Sok minden megváltozott Magyarországon az áprilisi választások után, egyvalami viszont változatlan maradt: a kormánypárti és az ellenzéki politikusok továbbra is teljesen másként látják az ország helyzetét. A vélemények ráadásul gyorsan változnak attól függően, hogy egy politikus ellenzéki vagy kormánypárti pozícióból beszél. Ezt szépen végig lehet követni a fideszes képviselők nyilatkozatai alapján, amelyeket az elmúlt hónapokban tettek.
Szalai Piroska, a Fidesz újonc országgyűlési képviselője május elején például arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy nem igaz az a tiszás narratíva, hogy az ország olyan rossz állapotban lenne, hogy újra kellene építeni. Szerinte ezt leginkább a munkaerőpiaci adatok mutatták meg, mivel a Fidesz kormányzása alatt jelentősen nőtt a foglalkoztatás és a reálbér, és 2026 elejére már az infláció is alacsonnyá vált. Jóval borúsabb képet festett a gazdasági helyzet négy hónappal később egy másik fideszes országgyűlési képviselő, Palóc André. Ő augusztus végén egyéb rossz hírek mellett azt emelte ki, hogy Tószegen bezárt a kerékpárgyár, Bonyhádon pedig bezárják a zománcgyárat, ami szerinte azt mutatja, hogy az új kormány alatt romlik a gazdasági helyzet.
Szalai nyilatkozata még a Fidesz kormányzása alatti helyzetértékelést képviseli, Palóc nyilatkozata viszont már összhangban van azzal az ellenzéki fideszes narratívával, hogy a kormány megszorításokba kezdett, amit emberek tömegei fognak a saját pénztárcájukon is megérezni. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke már júliusban arról beszélt Tusványoson, hogy a Tisza önkényuralmi rendszerének nincsenek meg a gazdasági alapjai, és a Tisza gazdaságpolitikája csak parasztvakítás. Azt is megjegyezte, hogy a kommunista rendszert is addig tűrték meg a magyarok, amíg jól ment a gazdaság. Azt mondta, ki fog derülni, hogy a rendszer fenntarthatatlan, utána pedig napról napra nőni fog az ellenállás, és a győzelemhez szükséges tömegek a növekvő elégedetlenség miatt a Fidesz mellé állnak.
Az eljövendő gazdasági kataklizma lefutását részletezte szeptember közepén a blogján Orbán Balázs fideszes parlamenti képviselő is.
„A vállalatok először túlórát és műszakot csökkenthetnek, majd visszafoghatják a felvételt, végül leépíthetnek. A fiatalok körében ismét megjelenhet a munkanélküliség, mert ők kerülnek be legkésőbb és esnek ki legelőször a munkaerőpiacról”
– írta arról Orbán Viktor korábbi politikai igazgatója, hogy mit vár a Tisza kormányzása alatt.
De valójában mennyire tükrözik vissza a munkaerőpiaci folyamatok az ellenzék aggodalmait? Ebben a cikkben az elmúlt időszak fejleményeit, a makrogazdasági adatokat átnézve és a munkaerőpiaci előrejelzéseket bemutatva próbálunk ennek utánajárni.
A híreket követve az elmúlt időszakban lehetett olyan érzésünk, hogy egyre több a leépítés. A választások után 10 nappal jelentették be, hogy az Electrolux az év végéig leállítja a termelést a jászberényi hűtőgyárban, ami miatt mintegy 600 ember munkahelye szűnik meg, de az Accell Hunland tószegi üzemének augusztusban bejelentett megszüntetése miatt is 400 munkahely szűnik meg. Nagyságrendileg hasonló leépítést jelent (470 munkahely) a WKW győri üzemének szeptemberben bejelentett bezárása, a bonyhádi zománcgyáré pedig 150 pozíció megszűnésével jár együtt. (Júliusban a Nestlé bejelentette, hogy bezárják a diósgyőri csokigyárat, de szeptemberre kiderült, hogy az üzemet végül átveszi a magyar Vimpex-csoport, és a termelés 2027-től is folytatódik.)
Szintén relatíve sok munkahely szűnt meg a nyáron az előző kormánytól gazdaságilag függő cégek leépítései miatt: a Mediaworksnél körülbelül 200 főt küldtek el júliusban (de sok embert bocsátottak el a Mandinertől és a Megafontól is), és a Bayer Construct csoporthoz tartozó biharkeresztesi Viastein is csoportos létszámleépítést jelentett be júniusban. A Balásy Gyula többségi tulajdonában álló Visual Europe Groupnál is csoportos létszámleépítést jelentettek be júniusban, de a cég állománya június és július között csak 5 fővel csökkent.
A nagyobb létszámcsökkentéseket a vállalatoknak Magyarországon kötelezően be kell jelenteniük. Ezt csoportos létszámleépítésnek hívják, és egy 300 fő feletti cégnél például akkor beszélünk erről, ha 30 napon belül legalább 30 dolgozót bocsátanak el*
Erre utal, hogy a leépítések több mint háromnegyedét júniusban és júliusban is a közép-magyarországi régióban jelentették be, és az is, hogy január és augusztus között a feldolgozóipar mellett (2382 fő) az információ, kommunikáció szektorban küldték el a legtöbb embert csoportos létszámleépítés keretében (összesen 1295 főt).
A leépítések ellenére ugyanakkor május és július között összességében több mint 30 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma országosan a február és április közötti időszakhoz képest (4,618-ról 4,651 millióra). Ha a foglalkoztatottsági trendeket hosszabb távon nézzük, az látszik, hogy idén a foglalkoztatottak száma még elmaradt az elmúlt évek csúcsától, ami 2023 utolsó hónapjaiban volt,
de tavaly év végére megállt a csökkenő trend, és január óta már újra felfelé indult a foglalkoztatottak száma.
