Már nem kap a boltban dubaji csokit? Megmutatjuk, hogyan készítheti el otthon olcsóbban!

Mintha a TikTok-őrületek egyre nagyobb hullámverésekre lennének képesek, a dubajicsoki-láz teljesen elvette mindenki eszét. Bár az édességet már évek óta gyártják a dubaji Fix Dessert Chocolatier-ben, az internetet idén özönlötték el a látványos videók, amiken egy tábla csoki feltörése során gyanús, zöld, kukacforma darabokkal teli massza ömlik szét annak belsejéből. Milliók nézik és még többen keresik a csokoládét, amiben pisztáciakrémmel kevert ropogós, cérnaszálformájú tészta található, és akkora iránta az érdeklődés, hogy már korlátozzák a boltokban, egyszerre mennyit lehet belőle venni.

Az ötlet állítólag terhesen pattant ki a cég alapítója, Sara Hamouda fejéből, ilyenkor gyakran kíván az ember furcsa ízkombinációkat (remélem, valaki kijön a kovászos uborkás-tejfölös csokival, én azzal mentem volna ebben az állapotban). A csokoládét egy menő cukrásszal, a Fülöp-szigeteki Nouel Omamalinnal fejlesztette ki. Az édesség amúgy egy közel-keleti desszert elemeiből áll össze, olyasmi jelenségről van itt tehát szó, mint nálunk a Rákóczi-túrós-ízű vagy somlói galuskás édességeknél. Az ötletadó desszert a künefe, ami sokféle verzióban létezik, de fontos alapeleme az apró, ropogós tészta, a nyúlós, de édes sajt, a cukorszirup és a pisztácia.

A TikTok nem pihen, csak átmenetileg volt el azokkal a videókkal, amiken a látványos zöld massza vulkánként tör ki a merev csokibevonat alól, majd egy csinos hölgy beleharap; most már a házi verziókkal telt meg az internet. Mint minden ilyen divathullámnál, itt is hamar megjelentek a dubaji csokis ízesítésű egyéb termékek is. Van már dubaji csokis szaloncukor, bejgli, cappuccino, és nagyon remélem, hogy vécéillatosító is lesz majd.

A karácsonyi közszolgálat rovat jelentkezik: néha muszáj kielégíteni a legkínzóbb igényt is, ami idén karácsonykor egyértelműen ez a furcsa édesség. Így hát megpróbáltam a legegyszerűbb, legemberbarátabb recepttel lehozni a házi dubaji csokit, és úgy döntöttem, optimistán állok a hájphoz, ami a lakosság felét felháborítja, másik felét megőrjíti. Cukrászok szerint a legnagyobb baj az ócska, de nagyon drága, lehúzós utánzatokkal van, amikben sem valódi csoki, sem valódi pisztáciakrém nincs, mégis irtózatosan drágák. Más azt mondja, az egész koncepció tésztástul, krémestül értelmetlen.

Pedig nem érthetetlen a rajongás: egy nagyon látványos, pornoid, figyelemfelkeltő édességről van szó, kicsit undorító, ami miatt még izgalmasabbnak tűnik, kicsit bizarr, amitől vonzó, az alapízei viszont mégis olyanok, amiket mindenki imád.

Szerintem egyáltalán nem baj, ha a csokiláz arra készteti az embereket, hogy újabb készségeket sajátítsanak el a konyhában, ezen az édességen pedig sok mindent meg lehet tanulni, ami később hasznos lehet. Egy táblás szilikon csokiforma pedig jó befektetés, pár ezer forint, de aztán, ha lecsengett a dubajicsoki-láz, lehet vele készíteni bármilyen ízkombinációjú és töltelékű csokit, ami az embernek eszébe jut, mondjuk kovászos uborkásat, ugye.

A Lidl és az Aldi árul ugyan a dubaji csokoládéhoz hasonló édességeket, de már nem csak az amúgy irtó drága csokik, a házi verzióikhoz szükséges alapanyagok is pillanatok alatt fogynak el.

A házi persze jóval olcsóbb, az én verzióm körülbelül 7500 forintos kilóáron állt össze, míg a bolti kilónként akár 24 ezer forintba is kerülhet.

Mi is kell ehhez a furcsa édességhez?

• Szilikonos csokitáblaforma, pár ezer forint, cukrászkellékboltban, online is kapható.
• Pisztáciavaj vagy -krém, tehát krémesre darált pisztácia, ami egy erősebb robotgéppel is elkészíthető, vagy készen kapható.
• Úgynevezett kadayif tészta, ami készen kapható török boltokban, de én most meghekkeltem, lásd a receptben. Szemre cérnametélt, de nincs benne tojás, tartalmaz viszont a liszt mellett keményítőt is. Rétestésztához is hasonlítják, de az csak liszt és víz, százszázalékos helyettes nincs.
• Tej- vagy étcsokoládé, sima, minél jobb minőségű.

Ha minden megvan, a recept már tényleg egyszerű. Érdemes lemérni a szilikonformánk űrtartalmát, az enyém 250–250 grammos volt. Ilyenhez számolom a receptet, mindenki igazítsa a saját formájához.

Dubaji csokoládé

Alapanyagok (2 db 250 grammos űrtartalmú formához):

• 300 gramm étcsokoládé,
• 150 gramm pisztáciavaj,
• 50 gramm tahini (szezámmagkrém),
• egy nagy csipet só,
• 80–100 gramm tészta (kész kadayif vagy rétestésztából házi, lásd lejjebb).

Ha nem sikerült kész kadayif tésztát szerezni, muszáj valami pótmegoldást találni, ami persze nem lesz autentikus, de szükség törvényt bont. Van, aki keveri, és csíkokat nyom belőle serpenyőbe, más cérnametélttel operál, ami szemre hasonlóbb, de állagra más. Én azt a megoldást választottam, hogy egy kész réteslapgöngyöleget hajszálvékony csíkokra vágtam, meglocsoltam százgrammonként kb. 50 gramm vajjal, majd 160 fokos, légkeverős sütőben kb. 10 percig pirítottam, míg aranyszínű nem lett, közben kétszer átkevertem.

Megolvasztom a csokoládé felét, a formákba öntöm, és addig döntögetem bennük a folyékony csokit, míg mindenütt be nem vonja belülről a formákat. Fontos, hogy körben eljusson mindenhová a csoki. A formát a hűtőbe teszem. Egy kistányérban simára keverem a pisztáciakrémet, a tahinit és a sót, belekeverem a ropogós tésztából kb. 80–100 grammot. Aki szilárdabb töltelékre vágyik, többet, aki folyósabbra, az kevesebbet tegyen bele.

Ha a csoki megmerevedett, egyenletesen belenyomkodom a formába a tölteléket, amennyire lehet, lesimítom a tetejét. Megolvasztom a maradék csokit, csíkokban, egyenletesen a töltelékre locsolom, elsimítom. Fontos, hogy lezáródjon a töltelék, mindenütt takarja el a csoki, ha kell még hozzá csokoládé, akkor érdemes további adagot olvasztani, de ne lógjon ki. Visszateszem a hűtőbe, és hagyom megdermedni.