Csehország fejlettebb és gazdagabb, mint Magyarország. Ám még ez a különbség sem indokolja azt, hogy a csehek nemzetköziségben, digitalizációban, e-kereskedelemben több lépéssel is előttünk járnak. Mi ennek az oka? Miért a cseh webkereskedők foglalják el a magyar piacot, és miért nem fordítva?
Kezdjünk pár elgondolkodtató összehasonlító adattal a magyar és a cseh gazdaságról!
- A magyar kiskereskedelemben 5 százalék az e-kereskedelem aránya, ugyanez az adat a cseh gazdaságban 13 százalék.
- A magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) közül csak minden nyolcadik értékesít a neten, a cseheknél viszont minden negyedik.
- A 25 és 34 év közötti magyarok 40 százaléka nem beszél semmilyen idegen nyelvet, a cseheknél ez az arány mindössze 8 százalék.
- A két ország ugyanakkora, mégis a legvagyonosabb cseh üzletemberek sokkal gazdagabbak, mint a magyarok, és az üzleti portfóliójuk érdemben globálisabb, mint az inkább itthon vállalkozó magyaroké.
Figyelemfelkeltő, és annyiban szándékosan „sarkított” adatok, hogy a V4 államok közül ilyen lemaradást tényleg csak a csehekkel szemben szenvedünk el. A fenti kérdésekben a szlovák és a lengyel adatok is jobbak valamivel a mi mutatóinknál, de közelebb vannak a magyar értékhez, mint a cseh számokhoz.
Legfrissebb híreinkért kattintson ide>>>
Az első három adat a McKinsey amerikai tanácsadócég „Repülőrajt” című méretes tanulmányából származik, ami ugyan egyáltalán nem erre az összehasonlításra fókuszál, hanem a magyar gazdaság covid utáni kilábalási esélyeiről szól, de a táblázatokból kiolvasható magyar – cseh szembeállítás is nagyon érdekes.
Hétköznapi észlelés
A cseh internetes kereskedők tényleg nagyon sikeresek. Elég, ha a hétköznapi tapasztalatainkra utalunk. Nemrég a feleségem egy magyar nyelvű ruházati honlapról rendelt nekem kabátot, két nap alatt megékezett a kabát, a feleségem annyiban jóindulatú volt, hogy L-es méretben rendelt, kiderült, hogy XL-es kellett volna. Felhívtuk az ügyfélszolgálatot, mondták, hogy küldenek futárt, aki elviszi és küldenek futárt, aki hozza az újat. Felajánlottuk, hogy ha az gyorsítja a folyamatot, szívesen lebonyolítjuk a cserét a raktárnál. Mondták, hogy semmi akadálya, csak ugorjunk akkor ki Prágába, ebből tudtuk meg, hogy egy cseh raktárból kapjuk az árut.
De szintén cseh a magyar piacon is megjelent élelmiszer-kereskedő, a kifli.hu. Csehországban az azonos jelentésű rohlik.cz tavaly 140 millió dolláros forgalmat csinált. Állítólag nálunk is több ezer kiszállítást végeznek már naponta, egyre növelik a munkavállalóik számát és a felhasznált raktárterületek méretét.
A regionális online kozmetikum-értékesítés vezető szereplője , a Notino-csoport is cseh, ahogy az elektronikai cikkekre fókuszáló czc.cz is, amely hazájában nagyobb forgalmat csinál, mint az említett rohlik.cz, igaz itthon ez a portál nem ismert.
Havas András, a McKinsey partnere szerint a csehek a piac mindkét oldalán, vagyis a kereslet (igények) és a kínálat (az elérhető opciók) felől vizsgálva is előttünk járnak.
