Hernádi Zsolt jogerős ítélete: még mindig jöhet három jogi eljárás, egy Budapesten, egy Zágrábban, egy Washingtonban

A horvát legfelsőbb bíróság döntést hozott, és mint korábbi cikkünkben rögzítettük, helyben hagyta Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató kétéves börtönbüntetését.

A döntés előtt elég sokáig csend volt az ügyben, mindössze egyetlen jogi kör volt, júliusban tartottak egy egynapos tárgyalást Zágrábban, ahol a legfelsőbb bíróság meghallgatta az ügyészt és a védőket. Az ügyész 10 perces beszédében súlyosbítást kért a két elítéltre, Ivo Sanaderre (első fokon 6 év) és Hernádi Zsoltra (2 év), majd a védők mintegy 3 órában elmondták, hogy miként sértette meg a bíróság az eljárással a horvát törvényeket.

Hernádi Zsolt nem jelent meg a bíróságon, Ivo Sanader viszont videócsetben bejelentkezett a börtönből, ahol egy másik ügyben kiszabott büntetését tölti. Maga a másodfokú ítélet kihirdetése már nem volt nyilvános esemény, a menetrend szerint a bíróság döntött, amikor pedig elkészül az ítélet írásba foglalása, azt egyszerűen kiküldik a feleknek.

Az ügyről részletesen itt írtunk még az Indexben.

A jogerős ítélet után

Jogerős tehát a horvát ítélet, ezért majd a horvátok vélhetően kiadnak egy újabb elfogatóparancsot. Ezúttal már nem azért, hogy Hernádi jelenjen meg a tárgyalásán, hanem azért, hogy kezdje meg a büntetését. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy egy horvát büntetés-végrehajtási bíró kimondja, hogy

„Kedves Hernádi Zsolt, tessék megjelenni november 5-én éjfélig, Zágráb külvárosában, a Remetinec börtönben!”

Ha Hernádi nem jelenik meg, akkor ismét szükség van egy belföldi (azaz horvát), majd egy európai elfogatóparancs kiadására. Ezt Magyarországon a Fővárosi Törvényszék vizsgálja majd meg.

Az eljárás során a bíróság azt is nézi, hogy volt-e korábban elfogatóparancs, és azt miért tagadta meg Magyarország. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy ha különböző indokok miatt Magyarország már kétszer nem adta ki Hernádit az eljárásra, akkor harmadszor sem fogja kiadni a végrehajtásra.

Ami még nyitva van: a horvát alkotmánybíróság

Vannak azonban potenciálisan még mindig nyitva álló jogi eljárások is. A Mol szinte biztosan 30 napon belül a horvát alkotmánybírósághoz fordul, amely egyszer már visszatapsolta az egész ügyet. Itt vajon mire lehetett számítani? Hernádi Zsolt és a jogi csapata rendre kijelenti, hogy a bűncselekmény nem történt meg, de ha megtörtént volna, akkor a horvát törvények szerint már elévült volna.

A horvát bíróság ezt elég meglepő módon nem igazán kezelte. Nem is fogadta el az elévülést, de az elsőfokú ítéletben azt sem indokolta meg (a másodfokú ítélet szövegét még nem ismerjük), hogy miért látja úgy, hogy még időkereten belül van az ítélet. A szabályok úgy szólnak, hogy 10 év az abszolút elévülés, de ha született közben elsőfokú ítélet, akkor ez 12 évre kitolódik.

A kérdés az, hogy amennyiben volt valamilyen nemtelen megegyezés, az mikor történhetett. Az ügy kulcseleme egy 5 millió eurós pénzügyi tranzakció, amely 2009 júniusában történt, de még a horvát ügyészi logika is úgy érvelt korábban, hogy ez előtt kellett korrupciós megállapodást kötni. Az elsőfokú eljárásban a horvát ügyész arról is beszélt, hogy 2008 októberében egy horvát kormányülés tárgyalta a tervezett szerződést (az ügyészi logika szerint az 5 millió euró ezt támogatta volna) – legkésőbb ezelőtt már kellett történnie megállapodásnak.

A pénz sorsa

Zárójelben a pénz sorsáról annyit érdemes tudni, hogy az 5 milliós utalást fogadó Robert Jezic horvát oligarcha egy ideig nagyon beteg volt, de úgy tűnik, hogy meggyógyult, és azóta is Svájcban él. A ciprusi offshore cégtől kapott pénzt eltüntette, nem fizette vissza, de mivel állítása szerint az korrupciós összegből származott, azt el kellene kobozni, vagyis a horvát államot illeti. Jezic ezt maga is így gondolja, ezért cége, a svájci Djoki AG könyveiben tartozásként könyveli el, csak nem tudja megadni.

