Rég voltak ennyire alulértékeltek a magyar részvények, innen már nekünk áll a zászló

2021. március 14. – 23:41

frissítve

Rég voltak ennyire alulértékeltek a magyar részvények, innen már nekünk áll a zászló
Illustráció: Getty Images / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Rendkívül olcsó lett a magyar részvénypiac. Ez igaz a globális tőzsdékhez, de még a regionális versenytársainkhoz viszonyítva is. Amíg az infláció nem száll el, és a tőzsdékre sok pénz érkezik, addig van még tere a drágulásnak, és most végre pont a Budapesti Értéktőzsdén erősebb szektoroknak van több esélyük.

A hazai tőzsde az elmúlt egy évben nemzetközi összehasonlításban alulteljesítő volt, de immár annyira alulértékeltté vált, hogy eljöhet végre a mi időnk – vélik a hazai elemzők.

„Olyan időket élünk a nemzetközi tőzsdéken, amikor a jó hír az jó hír, de a rossz hír talán még jobb hír”

– mondja Kocsi János, az Amundi részvényportfólió-menedzsere, aki szerint a nagy optimizmusban mindennek örülnek a befektetők. A jó gazdasági híreknek azért, mert akkor bizonyítottnak vélik, hogy itt van a várva várt fellendülés. A rosszaknak pedig azért, mert ha kijön például egy gyengébb munkanélküliségi-adat, akkor abban lehet bízni, hogy a kormányok és a jegybankok újabb mentőcsomagokkal, likviditást növelő stimulusokkal sietnek a gazdaság segítségére.

A részvénypiac hozama

Elsőre úgy tűnhet, hogy már nagyon sokat emelkedtek a nemzetközi részvénypiacok, vagyis egyfajta lufifújás zajlik, buborékok alakulnak ki, például az amerikai technológiai cégek, a bitcoin vagy éppen a Tesla árazásában, de Kocsi János szerint ameddig ilyen alacsony a globális infláció, továbbra sincs alternatívája a részvényeknek.

Ennek bizonyítására hasonlítsuk össze a részvények és a kötvények egy-egy egyszerű mutatószámát! A részvények árazásának a legismertebb mércéje a P/E, vagyis az, hogy az árfolyam hányszorosa a megtermelt eredménynek. Ha a Magyar Telekom részvényei összesen 440 milliárd forintot érnek, a cég pedig éves szinten 44 milliárd forintos profitot termel, akkor a Magyar Telekom P/E mutatója 10.

A 10-es P/E 10 százalékos hozamnak fele l meg. Ha egy mogul a cég összes papírját megveszi 440 milliárd forintért, és ezzel évente kitermel 44 milliárd forintot, az 10 százalékos hozam. De még a 25-ös P/E is 4 százalékos hozamnak felel meg.

Ha így nézzük, akkor világít, hogy a részvények még mindig nem drágák, hiszen a jobb kötvényekkel ma csak 1-2 százalékot lehet keresni, sőt 18 ezer milliárd dollár tőke olyan kötvényekben fekszik, amelyeknek a hozama most éppen negatív.

A fő kérdés az infláció

Ha a részvények összehasonlítva még mindig nem drágák, akkor már csak két kérdésünk marad:

  • Meddig marad ez így?
  • És a sokféle papír között hol tart a hazai piac?

Ha továbbra is azt feltételezzük, hogy ilyen nagy pénzbőségben és ilyen alacsony globális infláció mellett a kötvényhozamok nem fognak hirtelen megemelkedni, akkor szinte úgy egyszerűsíthető le a kérdés, hogy van-e most inflációs nyomás, várható-e a nemzetközi pénzromlásban emelkedés.

Az inflációt soha nem lehet biztosan megjósolni, mert elég sok tényező alakítja, van, amelyik éppen emelné (most egyre több), de van bőven olyan is, ami az infláció ellen hat. Az Amundi, a Raiffeisen és az Equilor mostanában elemzést bemutató szakemberei szerint inflációs nyomás ugyan már van, de rövid távon nem fog elszállni a pénzromlás üteme.

