Nagyon úgy fest, hogy lassan világszerte megindul a pénzromlás. A részvénypiac lefed olyan ágazatokat is, amelyeknek nagyon jót tesz, ha nincsen infláció, ilyen a csúcstechnológia, a megújuló energia. Mások viszont akkor hasítanak jobban, ha már van némi infláció. Főleg a bankokra, a biztosítókra, a hagyományos energetikai vállalatokra és a nyersanyagcégekre jellemző ez.
Ha közeledik az infláció, nem is lehet kérdéses, hogy olyan eszközökbe érdemes menekülni, amelyek könnyebben őrzik meg a reálértéküket. Hagyományosan ilyen
- az ingatlan,
- a nyersanyag,
- általában a részvények,
- a kötvények közül pedig azok, amelyeknek a kamata az inflációhoz kötött.
Általános, tankönyvszagú bölcsesség, de mindez mit jelent a gyakorlatban? Tartsunk otthon 30 kiló palládiumot, vagy vegyünk fizikai aranyat? Ha olyan nagyon sok pénzünk azért nincsen, akkor milyen ingatlanba tudunk fektetni? És mi az, hogy vegyünk részvényt, tényleg tök mindegy, hogy milyet?
Bedurranhat az infláció
A legtöbb elemzés ugyanis immár mindenütt emelkedő inflációval számol. Az Európai Bizottság a 2020-as 0,7 százalék helyett 2021-re már 1,5 százalékos átlagos uniós inflációt vár, Magyarország esetében azonban bőven átlag feletti, 3,5 százalékos pénzromlást jósol. Az Equilor és az Amundi friss előrejelzéseiben is globálisan is erősödő inflációs veszéllyel számolnak az elemzők, nemrég idéztük ezeket a kutatásokat részletesebben is.
Az különösen figyelmeztető, mondja Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója, hogy az elmúlt évtizedekben a pénzmennyiség évente 5-10 százalékkal nőtt, tavaly azonban annyi pénzt nyomtattak a világ jegybankjai, hogy a növekedés elérte a 25 százalékot. A tankönyvek szerint a sok-sok pénzből infláció lesz, és ez még akkor is igaz, ha három-négy évtizede tartós dezinflációs trendben voltunk. Ha hosszú adatsorra van szükségünk, vigyázó szemeinket mindig érdemes az Egyesült Államokra vetni. Nos, ha megnézzük, hogy az elmúlt öt évtizedben mekkora volt az éves infláció átlaga az USA-ban:
- Az 1970-es években évente átlagosan 7,1 százalékkal emelkedtek az árak.
- Az 1980-as években 5,6 százalékkal.
- Az 1990-es években éppen 3 százalékkal.
- A 2000-es években 2,6 százalékkal.
- Végül a 2010-es években 1,6 százalék volt az éves átlagos infláció.
Ha tényleg jön
Ez volt tehát a trend, de most minden megfordulhat. Millió érv van az infláció megérkezése ellen is, de a Hold Alapkezelő munkatársai most mégis áremelkedést várnak. Az például figyelmeztető, hogy
- ha visszaindul a gazdaság, sokan hirtelen szabadulnak majd rá a piacokra, és a kényszerből visszafogott fogyasztásukat elengedik (szórakozás, találkozások, beszerzések, utazások frontján is),
- a fellendülés idején megint szűkös lehet a világ munkaereje, ez bérinflációhoz vezet,
- az ázsiai devizák most felértékelődnek, eddig Ázsiából deflációt importált a világ, most inflációt fog importálni. Mi, magyarok különösen rossz helyzetben vagyunk, ha megint ütemesen leértékelődik a forint, azzal is importáljuk a drágulást,
- a sokáig visszafogott energiaárak is újabban gyors ütemben mennek felfelé,
- hihetetlenül megdrágult a szállítmányozás, a tengeri hajózási díjak, a konténereké. A két-háromszoros drágulás addig kibekkelhető, ameddig a cégek a raktárkészleteiket építik le, de egyszer majd megint rendelni kell.
Mit tegyünk, ha ez igaz?
Az infláció nagyon különbözően hat az egyes részvényekre. Vegyünk két olyan fiktív részvénytársaságot, amelyeknek ugyan erősen leegyszerűsítettek az életpályái, de érthető lesz, hogy az infláció mennyire eltérően módosítja az értékelésüket.
