Mindent elvesznek, ha én elmegyek: további orosz terjeszkedéstől félnek a szakadár grúz régió mellett élők

Dél-Oszétia Grúzia (Georgia) egyik szakadár régiója, amely a 2008-as orosz–grúz háború után vált kvázi függetlenné, és amelyet Oroszországon és egy maroknyi másik államon kívül senki nem ismer el. A terület határának közelében élő, kitelepített lakók számára az ukrajnai háború az orosz bombázások szörnyű emlékeit idézte fel. A Reuters nagyképes anyagban mutatja be a traumával terhelt időszak lenyomatait és a helyiek előtt álló bizonytalan jövőt.

„Tudom, milyen érzés bujkálni, miközben a faludat bombázzák” – mondta Marti Otinasvili, aki 13 évesen a családjával együtt menekült el otthonról. Otinasvili egy, a szakadár régióból kitelepített családok számára fenntartott övezetben él Khurvaleti szélén. Most attól tart, hogy Oroszország további területeket akar majd elfoglalni, vagy hivatalosan is annektálja Dél-Oszétiát, miután „népszavazások” után négy ukrajnai megye elcsatolását is bejelentette – köztük olyan területekét, amelyeket nem is ellenőriznek a megszálló orosz erők.

A 2008-as, ötnapos háborút lezáró tűzszünet után Oroszország saját csapatokat vezényelt Dél-Oszétiába és egy másik szakadár régióba, Abháziába. Azóta az orosz erők és az általuk támogatott szeparatisták szögesdrótból kerítést emeltek a közigazgatási határvonal mentén, amely Dél-Oszétiát de facto elválasztja Grúzia többi részétől. A korábban jelöletlen vonal egyre inkább hasonlít egy nemzetközi határra.

A szögesdrót most Khurvaleti és más hasonló falvak kertjein keresztül húzódik, így előfordul, hogy családtagok nem tudják elérni rokonaikat a határ másik oldalán, vagy el vannak vágva a terményeiktől és a megélhetésüktől. A helyiek azt mondják, gyakran tartóztatják le őket azzal a váddal, hogy behatoltak Dél-Oszétia területére.

Otinasvili azt állította, néhány nappal Ukrajna február 24-i inváziójának kezdete után orosz katonák olyan táblákat kezdtek el elhelyezni, amely megtiltotta a grúzoknak a határ átlépését.

„Annyira megijedtem, hogy nem tudtam abbahagyni a sírást, és két napig remegtem. Azt hittem, hogy újra elkezdődött a háború”

– folytatta.

A dél-oszétiai hatóságok júliusban álnépszavazást akartak tartani arról, hogy Oroszország részévé váljanak-e, hasonlóan az oroszok által megszállt ukrán régiókhoz, ám a törekvést május végén felfüggesztették. Grúzia elfogadhatatlannak nevezett minden ilyen és ehhez hasonló kezdeményezést.

Az vitatott, hogy ki a felelős az orosz–grúz háború kitöréséért. Egy 2009-ben készült, az Európai Unió által támogatott jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a háborút Grúzia fegyveres erői kezdték, de Moszkva válasza túllépte az észszerű határokat és megsértette a nemzetközi jogot. Más szakértői vélemények szerint egyértelműen az oroszok provokáltak, de legalábbis minimum eszkalálták a helyzetet azzal, hogy katonailag támogatták a szakadár területeket.

Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint a háború és a korábbi dél-oszétiai és abháziai konfliktusok következtében mintegy 288 000 grúznak kellett elhagynia a lakhelyét.

A menekültek és a közigazgatási vonal közelében élők mindennapi élete a háború óta bizonytalan. Különböző jogvédő csoportok és az Európa Tanács többek között a mozgásszabadság korlátozását, illegális letartóztatásokat és a grúz etnikumúakkal szembeni megkülönböztetést dokumentáltak.

