Autópályák, hulladékgazdálkodás, kaszinók, dohánykereskedelem. Az Orbán-kormányok ezeket mind koncesszióba bocsátották, vagyis gyakran testre szabott pályázatokkal kiszervezték kormányközeli vállalkozóknak, akik így képesek voltak leuralni az adott piacot. A koncesszió lényege elviekben az lenne, hogy a nyertes magánvállalat jelentős beruházásokat végez, és vállalja a tevékenységgel kapcsolatos piaci kockázatokat a szerződés lejártáig. A NER koncessziós szerződései esetében viszont az állam bizonyos esetekben garantálta a kedvezményezettek bevételeit és hasznát.
A Tisza-párt prominens politikusai sokszor utaltak arra, hogy felül fogják vizsgálni, és akár fel is fogják bontani a koncessziós szerződéseket. A koncessziók nemcsak az állami források, a közfeladatok ellátása és a Fidesz gazdasági holdudvara szempontjából bírnak nagy jelentőséggel, hanem uniós szinten is fontos kérdésről van szó, ugyanis jelenleg két kötelezettségszegési eljárás is folyik Magyarországgal szemben az autópálya- és a hulladékkezelési koncessziók miatt.
Tavaly júliusban Magyar Péter „az állam indokolatlan szerződéses kirablásának” nevezte a koncessziókat, ám az új kormány megalakulása után a politikusai óvatosan és homályosan fogalmaztak a szerződésekkel kapcsolatos terveikről: a hangsúly a megszólalásokban jellemzően a felülvizsgálaton volt. Ezzel együtt egyértelmű, hogy mindenképp át akarják majd alakítani a jelenlegi konstrukciókat, már csak azért is, mert a koncessziók az Orbán-rendszer haveri kapitalizmusának egyik fő szimbólumává váltak. A Telexnek adott hétfői interjúban Magyar Péter a hulladékgazdálodási és a kaszinókoncessziót is felsorolta azok között a témák között, amelyről tárgyalni fognak a keddi kormányülésen.
Ebben a cikkben ezért Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával járjuk körül, hogy milyen jogi lehetőségekkel rendelkezik az új kormány a szerződések újratárgyalását és felmondását illetően.
35 éves szerződések, két uniós eljárás
A kormány 2022-ben bocsátotta koncesszióba 35 évre a hazai autópálya- és gyorsforgalmiút-hálózat nagy részét. Egy magántőkealapok alkotta konzorcium, a Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (MKIF) nyerte el a szerződést. A konzorcium tulajdonosi hátteréről csak azután lehetett többet meg tudni, hogy a Szabad Európa kiperelte a szerződés mellékleteit: a magántőkealapok Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz – a Simicska Lajos utáni Fidesz-éra két legfontosabb útépítő üzletemberéhez – tartoznak.
Az MKIF-cégek gazdálkodásáról korábban részletesen írtunk, a lényeg, hogy az első években (2022-2024) jelentős nyereséget termeltek és osztalékot fizettek Mészáros Lőrincnek és Szíjj Lászlónak, ami szokatlan a koncessziók kezdeti időszakában. A cég akkor azt válaszolta nekünk, hogy ez hamarosan megváltozik. (A tavalyi gazdálkodási adatok még nem nyilvánosak.) Ami szintén feltűnő, hogy az MKIF által megvalósított új építések és sávbővítések négyszer-ötször drágábbak, mint a közepesen fejlett és fejlődő országok koncessziói esetében.
Az Európai Bizottság 2022-ben indított kötelezettségszegési eljárást a koncesszió kapcsán. A Bizottság úgy indokolta a döntést, hogy a koncesszió nem volt átlátható a becsült szerződéses érték tekintetében, nem hárítja át kellő mértékben a működéssel kapcsolatos kockázatot, és indokolatlanul hosszú időre szól, így sérti az uniós jogot.
A hulladékkezelés koncesszióját a Mol kapta meg szintén 35 évre, így 2023. július 1-től a Mol-csoporthoz tartozó Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. (Mohu) végzi a lakossági szilárd hulladék, az elkülönítetten gyűjtött települési hulladék és a termékdíjas rendszerek bizonyos anyagainak gyűjtését és feldolgozását. A Mohu a koncesszióval egyik napról a másikra leuralta a piacot, aminek következtében sok addigi vállalkozás vesztette el a pozícióját az ágazatban. Legutóbb a szolnoki polgármester jelezte, hogy a Mohu át akarja venni a helyi hulladékkezelő céget; szerinte ezek a vállalatok addig voltak hasznosak a koncesszor számára, amíg betanították a Mohut, amely azóta monopolhelyzetre törekszik. Emellett a rendszer hatékonysága sem igazán javult: 2021-hez képest 2024-ben enyhén nőtt a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége, míg az újrahasznosítotté csökkent (utóbbinak a körforgásos gazdaság szempontjából jóval nagyobb a jelentősége).