Az Old Economy Nyrt. egy fosszilis technológiájú, szennyező cég. Nagyon nyereséges, de mindjárt betiltják a tevékenységét. Jövőre lesz az utolsó üzleti éve, akkor még 100 millió dollár osztalékot fog fizetni, aztán bezár a bazár.
A New Tech Nyrt. egészen más pályán van. A cég kitalált valami nagyon izgalmasat. Rengeteget kell még ugyan fejlesztenie, addig nem is fog tudni osztalékot fizetni, de 10 év múlva már ő is fizet 100 millió dollár osztalékot. Az egyszerű példa kedvéért ez a cég is csak egyszer fizet majd.
Ha a következő tíz évben 0 százalék az infláció, ez a két cég ugyanannyit ér, mert a 10 év múlva esedékes 100 millió dollár ugyanolyan jó pénz lesz, mint a jövőre felvehető.
Igen ám, de ha 5 százalék lesz az infláció, akkor diszkontálni kell a kései osztalékot, ahány év múlva kapjuk meg a pénzt, annyiszor el kell osztani az összeget 1,05-tel.
Vagyis az Old Economy Nyrt. 95,2 millió dollár (a jelenre diszkontált) jövedelmet hoz, a New Tech viszont csak 61,4 millió dollárt, ennyit számít az időmúlás. Bármennyire primitív volt is a példa, tényleg erről van szó most a világ tőzsdéin, eddig a technológiai csodapapírok hasítottak (Tesla, Facebook, Apple, Amazon, Netflix, Google), a magas infláció mellett azonban a régi gazdaság a vonzóbb (a bankok, a biztosítók, a távközlési cégek, a nyersanyagtársaságok, talán még a hagyományos energiacégek is).
Akiken segít az infláció
Ha ugyanis egy kicsit cizelláltabban tekintünk az inflációra, láthatjuk, hogy például a bankoknak és a biztosítóknak valóban segít a magasabb infláció. A globális bankpiac egyik legfőbb jövedelemforrása az, hogy a kismillió ügyfél folyószámlát vezet a bankoknál, ám az itt tartott pénzekre a bankok nem fizetnek érdemi kamatot.
Mivel azonban a folyószámlapénzek egy bizonyos része mindig a bank rendelkezésére fog állni, a bank ezt kikölcsönözheti. Ha 1 százalék az infláció, akkor a bank jó eséllyel 1 százalékon ki is tudja helyezni a nála pihenő pénzeket, és ezzel 1 százalékot kaszál. Ha azonban 5 százalék az infláció és a kihelyezés kamata, akkor 5 százalék lesz a banki nyereség is. 50 milliárd forint kihelyezhető összegnél a két nyereségszint 500 millió forint, vagy 2,5 milliárd forint. Nem mindegy.
Hasonlóképpen a biztosítóknak is az az érdekük, hogy magasabb legyen az infláció és így a kamatszint. A biztosítók óriási biztosítási tartalékokat halmoznak fel, mert a későbbi káresetekre vagy az életbiztosításra előre fizetnek be az ügyfelek díjakat. Ha a biztosító azt 1 százalékkal tudja kamatoztatni, akkor kisebb lesz a jövedelme, mint ha 5 százalékon.
Akiknek áldás, ha nincs pénzromlás
Nézzünk most egy innovatív nappanelcéget! A lakossági vagy ipari befektetők azt látják, hogy 10 év alatt térül meg egy napenergia-befektetés. Ha nincs infláció, és a bankban vagy az állampapírpiacon egy százalékot lehet csak a pénzünkre kapni, miért ne fektetnénk inkább gyorsabban megtérülő energiahatékonysági projektbe: Ám ha már évi 5 százalék kamatról kell lemondani, akkor sokan inkább a betétet és a kötvényt választják.
Vagy gondoljunk egy innovatív informatikai cégre, amelyik egy most kidolgozott szabadalmával nagyon sok pénzt fog keresni a jövőben. Ám ha magas az infláció, akkor a távolabbi bevételeket jobban kell diszkontálni, és minél magasabb az infláció, annál nehezebben találnak az innovatív cégek befektetőt, és jövőbeli pénzfolyamaik annál kevesebbet érnek.
Mint a háborúkban…
Mindig izgalmas megfigyelni, hogy a gazdasági kríziseknél nyújtott rengeteg kormányzati (fiskális) és jegybanki (monetáris) stimulus okoz-e majd inflációt. Természetesen már eddig is okozott áremelkedést, csak nem a fogyasztói árak emelkedtek meg, hanem a pénzügyi közvetítőrendszeren keresztül a részvényárak. A nagy kérdés, hogy innen hogyan tovább.