Az egyik leginkább meghatározó munkaerőpiaci tényező itthon továbbra is a demográfia: a foglalkoztatottak és a munkaképes népesség arányát mutató foglalkoztatási ráta júliusban 65,9 százalék volt, ami még magasabb is, mint 2023 szeptemberében (65,3 százalék), az elmúlt évek foglalkoztatási csúcsán. A magyarázat arra, hogy kevesebb foglalkoztatott miért ad ki magasabb rátát, az, hogy csak 2023 utolsó negyedéve és 2026 második negyedéve között több mint 90 ezer fővel csökkent a munkavállalási korú népesség száma.
És igaz ugyan, hogy a munkanélküliek száma is enyhén nőtt (6 ezer fővel), de munkát is valamivel gyorsabban lehetett találni: a munkakeresés átlagos ideje 13,1-ről 12 hónapra csökkent.
Több minden is arra utal ugyanakkor, hogy továbbra is kitartanak a felemás munkaerőpiaci trendek, tehát jelentős javulásra, de nagy kataklizmára sem kell számítani. Igaz, a cégek toborzási terveit monitorozó felmérések nem jelzik feltétlenül előre a trendeket, hiszen az elmúlt időszakban például úgy nőtt a hazai foglalkoztatottság, hogy több felmérés is a cégek toborzási pesszimizmusáról számolt be. Mindenesetre a GKI Gazdaságkutató foglalkoztatási indikátora – ami a következő három hónapban az alkalmazotti létszám növelését, illetve annak csökkentését tervező cégek arányának különbségét adja meg – augusztusban a tavaly szeptember óta mért legalacsonyabb szintre csökkent: a cégek 7 százaléka készült a létszám bővítésére, 13 százalék pedig csökkentésre. Az Eurostat hasonló indikátora szerint pedig éppen egy évvel ezelőtt voltak csak borúsabbak a céges létszámtervek az augusztusban mért szintnél.
A G7-nek nyilatkozó munkaerőpiaci szakértők szerint ősszel élénkebb időszak jöhet a munkaerőpiacon, de a vállalatok továbbra is óvatosak maradnak.
A hazai munkaerőpiacot jelenleg nem egységes munkaerőhiány vagy túlkínálat jellemzi, hanem erősen differenciált helyzet
– írta a G7 megkeresésére Mihályi Magdolna. A Jobtain HR Szolgáltató Kft. tulajdonos-ügyvezetője, a Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége felügyelőbizottságának elnöke, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Minősített HR Szolgáltatók Szekciójának elnöke szerint miközben egyes vállalatok kivárnak, átszerveznek vagy nem pótolják automatikusan a távozó munkatársakat, más cégek továbbra is aktívan keresik a termelés, a működés és a növekedés szempontjából nélkülözhetetlen munkaerőt. „Szeptemberben és októberben ezért elsősorban célzott toborzási hullámokra számítunk, minden ágazatra kiterjedő létszámbővítés valóban nem várható” – fogalmazott.
A cégek mellett jellemzően a munkavállalók is aktívabbá válnak. „Az őszi időszakban igyekeznek behozni a lemaradásukat a cégek, ilyenkor a nyári szabadságolások végeztével egyesek fokozzák a termelést, illetve minőségi cseréket hajtanak végre. A munkavállalók érdeklődése is megnő, mert a nyári hónapokban sokan idénymunkát vagy egyéb feladatokat vállaltak, és most igyekeznek elhelyezkedni a cégeknél” – fogalmazott Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója. Ebben az időszakban a cégeknél is látványosabbá válik a létszámhiány, amit nyáron részben elfednek a nyári szabadságolások és gyári leállások. Szintén szezonális hatás, hogy a logisztikai, raktározási, kereskedelmi és e-kereskedelmi vállalatok is megkezdik a felkészülést az év végi időszakra. A keresletet tehát elsősorban a konkrét megrendelések, a termelési tervek és a szezonális kapacitásigények alakítják, de a toborzás átfogó felfutása vagy visszaesése sem várható.
A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint az érdemi és tartós munkaerőpiaci javuláshoz arra lenne szükség, hogy a vállalatok működési kilátásai kiszámíthatóbbá váljanak, és folytatódjon a termelési mutatók javulása, ami nyáron már elkezdődött. A cégek ebben az esetben tudnának ismét hosszabb távú kapacitás- és létszámbővítésben gondolkodni. Nógrádi József szerint ehhez az export fellendülésére, új – köztük nem autóipari – beruházásokra, valamint a belső fogyasztás erősödésére lenne szükség. Egyelőre azonban egyik területen sem látszik olyan széles körű javulás, amely érdemi fordulatot jelezne.
„Fontos megjegyezni, hogy továbbra sem csökken érdemben a frissen csődbe ment cégek száma, és a munkanélküliségi mutatók sem javultak érdemben. A csoportos létszámleépítések pedig az elmúlt öt év második legrosszabb eredményét mutatják eddig, az előjelek tehát nem túl biztatók”
– fogalmazott.
Mihályi Magdolna szerint a gazdasági növekedés fontos ugyan, de önmagában nem elég: a munkaerőpiac stabilizálásához hatékonyabban kell bevonni a hazai munkaerő-tartalékokat is, támogatni kell a mobilitást, valamint fejleszteni a képzést és az átképzést. Emellett kiszámítható jogi és gazdasági környezetre van szükség, amelyben a vállalatok hosszabb távra tervezhetnek, és a tartós munkaerőhiánnyal érintett területeken világos szabályok mellett a külföldi munkaerő alkalmazására is lehetőség van. „Rövidebb távon nem egységes fordulatra, hanem ágazatonként és térségenként eltérő, fokozatos javulásra számítunk” – összegezte a várakozásait.