Ha végül az elévülést elfogadja a horvát jogrendszer, akkor Hernádi Zsolt megússza az ügyet, újra mehet külföldre, de mégsem lehetne maradéktalanul elégedett, mert nem tisztázzák a nevét, nem mondják ki az ártatlanságát. A horvátok viszont végre lezárhatják az ügyet, és bár jelentős arcvesztés lenne az is, hogy képtelenek voltak az elévülés előtt befejezni, de azért az mégsem teljes visszavonulás az elmúlt évtized kommunikációjából.

A legfelsőbb bíróság dönthet úgy is, hogy nem fogadja el a Mol elévülési kérését, de olyan hibákat talál, amelyek miatt visszadobja megint az ügyet (Sanadernek ez a harmadik, Hernádinak a második eljárása lenne). Ez csak azért lenne furcsa helyzet, mert akkor megint felmerülne az elévülés kérdése, a megismételt eljárás esetében 12 éven belül kellene ítéletnek születnie, ez képtelenség.

Washington

Az ügyben van még egy csavar: a Mol számára egy kedvező korábbi genfi ítélet mellett még Washingtonban is van egy régóta húzódó befektetésvédelmi eljárás, az ICSID, vagyis a Világbank égisze alatt működő nemzetközi befektetésvédelmi bíróság előtt.

Érdekesség, hogy mint a bíróság portálja mutatja, valójában az OTP és a horvát állam között is zajlott itt egy eljárás. A tagok vállalták, hogy ezen közjogi intézmény döntéseit végrehajtják, ha Washingtonban is a Mol Nyrt. számára kedvező ítélet születne, akkor az furcsán összeakadhatna a horvátországi büntetőeljárással.

Interpol

Ami pedig a kereséseket illeti, az elmúlt években már kétfajta körözés volt Hernádi Zsolt ellen. Az egyik az európai uniós együttműködést jelentő Sirene rendszerben, amelyet SIS-nek, vagyis Schengen Information Systemnek is neveznek.

Ennek az európai uniós elfogatóparancsnak is két alfaja van. Az egyik esetben valóban nem lehet tudni, hogy hol tartózkodik a keresett személy. Ez egy olyan rendszer, amely alapján ha például valaki bejelentkezik egy szállodába, a rendszer jelez, kiszáll a rendőrség, őrizetbe veszi az illetőt, majd az adott ország illetékes bírója eldönti, hogy kiadható-e a keresett személy. Általában az unión belül ennek nincsen akadálya, jellemzően 72 órán belül átszállítják az érintett tagállamba.

A másik esetben pontosan lehet tudni, hogy a keresett személy hol tartózkodik (mint Hernádi Zsolt esetében, aki Magyarországon érhető el). Ilyenkor a horvát fél a magyar hatóságoknak küld egy elfogatóparancsot, ebben az ügyben 2013-ban és 2018-ban is volt ilyen.

Ez volt az európai elfogatóparancs, de emellett ebben az ügyben visszatérően volt szó az Interpol körözéséről is, ami máshogyan működik. Az Interpol úgynevezett lyoni rendőri adatbázisa összegyűjti a kereső államok minden keresését. Ezeket beteheti egy nyilvános adatbázisba, de olyan lehetőség is van, hogy továbbra is keresi az Interpol az adott személyt, csak már nem nyilvánosan.

A nemzetközi keresést viszont „belföldiesíteni” kell, vagyis a helyi rendőr majd nem a nemzetközi adatbázist látja, hanem a keresési adatokat be kell tölteni egy belföldi adatbázisba, a járőr már csak azt látja.

Hernádi Zsolt mozgása az elmúlt években

Hernádi Zsolt esetében az elmúlt években összetett helyzet alakult ki. A cégvezető itthon szabadon mozoghatott, mert Magyarország már több ízben jelezte, hogy nem adja át őt mint keresett személyt Horvátországnak. Ilyenkor Magyarország tesz egy megjelölést, szakszóval egy „flagelést” a körözéshez, amelyben jelzi, hogy nem üldözi az érintett személyt.

