Korábban inkább széthúztak az érintettek (különböző tulajdonosok és hatóságok) érdekei, ezért akadozott a Citadellához vezető sikló projektje. Most az tűnik a legnagyobb kockázatnak, hogy a magánbefektetők mellett a főváros, de a kormány is maga szeretne fejleszteni a Gellérthegyen.
A 2019-es önkormányzati választás új helyzetet teremtett a fővárosban. Budapest és a kormány viszonya még Tarlós István jobboldali polgármester idején sem volt zökkenőmentes, de amióta ellenzéki összefogással Karácsony Gergely lett a főpolgármester, vagyis az országot és a fővárost ellentétes politikai oldal képviselői vezetik, a feszültségek fokozódtak, a tónus is eldurvult.
A fideszes politikusok előszeretettel és visszatérően „alkalmatlanozzák” Karácsonyt, ráadásul Budapest, akárcsak más települések önkormányzatai is nagymértékben kiszáradnak pénzügyileg, elsősorban az ingyenes parkolás és az iparűzési adó megnyirbálása miatt.
Eközben óhatatlanul vannak olyan ügyek és projektek, amelyekben mégis együtt kellene működniük a feleknek. A kormány például felkarolta a Gellérthegy, a Citadella és a Gellérthegyi Sikló fejlesztésének ügyét, forrásokat is rendelt előbbiek fejlesztésére, viszont utóbbi 25 százalékban a főváros (nevezetesen a BKK) tulajdonában áll.
Amennyiben a beruházónak sikerül megújítani a vonatkozó építési engedélyeket, akkor hosszú vajúdás után megindulhatna az építkezés, de benne van a pakliban, hogy a politikailag motivált felek valamin megint összeakadnak, folytatódik az időhúzás. Úgy tudjuk az ezzel kapcsolatos végső engedélyeztetés már folyamatban van.
Lehetne közös cél
Nem nagyon lehet elképzelni rosszabb szimbólumát a politika tehetetlenségének, a problémamegoldás reménytelenségének, mint a másfél éve befejezetlen torzóként, kihasználatlan lehetőségként aposztrofálható Rác-projektek (szálloda, fürdő, gellérthegyi sikló).
A sikló annyiban kedvezőbb, mint a másik kettő, hogy mivel az még nem épült meg, a fővárosiak nem látják a marakodásból ránk maradt kihasználatlan torzókat.
A kötöttpályás jármű megépítése körül vannak mindenféle elköteleződések, szándékok, még szerződések is, de valódi együttműködési akarat is kellene, mert anélkül az ellenérdekelt fél mindig keresztbe tud feküdni.
Az elmúlt hónapokban, elsősorban Karácsony Gergely főpolgármester és Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapestért és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára találkoztak olykor. Az ilyen egyeztetések logikája vélhetően valami olyan politikai játék volt, amely a 2022-es választásoktól sem független. Úgy kell elképzelni, hogy a felek forrásokat rendelnek projektekhez, ügyeket állítanak párba, akár még el is cserélnek egymással, „ezt te csinálod, azt én, ennek a fejlesztésnek enyém a dicsősége, az maradhat nálad”.
A kormány tehát szeretné megmutatni, hogy milyen szép Gellérthegyet tud létrehozni, a főváros meg inkább úgy gondolkodik, hogy amennyiben átad egy lapot a kormánynak, akkor kér is egyet, ott van a Lánchíd ügye, vagy a szükséges járműcserék.
Kié a sikló?
Ami a sikló helyzetét illeti, egy vonatkozó kormányrendelet 2021. november végéig adott arra időt, hogy a kormány felelőse és a főpolgármester döntsön az előbb említett beruházásokról. A háttérben zajlanak is tárgyalások, amit a főváros nagyjából úgy él meg, hogy legalább tisztábban látja, hogy a kormány mit szeretne megkaparintani. A kormány logikája pedig azt próbálja mélyen bevésni a választók agyába, hogy nekem kell házon belül lenni, hogy én majd a forrásaimmal és a nagyobb határozottságommal, a jobb hatékonyságommal valósítani meg azt, ami a teszetosza városvezetésnél elakadna, döcögne.
A legnehezebb helyzetben a projekt magánbefektetői vannak, ők ugyanis igyekeznek teljesen apolitikusak lenni, egyrészt talán azért, mert valóban nem kötődnek a politikához, másrészt meg azért, mert nem lehet könnyű úgy valamilyen pozíciót felvenni, hogy nem lehet tudni, hogy két hónap múlva inkább a fővárossal, vagy inkább a kormányzattal kell majd jóban lenni.
A cég
A konkrét projektcég, vagyis a Gellérthegyi Sikló (GS) Kft. ügyvezetője Walton Imre építész, a projektet talán műszakilag legjobban átlátó szakember.