Pró és kontra

Az infláció elsősorban azért nőhetne, mert a koronavírus alatt otthon „gubbasztottunk”, sok vásárlást elhalasztottunk. Ha az átoltottság emelkedése után rászabadulunk a boltokra, a kereslet emelheti az árakat, miként a pénznyomtatás is, a sok fiskális stimulus, az ingyen osztott pénz egy része is megjelenik fogyasztásként, az is az infláció mellett hat.

Viszont egy csomó tényező még mindig lassítja az árak emelkedését. A kilábalás például elhúzódhat. Ahogy öregednek a gazdag társadalmak, ugyanannyi ember, mint korábban (az idősebb társadalmak) már kevesebbet fogyasztanak. Ráadásul állandóan nő a termelés hatékonysága. Ha a vállalatok hatékonyabban állítanak elő termékeket a robotizáció és a technológiai fejlődés miatt, akkor úgy is növelhetik a profitjukat, hogy nem kell árat emelniük, elég nekik, hogy a költségeiket csökkentik.

De még az internet is az infláció ellen hat, hiszen nehezebb úgy árat emelni, hogy mindig ott van a fogyasztók számára az Amazon és a sok ár-összehasonlító oldal – ha valaki drágít, miközben a versenytársa nem, könnyen kieshet a fogyasztók kegyeiből.

De miért éppen Magyarország?

A részvények mellett szólnak tehát érvek, de a nagy globális kínálatból miért éppen a kicsi Magyarország futhatna be? A költői kérdésre többeknek is az a válaszuk, hogy leginkább azért, mert mi már nagyon olcsójánosok lettünk.

Az Amundi szakértője szerint a magyar részvénypiacon buborékról biztosan nem beszélhetünk. A kelet-közép-európai tőzsdék átlagosan harmadával olcsóbbak, mint a nyugatiak, és mi, magyarok, még érdemben a kelet-közép-európai átlag alatt is vagyunk – mondja Kocsi János.

Ha az említett P/E mutató átlagos értékeiből indulunk ki, a BUX-index részvényei történelmi, 40 százalékos diszkonttal forognak az európai tőzsdékhez képest.

Ráadásul Magyarországon továbbra is erős fiskális és monetáris stimulusok várhatók, a költségvetési vétó körüli kakaskodás elülte után az EU-s transzferek még egy jó darabig tovább segítik a gazdasági növekedést Magyarországon, és abban is bízhatunk, hogy a „nagy rotáció” idején éppen azon szektorok felé áramlik most a tőke, például bankok, energetikai cégek, távközlési vállalatok felé, amelyek meghatározzák a hazai parkettet.

Mi sokat panaszkodhatunk amiatt, hogy a magyar gazdasági élet mennyire átpolitizált, a mi tőzsdénken is vannak politikaközeli cégek, illetve a politika, a szabályozás sok további cég életét meghatározza, de valójában a regionális versenytársainkhoz, elsősorban Lengyelországhoz képest a tőzsdei cégekben még így is alacsonyabb az állami tulajdonrész.

A varsói parkett tele van nagy állami hátterű társaságokkal (PZU, Pekao, PKN, PGNiG).

A hazai éllovasok

Buró Szilárd, az Equilor Zrt. pénzügyi innovációs vezetője szerint

„20212022-ben a forint is már stabilabb maradhat, 365369-es szinten zárhatja ezeket az éveket”.

A hazai parketten a nagy cégek mind attraktívak, a négy blue chip közül az OTP a járvány miatt óvatos 2020-as év után akár dupla osztalékkal is kedveskedhet a részvényeseinek. A bank életében az lesz nagy kérdés, hogy milyen állapotban lesznek a hiteles ügyfelei a moratórium után.

A Magyar Telekom és a Mol 10-es P/E-i nagyon vonzó beszállási pontokat kínálnak. A távközlési Magyar Telekom stabil, megmaradt leányvállalata, az északmacedón cég jól teljesít, igaz, sok területen találkozik a társaság hazai és külföldi, ingyenes és fizetős kommunikációs szolgáltatókkal, mint kihívókkal.

Az egyre szerteágazóbb tevékenységű, február 24-én már a 25 éves tőzsdei jelenlétét ünneplő Mol lehet az egyik nagy nyertese a fellendülésnek. Igaz, az mindig kérdés lesz a következő években, hogy mennyire büntetik a hatóságok és a befektetők a fosszilis fókuszú cégeket. A társaság módosított stratégiájában mindenesetre már maga is jobban fókuszál a körforgásos gazdaságra.

