Nemcsak a gyerekeink miatt, hanem üzleti szempontból is minél gyorsabban el kellene indítani a zöldprogramokat

A gyors cselekvési tervvel elindított 2050-es zérókarbon a legfrissebb becslések szerint a következő három évtizedben 22 ezer milliárd forintba kerülne (korábban a kormány még 40-50 ezer milliárd forintról is beszélt). Nem kevés pénz, mégis érdemes hamar elindulni, mert így Magyarország részese és nemcsak követője lehet a hatalmas energiaátmenet-iparágnak – véli Kaderják Péter energiaügyi szakember.

Közben a 2030-as résztáv feladatai még nem is teljesen ismertek, vagyis mozgó célpontra lövünk. Mai tudásunk szerint mindenesetre a teljes energiamixünkben 2030-ra 21 százalékra kellene növelni a megújuló arányt, tavaly a tényadat még csak 13,2 százalék volt.

A nagy rendszerek közül

• az áramtermelésben 21 százalék,
• a fűtésnél 29 százalék,
• a közlekedésben 17 százalék a 2030-ra kitűzött cél.

Nem is tűnik olyan magas aránynak, de valójában ezek a célszámok is hatalmas erőfeszítéseket igényelnek. Ráadásul valószínűleg tényleg újratervezésre lesz szükség, ha az európai köztes célok megemelkednek.

Másfélfok

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Zéró Karbon Központ (ZKK) néven a 2050-ös nettó zéró karbon célt segítő intézetet alapított. A tudásközpont vezetője Kaderják Péter korábbi klíma- és energiaügyi államtitkár lett, aki a Másfélfok sajtóklubjának volt a vendége.

Az energiaátmenettel kapcsolatos beszélgetésen – bár a szakember továbbra is az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) tanácsadója – csak mint szakértő vett részt, és a politikai témákat, így személyes sorsának történetét kerülte.

A három modell

Kaderják elmondta, hogy immár Magyarországon is vannak ismert nagy klímavédelmi programok, jogszabályok, így a Nemzeti Energia Stratégia, illetve a Nemzeti Energia és Klímaterv, illetve elkezdődött a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia (NTFS) végső pontosítása is. A 2020. évi XLIV. törvény a 2030-as és a 2050-es célokat törvényben is rögzítette:

• vagyis 2050-re Magyarország klímasemleges ország lesz,
• amihez 95 százalékos kibocsátáscsökkentést kell elérnünk.

Az NTFS programhoz három forgatókönyv készült:

• az ÖTK Ölbe Tett Kéz modell, amely azt vizsgálta, hogy mi történik, ha egyáltalán nem születnek új szakpolitikai intézkedések;
• a KCS Korai Cselekvés modell, amely a 2050-es dekarbonizációt úgy éri el, hogy a szükséges beruházások hamar megvalósulnak, és így hamarabb jelentkeznek a társadalmi hasznok;
• illetve a HCS Halasztott Cselekvés modell, amely abban bízik, hogy amíg megyünk előre az időben, olcsóbbak lesznek a zöldítési lépések, vagyis a halasztott lépésekkel kisebb lesz a költsége a 2050-es dekarbonizációnak.

Zéró vagy 60 millió tonna

Természetesen az ÖTK nem igazán jön reálisan szóba, de jó benchmark, meg lehet nézni, hogy hozzá képest milyen előnyökkel és költségekkel jár a cselekvés. Eszerint 2050-ben még 60 millió tonna üvegházhatású gázt bocsátana ki Magyarországon (a számokat a gazdasági növekedés felfelé, a technológiai fejlődés, energiahatékonyság lefelé vinné). A költségek és hasznok összevetése szerint a KCS modell hozná a legnagyobb nettó hasznot.

Ennek viszont valóban hatalmas összeg, 2020 és 2050 között 23818 milliárd forint (éves GDP 2-3 százaléka 30 éven át) a beruházási igénye.

• Az energiaágazatban jelentkeznek majd a legnagyobb beruházások, illetve cselekvések, ez 22 391 milliárd forint;
• a mezőgazdaságban 745 milliárd forintra lesz szükség;
• a hulladékgazdálkodásban 480 milliárd forintra;
• az ipari folyamatoknál 129 milliárd forintra;
• végül a földhasználatban, erdészetben 73 milliárd forintra.

A források

Sokszor és sokan elmondták már, hogy a nettó zéró csak sok program együttes alkalmazása mellett érhető el. Szerencsére ehhez elég sok forrást biztosít az Európai Unió, 2030-ig nagyjából kétezermilliárd forint uniós segítség látszik a csőben.

Ez rengeteg programból áll össze, csak ízelítőül ilyen a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), a Megújuló Energiagazdaság, illetve Igazságos Átmenet programok, kvótapénzek (Modernizációs Alap) jelentős segítséget adnak, de azért biztos, hogy levitte a számokat és újratervezést igényelt, hogy Magyarország is bejelentette, hogy az RRF-en belül csak a vissza nem térítendő elemeket veszi igénybe, és a hitelelemeket nem.

Mi a legfontosabb szakpolitika?

