Rekordmagas a bruttó államadósság, igaz, ennyi pénzünk sem szokott lenni

Egyetlen, igaz, a járvány miatt valóban rendkívüli év alatt 65,4 százalékról 81,2 százalékra nőtt Magyarország GDP-arányos bruttó államadóssága. Az érték negyedszázada nem volt ilyen magas. Elsőre semmiképpen sem örömhír, sajnos másodikra sem. Ha részleteiben is elemezzük az államadósság alakulását, akkor vannak az értéket tovább súlyosbító körülmények, de vannak azt érdemben enyhítő tényezők is.

Kezdjük a konkrét okokkal: maga a 81,2 százalékos adósságszint, az előzmények ismeretében, az év végéhez közeledve már nem volt meglepetés – véli Németh Dávid, a K&H vezető elemzője. Melyek voltak a fő indikátorok?

1. Kezdjük a számlálóval, vagyis az adóssággal: a 2020-as járványévben 9 százalékos lett az államháztartási hiány, amit finanszírozni kell.
   
2. A költségvetés kiadási oldalán főleg a gazdaságvédelmi intézkedések (mentőcsomagok), illetve az egyszeri egészségügyi beszerzések (lélegeztetőgépek, maszkok, tesztek) finanszírozása volt speciális tétel. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) ebben a részletes prezentációjában úgy számolt, hogy 2020-ban a GDP 23 százalékára rúgtak a pandémiával összefüggő csomagok. Itt biztosan felvethetők mérési, összevetési kérdések, de a számsor alapján az EU-ban ennél csak Németország költött GDP-arányosan többet a védekezésre.
   
3. A költségvetés bevételi oldalát is sújtotta a járvány, hiszen nagyon sok állami bevétel is elmaradt vagy megcsappant. Gondoljunk csak bele, hogy például az idegenforgalmi ágazatban mennyi társasági adó, áfa vagy éppen szja maradt el, az üres pesti éjszakában az alkoholos termékek jövedéki adója is pangott.
   
4. Ráadásul a hitelek egy részéből tartalékokat is halmoztunk fel. A kincstári egységes számlán (KESZ), vagyis az állam „folyószámláján” a megszokott 900-1100 milliárd forint helyett 2700 milliárd forintra nőtt az egyenleg.
   
5. És végül a nevezőről, vagyis a GDP-ről: a GDP-arányos adósságról beszélünk, a 6,4 százalékos gazdasági visszaesés is rontotta az adósságszámot. Hétköznapi példával: ha ötmillió forint az éves jövedelmünk, akkor a négymillió forintos adósságunk 80 százalékos eladósodottság az éves keresetünkhöz képest, de ha a bevételünk négymillióra olvad, akkor ugyanaz az adósság már 100 százalékos szintnek felel meg. (Ne felejtsük, hogy a korábbi években pedig éppen a magas növekedés is segített a magyar adósságot kinőni.)

A számok nyelvén

Ez tehát a diagnózis, egy részletesebb értékelésnek lényegi eleme lenne természetesen az is, hogy érdemes volt-e így eladósodni. Mi azonban most inkább pénzügyileg, nem tartalmilag elemezzük a magyar államadósság növekedését és helyzetét.

Annyi azért rögzíthető, hogy az emberéletek védelme, a munkahelyek megőrzése, a gazdaság értelmes kapacitásainak fenntartása biztosan fontos cél. A helyzet kezelésébe egy rendkívüli időszakban még az is belefér, ha a nagy rémület miatt olykor kapkodva, túlárazottan is vettünk például egészségügyi eszközöket.

Az pedig majd egy későbbi értékelés része lehet, hogy az eladósodás és a gazdaságvédelem mennyire szolgálta jól a célokat, és mennyire használták ki egyesek a rendkívüli helyzetet nemtelen egyéni gazdagodásra, vagy mennyire ömlött újra a pénz a politikai alapon kiválasztott, üzletileg viszont erősen kontraszelektált üzleti kör értelmetlen támogatására, hiszen ha működésképtelen lélegeztetőgépek vagy életképtelen cégek támogatása növelték az adósságunkat, az biztosan káros.

A pénz egy része megvan

A részletesebb elemzést kezdjük egy viszonylagos pozitívummal, bevezető felsorolásunk 4. pontjával. Érdemes hangsúlyozni, hogy most a bruttónak van jelentősége. Vagyis 2020-ban részben a kedvező nemzetközi hozamkörnyezet miatt, részben óvatosságból, de Magyarország kifejezetten sok hitelt vett fel, újra intenzívebben kilépett a devizakötvénypiacra is, és ezzel a 2021-es finanszírozási feladatokat is részben előre megoldotta.

