A visszafogottság bája a Balatonon, ami eltűnni látszik

„Nekem a Balaton a Riviéra” – állítja egy egykor közismert dal, de a valósághoz közelebb állt volna, ha a Riviérát az Adriával helyettesítik be a dalszövegben. A Balaton a trianoni döntés után vált ugyanis népszerű fürdőhellyé, ha már az Adria elérhetetlenné vált. Nagyjából ebben a korszakban bontakozott ki egy letisztult, egyszerűségében is sokszor játékos formavilággal dolgozó építészeti stílus, a modernizmus. Ebből és az art decóból a hazai építészek is merítettek, és a középosztály a két világháború között a Balaton-parton már a funkcionalitásra kihegyezett nyaralókat is építtetett, amelyek a tó környékének karakterét is meghatározták.

A balatoni modernizmus és art deco című könyvében Bolla Zoltán a korszak több jelentős, esetenként teljesen elfeledett alkotását gyűjtötte albumba, miközben a nyaralóépítészet kultúr- és filozófiatörténetén is végigvezet minket. Rámutat, hogyan vettek át magyar építészek svájci, amerikai vagy német stílusjegyeket, de azt is megtudhatjuk tőle, hogy miért hasonlít néhány nyaraló egy óceánjáró hajóra. De nemcsak az épülettömegeket és az anyaghasználatot láthatjuk, hanem apró részleteket is. Egy-egy kerítés tetején, egy apró ablakban, egy homlokzati díszben is megbújhat egy-egy olyan art decós gesztus, amelyet elsőre talán a tulajdonos ötletelésének tudhatunk be, de a feliratok sokszínűsége is árulkodik az egyszerű geometriai formákból kiinduló stílusról.

Könyvében Bolla igazi archiváló munkát végzett, bár az előszóban figyelmeztet, ha nem is a 24., de a 23. órában vagyunk, így még sok épületet láthatunk eredeti pompájában (néhány elfuseráltan átépített mellett). A Balatonon újra erőre kapó, leburkolt kertekben és mértéktelenségben is megmutatkozó építkezési láz sok értékes épületet felfalhat, de a szerző azért még nem leletmentésként tekint munkájára.

„Inkább bemutatásnak, közszemlére tételnek gondolom a munkámat, hogy lássák, ilyen is van, és kimondatlanul ízlésformáló hatásúnak is gondolom, hátha egy építkezésnél, egy felújításnál mintaként használnak valamilyen értékes épületet. Persze nem mindegyik épület öregedett jól, a későbbi átalakítások miatt sem, nem is mindegyik tökéletes, de ezek a formák még most is modernek valahol.”

Bolla Zoltán nem építész és nem is művészettörténész, laikusként, egy kreatív iskolában tanulva látott egy századfordulós épületet a művészettörténet-óráján, és emiatt kezdte el érdekelni a szecesszió. Nemcsak képen akarta látni ezeket az épületeket, hanem a valóságban is, így aztán nyakába vette az országot, és mindenhol fotózott. Közben gyűjtötte a külföldi szakirodalmat, majd az art nouveau és art deco néven ismert stílus felé kezdett fordulni, érdekelte, hogy ezek hatása mennyire mutatható ki itthon. Erről kevés irodalom volt, inkább csak iparművészeti vonalon dokumentálták a stílust. Bolla Ferkai András könyvei alapján kezdett tájékozódni.

„Úgy 150–200 art deco és modernista épületről lehetett tudni Budapesten, ezeket még 6×6 cm-es fekete-fehér képeken láttam. Nem volt még Insta, nem fotózták ezeket az épületeket, és még Google Street View sem volt, ami alapján lehetett volna keresni. A könyvek alapján terveztem meg az útvonalakat Budapesten, és két épület között mindig találtam egy harmadikat. Utána a Teve utcai tervtárban próbáltam meg kikutatni, hogy az adott épület mikor épült, ki tervezte, ki volt a megrendelője. Néhány év alatt 500–700 tervet ismertem meg, ezeket egy Picasa képalbumba töltögettem fel. Aztán 2013-ban felfigyeltek rá, és megszületett az ötlet, hogy könyv legyen ezekből.”

Bolla először e-könyv formában tette elérhetővé a gyűjtését, majd később két kötetben mutatta be Magyarország art deco épületeit, amelyek szakmai körökben is elismerést váltottak ki. Azt tapasztalta, hogy könyvei alapján több túrát hirdettek meg a városi sétákat szervező cégek is. Az, hogy a Balatonnal is tüzetesebben kezdett foglalkozni, egy telefonhívásnak köszönhető. Egy karakteres épületről, amelynek belső terében is megmaradtak art deco jellegű bútorok és külső iparművészeti részletek, kérdezték, hogy ki lehet a tervező. Ő a stílusjegyek alapján felismerte, így aztán helyi építész és bölcsész ismerősök rávették, hogy nézzen körbe a Balatonnál.