Erősebb a cseh kínálat
Ha a kínálat felől indulunk, fontos kérdés, hogy mennyire fejlettek digitálisan egy adott piacon az egyes vállalatok. Az Euromonitor független kutatóintézet felmérése szerint a cseh vállalatok digitális technológiák integráltsága jóval magasabb, mint a magyar cégeké. Az említett tanulmány említi például azt az adatok, hogy a magyar cégek 14 százalékban dolgoznak fejlett vállalat-irányítási rendszerrel (ERP), Csehországban 28 százalék.
Csehországban valamiért sokkal modernebb a teljes kereskedelem szerkezete. Mi éppen ismét hadat üzenünk az elharapózó multiknak, legutóbb például a Lidlnek és az Aldinak. Bár ki tudja, lehet, hogy ezek a szlogenek csak a költségvetési vétóról szóló vitában voltak kommunikációs üzenetek Németországnak, amelynek uniós elnöksége miatt is kulcsszerepe volt a helyzet rendezésében. Valójában a hazai kiskereskedelemben még mindig sokkal hagyományosabb a szerkezet, és szép dolog a magyar lánc támogatása, de ha visszaküldenek a pénztártól, hogy üssem be a kódot a két zsemlémhez, akkor elég könnyen olvad a protekcionizmusom.
A kínálat természetesen változik is, hiszen az elmúlt időszakban, a vírus idején sok vállalat rákényszerült arra, hogy nyisson, hiszen elég ha arra gondolunk, hogy a vendéglátóipar csak úgy tudott bevételt generálni, ha megoldotta a házhoz szállítást, az online rendelésfelvételt.
De a kereslet is nálunk gyengébb
Ami pedig az ügyféligényeket illeti, ebben is lehet némi különbséget tapasztalni. Magyarországon a lakosság 40, Csehországban 58 százaléka vásárol rendszeresen a neten, főleg az idősebb generáció körében nagy a különbség a csehek javára.
Igaz az elmúlt hónapok itt is hozhattak változást, a járványtól joggal tartó, de vásárolni, vagy az unokákkal kapcsolatot ápoló generációban nagyon gyorsan fejlődött a videóchat az internet banking, vagy a webshopok használata.
Mégis, még akkor is nagy a felhasználók számában a különbség, ha a kínálat nagyjából azonos. Például a magyar bankok, a cseh bankokhoz hasonlóan fejlett netes pénzügyi szolgáltatásokat használnak, de Magyarországon csak a lakosság 54 százaléka vesz igénybe elektronikus banki szolgáltatásokat, Csehországban 72 százalék.
Még a milliárdosok is nemzetközibbek
A vállalati szférában még sok adat jelzi azt, hogy a cseh gazdaság jobban össze van kötve a globális trendekkel. A magyar kkv-k közül külföldre például csak a cégek 5 százaléka értékesít, a cseheknél 12 százalék. A bevezetőben említettük az idegen nyelvet beszélők arányának nagy különbségét is.
De érdemes megnézni a leggazdagabb csehek és a leggazdagabb magyarok nemzetköziségének az összehasonlítását is. Az első, ami szembetűnő, hogy a csehek egyrészt érdemben vagyonosabbak, és mintha bátrabban mennének külföldre is üzleti elképzeléseikkel.
A leggazdagabb cseh, Petr Kellner 15 milliárd dolláros vagyonának nagy része már külföldi érdekeltségekben fekszik. Ezt mi például a távközlési birodalma (itthon a Telenor az övé) és informatikai befektetései (Barion) révén tudjuk, de a lakossági hitelezéssel foglalkozó Home Credit is az Egyesült Államokban, Kínában és Indonéziában is szolgáltat.
A többiek is globálisak
A Kellnert követő milliárdosok is nemzetközi figurák.
Zdenek Bakala, a Genfben élő dollármilliárdos az egész világon rendelkezik cégekkel a legkülönfélébb iparágakban.
Radovan Vitek ingatlanbefektető (CPI) már szintén elhagyta Csehországot, cégei mellett ő maga is Nagy-Britanniában él, Ringo Starrtól vett egy uradalmat és négy gyermekét kint taníttatja.