Ennek főleg az volt az oka, hogy a kormány a 2008–2009-es tapasztalatokból okult, akkor ugyanis komoly gondot okozott, hogy „kiszáradt” a nemzetközi hitelpiac. Hangulatilag is más volt a helyzet, illetve tanult a világ a hibáiból. Akkor a válság felelősei a bankok voltak, az államok nem akarták pénzzel kitömni őket, de éppen ezzel tovább is mélyült a válság, több szektorra is átterjedt. Most, amikor senki nem okolható a járványért, könnyebb támogatni a vállalatokat, a magánszemélyeket, még akár a bankokat is.

Ezért most szinte minden kormány és jegybank abban látja a gyógyszert, hogy támogassunk, élénkítsünk, induljunk újra. Vagyis a kiszáradást elkerülendő, Magyarország úgy vett most fel hiteleket, hogy a pénz egy része megvan.

Ha almát hasonlítanánk össze almával, akkor a 81,2 százalékos év végi adósságadat 77,5-78 százalékra csökkenthető, mert a 2019 év végi szinthez képest 2020 végén a magyar államnak a GDP 3,5-4 százalékát kitevő összeggel nőtt a likviditási tartaléka.

Vegyünk megint egy hétköznapi példát. Az év elején 10 ezer forinttal tartoztunk a szomszédnak, és csak egy kétezres van a zsebünkben, majd az év végén már 20 ezer forinttal tartozunk, de már 8 ezer forint van a zsebünkben. A két időpont között rosszabb lett ugyan az eladósodottságunk, de nem 10 ezer forinttal (amennyivel több a „bruttó” tartozásunk), hanem csak „nettó” 4 ezer forinttal, mert a kölcsönből 6 ezer forint még megvan.

Ez játéktér is

Ha egy pillanatra a 2021-es év kilátásaira ugrunk, akkor ez a puffer segít majd nekünk. Vagyis 2021-ben, ha semmi mást nem csinál a kormányzat, csak egy kicsit lejjebb viszi majd a tartalékszinteket (például az idén kifutó devizakötvényeket a magasabb tartalékszint miatt nem finanszírozza újra), már azzal is csökkenhet az államadósság.

Erre már csak azért is szükség lenne, mert sajnos nagyon mástól nem is várhatjuk, hogy újra megindul az elmúlt tíz évre jellemző adósságcsökkentési trend.

Hiszen 2021-re ismét jelentős (6,4 százalékos) államháztartási hiány van betervezve. Természetesen a rendszer annál sokkal összetettebb, hogy egyetlen adatból induljunk ki, az államadósság szintje azért függ a gazdasági növekedéstől, a forintárfolyamtól (devizaadósságok értéke miatt), az inflációtól, a nemzetközi és hazai kamatszinttől és még sok egyéb hatástól is, de a várható hiány jelzi, hogy intenzív adósság-visszafizetés az idén nem reális, az adósság csökkentésének érdekében az állam aligha fog megszorításokat bevezetni.

Igaz, miként Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője rámutat, az adósságot azért már 2021-ben is el lehet kezdeni kinőni, erre egy remélt 4 százalékos növekedés és egy 3 százalékos infláció azért tág teret ad.

Most ez volt a nemzetközi trend

Említettük már, hogy a 2020-as évben mindenütt egyfajta keynesiánus, központi segítség volt jellemző. A globális trend az Egyesült Államoktól Németországig és a velünk közvetlenül összehasonlítható Lengyelországban és Csehországban is tetten érhető. Mindenki élénkít, próbál gazdasági növekedést gerjeszteni, ahogy csak a csövön kifér.

Az adósságugrás hazai szintje így megfelelt az európai adósságnövekedésnek, a regionális versenytársainkkal pedig az említett egyenlegnövekedést leszámítva voltunk szinkronban – vélik az elemzők. Elliott Auckland, az IIB vezető elemzője szerint a globális államadósságszint 2020-ban először lépte túl a GDP 100 százalékát, a kelet-közép-európai régióban a 2019-es 42 százalékról 2020-ra 50 százalékra nőtt az adósság. Ez egyébként lényegesen jobb adat, mint

az EU egészében, ahol 79 százalékról, 94 százalékra ugrott az adósság,

mert az olaszokkal, görögökkel, spanyolokkal és franciákkal „sújtott” nyugati részen van néhány igazán nagy adós is. Tavasszal ugyan a járvány első hullámában még elhangzott, hogy nálunk sikerülhet a járványt az egyensúlyi mutatók, illetve az adósságcsökkentés eddig elért vívmányainak megőrzése mellett is kezelni,

„de ez nem sikerült, és talán jobb is, hogy nem sikerült”

– véli Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője, aki szerint nagyobb problémát jelentett volna, ha az intenzív fiskális támogatások nem segítenek az ágazati kapacitások, illetve a hazai munkahelyek fenntartásában.