„Addig valahogy kihagytam a számításból, pedig a Balaton a főváros és a megyeszékhelyek után a legurbanizáltabb terület. Régi fényképeket és képeslapokat ugyan nézegettem több évvel korábban is, de az egykori kisebb üdülőterületeket nem vettem komolyan, nem hittem volna, hogy bármi jelentősebb található még itt” – mondta Bolla Zoltán.

Aztán ahogy három hónap alatt hét–nyolcszor körbejárta a Balatont, egyre több értékre bukkant. Régi képeslapok, a Tér és Forma nevű egykori építészeti folyóirat, mások Instagramja, helybeli Facebook-csoportokban megjelenő információmorzsák, idős emberek visszaemlékezései, helytörténészek adatai alapján nyomozott épületek után. Végül egy 500–700 darabos listája lett, és jó háromszázról gondolta úgy, hogy érdemes könyvben is megmutatni.

A balatoni nyaralóépítések első nagy korszaka a 19. század végén kezdődött, gyakorlatilag ekkor kezdték felfedezni a Balatont mint üdülőhelyet, a nagyobb települések, Siófok, Balatonalmádi, Balatonfüred és Keszthely voltak az igazán népszerűek. Az újabb hullám az első világháború után érkezett. A trianoni döntés után Magyarország egy sor népszerű üdülőhelyét elveszítette (például Abbázia, Lovran, Ótátrafüred, Tusnádfürdő, Herkulesfürdő stb.), az Adriához nehézkessé vált az eljutás, így lett a magyar tenger a Balaton. A Horthy-korszakban az alsó középosztály is egyre nagyobb számban jelent meg a településeken, ami nagyjából egybeesett a modernista építészeti korszakkal.

„Kezdetben az arisztokrácia kastélyait másolták, de rájöttek, hogy szükségtelenek ekkora épületek, amikor télen nem is használják azokat. Az alsó középosztálynak nem is volt pénze kétszintes nyaralóra, jobban érvényesült náluk a funkcionalitás. Puritán, sokkal inkább a tájba simuló, nem tolakodó épületekbe költöztek, a teraszokon ejtőztek, olvastak vagy rádióztak a nyaralótulajdonosok” – mondta Bolla.

A Balaton északi partján a domborzati viszonyok miatt kisebb terük volt az új épületeknek, a parthoz közeli részeken a már sűrűbben meglévő parasztfalukba kerülhetett néhány, de a déli parton a belvizek lecsapolása után nagyobb terület szabadult fel, ott lehetett parcellázni és építkezni.

„A legtöbbször budapesti tervezők jöttek új ötletekkel, mintaterveket is készítettek, amelyeket például Siófokon is kiállítottak abban a reményben, hogy majd kapnak megrendeléseket. Ez nem jött mindig össze, mert ezeket az egyedi terveket inkább helyi építőmesterek gondoltak tovább és építettek meg. A tervek bája a visszafogottság, egyszerűség volt, amit a helyi viszonyokhoz adaptáltak. Az is előfordult, hogy laikusok, mondjuk egy orvos skiccelt fel egy tervet korábbi minták alapján, akkoriban még sok reneszánsz ember volt” – mondta Bolla Zoltán.

A második világháború után még pár évig ezt a modernista stílust folytatták, majd a Rákosi-érában inkább kisajátították és felújították a magántulajdont, mint hogy új építkezésekbe kezdjenek a szocreál jegyében. Bolla Zoltán már a könyv megírása után fedezte fel, hogy amikor 1956 után elkezdődött a kommunista rendszer konszolidációja, sok új építésű nyaraló néhány elemében használta a klasszikus modernt és az art decót, és így tovább tudott élni a stílus az 1960-as évek elejéig. Ezután már a késő modern („szocmodern”, „Kádár-modern”, „mid-century modern”) épületek kerültek többségbe az 1970-es évek közepéig.

A Balaton települései ma már nagyon vegyes képet mutatnak, a nosztalgiánk sem feltétlenül a letisztult modernista épületekhez kapcsol minket, hanem a szocmodernhez („retróhoz”), és kezd elveszni az a mértéktartó építészeti stílus is, amellyel a tájba simultak a nyaralóépületek, helyüket átveszi az itt idegenül ható mediterrán giccs, a túlméretezett tömbök és szállók, valamint az üvegfelületek. A jelenkori épületek között is van pár azért, amely a klasszikus modern hagyományait vagy a luxus-óceánjáró formáit követi.

„Amikor az 1930-as években terveztek, pont az volt a poén, hogy hogyan lehet modernizálni a Balaton-vidéki parasztházat. Szeretem is ezt az irányzatot tornácos modernnek nevezni. Nagyrészt német hatásra kezdődött ez el nálunk, de amíg a németek erre az irányzatra büszkék, itthon kevéssé őrizzük meg ezeket az értékeket. Elveszni látszik a balatoni építészetben a hely szelleme” – állapította meg Bolla Zoltán.