Eddig mi kaptunk Ukrajnából gázt, miért ne fordulhatna az irány?

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter sokat foglalkozik titulusának első felével, vagyis külgazdasági témákkal, és azon belül is fontos területe az energetika, elsősorban a gázvezetékek, a hosszabb távú gázbeszerzések. Az elmúlt két napban ez két teljesen eltérő aspektusban is felmerült. A Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott találkozójával (Északi Áramlat 2-ről és a szerb vezetékről megfogalmazott gondolataival) itt foglalkoztunk.

Egy nappal később pedig a magyar miniszter horvát kollégáját, Gordan Grlic-Radmant fogadta Budapesten, és már megint előkerült a földgáz kérdése.

A horvát kapcsolat

Ha Horvátországról van szó, akkor rendre előkerül (vagy nem biztos, hogy egy konkrét tárgyaláson előkerül, de azért napirenden van) egy pár örök téma.

1. Magyarország és Horvátország kapcsolata remek, a magyarok tömegesen mennek az Adriára nyaralni, politikailag mindig támogatjuk a horvátok nemzetközi törekvéseit (EU, NATO), szoros egymásrautaltságban élünk.
2. A horvátok, ha nem is lengyel mértékben, de meglepően vallásosak, jobboldali, konzervatív kormányuk van, és a HDZ kormánypárt politikusai sokszor kiállnak az EU-ban sokak által kritizált ügyekben is a magyar hivatalos politika mellett (legyen az akár a Sargentini-jelentés vagy a pedofilokat és a melegeket összeboronáló törvény),
3. Vannak infrastrukturális feladataink is, 2024-re az M6-os autópályát meghosszabbítjuk a határig, emellett folytatódik a murakeresztúri híd építése, illetve Sároknál és Őrtilosnál is új átkelő nyílhat.
4. De azért ott van árnyéknak a Mol–INA-ügy, nemzetközi perek, horvát büntetőeljárások.

Az LNG

Mostanában ehhez a témamixhez jött fel a horvát LNG (cseppfolyósított földgáz) kérdése is. Magyarország sokféle csatornán tud földgázt beszerezni (ukrán, szlovák, osztrák, kisebbrészt román és hamarosan szerb útvonalakon), de mindezek mellett egy kicsit más a horvát vonal, vagyis a Krk szigetén található LNG-terminál, mert oda távoli molekulák is meg tudnak érkezni.

Vagyis ez nemcsak a beszerzési útvonal tekintetében, de a molekula származási helyét tekintve is diverzifikációt jelenthet. A következő négy évben 1,4 milliárd, az utána következő három évben pedig évente egymilliárd köbméter földgáz érkezik majd innen az országba.

Ukrajnába?

Ez nem olyan nagyon sok, de mindenképpen alternatíva. Ráadásul Szijjártó szerint a két ország gázpiacának összekötése komoly lehetőségeket tartogat, leszoríthatja az árakat és javíthatja az ellátás biztonságát. Emellett pedig háromoldalú, magyar–horvát–ukrán együttműködést lehetne kezdeni, hogy Magyarország valamennyit visszaszerezhessen abból a tranzitlehetőségből, amelyet elveszít azzal, hogy az orosz Gazprom nem Ukrajnán keresztül, hanem egy déli útvonalon fog földgázt szállítani.

Ez ugyan nem új keletű elképzelés, de egy kicsit azért ízlelgessük:

• Ukrajna és Oroszország viszonya rossz.
• A Krím és a keletukrán front alapján aligha lesz a közeljövőben jobb.
• Az oroszok azon dolgoznak, hogy a szállításaikkal elkerülhessék Ukrajnát (Északi Áramlat 2, Török Áramlat, Balkáni Ág).

Na de hogy jövünk mi a képbe?

Drága lenne

Az oroszokat egyébként ebben a kérdésben meg lehet érteni, Ukrajna nagyon rossz és kiszámíthatatlan partner volt mindig is, magas volt a hálózati veszteség, perek is voltak a felek között. Na de itt jön a svédcsavar. Ha már Ukrajna kiszorul a közvetlen orosz gázból, akkor azért csak el kell látni az ukrán háztartásokat gázzal. Eddig is volt rá példa, hogy magyar irányból ment a molekula az ukrán piacra.

Vagyis van egy koldusszegény szomszédunk, Ukrajna, amely már zseniálisakat húzott önsorssrontásból, például az olcsó orosz gáz helyett olyan gázt használt, ami átment néhány nyugati kereskedő kezén, így elmondhatja a kormány, hogy ők nem az oroszokkal kötöttek üzletet.

Ha a jövőben Ukrajna magyar közvetítéssel drága katari, norvég, ausztrál vagy éppen amerikai LNG-vel fűtené a szegény ukrán háztartásokat, az aztán végképp értelmetlen lenne, de hát láttunk sok ilyet a bolygó ezen furcsa szegletében.