Tizenhat mű, ami nem az Ecserin végezte

Vető János NahTe nemzetközileg elismert művész, a hatvanas évek végétől a neoavantgárd művészet, az underground zene egyik legfontosabb és kiemelkedő alakja. Méhes Mariettával és Lukin Gáborral együtt alapította meg a Trabant zenekart, ezzel a mai napig a hatása alatt tartja a magyar zenei kultúrát. Vető János művészete azonkívül, hogy jelentős, igen tetemes is. Bármelyik irányba indulunk, elképesztő mennyiségű név, mű és kapcsolódási pont kerül elő, és ezek kivétel nélkül fontos fejezetei a film-, zene-, képző- és fotóművészetnek. Munkássága során közel harmincezer fényképet készített, de az ezekről készült korabeli nagyítások nagyobb része eltűnt vagy teljesen megsemmisült. Ami megmaradt, azokat a 2018-ban a galeri ffrindiau-ban kiállította és a helyet működtető építész Janesch Péternek adta.

A hetvenes években a fotó még nem számított műtárgynak. A képzőművészek nem kizárólagos médiumként használták a fényképezőgépet, így a létrehozott művek jelentősen el is távolodtak a fotográfia fősodrától, ezeket a fényképeket nem lenne szerencsés kizárólag a fotográfián belül értelmezni. Senki nem gondolta még, hogy egy bekeretezett fényképet végső műnek tekintsen. Vető János első kiállítását 1974-ben, huszonegy évesen rendezte a Bercsényi Klubban, ahol százötven fotót használt a kiállításhoz, ezeket a kiállítás után saját kezével semmisítette meg. Következő kiállításának ötven képét a Fiatal Művészek Klubjából már hazavitte és az ágyneműtartóba tette, a bútort, miután elköltözött, a képekkel együtt kidobták. Néhány fotó később az Ecseri piacon felbukkant, így aztán a kereskedelmi forgalomban is, végül magán- és a legfontosabb közgyűjteményekbe kerültek.

Hajas–Vető

Nem sorolhatunk fel mindenkit, akivel dolgozott vagy barátkozott, de a történetünk szempontjából az lényeges, hogy 1976 és 1980 között Hajas Tibor performance-művész fotósa volt. Az együttműködés jelentőségét az 57. Velencei Képzőművészeti Biennále is bizonyítja, ahol főkurátori meghívásra, a központi kiállításon Hajas–Vető-műveket állítanak ki, a fényképek közönség nélküli performance-ok dokumentációi: fotóakciók. Hajas és Vető együttműködéséből vannak Hajas-művek, amiket Vető fotózott, Hajas szignált, vannak Hajas–Vető-művek közösen szignálva, jelezve, hogy a fotó Vető, és vannak Vető-művek, ahol Hajas látható.

A hetvenes évek végén sok más emberrel együtt Vető János sokat járt Hajas Tibor otthonába, és rendszeresen készített ott fényképeket, ezeken a képeken, mondhatni, mindenki feltűnik. Ebben az időszakban készült néhány olyan kép is, amelyen senki sem látszik a szereplők közül, de rajta van egy nagy asztal, aminél sokszor ültek, alkottak, ettek-ittak. Két ilyen kép került a cikkbe is, és ez a két fotó a központi szervező elve a Nemdebárkában megrendezett különleges kiállításnak.

Micsoda koincidencia!

Frankl Dániel, Hajas Tibor fia tavaly antik bútorokat adományozott a Nemdebárkának. Vető János koncertre érkezett a helyre, és amikor meglátta az asztalt, körülötte a székekkel, előhúzott a táskájából két képet a bútorról, ami a hetvenes években készült abban a bizonyos lakásban. Különös véletlen! Ahogy az is, hogy a képek pár nappal előtte egy drogéria gyorsnyomtatójával készültek egy pendrive-ról, csak úgy, mert Vető éppen Víg Mihállyal kvaterkázott a Bem moziban, és képeket akartak nézni. Vetőnek a negatívjai megvannak, ezeket egy ideje folyamatosan digitalizálja, rendezi, a pendrive-on a kedvenc százhúsz képét tartja. A történetet az teszi igazán teljessé, hogy a bútorokkal érkezett komódnak a fiókjaiba egy évig senki sem nézett bele.

Idén a legalsó fiókból előkerült egy mappa, tizenhat darab korabeli nagyítással Vető János 1976 és 1983 között készített fényképeiből. Ezeket valószínűleg Hajas Tibor testvére, Széphelyi György művészettörténész gyűjtötte össze és tette el, egyelőre digitalizálva sincsenek, csak a Nemdebárkában láthatók. És hogy mi van a képeken? Minden és majdnem mindenki: „Az alvó maszkos Elszemélytelenítés sorozatból két kép – a modellek Najmányi László és Kis-Kovács Zsuzsi voltak. Udo Kierről és Hajas Tiborról egy-egy portré az Éjszaka ékszerei című fotósorozatból 1976-ból. Udo Kierről két Drakula-kép a Nárcisz és Psyché sorozatból, és további három portré 1981-ből. Egy közös utazás képeiből két kép egy félkész vadászlesről útban Veszprém felé Beke Lászlóval, Hajas Tiborral és Szerencsés Jánossal. Amikor Vető János a digitalizált fényképei között épp erről a közös útról készített képeit kereste, kapta a hírt, hogy előkerült a komódból a mappa. A mappában volt négy fénykép, amely a művészt ábrázolja. Az egyiket Zátonyi Tibor fotóművész, a Spions gitárosa készítette, a többi önarckép. Az egyik önarckép az Ipari vers című képpár egyik darabja, a másik egy négy képből álló fotóvers Széphelyi Frankl Györgynek dedikálva. Végül egy kettősportré Baksa-Soós János Január Herceggel 1983-ból, akinek a feje felett legújabb hímzése látható, míg Vető János Anatomia L' Artista című művészkönyvét tartja a kezében. A kiállítás legaktuálisabb darabja egy kép a falon egy képről. Egy 1982-es Zuzu-Vető festményről, az Összbolygóközi internacionális hadiműszergyársztrájkról” – írja a kiállítás kurátora Forián Szabó Noémi.

Egy élő kiállítás

A kiállítás másik kurátora Kapfinger András, a Nemdebárka tulajdonosa, akinek a felelősségteljes gondosságának köszönhetően a képek egyből a közönség elé kerültek és most egy helyen láthatók. A Duna-parti ház egyik szobájában egy korszak kelt életre, és ez nem egy szófordulat, mert a kiállítás helyzetbe hozta a képeket, minden egy kicsit élővé vált. Kapfinger szeptember végéig, a Nemdebárka nyitvatartási idejében, péntek, szombat és vasárnap ott lesz, és szívesen beszél a látogatóknak a képekről, összefüggésekről és azok jelentős szereplőiről.