A Mohu meglepetésként az első (fél)évében, 2023-ban nyereséget ért el, majd 2024-ben – az első teljes évében – 50 milliárd forintos veszteséget 379 milliárd forint árbevétel mellett.
A Mohu-koncesszió kapcsán is indult uniós eljárás: a Bizottság szerint a jogosultsági kritériumok diszkriminatívak voltak, vagyis a Molra lett szabva a pályázat, és ebben az esetben is uniós jogot sért a 35 éves piaclezárás.
További koncesszió még a kaszinóké: ez Habony Árpádhoz és Garancsi Istvánhoz kötődik a Garinvest Projekt Zrt.-n keresztül. A budapesti kaszinókoncesszió 2056-ig tart. Emellett a dohánytermékek nagykereskedelme és kiskereskedelme is koncesszióban van: utóbbi az egyes dohányboltoké, míg előbbi az Országos Dohányboltellátó Zrt. monopóliuma, ami Sánta János hódmezővásárhelyi vállalkozóhoz tartozik, aki 2024-ig 9 év alatt 45 milliárd forintnyi nyereséget ért el vele.
Önként vagy a törvény erejével is megszűnhet a szerződés
A Tisza előzetes tervei szerint a nemzeti vagyonvisszaszerzési és védelmi hivatal fogja felülvizsgálni a koncessziós szerződéseket. A kormány határozatban rögzített egyes pénzügyminiszteri jogköröket, amiben úgy fogalmaz, hogy „az állam által érintett koncessziós szerződések és PPP-megállapodások megkötésére, módosítására, megszüntetésére kizárólag a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével kerülhet sor”.
A koncessziók ügyében utoljára Vitézy Dávid nyilatkozott részletesebben a kormányból az ATV-nek, aki az autópályák kapcsán fogalmazott úgy, hogy felülvizsgálják a szerződést, és megnézik, „hogyan tudják a magyar adófizetők érdekeit szolgálni”, és hozzátette, hogy szerinte ez egy rossz szerződés a magyar állam szempontjából. Abba nem akart mélyebben belemenni, hogy milyen jogi mozgásterük van, hogy „a tárgyalási és jogi érdekérvényesítési pozíciójukat ne rontsa”.
Kerestük a Kármán Andráshoz tartozó Pénzügyminisztériumot és a Vitézy Dávidhoz tartozó Közlekedési és Beruházási Minisztériumot a szerződésekkel kapcsolatos terveikről, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ az ügyben.
„Az államnak nagy mozgásszabadsága és intézkedési kötelezettsége van a koncessziók ügyében” – fogalmazott lapunknak Ligeti Miklós. Szerinte a sztrádakoncessziót lehet a legkönnyebben visszavenni, ugyanis ez egy centralizáltan szervezett terület, ahol mindig az állam a megrendelő. „Mindegy az útépítő cégnek, hogy az MKIF Zrt. vagy az autópálya-kezelő zrt. a megrendelője” – tette hozzá Ligeti. (Utóbbi nevű állami cég jelenleg nincsen, de korábban volt hasonló.)
Minden jogalapja megvan az államnak arra, hogy megszüntesse a koncessziót a jogász szerint.
A Transparency International Magyarország nyújtotta be azokat a panaszokat, amelyek alapján az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított mindkét esetben. Erre hivatkozva Ligeti kiemelte, hogy „a koncessziókat létrehozó eljárások törvénysértők voltak, ezért a koncesszió jogosultjai, vagyis az MKIF és a Mohu nem hivatkozhatnak arra, hogy a szerzett jogaikat az új kormány is tiszteletben kell tartsa”. A törvénysértés szerinte abban áll, hogy egyrészt valójában nem koncesszióról van szó, hanem leplezett közbeszerzésről, mivel a kockázat nem száll át a koncesszorra – az autópályák esetében például az állam rendelkezésre állási díj formájában biztosít a koncessziós jogosultnak jelentős bevételt –, és a 35 évre szóló monopólium is jogsértő, mert teljes ágazatokban számolja fel a versenyt.
