Most fáj igazán, hogy nem függetlenedtünk gyorsabban a gáztól és az olajtól

Az elmúlt évek uniós intézkedései csökkentették Európa függőségét a fosszilis energiahordozók importjától, de a konfliktus mindenhol befolyásolja az árakat – erről beszélt Ursula von der Leyen az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén annak kapcsán, hogy az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt.

• Miközben a gáz és az olaj ára elszállt, az EU-n belüli nukleáris és megújuló forrásokból termelt energia ára nem változott, mondta az Európai Bizottság elnöke, megjegyezve, hogy egyesek azzal érvelnek, hogy térjünk vissza az orosz fosszilis tüzelőanyagokhoz, de ez stratégiai hiba lenne, ami sebezhetőbbé tenné az EU-t.

Tágabb kontextus: von der Leyen nem említette, hogy kire céloz, de Orbán Viktor hétfőn bejelentette, hogy levélben kérte az Európai Bizottság elnökétől az orosz energiára kivetett szankciók felfüggesztését.

Miért fontos ez? 2021‑ben Oroszország biztosította az EU gázimportjának 43 százalékát és az olajimportjának 27 százalékát. Oroszország ukrajnai inváziója után az importfüggőség csökkent, de 2024‑ben így is Oroszországból származott az EU gázimportjának 18 és olajimportjának 3 százaléka.

• Az EU gázimportjának 86 százaléka 2021-ben négy országból származott, és 2024‑ben még mindig ennyi országból származott az import 83 százaléka. Az olajimport kevésbé volt koncentrált, de a függőség szinte nem változott: az EU öt legnagyobb olajszállítója 2021-ben az import 60 százalékát adta, ami 2024-re 54 százalékra csökkent az Ember nevű agytröszt tavalyi jelentése szerint.

Alulnézet: 2025-ben a Magyarországon felhasznált kőolaj 92 százaléka érkezett Oroszországból, míg 2021-ben ez az arány még csak 61 százalék volt. A földgázimporton belül csökkent az orosz gáz aránya, ami 2022 előtt 100 százalék közelében volt, tavaly pedig a G7 becslése szerint legalább 60 százalék körül alakulhatott.

Számokban: a számok alátámasztják, amit von der Leyen a függőség csökkenéséről mondott, ugyanakkor a csökkenés nem volt jelentős, és az EU még mindig sokkal jelentősebb mértékben függ a fosszilis importtól, mint más nagy gazdaságok. (Az importfüggőség azt mutatja meg, hogy egy ország milyen mértékben szorul importra a hazai energiaigények kielégítése érdekében.)

• Ez 1990 és a 2000–2005 közötti időszak között 50-ről 56-58 százalékra nőtt, majd 56-60 százalék között alakult 2019 és 2022 kivételével, amikor 60,5 és 62,5 százalék volt. 2023-ban az érték 58,4 százalék volt – derül ki az Eurostat összefoglalójából.
• Mindeközben Kínában ugyanez a mutató 24, Indiában pedig 37 százalék volt, igaz, Japán és Dél-Korea (84 és 80 százalék) függősége még az európainál is jóval nagyobb.
• A hazai és az uniós importfüggőség trendjei nagyon hasonlóan alakultak az elmúlt évtizedekben, az ugyanakkor érdekes, hogy a szuverenitás bővítését célul kitűző kormányzás idején – 2010 és 2023 között – Magyarország importfüggősége 57-ről 62 százalékra nőtt (2022 és 2023 között viszont itthon is volt csökkenés).

Mi várható? Hogy a függőség további csökkentése miért lenne kedvező, abból is látszik, hogy az S&P hitelminősítő vezető elemzője szerdán arról beszélt, hogy a megugró energiaárak miatt nőtt az esélye, hogy lerontsák Magyarország hitelminősítését.

• Más országok példája bizonyítja, hogy ebben lehet gyorsabban is haladni: Kína 2022 és 2025 között a GDP 3,8 százalékát költötte energiafüggetlenségének növelésére, míg az európai uniós országok és az Egyesült Királyság csak 1,8 százalékot fordítottak erre – derül ki a Transition Security Project nemrég megjelent jelentéséből.
• A függőség csökkentésének kézenfekvő módja lenne az elektrifikáció, de a tagállamok között nagy eltérések vannak ennek az előrehaladottságában. Az Ember jelentése szerint jelenleg az EU energiaigényének csak körülbelül 22 százaléka fedezett villamos energiával, ugyanakkor legalább további 67 százalék elektrifikálható lenne már ma is rendelkezésre álló, piacképes technológiákkal.