Az is szerencse volt – teszi hozzá a szakember –, hogy a finanszírozási költségek a vírus alatt sem nőttek, vagyis fennmaradt a likviditásbőség és az alacsony kamatok, így nem fájt annyira eladósodni. Az állam eközben egy kicsit visszavett az erőltetett lakossági önfinanszírozás programjából, vagyis tavaly több olcsó hitelt vett fel (akár devizában is) intézményektől, külföldiektől. A lakosságnak kifizetett magas kamatok (MÁP Plusz) politikai célja (a magyar lakosságnak legyen reálhozama) mellett adósságkezelési szempontból az pozitívum volt, hogy a magyarok keze nem remegett meg, vagyis olyan magas volt a kínált kamat, hogy a lakosság nem adta el az aranytojást tojó tyúkjait. Azt persze lehetetlen nem hangsúlyozni, hogy az ötéves, évi 4,95 százalékos kamat kifizetése az adófizetők közösségének magas teher.

A rossz hírek

A 81,2 százalékos adósságszint azonban tényleg magas. Németh Dávid emlékeztet rá, hogy ráadásul az idei évben is több, hiányt növelő tényező beépülhet a megoldandó kérdések közé. Lélegeztetőgépeket vélhetően már nem kell újra vásárolni, az egyszeri tétel volt, de tartósan velünk lesz például az orvosok béremelése vagy a 13. havi nyugdíjak visszavezetése.

Ráadásul ne felejtsük, most úgy pattantunk vissza az egy évtizede megélt adósságszintekre, hogy az elmúlt tíz év kedvező környezete

• bőséges uniós forrás,
• alacsony kamatok,
• viszonylag mérsékelt nyersanyagárak,
• magas GDP-növekedés

mellett mi már azzal is „feléltük” a jövőnket ebben az évtizedben, hogy a magán-nyugdíjpénztárakban levő megtakarításokat befordítottuk adósságrendezésbe és egyéb költségvetési célokra. Ez nemcsak a beolvasztott egyszeri összegben (a 3000 milliárd forintban) értendő, de évről évre is több százmilliárdos összeg marad az államháztartásban, viszont így ez a forrás nem vesz le terheket az államról a távolabbi jövőben.

Mire érdemes figyelni?

A magyar adósságkezelésnek vannak örökölt problémái (rövid átlagos futamidő, a versenytárs országokhoz képest magasabb felár). Ezeken az ÁKK igyekezett úrrá lenni, az elsőt a kibocsátási struktúrával, a másodikat például az átlátható működésével kezelte. Határozott célja maradt az átlagos futamidő hosszítása és így a kedvező kamatszint rögzítése. A tájékoztatás is transzparens lett, az új policy lényege, hogy tegyük ki a kártyáinkat nyugodtan az asztalra, a befektetők honorálják a nyílt lapokat.

Egyelőre könnyű sikereket elérni, mert alacsonyak maradtak a globális kamatok, de nagyon fontos, hogy amennyiben beüt egy „balhé”, vagy globálisan megemelkednek a hozamok, vagy lokálisan a felárunk lép felfelé, mi már ne legyünk annyira sérülékenyek.

A hazai adósságkezelés szempontjából fő kockázatnak számító potenciális kamatemelkedés is összetett kérdés, a viszonyítási alap globális kamatszint, illetve a mi felárunk mehet egy irányba, de akár ki is olthatja egymást két ellentétes hatás eredője.

Nemzetközi verseny

Ez mindenesetre ma már egy teljesen globális játéktér. Tévedés azt gondolni, hogy a kötvénypiacon Budapest csak Prágával vagy Varsóval versenyez, valójában az összes euró- vagy dollárkötvény is a versenytársunk.

A magyar saját devizás felár egyelőre sajnos magas, a régióban csak a román, a szélesebb térségben már sokan, így az orosz vagy a török költségvetés is magasabb tízéves hozam mellett finanszírozza magát. A csehek, a lengyelek vagy az eurót ígérő bolgárok, horvátok azonban olcsóbban kapnak hosszú forrást.

A jövő évi államadósságot, a mostantól érvényes kamatpályát eközben sok minden befolyásolja. Felélhetjük a most felhalmozott tartalékok egy részét, ez azonnal adna egy adósságcsökkentési lehetőséget. Számít a forintárfolyam is, ha tíz százalékot erősödne a forint, az a 20 százalékos devizaarány miatt 1,6 százalékos adósságcsökkenést jelent önmagában, igaz,

ha a forint újabb tíz százalékot gyengül, akkor az 1,6 százalékot dob az eladósodottságunkon.

Az Államadósság Kezelő Központ deklarált célja az, hogy újra csökkenjen az adósságszint, de természetesen az ÁKK azért csak egy technikai közreműködő, amely nem dönt a költségvetés kiadásáról, az adókról, a forint árfolyamáról, vagy a kincstár tartalékok kívánatos mértékéről. Az új irányt így a „nagypolitika”, stratégiailag a miniszterelnök, konkrét lépéseiben a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank képes a leginkább befolyásolni.