Lakásfelújítási roham: alig jönnek haza a magyar szakik

2021. március 20. – 13:00

Lakásfelújítási roham: alig jönnek haza a magyar szakik
Külső borítási munkálatok a Népligetben. Fotó: Róka László / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A lakásfelújítási támogatások miatt sokan úgy kalkulálnak, hogy vonzóbb lesz a jó szakembereknek a magyar építőipar. Biztosan sok munka vár rájuk, a keresetek is nőhetnek, vagyis az elérhető jövedelem már kevésbé fog elmaradni a nyugati szintektől. de vajon megindulnak-e haza a tömegek?

A hazai építőiparra, elsősorban a főváros környéki vállalkozókra rohammunka vár. Tavasztól elindulhatnak azok a felújítási munkák, amelyek a kormányzati segítségek (kedvezményes hitel, vissza nem térítendő, utólagos támogatás) miatt is új lendületet nyerhetnek.

A Telex.hu nemrég részletes cikkben foglalkozott a témával, akkor beszélgetőpartnereinket arról is kérdeztük, hogy mennyire alakulhat át az építőiparban a munkaerő összetétele. A felkészült, jó referenciákkal bíró, szerződni is képes szakemberekre biztosan sok feladat várna, de vajon hazajönnek-e a növekvő kereslet reményében azok, akik korábban elmentek?

Mivel vannak, akik szerint igen, de az egész piacra rálátással bíró szakemberek véleménye szerint nem ezrekről, csak százakról van szó, ma még ez a hatás nem kiemelten fontos. De felgyorsulhat.

A magyar építőipari piacról ugyanis az elmúlt években tízezerszámra mentek el a jó építőipari szakemberek, szakszerelők, burkolók, fizikai munkások, de mérnökök is. A „mieink” főleg nagyobb építkezésekre és elsősorban osztrák, illetve német munkákra vállalkoztak szívesen. Ennek az európai piacnak megvan a maga rétegződése, az olasz, spanyol, francia piacon sokkal több a román, Nagy-Britanniában pedig a lengyel építőipari szakember a jellemző, de ha keletre is elindulunk, Oroszországban sok az ukrán és a moldáv munkaerő..

Nálunk is vannak ukránok, moldávok

Természetesen mi, magyarok is vendégmunkásokkal dolgoztattunk, de velük is inkább csak a nagy építkezéseken, magyar irányítók mellett és fizikai munkák során lehetett találkozni, a lakossági piacon nem volt jellemző a külföldi. Hiszen ők nem beszélnek magyarul, önállóan nem vállalkoznak, a lakosság is jobban idegenkedik tőlük.

E szegmensben legfeljebb a magyar anyanyelvű erdélyi, kárpátaljai, vajdasági munkaerő jelent meg, az ukrán anyanyelvű ukrán, a moldáv, a szerb, sőt legújabban a mongol, vagy a bangladeshi munkás inkább csak a nagy építkezéseken jelent segítséget.

Ahogy egy építőipari fővállalkozó meséli, valójában ez egy kényszermegoldás és mindenkivel van baj, igaz, más a gond,

„az ukrán bírja a munkát, képzett, de sokszor iszik, a munkásszálláson verekedések vannak, botrányok a környezettel. A mongolok elszigeteltek, csendesek, viszont a legelemibb gépkezelésben sem lehet rájuk számítani, nincs ilyen tapasztalatuk, súlyosak a nyelvi problémák. A hazai munkaerő pedig végképp kimerült. a félkontár tartalék kiszámíthatatlan, megbízhatatlan. Előfordult, hogy jöttek fel Szolnok környékéről az emberek, de a brigád vezetője a vonaton letelefonált egy kicsit jobb munkát, és a csapat nem jelent meg a megbeszélt helyen és időben.”

Itthon vagyunk, itthon vagyunk!

A covid elején, tavaly márciusban azonban nagyon sokan hazajöttek, és emiatt akár arra is gondolhatnánk, hogy amennyiben ennyi munka lesz Magyarországon, ha a szakik már meg tudnak keresni 800 ezer – egymillió forintot is itthon, akkor nem mennek majd vissza Németországba. A külföldi munka ugyanis nem fenékig tejfel. A havi keresetek ugyan bőven 4000 euró (1,4 millió forint) felett vannak, de több a költség, hiányzik a család, a barátok, az otthoni környezet, a kocsmai társaság, a magyar tévéműsor.

„Ülni egy konténervárosban, vagy egy vacak munkásszállón, inni a közértben vett dobozos sört, csak azért, hogy több legyen a megtakarítás, az élet egy szakaszában értelmes áldozat lehet. Ám megalázott vendégmunkásként, távol az asszonytól, a gyerekektől ezt évekig csinálni csak akkor éri meg, ha kell a pénz valami nagy célra, a hitel visszafizetésére, az első lakásra, a gyerek jobb iskolájára, hogy neki már jobb élete legyen, de ez nem lehet hosszabb távon vállalható állapot, főleg nem életcél.”

– mondja egy forrásunk.

