Egy éve halt meg Najmányi László, akinek a neve mögé képtelenség bármilyen kifejező titulust odabiggyeszteni. Létezése és életműve kolosszális és végtelenül szerteágazó volt, ahogy térben is folyamatos mozgásban volt, hiszen életét összefoglaló önéletrajza szerint 60 éves koráig 116 lakásban élt, mindezt 4 kontinensen, folyamatos mozgásban. Az időhöz való megszállott viszonyát ismerve az embernek olyan érzése támad, mintha a sok mozgással az időzónákon keresztül menekülve próbálná azt kijátszani, megúszni a halált, és még egy kis időt nyerni, hogy szövevényes életművét tovább tudja duzzasztani.
Joyce, Bowie, Muslimgauze, Charles Manson, Anton Szandor LeVey, bécsi akcionizmus, Clash, Mississippi Fred McDowell, Elvis, Genesis P-Orridge, rastafarianizmus, tibeti miszticizmus, szovjet dalok, és a még sorolhatnánk a végtelenségig, hogy mi minden foglalkoztatta, és mi mindent olvasztott össze, amiből aztán videóesszék, színpadi díszletek, dalok, könyvek, színdarabok, filmek születtek, attól függően, hogy az adott pillanatban mit társított a leghatásosabb médiumnak az adott üzenethez.
A Najmányi-életműben elmerülve nem tudok nem párhuzamot vonni az elmúlt száz év egyik legizgalmasabb művészével, Sun Ra-val, akinél költészet, filozófia, vallás, zene, színház annyira koherensen olvadt össze, hogy ha ezekből bármit elvennénk, szétesne az életmű. Ami Sun Ra esetében a Nap és az űr volt, Najmányinál az idő, és amíg Sun Ra a harsány űrkosztümökkel hívta fel az emberek figyelmét létezésére, addig Najmányi rideg elegancia mögé rejtette életművét. Najmányi írt természetesen Sun Ra-ról az amerikai absztrakt expresszionizmus kapcsán. Amikor azt írja, hogy
a képzőművészek fő inspirációját a zene, a szabad, csavargó, bohém életforma és a sodródó, kiszámíthatatlanul, folyamatosan irányt, fókuszt változtató, a logika helyett az érzelmek hullámzásának engedelmeskedő kreativitás kontrollálhatatlan kitörései jelentették,
akarva, akaratlanul önmaga lényegét is összefoglalja egy kicsit.
A feldolgozhatóság határait feszegető életművét (több tucatnyi álnéven alkotott) és szobákat beborító archívumát, talán soha nem fogjuk teljes egészében átlátni. Az évtizedeken, kontinenseken, és a minden létező kifejezési formákon átívelő életmű megértését nehezíti, hogy korai naplóit kódírással írta, aminek kulcsai szintén kódírással voltak titkosítva. Azonban az életmű egy szeletéhez hozzáférhettünk az örökös által, így a többtucatnyi, kontextust és jelölést mellőző doboz képeiből válogattunk, emlékezve Magyarország egyik legproduktívabb szellemére.
