Mi hűsít hatékonyan 40 fokban? Hát egy jó forró tea!

Marokkóban forró mentateát szolgálnak fel a legnagyobb kánikulában, Ázsiában sokfelé meleg, fűszeres leveseket esznek harminc fok felett. Európai ösztöneink hideg levesek, saláták, jéggel megpakolt üdítőitalok felé hajtanak minket, eszement ötletnek tűnik forró italt szürcsölgetni olyankor, mikor amúgy is hőség vesz minket körül és a testünk is felhevült.

Az Ottawai Egyetem kutatásai szerint nem értelmetlen szokás ez, a kutatásaik alapján igaz, hogy lehűtheti a testünket a forró ital, de csak meghatározott körülmények között. A mechanizmus amúgy teljesen logikus: annyi történik, hogy a testhőmérsékletünknél melegebb ital hatására jobban fogunk izzadni, ami pedig hűtő hatású. A legfontosabb, hogy az ilyenkor keletkező izzadtság teljesen elpárologhasson, így az képes lesz kompenzálni azt a többlet hőmérsékletet, amit bevittünk. Bár az izzadást gyakran érezzük kevéssé gusztusos dolognak, valójában kifejezetten hasznos, sokkal nagyobb mértékben hűt, mint ahogy melegít az az egy pohár tea.

A kikötés annyi, hogy ne viseljünk szoros és zárt ruhát, hogy rendesen tudjunk izzadni és párologtatni. A kutatók szerint akkor sem érdemes forró itallal próbálkozni, ha már amúgy is ömlik rólunk a víz és csatakosak vagyunk. Ez különösen érvényes a párás, meleg időkre, nem véletlen, hogy a forró tea inkább sivatagközeli, száraz levegőjű helyeken szokás. Ha annyira melegünk van, hogy már nem izzadhatunk jobban, akkor a forró ital sem fog segíteni, ilyenkor tényleg érdemesebb hideget inni. Sportolás után sem a meleg ital a nyerő hidratáló módszer, hiszen jó esetben ilyenkor már alapból izzadtak vagyunk.

A kutatás során arra jutottak, hogy a forró italok nem is emelik meg érdemben a testhőmérsékletet. Kerékpárosokkal itattak meleg (kb. 49 fokos) vizet, miközben figyelték, mennyi oxigént vesznek fel és mennyi szén-dioxidot lélegeznek ki – ez jelezte a szervezet anyagcseréje által termelt hőt. Azt is figyelték, milyen az általuk kibocsátott levegő hőmérséklete és páratartalma. Az adatokból az derült ki, hogy kevésbé melegedett fel a testük, mint azoknak, akik nem forró italt ittak.

Bár a kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség, arra tippelnek, hogy azért izzadtak jobban a forró folyadékot fogyasztók, mert a torkukban és a nyelőcsövükben olyan hőérzékelők vannak, amelyek jelezték a testüknek a meleget anélkül, hogy a belső testhőmérsékletüket növelték volna.

Kínában a legtöbbször inkább meleg vizet isznak, mint hideget, emögött pedig sokak szerint részben egy 20. század eleji közegészségügyi kampány áll, amelyet a kormány indított. Állítólag hittek benne, hogy a meleg víz automatikusan tisztább és biztonságosabb, mint a hideg. Valójában a kínai melegvízivás kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van a kínai orvoslás több ezer éves hagyományának. Ez jin és jang, hideg és meleg energia egyensúlyára épül, ezért vélik úgy, hogy a hideg blokkolhatja egyes szervek működését, a meleg pedig támogatja.

Japánban forró ráment vagy curryt esznek, Indiában fűszeres tejes teát, azaz chai lattét isznak, Marokkóban (valamint még sokfelé Észak-Afrikában) erősen édesített mentateát szolgálnak fel, Indiában forró lencsés-babos dahlokat, Malajziában és Thaiföldön csípős leveseket, Mexikóban pedig sűrű húsos leveseket készítenek és esznek hőségben is. Koreában úgy vélik, a tüzet tűzzel kell oltani, és a samgyetang nevű levest eszik a nyár legforróbb napjain különös előszeretettel. A samgyetang egy csirkeleves, amit ginzenggel és sok más gyógynövénnyel ízesítenek, gondolván, hogy ez a gyógynövény akkor is erőt ad, amikor a forróságtól elernyedt az ember. A levesben rizzsel töltött csibe fő, meg sok más furcsa kiegészítő, receptenként más és más. Étteremben hőálló agyagedényben tálalják úgy, hogy még bugyog.

A mentatea nyilván jóval nagyobb jelentőségű intézmény egy szimpla frissítőnél vagy szomjoltónál, fontos társasági funkciója van, és az elkészítése is szertartásos. Nem szimpla forrázott mentáról van szó, először egy zöld teát készítenek, és ahhoz adják a friss vagy szárított zöldfűszert, ami lehet sokféle, meg sok cukrot. A levelek a kannában maradnak, így adagonként más lesz a tea íze.

A Serious Eats cikke szerint elsősorban nem is az számít, mi történik a testünk hőmérsékletével, hanem az, hogy mit szoktunk meg, mihez fordultak anyáink és apáink, vagy mit adtak nekünk gyerekkorunkban, ha meleg volt. Aki meleg teán és vízen nőtt fel, annak nem lesz furcsa ilyesmit inni kánikulában, de lehetséges az is, hogy valaki azért vágyik meleg ételre hőkupola idején is, mert ez jelenti számára az otthonos-kényelmes komfortérzetet. Ezt teszteltem most, amikor éppen 38 fok van Budapesten, a páratartalom pedig 21 százalékos, tehát nem túl magas. Én simán meg tudom inni melegben a forró folyadékot, de a pszichológiai magyarázatot igazolja, hogy továbbra sem kívánja egyetlen sejtem sem. Az viszont továbbra is érdekel, miben és hogyan befolyásolja az ízérzékelésünket és egy étel élményét, hogy milyen hőmérsékletű egy étel.