A gazdaság újraindítása érdekében fizetendő kiegészítő bányajáradékról szóló rendelet jelent meg a Magyar Közlönyben. A koronavírusra hivatkozó rendelet alapján azok a bányák, amelyek kavics, homok, agyag bányászatával, gipsz, mész és cement gyártásával foglalkoznak főtevékenységként, és nettó árbevételük meghaladta a 3 milliárd forintot, azok 90 százalékos különadóval kell, hogy számoljanak.
Ezt a kormány az általa tonnánként meghatározott – kavics esetében 700 forint, cement esetében 20 ezer forint – áron felüli értékesítés esetén, a különbözetre veti ki.
A rendelet célja a „tisztességes haszonkulcs” kialakítása.
A kiegészítő bányajáradékot havonta kell megfizetni, a következő hónap 15. napjáig. A kiegészítő bányajáradékot „a közegészségügyi célú, állami magasépítési beruházásra kell fordítani” – áll a rendeletben, amely július 15-én lép hatályba.
Megreguláz a kormány
A Magyar Közlöny további, bányát érintő rendeletet is tartalmaz, amely a kitermelés mielőbbi megkezdésére ösztönzi a kitermelési engedély tulajdonosát.
Ez egybevág a kormány eddigi lépéseivel a bányákkal kapcsolatban, amellyel a cél a mind nagyobb állami kontroll és azután újraosztáshoz szükséges mozgástér megteremtése. Erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
A koronavírusra hivatkozva a kormány rendeletben döntött úgy, hogy jogában áll elővásárlási jogot bejegyezni a bányákra. Ezután lehetővé tette, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő zárt tenderen hirdessen pályázatot a kitermelési jogra, végül azt is, hogy az állam ne eladja, csupán bérbeadja a kitermelési jogot.
Orbán Viktor korábban elmondta, hogy céljuk, hogy olyanok jussanak a joghoz, akik valóban a kitermelést akarják megvalósítani, nem pedig a versenytársakat kiszorítani.
A törekvés önmagában legitim is lehetne, ám a rendelkezésnek lehet olyan következménye is, hogy az állam valódi verseny híján végül sokkal olcsóbban értékesíti a bányászati jogot, aminek az árát tovább csökkenti, hogy eladás helyett bérbeadásról van szó. Miközben a bányászati jog értékét a kitermelés adja, ha ez megtörténik a bérbeadás idején, akkor hiába száll vissza a jog az államra, az – amennyiben már nincs kitermelhető nyersanyag – már nem képvisel értéket.