Lehet „barátságosan” közelíteni a kérdéshez, és felajánlani, hogy lépjen ki a konzorcium a szerződésből az érvénytelenséget jelentő jogi okok miatt. Ha az nem megy, akkor a kormányzat törvényi erővel vissza tudja venni ezt a közfeladatot az állam számára a jogász szerint. Ha csak módosítaná a szerződést a kormány, akkor „az erő pozíciójából tárgyalhat”, és valódi koncesszió felé tolhatja a konstrukciókat, de Ligetinek nem tetszik ez a megoldás, mert alapvetően jogsértőknek tartja a két infrastrukturális koncessziót.
Megkerestük az MKIF Zrt.-t azzal kapcsolatban, hogy számítanak-e a szerződésük felbontására, valamint, hogy milyen feltételekkel lennének hajlandóak újratárgyalni azt. „Érvényes és hatályos szerződésünk van a magyar állammal. (..) A szerződés az EU közbeszerzési és koncessziós irányelve, a magyar hatályos közbeszerzési törvény, valamint a koncessziós törvény, továbbá az ágazati jogszabályokkal összhangban, a koncesszióba adó megrendelő igényei alapján, a magyar és az uniós jogszabályoknak megfelelően módosítható. A koncesszor a jogszabályok adta kereteken belül eddig is nyitott volt a megrendelői igényeknek történő megfelelésre” – szól a konzorcium válasza.
A hulladékgazdálkodásban átmeneti idő kellene
A Mohu esetében szintén abból fakad a megállapodás jogellenessége, hogy indokolatlanul hosszú időre szól a szerződés, ráadásul a Molnak nem is kellett minden olyan követelményt teljesítenie, ami az eredeti beszerzési kiírásban meg volt fogalmazva – mondta Ligeti. Utóbbival kapcsolatban a jogász kiemelte, hogy törvényesen létre sem jött megállapodás, ugyanis az eredeti előírások szerint egyrészt a Mohunak meg kellett volna vennie a Nemzeti Hulladékkezelési Zrt.-t, másrészt 2022. december 31-ig be kellett volna szereznie a hulladéktevékenységekhez kapcsolódó engedélyeket, ám ezek egyike sem történt meg: mindkét részlet szerződésszegésre utal, ezért a Mohuval kötött koncessziós megállapodás jogilag legalábbis kétségesnek tekinthető.
Ligeti kiemelte, hogy a koncesszió felszámolása ebben az esetben kényesebb ügy, ugyanis a hulladékkezelés egy sokszereplős piac, valamint mind az intézményi, mind a kommunális hulladék elszállítása rövid határidejű közfeladat. A jogász egy átmeneti szabályozást lát szükségesnek, ami biztosítja a szolgáltatást az új konstrukció létrejöttéig. Továbbá a hulladékpiac koncesszióba adása után kiszorítottak sok hulladékkezeléssel foglalkozó vállalatot az addig mintegy 3000 vállalkozást foglalkoztató piacról, akik helyére a koncesszió megszűntével új szereplőket kellene bevonni.
A Mohut is megkerestük a koncessziós szerződése, és annak jövője kapcsán. „A Mohu az érvényben lévő jogszabályoknak megfelelően működik, és az a feladata, hogy Magyarország teljesítse az EU-s célokat a hulladékgazdálkodásban. (...) A Mohu természetesen folyamatosan egyeztet majd a kormányzattal, hiszen állami koncesszióról van szó” – fogalmazott lapunknak a vállalat, és hangsúlyozták, hogy eddig is jelentős eredményeket értek el, mint például az újrahasznosítás növelése.*
Egy mohus belső forrásunk szerint nyitottak a tárgyalásra az új kormánnyal, és ők is érzik, hogy intézkedni kell az ügyben.
Az uniós kötelezettségszegési eljárások miatt nem kell aggódnia az új kormánynak Ligeti elmondása alapján, ugyanis korai szakaszban jár mindkét eljárás, valamint egyértelmű, hogy az új kormány lépni akar, „szóval nem fog így maradni a két koncesszió”.
A kaszinókoncesszió kapcsán Ligeti Miklós szerint egyszerűbb a helyzet, ugyanis nem közszolgáltatásról van szó, amit mindenképpen el kellene látni. Az új kormány például olyan mértékben is megemelheti a koncessziós díjat, hogy magától mond le a jogáról a koncesszor.