Karel Komárek (KKCG-csoport), a 4 milliárd dolláros vagyont felhalmozó „lottókirály” 18 országban működtet online szerencsejáték-portálokat.
Andrej Babis most éppen miniszterelnök, de amúgy neki is nemzetközi agrár-, és műtrágya cégbirodalma van.
Daniel Kretinsky EPH nevű energetikai csoportja magyar, cseh, szlovák és német érdekeltségekkel bír.
Végül Eduard Kučera és Pavel Baudis a teljesen globális Avast vírusirtó céget birtokolják.
A mieink
Érdemes megfigyelni, hogy a magyar top-milliárdosok is hamar kinövik Magyarországot, de személyes vagyonuk kevésbé tartalmaz sikeres külföldi cégeket. A top-csapatból talán egyedül Gattyán György üzlete kivétel, mert az tényleg teljesen globális.
Csányi Sándor esetében azért csalóka a kép, mert a Csányi vezette OTP egyre nemzetközibb és a bankár maga is visz nemzetközi fociposztokat (UEFA, FIFA), de a Csányi magánvagyonát megtestesítő cégek (például élelmiszeripari csoportja) eléggé belföldiek.
Ugyanez igaz Mészáros Lőrinc, Szíjj László, vagy a napokban őrizetbe vett Bige László cégeire is, természetesen az eszéki focicsapatot, vagy egy adriai jachtot nem gondoljuk üzleti értelemben nemzetköziségnek.
Miért ez a különbözőség?
Az okokról röviden és hosszan is lehet elemzéseket készíteni. Megtette ezt például Orbán Krisztián (Oriens), aki mindkét országban működtetett irodát, és már több előadásában is igyekezett megfejteni a különbséget, például itt.
Részben az ő gondolatait is felhasználva álljon itt néhány pont.
A két nagyjából azonos méretű és népességű országnak (Csehország kicsit kisebb, de kicsit több lakosa van) más volt a történelme, Csehország régóta egy erősebben német kötődésű, iparosodott ország volt, mi inkább amolyan agrárvidék.
A rendszerváltást mégis mi kezdtük nyugatiasabb, vidámabb, nemzetközibb helyként. Az elavult tudással rendelkező kommunista elit azonban Csehországban nem tudta olyan ügyesen átmenteni magát, mint a mi egykori kontraszelektált vállalat-vezetőink. Csehországban a lusztráció kizárta a kommunista vezetőket és az ügynököket az új társadalom vezetéséből. Itthon az idegen nyelvet nem beszélő, idősebb vállalatvezetők maradtak a gazdaság frontvonalában, a cseheknél „ügyeskedő”, seftes, de fiatal, harapós, sikerre éhes emberek.
A kuponos privatizáció (amiből például Kellner meggazdagodott) is kifejezetten olyan figurákat segített érvényesülni, akik a modern piacgazdasági fogalmak és körülmények között (befektetési alapok, tőzsdei cégek menedzselésében) jól eligazodtak. A cseheknél így kialakulhatott egy igazi hazai nagytőkés réteg, nálunk eléggé kettészakadt a gazdaság a multik és a magyar vállalkozók törésvonala mentén.
A cseh államigazgatás, bürokrácia kevésbé politikailag elkötelezett, jobb minőségű, szabadabb. A mindenkori cseh politikai topvezetés amúgy egyáltalán nem jó minőségű, tele van kínos botránnyal, de mintha nem telepedne úgy rá a gazdaságra ez a kín. A cseh társadalom például egyáltalán nem tolerálta Babis uniós támogatásos ügyét.
Csehországban a legtehetségesebb fiatalok előtt mindvégig járható út maradt a gazdasági érvényesülés, a kiszámíthatóbb környezetben a gazdaság volt a legjobb jövedelemszerzési lehetőség, a magyaroknál a politikai bizalomkeresés, járadékvadászat lett a gyors gazdagodás útja.