Nagyon nagy vonalakban, a fő program a fosszilis felváltása az elektromos árammal (fűtésben, közlekedésben is), aminek csak akkor van értelme, ha az áramtermelésünk karbonmentes (nukleáris és megújuló alapú) lesz.

A háztartásoknál könnyebb az összesített energiafelhasználás csökkentése hatékonyságjavítással, a gazdaság és a közlekedés növekvő szektorok, így ezekben a növekményt is ellensúlyozni kell.

A zöldgazdasági tematikában jelenleg tíz kulcsterületet kell egyidejűleg fejleszteni:

1. Az áramszektor dekarbonizációja és fosszilis helyett elektromos programok
2. Energiahatékonysági piac (EKR)
3. Közlekedés-zöldítés
4. Hőpiaci megújuló megoldások
5. Hidrogéngazdaság fejlesztése
6. Akkumulátorpiac fejlesztése
7. Szén-dioxid-leválasztás és használat (CCS, CSU)
8. Digitalizáció és mesterséges intelligencia a dekarbonizációért
9. Pénzügyi piac zöldítése (MNB, ÁKK)
10. Innováció a zöld háttérpiacon

Ezek tehát a fő vonalak, de ezen belül is rengeteg nagyon fontos egyedi program ismert, az átviteli rendszerirányítás, vagyis az intelligens hálózatfejlesztés, amely képes majd befogadni a még több megújulót, a lakossági napelemes támogatási program, amely a fűtési rendszereket is magában foglalja, de ilyen az energiaközösségek fejlesztése vagy a Mátrai Erőmű korszerűsítése, azaz a lignit kiváltása.

A nehézségek

Sajnos az európai dekarbonizációnál azt is hozzá kell tenni, hogy minden nekibuzdulás mellett sok a negatív kockázat. A ma ismert technológiák nem tudják a szén-dioxid-kibocsátásunk 95 százalékát megkötni, vagyis valójában kalkulálnunk kell ma még csak fejlesztés alatt álló technológiákkal is, például a levegőből is ki kell vonni a szén-dioxidot. A tudásunk már megvan, de mai árszinten ezek ma még nem megtérülő tevékenységek.

Ráadásul, ha a világot szeretnénk megóvni a 1,5 foknál nagyobb felmelegedéstől, akkor nem elég a kibocsátás 10 százalékáért felelős EU belső szabályozása. Ám, ha az EU kiterjesztené a szabályait, vagyis azért, hogy a szén-dioxid-kvóta miatt ne kerüljenek az uniós cégek, erőművek versenyhátrányba, például karbonvámot vezetne be, azt más régiók alighanem kereskedelmi háborús lépésként élnék meg.

Emellett a 24 ezer milliárd forintos beruházás nem megy csak közösségi finanszírozással, abban a magánszektornak nagyon aktívan részt kell vennie. Igaz, ha korán elindul a magánszféra, akkor egy 6000 milliárd eurós felfoghatatlan méretű ágazatban lehetünk magas hozzáadott értékű szereplők.

Árammix

Kaderják Péter elmondta, hogy az árammix egyedi kialakítása a tagállamok feladata. Magyarországon nagyjából négy visszatérő kérdés állandóan elhangzik:

• Szeretjük-e az atomot?
• Miért nincs itthon új szélenergia-fejlesztés?
• Mi lesz a földgázzal?
• Elbírunk-e ennyi, vagy hamarosan majd még több időjárásfüggő napenergiával a rendszerben?

Kaderják szerint kibocsátási szempontból az atomenergia nem a probléma, hanem a megoldás része, vagyis az atomenergia e feladathoz nem nélkülözhető (természetesen azt mindenki tudja, hogy egyéb problémák vannak vele).

A szélpiacon a szakember nem vár gyors változást a szabályozásban, vagyis aligha lesz mostanában új fejlesztés, de az összekapcsolt kelet-európai árampiacon ez nem is akkora baj, mert a magyar nap, a román szél és a balkáni víz jól kiegészítheti és kisegítheti egymást. Vagyis amikor süt a nap, mi termelünk áramot, amikor a szél fúj, a szelesek és a szabályozható víz pedig akkor, amikor a többiek gyengébben muzsikálnak.

A földgáz szerepe idővel biztosan csökken, de a szakember óvott a kapkodástól, vagyis amíg itt van velünk a földgáz, ne írjuk le rapid tempóban. Hiszen éppen most értük el, hogy hatalmas erőfeszítésekkel diverzifikált beszerzési csatornáink vannak és végre jó áron kapjuk az anyagot. Ilyenkor nem érdemes rárontani sem a földgázra, mint anyagra, sem a kiegészítő szereppel bíró magyar kitermelésre, ami legalább nem a külkereskedelmi mérlegünket rontja, hanem magyar munkahelyeket és adóbevételeket generál.

Végül az óriási beruházások és növekedés ellenére a nap még mindig fejleszthető, de az biztos, hogy a vezetékrendszert „okosítással” alkalmassá kell tenni a kezelésére, mérésére tárolására (ebben még a hidrogénprogramnak is szerepe lehet.)