Ha mákos guba kell, de nincs idő
2024. június 14. – 11:03
A mai magyar konyha legnagyobb vitája az újragondolás körül forog. Kell-e, szabad-e, illik-e régi, klasszikus ételeinken változtatni, és ha igen, akkor hogyan?
A mákos guba (a szó eredetileg gyapjúkabátot jelent, amúgy nevezték gubónak és bobajkának is) például több mint háromszáz éves magyar étel, ami pályafutása alatt egyre összetettebb lett. A száraz kenyeret forró vízzel már a 17. századi receptek szerint is leöntötték, majd megszórták ezzel-azzal, túróval, mákkal, ez volt a lőnye. A guba aztán cukros tejbe áztatott száraz kifli lett, amire mákot szórtak, majd vagy összesütötték, vagy nem, és így maradt ez egészen sokáig.
Aztán jött a gasztroforradalom, és a sima, áztatott kenyérnek mennie kellett. Ekkor születtek a mákos guba új verziói, amelyek a kalács- és kenyérpudingok módszerével készültek. A száraz kenyér tojásos tejjel/tejszínnel és kiegészítőkkel összesütve több európai konyha alapreceptje, belül kicsit szottyos-nedves állagú, kívül enyhén ropogós lesz. Ezen az állagjátékon emel az, ha a kalács vagy a kifli száraz, de legalább szikkadt.
Az újragondolás épp addig jó, amíg a recept lelke megmarad, és csak az fokozódik vagy érvényesül benne erőteljesebben, ami máskülönben is fontos. Ennek ellenére ezerféleképpen bonyolították agyon az utóbbi 15 évben. Lett belőle tiramisu jellegű rakott desszert, tányérdesszertek, pohárdesszertek, torták, de a kalácspudingos megoldásnál egyszerűen nem volt jobb.
Mostanáig, amíg szembe nem jött velem a közösségi médiában egy amerikai blog francia bundás kenyere, amire mákot szórtak. Valószínűleg fogalmuk sem volt, hogy ez a magyar mákos guba expressz verziója. Az édes bundás kenyér, más néven francia pirítós, vagy „pain perdu”, azaz elveszett kenyér voltaképpen a kalácspudingok gyorsabb, serpenyős verziója.
Ha tehát úgy készítjük el a mákos gubát, mint egy francia pirítóst, akkor a végeredmény szinte semmiben nem fog változni, de sokkal gyorsabb, egyszerűbb, instant változat lehet olyan függőknek, akikre néha a semmiből tör rá a mákos guba iránti vágy.
Sőt: a szottyos-ropogós állagkontraszt a serpenyő hirtelen hőjétől egy kicsit még hangsúlyosabb lesz, a mákból pedig vajas réteg sül a lágy kenyér köré.
Mákos guba, serpenyőben
Alapanyagok (2 nagy adaghoz):
- kb. 4 nagy szelet kalács
vagy
- két nagy szikkadt kifli
- 200 gramm darált mák
- 100 gramm porcukor
- 1 evőkanál kristálycukor
- 2,5 dl tej
- 3 tojás
- 2 evőkanál vaj
- fél zacskó pudingporból kb. 2,5 dl puding
vagy
Ha a kalács vagy a kenyér nem soknapos, száraz, akkor felszeletelem, és a sütőben 160 fokon kiszárítom. A tojásokat tálba ütöm, hozzáadom a tejet, egy-két evőkanál cukrot, elkeverem. Egy másik tálban elkeverem a darált mákot a cukorral. Egy serpenyőben felolvasztok egy kanál vajat. Amíg olvad, a tojásos tejbe áztatom a kalácsot, párszor megforgatom. Ha a vaj felolvadt a serpenyőben, beleteszem a kalácsokat, hagyom az egyik oldalán megsülni, a tetejét pedig megszórom a cukros mákkal. Megfordítom, és a másik oldalát is megszórom cukros mákkal. Lehetne hozzá igazi, tejjel és tejszínnel készülő sodót főzni, de ez egy gyorsított verzió, így egy szép adag vaníliás porból főtt pudingra tálaltam a mákos gubát.