Móricz Dániel szerint most egy olyan atipikus válságot élünk át, ahol nem azért csökkent a gazdaságban a kereslet, mert nem lenne az árukra jövedelem, hanem azért, mert kényszerből nem lehetett elkölteni a pénzünket (étteremre, utazásra, rendezvényjegyekre), és valamelyest akadoztak az ellátási láncok is.
A gazdaságpolitikusok eléggé meg is ijedtek (egy bölcsesség szerint mindig akkor kell részvényt venni, amikor a politikusok megijednek, mert akkor gyorsan lépni is fognak, és összeraknak valami támogató csomagot).
Emlékezhetünk, az elmúlt tíz évben vért izzadtak a kormányok, hogy az adósságukat, a költségvetési hiányukat 0,1-0,2 százalékkal csökkentsék, most meg senkit nem zavart, hogy Európában 10 százalékkal is megugrottak a nemzeti hiányszintek. Olyan mértékben szálltak el a deficitek, amelyeket utoljára a második világháborúban lehetett tapasztalni, amikor szó szerint élethalálharc volt, hogy a kormányok még több fegyvert tudjanak finanszírozni.
Azért van, aki szerint ez még korai
A közgazdaságtanban az a csodálatos, hogy nincs egyetlen olyan adat, trend vagy folyamat sem, amelyből a közgazdászok ne tudnának homlokegyenest más következtetést levonni. Természetesen most is vannak, akik szerint ez az egész inflációs kérdés nem aktuális. Bemutatunk a példa kedvéért három olyan hatást, amit „egyfelől-másfelől” módon is lehet látni.
- Öregedik a fejlett világ. Van, aki azt mondja, hogy az öregek kevesebbet fogyasztanak, kisebb kereslet esetén majd csökken az infláció. Más azt mondja, hogy az öregeknek kevesebb a jövedelmük, felélik a tartalékaikat, a világgazdaságban a megtermelt jövedelem nagyobb részét fogják elfogyasztani, ez gerjeszti az inflációt.
- Egyre több középosztálybeli ember él Ázsiában. Van, aki szerint ez olyan keresletemelkedést jelent, hogy robbanni fognak az árak. Más viszont azt mondja, hogy amennyiben több a fogyasztó, a multik áremelés nélkül is többet keresnek, jobb lesz a méretgazdaságosságuk, nincs szükségük áremelésre.
- Gigantikus erőpozícióba kerülnek olyan cégek, mint az Amazon. Az inflációtól tartók szerint, akinek javul a versenypiaci helyzete, az áremelésre használhatja azt, míg a másik oldal szerint az Amazon a legjobb fegyver az áremelkedés ellen, hiszen ha bárki ezzel próbálkozna, a vevők egy kattintással átpártolhatnak ahhoz, aki nem emelt.
Az elszállt árazás
„Az infláció megjelenése önmagában nem baj, de ha tartósan megjelenik, akkor szigorúbbak lesznek a jegybankok, és emelkedhetnek a reálhozamok (vagyis a nominális hozamok és az infláció különbsége) is”
– mondja Móricz Dániel.
Az elmúlt időszakban a történelmileg jellemző plusz egy százalékról mínusz egy százalékra csökkentek a reálhozamok, így nagyon könnyen emelkedett a részvénypiac, de ennek vége szakadhat.
Mostanában azt láthatta a befektetői közösség, hogy a soha nem látott gazdasági visszaesés, az eladósodás és a munkanélküliség megemelkedése mellett is szárnyaltak a tőzsdék, főleg az innovatív, modern technológiák papírjai. Azt is mondhatjuk, hogy egyfajta buborék alakult ki. Hiszen mi kell ehhez?
- Kell egy jó trend, amit mindenki ismer, elhisz, innováció, technológiai robbanás, megváltozik a világ, gondoljunk például a zöld energiára, a digitalizációra, az elektromos vagy az önvezető autóra, a mesterséges intelligenciára.
- És kell sok pénz, láttuk, hogy a likviditási csomagok miatt most abból is volt elég.