Az építőipari szakember szerint abban lehet bízni, hogy sokan nem fognak visszamenni, megtalálják itthon az anyagi számításaikat, örülnek, hogy itthon vannak, és ezzel Magyarország is nyer majd. Lehet mondani, hogy a munkaerőnk értékesítése egy fontos exportcikk volt, éljenek a hazautalások, de ha többen dolgoznak a saját hazájukban, az esetünkben azt jelenti, hogy javul majd a hazai építőipari munkaerő kultúrája, minősége, családok maradhatnak együtt.

Már újra dolgozhatnak

Más szakemberek szerint azonban ez a hazatérés egyelőre nem tömeges jelenség. A covid első hullámában valóban sokan hazajöttek és tőlünk is sokan hazamentek a saját hazájukba, de a 2020. nyári időszakban, amikor részlegesen újraindult az élet, a legtöbben felvették újra a munkát.

Mindenki azt tapasztalta, hogy a kormányzatok a nagyobb munkák folytatását lehetővé tették. És valóban, ma már nem állnak a gyártósorok, nincsenek lezárva az építkezések, inkább csak a szolgáltatásoknál érezhetők a lezárások. A magyar szakik ezért a jelen időszakban is külföldön vannak, dolgoznak, csak legfeljebb kevesebbet járnak haza a családhoz.

Különösen a magyar lakossági piacon bevethető mestereknél maradt fenn így a hiányjelenség, mert a mikrovállalkozások és az önfoglalkoztatók egyáltalán nem mobilisak, hiába vannak vidéken szabad kapacitások, a fővárosban meg hiányjelenségek, nem lehet kiegyenlíteni a piacot.

A hatás fent is érezhető lesz

Az építőiparban tehát hamarosan hiány lehet és minden drágulni fog. Ezt majd nemcsak a felújításokba belevágó családok, de a „nagyok” is megérzik, nekik nem annyira lesz több munkájuk, hiszen nem a Market Építő, a KÉSZ, a West Hungária Bau, az Épkar, a ZÁÉV, a FEJÉR-B.Á.L, vagy a Bayer Construct fog lakásokat felújítani, de a munkaerő nekik is drágább lesz.

Ma Magyarországon kormányzat nélkül nincs igazán magasépítőipar (mély mégúgyse, de ez a cikk most nem az útépítőkről szól). A fent felsorolt cégek közül

  • van, aki tényleg jó, sokat is dolgozik az államnak, de nélküle is megélne,
  • akad, aki gyenge, de csókosként így is állandó bérlete van az állami munkákon,
  • más pedig éppen kiesik a pikszisből, kevesebbet is dolgozik az államnak, de abban bízik, hogy majd az MNB növekedési kötvényprogramjába befér, ami segít a gondjain.

Az állami rendszertől független nagy cég viszont nincs. Amikor sok az állami megrendelés, a kiválasztott építőipari kör is maga alá szippantja a kicsiket.

A szakembernek mindegy

Burkolóból, kőművesből, mázolóból az országban van egy adott mennyiség, nekik nagyjából mindegy, hogy éppen az államnak dolgoznak egy sportcsarnokban, vagy egy családi házat kell felújítaniuk.

A jól bejáratott, állandó kapcsolatokat, ahol a rendszeres nagy vevő még fizet is, szeretik a brigádok, de amúgy a magyar lakosság még mindig sokkal jobb megbízó, mint azok az ideiglenesen csókos nagy cégek, amelyek dömpingárakkal nyernek megbízásokat, de egyre rémesebb anyagi helyzetüket csak piramisjátékkal, az új megrendelésekből és a saját alvállalkozóik ki nem fizetéséből próbálják rendezni.

Ők idővel bedőlnek, de a cégvezetők nem cserélik le hatalmas terepjáróikat (biztosan kell ilyen az építkezésekre), és ha esetleg a cégvezetéstől el is tiltják őket, egy másik társaság informális vezetőjeként ott maradnak a piacon. A sok szerencsétlen kétkezi munkás, a 8 fős brigádok pedig örülnek a megtisztelő feladatnak, és elhiszik, hogy őket nem fogják kisemmizni, de aztán mégis beleesnek ebbe a hibába.

Tartalék alig akad

A munkaerőpiacon igazán tartalék már nincsen. Szerencsére vége annak az időnek, hogy egy „Pityu” nevű ember reggelente kiállt a Széll Kálmán (akkor még Moszkva) téri „rabszolgapiacra” és a szerencsétlen, félhajléktalan napszámosokból leválogatott 5-öt ide, 10-et oda.

A koronavírus miatt azért most sokan újragondolják az életüket, a pincér, a szakács, a jógatanár lehet, hogy elmegy egy-két hónapra egy kőműves mellé. Akinek bezárták a kávézóját, mert a jóindulatú szomszéd feljelentette, hogy nem volt maszkban a személyzet egyik tagja, amikor nem volt bent vendég, az most hasznossá teszi magát és elmegy egy hónapra pakolni az építőiparba. Az építőipar annyira tele van munkával, hogy a szakképzetlen, de intelligens és jó munkamorálú emberekre óriási szükség van.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!