A cégben 25 százaléka van a BKK-nak és 75 százaléka a Sikló-Beruházó nevű magántársaságnak, utóbbi céget Bató Csaba pénzügyi szakember (korábban többek közt Erste, Déli Áramlat, MFB Invest) vezeti. A magánoldalon a három végső tulajdonos magánszemély különböző cégeken keresztül:
1. Kreinbacher József építőipari vállalkozó, pezsgőgyáros,
2. Bató Csaba az említett ügyvezető,
3. Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok kajakozó.
Az ő szerepük eltérő. Kreinbacher József, mint a 24.hu portréjából kiderül, eddig elsősorban a Metál Hungária Holding Zrt. nevű építőipari cégéről, a somlói boráról és tradicionális pezsgőkészítéséről, illetve prémium italok importálásáról lehetett ismert. A Vas megyei szakember cége szinte megkerülhetetlen a gyártócsarnokok, raktárak, áruházláncok és más ipari épületek tetőinek és homlokzatainak megépítésében. Ebből az is következhetne, hogy ő inkább az építési tudását hozza, de mégis úgy tűnik, hogy ő a projekt vízionáriusa, neki vannak a legnagyobb szabású álmai.
A Gellérthegy oldalába egy nemzetközileg is egyedülálló siklót szeretne építeni, ahol a jármű pályája nemcsak a kilátás révén jelent élményt, hanem a zárt (alagútban haladó) szakasz is potenciális lehetőségeket rejt a virtuális- és digitális technológiák alkalmazása révén. Az elképzelések szerint, ha a projekt bizonyos mérföldköveket elér, akkor Kreinbacher növelheti a részesedését, és a szakember annyit a Telex-szel is megosztott, hogy a siklón kívül is több élményprojektet is tervez Budapestre.
Bató Csaba, az ügyvezető inkább a földhöz ragadt megvalósító, most ő tolja előre a sok egyeztetést, engedélyeztetést, ő leginkább abban érdekelt, hogy elérje azokat a bizonyos mérföldköveket és Kreinbacher felé kiszálljon. Az ő legnagyobb érdeme, hogy elérte, hogy ma már a főváros és a kormány csörtézik a projektért és nem mindenféle egyéb (akár elég zavaros hazai, vagy külföldi) tulajdonos.
Végül a kajakozó Horváth Gábor inkább csak benne ragadt a projektben, ő a korábbi tulajdonosokhoz kötődik, alighanem ő is kiszállhat lassan.
Ilyenkor turizmus?
Az idegenforgalmi projektek aktuális nehézsége, hogy miközben másfél éve még sorban álltak a finanszírozó bankok az ilyenekért, most mindenki nehezen fogad be idegenforgalmi elképzeléseket.
Korábban hemzsegtek a turisztikai támogatások, a szálloda-felújítási programok, de a Covid ezeket lelőtte.
Igaz, ahogy az egyik beszélgetőpartnerünk mondja, a sikló olyan, mint egy kettős (katonai és civil) felhasználású jármű, ami háborúban remek a nehéz terepen, de menő lehet egy kertvárosi házaspárnak is.
A sikló is megcélozhat turistákat is, de helyieket is. Ha ugyanis az átoltottság után visszatérhetnek a turisták, adja magát a látogatókör, ha pedig nem, akkor a városba szorult budapestiek kikapcsolódási igényeit szolgálhatja egy ilyen jármű.
A finanszírozás mindenesetre még nyitott, amíg az engedély hatályossága ügyében folyó eljárás nem zárul le és ameddig nem készült el a projekt végső és már árazott költségvetése, addig nehéz külső finanszírozást szervezni, de akár a főváros, akár a kormány lesz végül a hajtómotor, a más szektorokban már bizonyított magánbefektetőkkel alighanem nem lesz akadály hitelt szerezni.
Sikerülhetne!
A projekt ismerői korábban azt mondták, hogy ha egyszer meglenne a zöld lámpa, akár 12-13 hónap alatt gond nélkül elkészülhetne az említett szállodatorzótól az Orom utcáig alagútban közlekedő, majd a felszínre kiérkezve egészen a Citadelláig felszaladó kötött pályás jármű.
A 300 méteres pályán 40 férőhelyes kabinok közlekednének, a sikló útja 2 percet venne igénybe
Az biztos, hogy az egykori kiváló szórakozóhelyet, a Ráckertet beszántó, máig kihasználatlanul rohadó Rác Hotel az önsorsrontó marakodás legszomorúbb fővárosi jelképe. Ha egyszer a társprojekt, vagyis a Gellérthegyi Sikló megépülne, az kicsit mentene az összképen, kiválthatna buszforgalmat, a nem kellően kihasznált Citadellát, ahonnan pedig a legcsodálatosabb a fővárosi panoráma (messze veri a Budai Várat) jobban beemelné a fővárosi látnivalók közé.