Végül a Richter Gedeon is meglepően olcsó szektorához, a magas hozzáadott értéket termelő gyógyszeriparhoz képest, és a cégnek is van egy nagyon jó saját sztorija (Vrayla).

A rotációs elmélet

Utaltunk már arra, hogy a tőzsdéken emellett egy rotáció is zajlik éppen, a befektetők szektorokat váltanak. Néhányan már arra készülnek, hogy erősödhet az inflációs nyomás, és ez átrendezheti az erősorrendet a részvénypiacokon.

Azok a szektorok, amelyek a magasabb infláció idején teljesítenek jól, vagyis a bankok, a biztosítók, a nyersanyagcégek, az energetika, az építőipar, most népszerűbbek lehetnek, mellettük a nem alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások (különösen a turizmus, vendéglátás, légi közlekedés) nyerhetnek, ők nem annyira az inflációval, mint inkább a remélt fellendüléssel, nyitással.

Cserébe kijöhet a pénz az alacsony inflációt kedvelő ágazatokból, illetve onnan, ahol a fogyasztást a válság sem fogta meg, például élelmiszergyártók, alkohol-, dohánycégek, alapvető fogyasztási cikkek (vécépapír és társaik).

És nagyon nagy kérdés az a hipermodernitás, ami azért talán már tényleg túlértékelt lett, itt hét céget szokás emlegetni, amelyek talán a legjobban megtestesítik ezt a trendet (Amazon, Alphabet, Apple, Alibaba, Netflix, Facebook, Tesla). Ők most már mindenképpen kockázatosabbá váltak, mint a régi gazdaság cégei.

Lufik ugyanis időről időre kialakulnak a globális piacokon. Az elmúlt évtizedben volt ilyen az arannyal, a délkelet-ázsiai kistigrisekkel, a dotcom-cégekkel, az amerikai ingatlanokkal, általában a hitelekkel, most pedig a felsorolt disruptive (felforgató technológiát alkalmazó) cégek tűnnek a legdrágábbnak, igaz, azt talán korai lenne kijelenteni, hogy ők már túlárazottak, mert sokszor temettük már őket, mégis tovább drágultak.

Kipukkan-e?

A nagy kérdés az, hogy amennyiben már közeledik a piaci fellendülés vége, az mitől pukkan egy nagyot. A nagy válságok jellemzője, hogy előttük mindig zavartalanul drágul a piac, aztán hirtelen nagy robajjal összeomlik minden.

2020 után természetesen nem lehet kizárni egy nagy krízist, hiszen jó sok olyan társadalmi feszültség volt érezhető, amely a gazdasági életre is kisebb-nagyobb kihatással lehet (pandémia, Black Live Matters, GameStop és a reddites őrület, az amerikai elnökválasztás alatt tapasztalható konfliktusok, vagy éppen a technológiai cégek kongresszusi nyomasztása).

A sok tőzsdei forgalomba hozatal (IPO), a szárnyaló kriptodevizák, valamint az első ránézésre magasnak tűnő részvénypiaci árazás is mind-mind zavarokra utal.

De mégis ott vannak a nagy pozitívumok is, a remélt gazdasági kilábalás, az alacsony hozamkörnyezet, a likviditásbőség, illetve az a biztosíték, hogy a legkisebb áresésre azonnal előbukkanhatnak a mínuszos kötvényekben várakozó befektetők.

Minden tényezőt figyelembe véve, a hazai elemzők számára úgy tűnik, hogy jelenleg nincsen erős lufijelenség, nem indokolatlan az optimizmus, talán már kevésbé az egészségügyi hírek a legfontosabbak, hanem az infláció és a kamatok megemelkedése a fő kockázat.

Abban is lehet bízni, hogy a globális infláció szempontjából kulcspozícióban levő Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter tudja kezelni az inflációs veszélyt, korábbi FED-elnökként nagyon sokat foglalkozott ezzel.

Az nem kérdés, hogy a tőkepiacokon most is szólnak a trombiták, harsognak a harsonák, döngenek az üstdobok, de talán az még nem dőlt el, hogy a Titanic elkerülheti-e a jéghegyet, vagy előbb-utóbb biztosan zátonyra fut.