Tényleg veszélyezteti Magyarország ellátását az orosz gázimport megtiltása?

Az Európai Unió Tanácsa elfogadta azt a rendeletet, amely lépésekben, de 2027 végére teljesen megtiltja az orosz földgáz behozatalát az uniós piacra.

• A jogszabályt rendes jogalkotási eljárással fogadták el, így az ellenző tagállamok nem élhettek vétójoggal, a szavazásnál elég volt a minősített többség is.
• A 27 tagállamból 24 a jogszabály mellett szavazott, Bulgária tartózkodott, Magyarország és Szlovákia nemmel voksolt. A magyar kormány bejelentette, hogy megtámadja a rendeletet az Európai Unió Bíróságán, mert álláspontja szerint az sérti a tagállami szuverenitást és ellátásbiztonsági kockázatot okoz.

Előzmények: 2022-ig Oroszországból érkezett a legtöbb földgáz az Európai Unióba. Az orosz–ukrán háború kirobbanását követően azonban ez megváltozott. Az oroszok elkezdték csökkenteni, majd leállítani a szállításokat a különböző vezetékeken, az európai országok pedig fokozatosan jelentették be, hogy nem vásárolnak többet az agresszortól.

• A vezetékes gázszállítások mennyisége akkor csökkent le végleg jelentősen, amikor felrobbantották az Európába érkező orosz gáz legfontosabb útvonalát, a Balti-tenger alatt futó Északi Áramlatot. Ma vezetékes gáz az EU-ba csak délről, az úgynevezett Török Áramlat vezetéken érkezik, amelynek végpontja Magyarországon van.

Számokban: a háború kirobbanása előtt az oroszok évi 180-200 milliárd köbméter földgázt szállítottak az Európai Unió országaiba. Ez 2024-re durván negyedére csökkent, tavaly pedig tovább esett, 2025-ben nagyjából 40 milliárd köbméter lehetett.

• Ez a teljes európai keresletnek már csak a 12-13 százaléka lehet, ami a legtöbb elemzés szerint komolyabb kockázatok nélkül pótolható.
• Korábban ez nem volt reális forgatókönyv: a földgáz épp azért maradt ki sokáig a szankciók alól, mert a megelőző évek rossz energiapolitikai gyakorlata miatt az EU összességében valóban függött az orosz gáztól. Moszkva ezt kihasználva okozott 2022-ben káoszt az unió energiapiacán.

Alulnézet: négy év azonban elég volt ennek a függőségnek a felszámolására. Mostanra érdemben már csak néhány ország támaszkodik az orosz importra. A legnagyobb mértékben épp azok, amelyek nemmel szavaztak hétfőn az Európai Unió Tanácsában.

• Magyarországra tavaly déli irányból közel 8 milliárd köbméter orosz földgáz érkezett, ami azt jelenti, hogy lényegében teljes kapacitáson működött a Török Áramlat vezeték.
• Emellett közel 2 milliárd köbméter gáz futott be Románia és Horvátország irányából, ami azért fontos, mert ezekből az országokból elég nagy eséllyel nem orosz molekula érkezik.

• Tavaly felpörgött a nyugati import is. Ausztria felől közel 3 milliárd köbméter gáz jött Magyarországra. Néhány éve jó eséllyel abból az irányból is orosz gázt kaptunk volna, tavaly azonban megszűnt az ukrán tranzit, így Ausztriába legfeljebb Magyarországon keresztül szállíthattak volna az oroszok, aminek visszafordítása nem életszerű.
• Ha a teljes ausztriai import nyugati eredetű gáz volt, az oroszok részesedése akkor is bő 60 százalékos a hazai behozatalban.

Mit mondanak ők? A kormánykommunikáció erősen ellentmondásos. Bár rendszeresen hangoztatják, hogy az elmúlt évtizedekben sikerült diverzifikálni a hazai gázimportútvonalakat – hiszen Szlovénia kivételével minden szomszédos országgal van vezetékes kapcsolatunk –, ragaszkodnak ahhoz a narratívához, hogy fizikailag nem tudunk leválni az orosz gázról.

• Ez azonban ebben a formában nem igaz. Ha pedig az elmúlt években az orosz gáz érdekében folytatott harcra szánt energia egy részét inkább arra fordítja a kormány, hogy további, Magyarország számára fontos európai vezetékprojektekért lobbizzon, akkor valószínűleg a még meglévő szűk kapacitásokat is sikerült volna mostanra felszámolni.
• A másik kormányzati állítás arról szól, hogy az orosz gáz a rezsicsökkentés záloga, mivel sokkal olcsóbb, mint ha más forrásból vásárolnánk.

Igen, de: ez az állítás sem állja meg a helyét. A magyar MVM tőzsdei jegyzésekhez kötött áron vásárol a Gazpromtól, és mivel minden szerződésnél ez a bevett gyakorlat, ugyanígy határoznák meg az árat akkor is, ha más piaci szereplővel szerződne.

• Elképzelhető, hogy az árban lenne néhány százaléknyi különbség, illetve a tranzit is emelheti a költségeket, de az eltérés valószínűleg a közelében sem lenne annak, mint amennyit az ország Szijjártó Péter rosszul időzített 2022-es orosz gázbeszerzésén bukott.
• Az orosz gáz kitermelési és szállítási költsége természetesen sokkal alacsonyabb, mint mondjuk egy tengeren túlról érkező cseppfolyósított szállítmányé. A piacon azonban ez semmit nem számít, az árképzés ugyanis nem költségalapú.
• Az oroszok már jóval a háború előtt is a versenytársakhoz – elsősorban az amerikai cseppfolyósított földgázhoz – igazították az áraikat. Annyiért adták a gázt, hogy pont mindenkit kiszorítsanak a piacról.