Az olcsó szuperzöldség, amit nem veszel meg a boltban, pedig kéne
Télen paradicsomot enni nemcsak azért értelmetlen, mert üvegházas, messziről jön, és nincs szezonja, hanem azért is, mert ilyenkor egyszerűen nem is finom. Tulajdonképpen semmilyen íze nincs, így van ez az uborkával is, a paprikával még inkább – ráadásul szörnyen drágák is. Arról már sokat beszéltünk, hogy miért imádjuk a káposztát, a céklát, sárgarépát, de van egy olyan zöldség, ami szinte minden szupermarketben kapható, olcsó (februárban a paradicsom árának negyede!), mégsem túl népszerű. Nem szép élénkpiros vagy zöld, mint a legnépszerűbb zöldségek, de sokkal karakteresebb íze van, főleg ilyenkor. A fekete retek a többi retekfajta között is kiemelkedő, annyira intenzív, kicsit tormásan csípős, erős, egyszersmind édeskés az íze.
Többfelé tartották a népi hagyományok gyógyszernek, és bár kevéssé valószínű, hogy önmagában megoldást nyújtana az epekőre, vagy egy csapásra gyógyítaná az influenzát és a megfázást, ahogy a babonák hiszik, de rengeteg vitamin és ásványi anyag van benne, akárcsak rost. Ma is sokan esznek náthásan mézzel vagy fokhagymával, vagy mindkettővel kevert reszelt retket.
Most mégis a legevidensebb tulajdonságáról lesz szó: arról, hogy finom. A legegyszerűbb feldolgozási módja a legrégebbi zsidó hagyományokból származik. Az önmagában nem is annyira szokatlan, hogy a fekete retket hagymával, olykor kevés répával együtt lereszelve ették, de hogy zsírral keverték, és így érlelték tovább lezárt üvegben, már izgalmasabban hangzik. A Zsidó ételek enciklopédiája szerint a 19. századi kelet-európai zsidóság, főleg a litván, lengyel, ukrán zsidók fontos étele volt ez, retachlich néven ismerték. Sokszor napokig érlelték, így még mélyebb lett az íze. Az így pácolt zöldséget aztán rozskenyéren, főtt tojással, sőt forró levesekhez vagy levesekben is ették. Nagyon jót tesz egy gazdag levesnek, ha kerül bele pár friss, ress falat, korábban hónapos retekkel mutattuk be, hogyan.
Zsíros retek
Alapanyagok:
- fél kg fekete retek
- egy kis fej hagyma
- 6 evőkanál csirkezsír vagy étolaj
- negyed teáskanál só
- frissen őrölt bors
A hagymát és a retket meghámozom, lereszelem. Elkeverem a zsírral vagy olajjal, sózom, borsozom, és minimum néhány órát, de akár napokig is állni hagyom fogyasztás előtt.
Minden gyökérzöldség teljesen új fogyasztási élmény lesz reszelve, gyufaszálakra vágva és szeletekben, így van ez a kemény fekete retekkel is. Nagyon vékony szeletekre vágva simán lesózva, vagy bármilyen salátaöntettel remek, de a klasszikus savanyítólé-arányokkal szerettük leginkább. Ezek a következők:
Savanyú retek
Alapanyagok:
- 1 dl alma- vagy rizsecet (vagy más, 5% körüli savtartalmú ecet)
- 15 ml víz
- 30 g cukor
- 3 g só
A vékony szeletekre gyalult retket a külön kikevert savanyítólével elkeverem, minimum 10 percet, inkább egy-két órát állni hagyom fogyasztás előtt.
Innen már csak egy lépés fermentálni (azaz sós vízben eltenni, így), amit én még nem tettem meg, de állítólag finom, csak pusztító szaga van. Ha ez így van, akkor pedig minden vallás minden istene is kimcshinek teremtette.
Ha már a legegyszerűbb fogyasztási módokról van szó, muszáj megemlíteni azt a bizarr formát, amivel a franciák eszik a tavaszi retket: vajba és sóba mártva.
Más alapanyagokkal keverve is működik, attól függően, ki mennyire szeret rágni, gyufaszálakban vagy reszelve. Nekem az utóbbi a kedvenc gyökérzöldség-fogyasztási formám, és mivel a fekete retek majdnem olyan kemény állagú, mint a cékla, és kicsivel keményebb, mint a répa, minden olyan helyzetben jól működik, amiben ez a kettő megfelel. Így aztán jó párost alkot almával, naranccsal, más gyökérzöldségekkel, dióval, és lehet belőle tzatzikit is készíteni.
Nyersen, pácolás nélkül, vagy nagyon jól leszárogatva remek szendvicsbetét, sőt meg is lehet sütni. Egészben, negyedelve, vagy sütve és aztán pépesítve is fogyasztható, de kár érte, mert a friss, összetett, nyers íz így elvész belőle. Mindegyik recept legnagyobb előnye, hogy dobozban, üvegben jól elvan a hűtőben, és elég csak elővenni, még vagdosni sem kell, ha épp zöldségre van szükség bármilyen főétel mellé.
