay Pétert.

Ezt mennyire tartjuk gyakori eljárásnak? Korábban volt kartellügye a bankoknak is.

  • Emlékeznek olyanra, hogy a Pénzügyminisztérium vagy a Magyar Nemzeti Bank arról publikált, hogy az OTP ebből a pénzből támogatta a magyar labdarúgást vagy a Puskás Akadémiát?
  • Vagy kapott súlyos bírságot a Magyar Telekom is, de ilyenkor nem állt ki a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH), hogy micsoda botrány, hogy a T-csoport közben a Fradit vagy Ákost szponzorálta.

Végül beszéljünk a hazai közintézmények hitelességéről, hibákról, anomáliákról. Legyen a példánk a telefonunk ujjlenyomatos (biometrikus) azonosítási rendszere.

Kétféle hiba is elképzelhető egy ilyen folyamatban, az is, ha a rendszer elfogadja egy olyan felhasználó ujjlenyomatát, amit nem kellett volna elfogadnia, ez a téves elfogadás (false acceptance), de az is hiba, ha a telefonunk minket, azaz a jogos felhasználót is visszautasítja tévesen (false recognition).

Magyarországon mindenféle közintézménytől (Gazdasági Versenyhivatal, Állami Számvevőszék, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Közbeszerzési Döntőbizottság, ügyészségek, bíróságok, pályázati zsűrik) azt szeretnék elvárni, hogy pártpolitikától függetlenül (pártatlanul), azaz igazságosan hozzanak döntéseket. Csak aztán az a tapasztalat, hogy ezek az intézmények mégis szelektíven végzik a dolgukat, azaz bizonyos cégeket, személyeket, pártokat trendszerűen nem bántanak, másokat viszont kifejezetten szúrós szemmel vizsgálnak.

  • A médiában a kritikus sajtótermékek (RTL Klub, Central) összefonódása nem szabályos, a kormányt támogató oldalon pedig hatalmas konglomerátum alakulhat ki.
  • Simicska Lajos egy ideig igazi közbeszerzési bajnok volt, majd amikor kritikus lett, hirtelen egyes referenciának megadott szerb hajók fedélzetmérete miatt kapott egy komoly kizárást.
  • Van olyan párt, amelyik súlyos büntetést kap, mert kedvezményes plakáthelyeket kap, a kormánypárt politikai üzenetei pedig adófizetői pénzen lephetik el az óriásplakátokat.

Szóval, ha van egy ilyen alapvető szelekció, akkor kétféle torzulás is felmerül a rendszerben.

  • Ha a független intézmények igazságtalan döntést hoznak, akkor az természetesen nagy baj.
  • De egy olyan anomália is megjelenik a rendszerben, hogy a rossz tapasztalatok miatt, ha esetleg az intézmények jól végzik a dolgukat, akkor is azt gondolhatja a közvélemény, hogy már megint politikai üldöztetés áldozata lett a megbüntetett cég.

Tüzelj előre!

Arra természetesen nem vennénk a bátorságot, hogy a versenyhivatali vizsgálatot dicsőítsük vagy kritizáljuk, de nézzük most azt, hogy milyen stratégiát érdemes választani, ha valaki ellen egy ilyen készül.

Vegyünk egy példát a nagypolitikából, az amerikai–magyar viszonyból. A 2016-os, de a 2020-as amerikai elnökválasztás finisében is Orbán Viktor magyar miniszterelnök sokakat meglepett azzal, hogy nyíltan kiállt Donald Trump várható győzelme mellett. Elhibázott döntésnek tűnt, hiszen nem a republikánus jelölt volt az esélyes, de valójában gyaníthatóan tudatos stratégia lehetett.

  • Ha ugyanis Donald Trump végül nyer, politikailag jövedelmező lehet a harcos kiállás már korán, az esélytelenség idejében.
  • Ha pedig a demokraták futnak be, ők eleve sem szimpatizáltak Orbánnal, minden későbbi negatív lépés, egy esetleges szankció vagy erőteljes kritikus megfogalmazás betudható annak, hogy „igen, persze, ezt azért kapjuk, mert mi Trumpnak drukkoltunk”. Érdemes megfigyelni, hogy a Fidesz a következő magyar választás előtt is már külföldi beleszólással riogat, ha esetleg egy amerikai korrupcióellenes lépés valóban bekövetkezne, lehet mondani: na lám, mi megmondtuk.

Azt szintén nem tudhatjuk, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Bige László azért kezdett el nyíltabban politizálni, izgalmas Partizán-interjút adni, az ellenzéki Márki-Zay Pétert támogatni, mert a magyar közállapotok megváltoztatása mély meggyőződése. Vagy az is lehet, hogy Bige dörzsölt, tudja, hogy amennyiben a folyamatban levő büntetőügyét vagy a most taglalt versenyhivatali eljárást politikai indíttatású folyamatnak állítja be, azzal előre megmagyaráz egy-egy ítéletet a közvéleménynek, a dolgozóinak, a partnereinek, akár önmagának.

A történet végül is mindenképpen Magyarország szomorú kórisméje: akkor is, ha egy vizsgálat valóban politikailag motivált, de akkor is, ha szakmailag teljesen megalapozott, csak utána kap politikai optikát.

Kövess minket Facebookon is!