Ennek is megvan a jogi metódusa, a keresés megtagadásáról a NEBEK (Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ) ad tájékoztatást, amely a Teve utcában nemzetközi körözésekkel foglalkozik, és a keresés megtagadása mindig egy bírósági döntésen alapul.

Ez a megjelölés gyakorlatilag azt tartalmazza, hogy Magyarország megkapta a keresésre vonatkozó kérdést, de a hazai bíróság döntése alapján mégsem keresi az üzletembert, mert az érintett ügyben a magyar bíróság lefolytatta az eljárást, és nem találta bűnösnek, vagy egy magyar bíróság úgy ítélte meg, hogy Horvátországban sérültek volna a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogai.

Hernádi Zsolt ennek ellenére az elmúlt években, legalábbis egy ideig, bilaterális megállapodások alapján utazott. Volt, amikor Ausztriában, Németországban, Szlovákiában bukkant fel, illetve a Mol és Horvátország közötti perekben tanúskodott, részben Hágában, részben Washingtonban. Ilyenkor Horvátország adott egy kéthetes időkaput, azt mondta, hogy a tanúvallomás idejéig nem üldözi őt, ezt be is tartotta mindkét esetben. Az ilyen korábbi utazási lehetőségek mára szigorodtak, paradox módon a lehetőség legfeljebb távolabbi, vagyis unión kívüli országok esetében áll fenn.

Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy amennyiben Hernádi Zsolt el szeretne utazni Kenyába (fiktív példa), akkor a kenyai igazságügy-miniszter nyilatkozhat arról, hogy Kenya nem fogja őt elfogni és kiadni. Unión belül ez a lehetőség nagyon beszűkült, mert itt csak a keresést kiadó ország tudja visszavonni a keresést.

A példa azért Hernádi szempontjából így is rejt kockázatokat, ha például a jogi csapat megfelelően leboltolja a kenyai igazságügy-miniszterrel, hogy zöld a lámpa, de a repülőgép meghibásodik, és le kell szállni egy olyan országban – a példa kedvéért mondjuk Egyiptomban –, amelyik nem adott ki ilyen menlevelet.

Érdekesség, hogy az uniós kiadatási gyakorlat éppen a Hernádi-ügy miatt szigorodott. Az ügy korábbi bírója, Ivan Turudic ugyanis annyira bepipult, hogy Horvátország jogi eljárást kezdeményezett, amelynek a végén a luxemburgi EUB 2018-ban kimondta, hogy minden európai elfogatóparancsot bíróságnak kell elbírálni, vagyis nem mondhatja azt például az igazságügy-miniszter, hogy visszautasítja azt.

A Hernádi-ügyben ennek azért van jelentősége, mert ha a mostani jogerős elmarasztaló ítélet után Horvátország ismét keresést indítana, akkor azt egy magyar bíróságnak (a Fővárosi Törvényszéknek) ismét el kellene bírálnia.

A magyar bírósági döntések

2013-ban, az első horvát megkeresésnél Horvátország még friss uniós tagállam volt, valamivel lazább volt a helyzet. A Központi Főügyészség Magyarországon lefolytatott egy vizsgálatot a korrupciós gyanú ügyében, úgy ítélte meg, hogy nincsen ügy, ez kötelező megtagadási ok, így Magyarország nem adta ki Hernádit.

2018-ban az újabb horvát megkeresés után a magyar bíróság már nemzetközi eljárásokat is figyelembe vett (Genfben, az ENSZ nemzetközi kereskedelmi bírósága, az UNCITRAL a horvát korrupciós vádakkal szemben minden pontban a magyar félnek adott igazat). Emellett volt egy horvát alkotmánybírósági eljárás is (Horvátországban először csak Ivo Sanader volt miniszterelnököt fogták perbe, majd Hernádi ügyével egyesítve, Ivo Sanader és Hernádi Zsolt szerepét együtt vizsgálta a bíróság), amely jogellenesnek találta az eljárást. A magyar bíróság azt mondta, hogy a jogállami kritériumok nem lennének biztosítva Zágrábban, és ismét megtagadta a kiadatást.

Mindenesetre ha a horvátok végül a horvát jogrend alapján megítélt jogerős és végrehajtandó szabadságvesztést alkotmányosnak is találják, akkor Hernádi újabb 10 évre Záhony és Hegyeshalom közé szorul, a végrehajtás elévülése ugyanis a kézbesítéstől 10 év, vagyis ez esetben Hernádi Zsolt nagyjából 2031-2032-re foglalhat csak repülőjegyet.