Egy érzékletes adattal: az Egyesült Államokban 2020-ban sokkal több volt az átlagos munkanélküli, mint 2019-ben, de a nagy pénzszórás, a Covid-csekkek osztogatása miatt a lakosság jövedelme 1500 milliárd dollár többletmegtakarításra volt elég. Ha ők ezt majd a lezárások után elköltik, abból azért tényleg lehet áremelkedés.
A növekedési (growth) és az érték- (value) papírok csatája
Csakhogy amikor jön az infláció, és főleg, ha nőnek a reálhozamok, akkor már a lakosságnak más lesz attraktív. Ha egyetlen papírt kéne megnézni, a Tesla mindent megmutat ebből a trendből. November elején 400 dollár volt ez a részvény, de februárra már 890 dollárra is felment, az infláció előszelére viszont azonnal jött egy érdemi kijózanodás, most 700 dollár az ár.
Ha jön a másnaposság, akkor minden, ami fújta a buborékot, vagyis a napelemcégek, az innovatív technológiák, az azonnal lejegyzett új kibocsátások, a tőkeáttétellel vásárlók, az online brókercégek más megvilágításba kerülnek.
A részvénypiacok ismert csoportosításával megint eljön a value papírok ideje. Egyszer majd biztosan nyernek a fintechek a bankok felett, de most még a „birodalom visszavág”, majd jobbak lesznek a megújuló energiacégek, mint a hagyományos mamutok, de előbb még egyet ünnepelnek az utóbbiak, vagyis a nagy klasszikusok.
Vagyis rövid távon feljöhet mindenki, akinek nem olyan rózsás a jövője, aki nem szuperinnovatív, de egyelőre még jobb a nyereségtermelő képessége.
A growth papírok, vagyis a nagy ígéretek, amelyek dinamikusak, hosszú távon meghódíthatják majd a világot, de még nem termelnek annyi profitot, kicsit nehezebb helyzetbe kerülnek, mert nem mindenki éli túl a hét szűk esztendőt. Mert most a magasabb infláció mellett a távoli hozamok túl távoliak lettek.
A buborékok nem bírják el az emelkedő inflációt, és főleg nem bírják el az emelkedő reálhozamot. Most egy ideig ott lesz jó világ, ahol nem volt akkora buborék, csodavárás, egy kis időre megint az európai bankok, a hagyományos energiacégek, az ingatlanosok és a nyersanyagcégek időszaka jöhet.
És a kötvénypiacon…
Az inflációs várakozás miatt az Egyesült Államokban az elmúlt két hónapban jelentősen felerősödtek a kamatemeléssel kapcsolatos várakozások is, amit a 10 éves amerikai állampapír-piaci hozam mintegy 40 százalékos emelkedéséhez vezetett.
Ennek ellenére a Fed még nem változtatott a kamatokon, és Jerome Powell, a Fed elnöke szerint akár 2023-ig is kivárhatnak a kamatemeléssel. Rotyis József, az SPB Befektetési Zrt. vezető privátbankára szerint azonban
.„A 2021-ben várható jelentős amerikai gazdasági fellendülés, és az azzal párhuzamosan megugró infláció miatt, a Fed kénytelen lesz előbbre hoznia kamatemelési ciklust, és akár már az idei év vége felé elindítani azt. Ez pedig jó befektetési lehetőségeket teremt a kötvénypiacokon, ahol a magasabb kockázatú, fix kamatozású amerikai vállalati kötvények akár 2 számjegyű hozamot is kínálhatnak idén.”
A tapasztalatok szerint eltérő módon reagálnak a várható kamatemelésre a különböző kockázatú kötvénycsoportok, a magasabb kockázatú vállalati kötvények eredményezték a legnagyobb árfolyamnyereséget – mondja Rotyis József.
2021-ben érdemes a magasabb kockázatú amerikai vállalati kötvényekre fókuszálni. A szakember konkrét sorozatokat is megnevez: a Ford 2030-ban lejáró, 9,3 százalékos kamatozású kötvényét, illetve az acélipari US Steel 2025-ben lejáró, 6,875 százalékos kamatozású papírját, ahol a várható konjunktúra is segítheti az ágazatot, a növekvő olajkereslet pedig a mexikói állami olajvállalat, a Pemex 2030-ban lejáró, 6,84 százalékos kamatozású dollárkötvényét, illetve a brazil állam többségi tulajdonában lévő Petrobras olajtársaság 2044-ben lejáró, 7,25 százalékos kamatozású dolláros papírját állíthatja be kedvezőbb instrumentumnak.