Maia Otinasvili (aki nem rokona Mari Otinasvilinek) azt állította, hogy Khurvaleti közelében sétált, amikor 2018-ban felfegyverzett emberek elrabolták, majd az oroszpártiak ellenőrzése alatt álló dél-oszétiai területre rángatták, ahol bebörtönözték. „Lelöktek a földre, és hátba vágtak” – mondta.

A 41 éves nőt illegális határátlépéssel vádolták, amit ő végig tagadott. Egy dél-oszétiai bíróság nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, ám jelentős grúz felháborodást követően 11 nap után kiszabadult.

Az ilyen erőszakos fogva tartásokról szóló jelentések gyakoriak, a grúz hatóságok és a jogvédő csoportok is jegyzik ezeket. Novemberben több ilyen eset is történt Gori településen a grúz Állambiztonsági Szolgálat szerint, úgy vélik, ezek célja a lakosság megfélemlítése lehet.

A helyiek a fogva tartásokat emberrablásnak tartják, és azt mondják, az orosz vagy az oroszok által támogatott dél-oszétiai erők folyamatosan tolják előre a választóvonalat: akadályokat, szögesdrót kerítéseket és táblákat állítanak fel, hogy valódi határrá változtassák azt.

David Katsarava megszállásellenes aktivista azzal vádolja a grúz kormányt és az Európai Unió megfigyelő misszióját, hogy nem tesznek eleget az orosz előrehatolás és az illegális fogva tartások ellen. Katsarava ezenkívül

GPS-nyomkövetőket osztogat a helyieknek, hogy gyorsan meg tudják őket találni, ha bajba kerülnek a határnál, illetve könnyen cáfolni tudják az illegális határsértés vádját.

Katsarava azt állítja, Grúzia további területekkel lett kisebb azokon túl, amelyeket eredetileg elvesztett a háborúban.

A grúz állampolgár Genadi Bestaevit 2019-ben vették őrizetbe, és két évig tartották fogva Dél-Oszétiában. Fogva tartása alatt agyvérzést kapott, majd visszaszállították Grúziába, ahol három hónappal később, 53 éves korában meghalt. A dél-oszétiai hatóságok szerint illegálisan lépte át a határt, és kábítószer-csempészettel vádolták.

Nővére, a 63 éves Naira Mestavasvili azt mondta, hogy oroszpárti fegyveresek vitték el Bestaevit otthonának hálószobájából, amely közvetlenül a szögesdrótból emelt határ mellett volt.

„A bátyám az orosz megszállás áldozata lett. Nem tudom, mi történt vele, vagy mit tettek vele a börtönben. Egészséges ember volt”

– mondta Mestavasvili. A család tagadja, hogy kábítószert csempésztek volna.

Az Európai Unió Bestaevi halálát „tragikusnak” nevezte, amely szerintük jól illusztrálja a „de facto rezsim törvénytelen cselekedeteinek pusztító következményeit”.

Egy 2017-ben egy Oroszországgal kötött megállapodás értelmében Dél-Oszétia fegyveres erői gyakorlatilag beolvadtak Oroszország katonai parancsnoki struktúrájába. A térségben orosz csapatok is állomásoznak.

Az orosz külügyminisztérium és a dél-oszétiai hatóságok nem válaszoltak a Reuters megkeresésére, hogy kommentálják a jogtalan fogva tartásokról szóló állításokat, illetve a közigazgatási vonal mozgását.

A 88 éves Valia Valisvili Khurvaleti oroszpártiak által ellenőrzött oldalán rekedt. „Teljesen egyedül vagyok – mondta Valia. – Az őrök megtiltják a családtagjaimnak, hogy a megszállt területre jöjjenek. Ha mégis átlépik a határt, börtönbe kerülnek.”

Az idős nő arról is beszélt, hogy az oroszpárti erők felszólították, hogy távozzon a házából. Ő ezt visszautasította, mondván, megígérte néhai férjének, hogy nem hagyja el az otthonukat.

„Mindent elvesznek, ha én elmegyek: az összes földemet, ami grúz.”