Trükkök és fohászok a pucolható házi sült gesztenyéhez

Nem hiszem, hogy lehet szentimentális érzések nélkül írni a sült gesztenye illatáról, ami az első igazi hidegekkel együtt jelenik meg a nagyobb városok zsúfoltabb negyedeiben. Nem is fogok, csak kezdjük ott, hogy mindenki felidézi magában ezt az illatot. Aztán azt, hogy sült gesztenyéért nyígott a szüleinek kis korában, de nem kapott, vagy nem elégszer. Vagy éppen gesztenyéért nyafognak most a saját gyerekei, de szívja a fogát, amikor meglátja, mekkora lehúzás öt-tíz darabot venni belőle.

Az egész még akkor is szívás, ha mélyen a zsebébe nyúl, és beruház egy zacskónyi sült gesztenyébe, majd menet közben, fagyos kézzel pucolgatja a tűzforró gesztenyéket, megégeti vele az ujjait, aztán a száját is. Mindez néhány édeskés, füstízű falatért. Ami valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis teljesen megéri. Égési sérüléssel, fájdalommal együtt. Ha az ember ezt az élményt üldözi, kézenfekvőnek tűnik megvenni a piacon a gesztenyét, hazavinni, és megsütni, hiszen olcsóbb és nem kell a hidegben fagyoskodva pucolni.

Ekkor derül ki, mennyire megéri kicsengetni a magasabb árat az utcai gesztenyesütőnél, ez a folyamat ugyanis sokkal macerásabb és rizikósabb, mint akkor gondolnánk, amikor beszerezzük a (még bolti áron sem olcsó) szelídgesztenyét.

Az ember néha mindent a leírások szerint csinál, mégis pucolhatatlan lesz a gesztenye, és ezt valószínűleg lehetetlen kiküszöbölni, mert a trükköket leszámítva minden magán a gesztenyén múlik. Ennek ellenére megéri nekivágni: jó minőségű gesztenyével a jól pucolható gesztenye sem elérhetetlen cél.

Először is: ép héjú, fényes, nem száraz gesztenyéket kell venni és nem sokáig tartogatni, hanem azonnal megsütni. Ha nem magában sütve ennénk meg, akkor is ezerféle módon lehet felhasználni a pürén túl. Jól megy húsokhoz, például pulyka töltelékébe, de passzol sütőtökhöz, gombához, birsalmához is. Gesztenyemasszát is lehet készíteni belőle, ehhez valamilyen édesített lével (víz, bor, tej stb.) kell felönteni, hogy épp ellepje, és puhára főzni, majd turmixolni.

A legismertebb házi gesztenyesütős módszerek kétlépcsős sütést javasolnak. Először főzni vagy áztatni kell a gesztenyéket, majd azután sütni. Akinek van kertje, mindenképp használjon parazsat, házi körülmények között segít egy vasserpenyő. Most kétféle módszert is kipróbáltam: az egyikhez áztattam a gesztenyéket, a másikhoz forraltam.

Nem fogok hazudni: bolondbiztos módszer nincs, minden öt darabra jut legalább egy rossz, pucolhatatlan példány, de a hetvenszázalékos sikerrátának már örülni lehet. Ennek fényében mindig érdemes kicsit többet venni, mint amennyit megenni tervezünk.

• A gesztenyéket egy deszkára fektetem, és recés élű kenyérvágó késsel vagy kicsi, éles, hajlított pengéjű késsel kereszt alakban bemetszem a héját a domborúbb oldalán. Igyekszem a belsejébe nem belevágni.
• Annyi hideg vízbe áztatom, hogy bőven ellepje. Minimum egy órát, maximum egy éjszakát áztatom.
• A sütőt előmelegítem 220 fokon úgy, hogy beleteszek egy vaslábost vagy serpenyőt, és a sütővel együtt felforrósítom. Ha felmelegedett a sütő és a serpenyő, a gesztenyéket szárazra törlöm, és vágott felükkel felfelé egyenesen a forró serpenyőre rakosgatom, persze óvatosan, mert az edény forró.

• 25-30 percig sütöm őket, a cél, hogy kis virágként kinyíljanak a bevágott keresztnél. Ekkor kiveszem őket, és egy vastag konyharuhába vagy erősebb papírzacskóba csomagolom tíz percre.
• Jöhet a pucolás! Ehhez mély hasi légzést kell folytatni, nyugodt körülményeket teremteni, mert a letapadó belső héjak kiborítók tudnak lenni. Előbb kissé megroppantom az egészet, mint amikor főtt tojást pucolok, és aztán kezdem el leszedegetni a külső, és ha rátapadt, akkor a belső héját is. A kis hámozókés jó segítség: amelyik gesztenye nem hámozható, vagy csak a külső héja jön le, azt is fel lehet lazítani a kis kés hegyével.
• Csak darabokban hámozható? Remek hír, hogy így is ugyanolyan finom, de ha massza lesz belőle, akkor végképp mindegy.
• Ha nem azonnal eszem meg, kevés olvasztott vajba forgatom, hogy ne száradjon ki fogyasztásig. De tűzforrón a legjobb!