Az 1978-as Festett Múlt sorozat egyik portréja. Najmányi László az osztrák Hermagorban született 1946-ban, egy angol fogolytáborban. Egész életét áthatja a hatóságoktól való rejtőzködés, menekülés, és az illegális tartózkodás. A nyugati emigráció helyett a hazatérés mellett döntöttek szülei. Apját az ötvenhatos események után két év börtönre ítélték, így ösztönös, és egész életét jellemző ellenállása a hatóságokkal szemben már egészen kis korában kialakult. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
Forrás: Najmányi László hagyatéka
Molnár Gergely és Najmányi László 1980-ban a Spions feloszlása után Kanadába emigrált Párizsból, ahonnan Najmányi 1985-ben New Yorkba ment tovább, míg Molnár az elérhető adatok szerint a mai napig Kanadában él és alkot. Ez a portré a nyolcvanas évek elején készült a kanadai emigráció elején róla. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
Najmányi a párizsi emigráció előtt a hetvenes évek végén Molnár Gergellyel. A kép az 1975-ben Eörsi Katalinnal, Orsós Györgyivel, Molnár Gergellyel, Rész Istvánnal, Diner Tamással és Vető Jánossal alapított G.G. Miller-A.L. Newman Productions nevű alkotóközönséghez kötődik, amely az elsők egyikeként készített önálló video darabokat Magyarországon. A képet Vető János készítette 1976-ban. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
Najmányi az alternatív színházat a hatvanas évek végén ismerte meg Halász Péteren keresztül, aki a Kassák Ház Stúdiót, majd a Lakásszínház folytatásaként emigrációban a New York-i Squat Theatre intézménye olyan művészek otthona volt, mint Vincent Gallo, Sun Ra, Jim Jarmusch. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
A budapesti éjszaka legendás alakját, Gémes Jánost azaz Dixit Najmányi a hatvanas évek óta ismerte. 1979-ben egy hatrészes sorozatot készített róla, aminek ez a képe a Flower Power 2. 2013-ban elkezdte összeszedni az utcaköltő életét övező történeteke, és azokat egy blogban publikálta, azonban a családdal összeveszett, így a DIXI – Egy szabad szellem legendája címmel tervezett könyv végül nem valósult meg. http://dixiblogg.blogspot.com/ – Forrás: Najmányi László hagyatéka
A Travelling College of Time Consciousness egy Najmányi által edukációs projektnek leírt zenés társulata volt, amiben rock oratóriumokat adtak elő. Ezen a néven Torontóban és New Yorkban is alkotott, itt Ta és Aleph néven szerepel a két közreműködő, és a torontói évek alatt készült. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
R.U.N. by Run néven diszkószínháznak aposztrofált darab lényege az volt, hogy Najmányi zenére futott egyhelyben 6-8 órán át az ájulásig, miközben pezsgőt ivott, nyers tojást evett, és dohányzott. Több előadáson előfordult, hogy a közönség is bekapcsolódott, és ők is addig futottak, amíg össze nem estek. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
Az 1978-as Szép Pár fotósorozat egyik darabja. – Forrásd: Najmányi László hagyatéka
A Spionsra úgy szoktak hivatkozni, mint az első punk zenekar Magyarország on. A színpadi akciók kivétel nélkül botrányokba torkolltak, és végül ez kényszerítette a tagokat, hogy Párizsba emigráljanak. Kislemezük, a Russian Way Of Life itt jelent meg a francia Egg kiadónál. Najmányi Párizsból Kanadába ment Molnár Gergellyel, Hegedűs Péter O.G.I. néven lemezt adott ki, az EMI-nál, aminek a dalszövegeit döntő többségben a Sex Pistols ikonikus menedzsere, Malcolm McLaren írta. – Forrás: Najmányi László hagyatéka – Frissítés: SPIONS – Serguei Pravda (Spiel!) és JeanMarie Salaun New Wave French Connection fesztivál, 1978. július 29, Lyon, Franciaország Fotó: Emmy Grant (St.Turba Tamás), az IPUT/TNPU archivumából
Forrás: Najmányi László hagyatéka
Portré New Yorkból. Ez a kép került a Traveling College Of Time Consciousness egyetlen kiadott lemezének borítójára, amin a Sir David O'Clock alteregóját jelölte meg szerzőnek. A lemez Dance The Newyork címmel jelent meg az Internetto gondozásában, írott cédén 1998-ban, egy évvel a hazatérése után. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
Forrás: Najmányi László hagyatéka
Kanadában az ismert kanadai fotós, Ray Charles White portréja Najmányiról a nyolcvanas évek elejéről. – Forrás: Najmányi László hagyatéka
Forrás: Najmányi László hagyatéka
Szöveg: Pándi Balázs; képszerkesztő: Barakonyi Szabolcs; külön köszönet: Vályi Gábornak
